Polt megszabja az ügyészek öltözködését

Belpol

Előírja Polt Péter, hogyan öltözködjenek az ország ügyészségi dolgozói, akik például nem viselhetnek se rövidnadrágot, se miniszoknyát. A Legfőbb Ügyészség szerint ez normális.

„Nők nem jelenhetnek meg kánikularuhában, strandpapucsban, miniszoknyában, illetve túlzottan térd fölé érő rövidnadrágban; pánt nélküli, vagy spagetti pántos felső pedig csak a vállat takaró kiskabáttal, vagy boleróval viselhető. Az öltözetnek takarnia kell a tetoválást, a testékszert, a köldököt, illetve a fehérneműt” – többek között ez áll abban a magyarnarancs.hu birtokába került körlevélben, amelyet Polt Péter legfőbb ügyész jegyez, és az ország ügyészségein dolgozó munkatársak öltözködési szokásait írja elő 2012. november elsejétől. A férfiak „a munkahelyen rövidnadrágot, sportcipőt, szandált, papucsot, feliratos, vagy komikusan ható mintázatú, illetve túlzottan színes inget, pólót, nyakkendőt nem viselhetnek” – szól a másik nemre vonatkozó rész.

A körlevél nemcsak tiltást, hanem előírást is tartalmaz. „Nők esetében blúz, blézer, kiskabát, más elegáns felsőrész, továbbá szoknya vagy nadrág, illetve egy vagy kétrészes (kötött ruha) viselhető. Zárt cipővel együtt harisnya viselése kötelező, szandál és nyitott cipő harisnya nélkül is viselhető. Férfiak esetében a hivatali megjelenés az ing, vászon-, vagy szövetnadrág, zakó, nyakkendő, illetve zárt cipő.”

A levél


A levél


Általános előírás, miszerint „Nemviselhető (sic!) szélsőséges divatirányzatokat követő stílusú ruházat, reklámot tartalmazó ruhadarab, hivalkodó ékszer, provokatív, hiányos, vagy átlátszó ruha, illetve mélyen dekoltált felsőrész.”

A levelet pár hete kapták meg a címzettek, akik közül többen értetlenül állnak annak tartalma előtt. „Ez a sült bolondság elegye a fontoskodással. Nem is tudom, hogy ezen az egészen sírjak vagy nevessek” – mondta az egyik fővárosi ügyészségen dolgozó ügyész, aki nemcsak neve, hanem neme elhallgatását is kérte. Egy dunántúli megyeszékhely vádhatóságán dolgozó fiatal ügyész betarthatatlannak és szánalmasnak nevezte a körlevelet, aminek nem egy helyütt homályos és nehezen értelmezhető pontjai miatt ezek után öltözködése miatt bárki fejére rá lehet koppintani.

Számos kérdéssel kerestük meg a Legfőbb Ügyészséget, ahonnan Fazekas Géza sajtószóvivő reagált. „A kérdéseivel kapcsolatban tájékoztatom, hogy Európában, a fejlett világban bevett gyakorlat, hogy a munkáltatók, a hivatalok öltözködési előírásokat határoznak meg a munkavállalóik számára.”

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.