A Momentum útja a június 9-i választási kudarcig

Az elszalasztott pillanat

Belpol

Magyar Péter is bevert legalább egy szöget a koporsóba, de minden jel szerint a temetést már jó régóta szervezi magának a 2017-ben nagy reményekkel indult párt.

A rendszerváltás utáni politikai liberalizmus jelenlegi szervezete, a Momentum csúnya választási vereséget szenvedett június 9-én, ráadásul meglepően hasonló felvezetéssel, mint 2009-ben a végső széthullás felé száguldó akkori liberális párt. A hajdani SZDSZ a 2009-es EP-választás kampányában éppúgy a liberális törzsszavazókat akarta megszólítani, mint 15 évvel később az a Momentum, amely hét évvel a megalakulása, illetve öt évvel az Európai Parlament liberális pártcsaládjához való csatlakozása után az idei kampányra találta meg hangsúlyozottan liberális identitását. A Momentum környékén azonban nem csak ebből fakadtak a gondok: a júniusi választás utáni reakciókból és az általunk megszólaltatottak beszámolóiból úgy tűnik, hogy nagyjából a párttá válás óta benne volt a pakliban egy nagy bukás.

Protestből lettél, protestté leszel

A Momentum indulásakor voltak, akik az első perctől szerepet akartak vállalni a politikában, mások viszont a lassú stratégiai építkezésben hittek. Utóbbiak határozottan úgy vélték, hogy nem csak a 2018-as országgyűlési, de a 2019-es EP-választásba sem kellett volna még beleugrani. Az volt az álláspontjuk, hogy az MSZP-vel és a DK-val kötött összes „elvtelen kompromisszumban” csak megégeti magát a párt, ami miatt a potenciális szavazói szemében veszíteni fog a frissességéből és a hitelességéből – mondta egy az induláskor még a pártban lévő, de azóta onnan kilépett forrásunk. A 2019-es csaknem 10 százalékos EP-listás eredmény és a megszerzett 2 mandátum sokáig elhallgattatta az önállóbb stratégiát szorgalmazó csoportot. Pedig az eredmény csalóka is lehetett: az akkori mérések szerint a legjellemzőbb pártváltás a Jobbikból a Momentumba vezető út volt, márpedig ha egy liberális szólamokkal operáló párt megszerzi a szélsőjobb szavazóinak egy részét, az biztosan nem szilárd világnézeti alapokon álló bázisra utal. A választók sokkal inkább azt honorálták, hogy itt egy új párt, amely nem részese a 2010 utáni ellenzék kudarcainak és kavarásainak; vagyis azok a voksok sokkal inkább protest szavazatok voltak.

A 2019. őszi önkormányzati választásokon már komoly pártként jegyzett Momentum azokkal a pártokkal koordinálta jelöltindításait, amelyeket a nyilatkozatok szintjén meghaladni kívánt. Az összefogás helyességét azonban a szavazók visszaigazolták; forrásaink mostani visszaemlékezése szerint viszont a tagság nem volt egyöntetűen lelkes, mert az önállóság elvesztésétől tartott. Ezeket a vitákat azonban soha nem folytatták le ténylegesen a pártban, hiszen a 2022-es választások előtt az ellenzéki összefogásra akkora volt a társadalmi nyomás, hogy csak kevesen mertek előállni az önálló indulás gondolatával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.