A Fidesz szereti úgy pörgetni a főpolgármesteri széket, hogy az üresnek és jelentéktelennek tűnjön, és ebbe időnként még emberük, Tarlós István is beleszédül.
A főpolgármester mégis partner, ellenállása kimerül a látványprotestálásban, amit az első intésre abbahagy, majd minden úgy halad, ahogyan azt a Fidesz legfölső vezetésében megtervezték. A főpolgármesteri poszt azonban nyolc év orbánizmus után sem kiüresedett pozíció: egy több mint 1,7 milliós világváros első emberének még mindig lehetne szava a város érdekében, jogait, hatásköreit kihasználva és a nyilvánosságot bevonva ellenállhatna, lassíthatná a kormányzati gépezetet, és akár élére állhatna egy NER-ellenes irányzatnak. Demonstrálhatná – és nem csak a budapestieknek –, hogy a NER-ben sem a behódolás az egyetlen járható út. A Tarlós által is sűrűn emlegetett nagy legitimációjú főpolgármesterség erre mind lehetőséget adna, ha valaki – a jelenlegi városvezetővel ellentétben – élne ezzel, állítja Ceglédi Zoltán politológus.
Az örök kérdés
Budapestről érkezik a legtöbb adóbevétel az államkincstárba, kulturális és oktatási jelentőségét sem sikerült jelentősen csorbítani, államigazgatási önállósága is jóval nagyobb, mint a vidéki településeknek. A Fidesz Budapesten, legalábbis arányaiban, elvesztette az országgyűlési választásokat, de mert bíznak a szerepét újra eljátszani hajlandó Tarlós István sikerében – akinek a jelölését korán be is jelentették –, egyelőre belement a közvetlen főpolgármester-választás intézményének megtartásába, noha ennek fölszámolására is megvoltak az elképzelések. Tarlós István meglévő pozíciójából kampányolhat: előadhatja a kormánnyal ügyesen tárgyaló politikust, erősítheti a választók egy része által igen kedvelt városmenedzselő, rendteremtő imázst (amit most a kormány jócskán meg is támogatott a hajléktalantörvénnyel). Az ellenzéknek ezzel szemben új és megvalósíthatónak tűnő modellt kell felmutatni, ráadásul mindezt csaknem a nulláról építkezve. Az sem világos, hogy Tarlósnak hány kihívója lesz, s ha esetleg lesz közös jelölt, azt miként választják ki: alkufolyamat során vagy az ötletként már sokszor bedobott, de egyszer sem megvalósított előválasztással. Az utóbbi megoldás híve, Karácsony Gergely zuglói polgármester, a Párbeszéd elnöke fontosnak tartaná, hogy ne tárgyalóasztalnál dőljön el a kihívó személye. Elméletileg ez támogatható ötlet – mondja Ceglédi Zoltán –, továbbra sem látszik azonban, miképpen lenne egy ilyen voksolás legitim, hogyan lehetne kivédeni a Fidesz szavazótáborának befolyásolási kísérleteit, és mi volna a garancia arra, hogy a győztest végül a többi párt is támogatja.
„Valami messiásra várunk – mondja egy névtelenséget kérő ellenzéki politikus –, egy önként jelentkező ártatlan, ámde felkészült, kiforrott politikusra, aki még nem piszkolódott be a hatalmi játszmákban, tiszta lelkű, támadhatatlan, romlatlan, és mégis kezébe veszi az ellenzék közös zászlaját, kockáztatva, hogy a kampányban ízekre szedik őt is, a családját és mindenkit, akihez csak közelít. Csakhogy ilyen nincs. Senkit nem lehet kijelölni, az indulást magának a jelöltnek kell ambicionálnia. Olyan ember kell, aki akar főpolgármester lenni, ezért hajlandó küzdeni.”
