A rendszerváltás utáni politikai liberalizmus jelenlegi szervezete, a Momentum csúnya választási vereséget szenvedett június 9-én, ráadásul meglepően hasonló felvezetéssel, mint 2009-ben a végső széthullás felé száguldó akkori liberális párt. A hajdani SZDSZ a 2009-es EP-választás kampányában éppúgy a liberális törzsszavazókat akarta megszólítani, mint 15 évvel később az a Momentum, amely hét évvel a megalakulása, illetve öt évvel az Európai Parlament liberális pártcsaládjához való csatlakozása után az idei kampányra találta meg hangsúlyozottan liberális identitását. A Momentum környékén azonban nem csak ebből fakadtak a gondok: a júniusi választás utáni reakciókból és az általunk megszólaltatottak beszámolóiból úgy tűnik, hogy nagyjából a párttá válás óta benne volt a pakliban egy nagy bukás.
Protestből lettél, protestté leszel
A Momentum indulásakor voltak, akik az első perctől szerepet akartak vállalni a politikában, mások viszont a lassú stratégiai építkezésben hittek. Utóbbiak határozottan úgy vélték, hogy nem csak a 2018-as országgyűlési, de a 2019-es EP-választásba sem kellett volna még beleugrani. Az volt az álláspontjuk, hogy az MSZP-vel és a DK-val kötött összes „elvtelen kompromisszumban” csak megégeti magát a párt, ami miatt a potenciális szavazói szemében veszíteni fog a frissességéből és a hitelességéből – mondta egy az induláskor még a pártban lévő, de azóta onnan kilépett forrásunk. A 2019-es csaknem 10 százalékos EP-listás eredmény és a megszerzett 2 mandátum sokáig elhallgattatta az önállóbb stratégiát szorgalmazó csoportot. Pedig az eredmény csalóka is lehetett: az akkori mérések szerint a legjellemzőbb pártváltás a Jobbikból a Momentumba vezető út volt, márpedig ha egy liberális szólamokkal operáló párt megszerzi a szélsőjobb szavazóinak egy részét, az biztosan nem szilárd világnézeti alapokon álló bázisra utal. A választók sokkal inkább azt honorálták, hogy itt egy új párt, amely nem részese a 2010 utáni ellenzék kudarcainak és kavarásainak; vagyis azok a voksok sokkal inkább protest szavazatok voltak.
A 2019. őszi önkormányzati választásokon már komoly pártként jegyzett Momentum azokkal a pártokkal koordinálta jelöltindításait, amelyeket a nyilatkozatok szintjén meghaladni kívánt. Az összefogás helyességét azonban a szavazók visszaigazolták; forrásaink mostani visszaemlékezése szerint viszont a tagság nem volt egyöntetűen lelkes, mert az önállóság elvesztésétől tartott. Ezeket a vitákat azonban soha nem folytatták le ténylegesen a pártban, hiszen a 2022-es választások előtt az ellenzéki összefogásra akkora volt a társadalmi nyomás, hogy csak kevesen mertek előállni az önálló indulás gondolatával.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
