A Momentum útja a június 9-i választási kudarcig

Az elszalasztott pillanat

Belpol

Magyar Péter is bevert legalább egy szöget a koporsóba, de minden jel szerint a temetést már jó régóta szervezi magának a 2017-ben nagy reményekkel indult párt.

A rendszerváltás utáni politikai liberalizmus jelenlegi szervezete, a Momentum csúnya választási vereséget szenvedett június 9-én, ráadásul meglepően hasonló felvezetéssel, mint 2009-ben a végső széthullás felé száguldó akkori liberális párt. A hajdani SZDSZ a 2009-es EP-választás kampányában éppúgy a liberális törzsszavazókat akarta megszólítani, mint 15 évvel később az a Momentum, amely hét évvel a megalakulása, illetve öt évvel az Európai Parlament liberális pártcsaládjához való csatlakozása után az idei kampányra találta meg hangsúlyozottan liberális identitását. A Momentum környékén azonban nem csak ebből fakadtak a gondok: a júniusi választás utáni reakciókból és az általunk megszólaltatottak beszámolóiból úgy tűnik, hogy nagyjából a párttá válás óta benne volt a pakliban egy nagy bukás.

Protestből lettél, protestté leszel

A Momentum indulásakor voltak, akik az első perctől szerepet akartak vállalni a politikában, mások viszont a lassú stratégiai építkezésben hittek. Utóbbiak határozottan úgy vélték, hogy nem csak a 2018-as országgyűlési, de a 2019-es EP-választásba sem kellett volna még beleugrani. Az volt az álláspontjuk, hogy az MSZP-vel és a DK-val kötött összes „elvtelen kompromisszumban” csak megégeti magát a párt, ami miatt a potenciális szavazói szemében veszíteni fog a frissességéből és a hitelességéből – mondta egy az induláskor még a pártban lévő, de azóta onnan kilépett forrásunk. A 2019-es csaknem 10 százalékos EP-listás eredmény és a megszerzett 2 mandátum sokáig elhallgattatta az önállóbb stratégiát szorgalmazó csoportot. Pedig az eredmény csalóka is lehetett: az akkori mérések szerint a legjellemzőbb pártváltás a Jobbikból a Momentumba vezető út volt, márpedig ha egy liberális szólamokkal operáló párt megszerzi a szélsőjobb szavazóinak egy részét, az biztosan nem szilárd világnézeti alapokon álló bázisra utal. A választók sokkal inkább azt honorálták, hogy itt egy új párt, amely nem részese a 2010 utáni ellenzék kudarcainak és kavarásainak; vagyis azok a voksok sokkal inkább protest szavazatok voltak.

A 2019. őszi önkormányzati választásokon már komoly pártként jegyzett Momentum azokkal a pártokkal koordinálta jelöltindításait, amelyeket a nyilatkozatok szintjén meghaladni kívánt. Az összefogás helyességét azonban a szavazók visszaigazolták; forrásaink mostani visszaemlékezése szerint viszont a tagság nem volt egyöntetűen lelkes, mert az önállóság elvesztésétől tartott. Ezeket a vitákat azonban soha nem folytatták le ténylegesen a pártban, hiszen a 2022-es választások előtt az ellenzéki összefogásra akkora volt a társadalmi nyomás, hogy csak kevesen mertek előállni az önálló indulás gondolatával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.