„Az előválasztáson mindenki a saját emberét indítja. Így számomra triviális volt, hogy az MSZP jelöltje Horváth Csaba lesz” – válaszolta a Magyar Narancs kérdésére Karácsony Gergely, akit nem ért váratlanul Molnár Zsoltnak, az MSZP budapesti elnökének a Magyar Időkben tett bejelentése, miszerint a szocialisták valószínűleg a főpolgármesteri posztért egyszer már ringbe szállt Horváthot indítják. A Párbeszéd elnöke szerint az a jó, ha minél több jelölt indul a főpolgármesteri előválasztáson. Ennek egyébként még zajlik az előkészítése. Van olyan forgatókönyv, miszerint még az idén, míg egy másik szerint 2019 elején tartanák meg. Több civil szervezetet is be szeretnének vonni akár a jelöltállításba, a programalkotásba, akár a voksolás auditálásába. „Ha ehhez több idő kell, akkor azt rá kell szánni” – véli Karácsony. Ő maga még nem döntött az indulásáról. Ezt akkor teszi meg, mondta lapunknak, ha az ellenzéki pártok közül legalább az LMP, a Momentum és a Liberálisok, valamint néhány mérvadó fővárosi civil szervezet is beáll mögé. Gyakorló zuglói polgármesterként nem szívesen menne bele egy kockázatos főpolgármesteri kampányba, rombolva ezzel kerületi újraválasztásának esélyét. A programalkotás ennek ellenére nagy erőkkel zajlik – bizonygatja.
A Párbeszéd alapvetően egy zöld és szociális várost képzel el, amelyben végre érvényesülhetnek mindazok a trendek, amelyek Nyugat-Európa városaiban az elmúlt években fősodorrá váltak, mint például a széles körű forgalomcsillapítás és a zöldfelületek növelése. De komoly problémákat lát a város működtetése körül is, holott Tarlós István saját legfőbb erényeként éppen a város sikeres üzemeltetését jelöli meg.
A lopakodó államosítás is egyre több budapestinek szúrja a szemét, és szerinte Tarlós nem tudott ellenállni a kormány fővárost gyengítő törekvéseinek. A következő polgármesternek olyan mértékben kell kormánykritikusnak lennie, amennyire azt a hatalom nyomulása indokolja – állítja Karácsony. Kérdés persze, hogy ez miként lehetséges; Ceglédi Zoltán politológus mindenesetre az ismertté vált jelöltesélyesek között egyet sem lát, aki képes megnyerni a kampányt, majd hatékonyan működtetné Budapestet, miközben sikeresen alkudozna a kormánnyal. Erre utoljára Demszky Gábor volt képes 1998-ban, csakhogy azóta sokat erősödött a Fidesz, és nagyot gyengült a városvezetés.
Közös ellenzéki választási stratégiának egyelőre a nyomai sem látszanak – ami aligha független attól, hogy a legtöbb pártban még a saját céljaikat sem sikerült tisztázni. A Jobbik a Magyar Narancs kérdésére nem is tagadta, hogy „egyelőre nincs döntés arra nézve, milyen stratégiával vág neki a soron következő önkormányzati választásnak” a párt.
Már írják
Nincs jelölt a főpolgármesterségre sem, pedig amúgy nagy esélyt látnak Tarlós leváltására, és ezt fontosnak is tartanák. A párt önkormányzati választásokra szánt fő üzenetére vonatkozó érdeklődésünket azzal hárította el a Jobbik, hogy a kérdés nem aktuális, mivel még nincsenek meg a megfelelő döntések – de a programírás megkezdődött.
Az együttműködést az országgyűlési voksolás idején elutasító LMP is fontosnak tartja a jövő évi budapesti kerületi és főpolgármesteri választásokat, mert „Budapesten komoly csapás mérhető a Nemzeti Együttműködés Rendszerére”. És az LMP – lapunknak küldött válasza szerint – ezen dolgozik. Azt szeretnék, ha Budapest vezetése a jövőben nem egy városüzemeltetési főosztályként működne. A párt egy zöld, élhető, környezetbarát világváros alternatíváját szeretné nyújtani a budapestieknek, ám bővebbet erről nem közöltek. Főpolgármester-jelöltjük nincs még, erről a párt budapesti kongresszusa dönt majd – Ungár Péter mindenesetre Puzsér Róbertet ajánlgatja párttársainak.
A Momentum nyitott a közösködésre, de nem kapkodná el.
A főpolgármester-jelöltre vonatkozó kérdésünket azzal hárították, hogy „Tarlós végső ellenfelét, az ellenzék főpolgármester-jelöltjét nem lehet egy hónap múlva megtalálni”. Korainak tartják a castingot is, mondván, az Egyesült Államok elnökjelöltjeinek előválasztása is csak pár hónappal a rendes választás előtt ér véget. Az eddig bejelentkezettekről azonban kész véleményük van: Tarlós István szerintük az arrogancia és az elnyomás, vagyis Orbán Viktor embere; Puzsér Róbert és Sermer Ádám (a Liberálisok kiszemeltje) esetében pedig félő, hogy a Budapesten többségben lévő ellenzéki szavazókat sem tudnák maguk mögé állítani. Fekete-Győr András a Narancs kérdésére azt válaszolta, hogy egyik bejelentett induló támogatásában sem gondolkodnak. Abban bíznak, hogy lesz egy hitelesebb és esélyesebb alternatíva Tarlóssal szemben, akkor pedig „egy valódi, egy az egy elleni harcot láthatunk majd”. A Momentum szerint Tarlós verhető, de csak a megfelelő jelölttel. A főpolgármester népszerűsége csalóka, és csak addig tart, amíg a budapesti választók nem látnak alternatívát – és egyelőre nem látnak. A Momentum olyan főpolgármester-jelöltet állítana, „aki valóban képes összehozni az ellenzéki szavazókat, ahelyett, hogy megosztaná őket. (…) Aki valóban képes lesz vezetni Budapestet, és ellenállni a NER nyomásának.” Az arroganciával és elnyomással szemben nem megalkudni, hanem harcolni kell – hangsúlyozzák Fekete-Győrék, akik szerint erre kevés jobb fegyver van egy ellenzéki főpolgármesternél, mivel e poszt tulajdonosa Magyarország legnagyobb közvetlen felhatalmazással rendelkező politikusa. Az ellenzék Budapesten bizonyíthatná, hogy nemcsak kritizálni és panaszkodni tud, hanem építeni és cselekedni is. A programot már írják, mert „óriási a tenni akarás a Momentumban”.
Akarásból nincs hiány a Liberálisoknál sem. Sermer Ádámnak, a párt alelnökének csekély az esélye arra, hogy az ellenzék közös jelöltje legyen jövőre. Maga Sermer úgy tartja, hogy Tarlós erős támogatottságát jó eséllyel csak egyetlen jól megválasztott ellenzéki induló bonthatja le. A Liberálisok hajlanak az együttműködésre, ha a közös nevező nem csupán egy név, hanem egy mindenki által megvalósítani akart vízió. Sermer Ádám az ismeretlenséget sem tekinti leküzdhetetlen hátránynak, főként ha ez azt is jelenti, hogy a neve egyetlen korábbi fővárosi közbeszerzési, beruházási botránnyal sem hozható összefüggésbe, és egyetlen kudarcos választási kampány sem húzza lefelé. Tősgyökeres fővárosiként képviseli jövőre a Liberálisok programját, amelynek középpontjában „egy független, sokszínű, kozmopolita, XXI. századi város” áll. A fenti hívószavakon túl részletekkel is tudott szolgálni. A három pillérre épülő program külön közigazgatási egységbe szervezné a belső kerületeket, hiszen azokban sajátos gondokkal kell megküzdeni, amelyekre érvényes megoldási lehetőségeket kell találni. A peremkerületeket a környező agglomerációval való együttműködésben kell segíteni, hiszen a lokális ügyeik sokban hasonlítanak egymásra. Alkalmasint ki is terjeszthető Budapest határa, ha a szomszédos településsel vagy egy részével szinte összenőtt a város. Kiterjesztenék és felerősítenék a helyi demokrácia gyakorlásának intézményeit, a költségvetés egy részének felhasználásáról például az adott városrész polgárai dönthetnének, de támogatnák a helyi népszavazási kezdeményezéseket is. Ezzel a programmal szívesen beszállna az előválasztásba is, ha az transzparens folyamatként írható le, és megfelelő garanciákat kapnak az adatkezelés biztonságára, a visszaélési lehetőségek hatásos kizárására és persze arra is, hogy nem csupán nevek, hanem programok is megmérkőznek, és a győztest valóban támogatják a többiek.
Az MSZP korán megnevezett jelöltjelöltje, Horváth Csaba magabiztos. (Horváth 2010-ben már indult a posztért, akkor Tarlós 53,4 százalékával szemben 29,5 százaléknyi voksot kapott.) Szerinte egyszerű a képlet: az ellenzék áprilisban is jobban szerepelt Budapesten, mint a Fidesz. A fővárosiak egyre kevésbé fogadják el Tarlós István magyarázkodását az érdekérvényesítés nehézségéről. Tarlós „nagy harcai a kormánnyal” szerinte előre legyártott jelentéktelen konfliktusok voltak, amelyek csupán a figyelemelterelést szolgálták. „Budapest többé nem vevő az ócska magyarázatokra arról, hogy miért csak a kormány elképzelései szerint indulnak beruházások a városban, miért koszos az egész város, miért nem kap több pénzt a közösségi közlekedésre és a szükségessé vált felújításokra.”
Az éles kavics és az együttműködő
Horváth az előválasztást tartja a legjobb módnak arra, hogy az ellenzék megtalálja közös főpolgármester-jelöltjét. „Akinek ez nem tetszik, mondjon jobbat!” Szerinte az MSZP, a DK és a Szolidaritás elkötelezett az előválasztás mellett, a Momentum és a Párbeszéd nyitott az együttműködésre, míg az LMP nem tanult az előző kampányokból, a Jobbik pedig nem is érdekes. Horváth Csaba elképzelhetőnek tartja, hogy a Fidesz – ha érdekei úgy kívánják – spórolásra hivatkozva az önkormányzati választásokat hozzácsapja az európai parlamenti választásokhoz (ez Magyarországon 2019. május 26-án lesz). Akkor megint előállhat az a helyzet, hogy még a voksolás előtti napokban is egyezkednek az ellenzéki pártok, ami összezavarná a szavazókat. A szocialisták fővárosi politikusa készen áll az ellenzéki castingra, és már jelmondata is van: „Szabad Budapestet, most!” Programjának középpontjában az önállóság áll, amelyhez a Budapest által a költségvetésbe fizetett adó legalább tizedét visszaköveteli a városnak, hogy abból a városvezetés megvalósíthassa az elmaradt közlekedési fejlesztéseket, javíthassa a levegőtisztaságot, fákat ültessen, és megújuló energiaforrásokra állítsa át a közüzemeket. Horváth reményei szerint egy ellenzéki főpolgármesterrel „igen éles kaviccsá válik Budapest a NER cipőjében”.
„Ez teljes tévedés” – berzenkedik Puzsér Róbert főpolgármester-önjelölt. Az ellenzék szerinte hadszíntérként akarja használni Budapestet, a városvezetés egyetlen feladataként a kormány elleni feszülést határozva meg. Puzsér nem akarja szítani az ellentéteket, nem célja a meglévő árkok szakadékká mélyítése, hanem meg akarja valósítani a programját. Ha ebben a kormány partner lesz, akkor a rendszerváltás óta a legharmonikusabb viszony alakulhat ki a központi hatalom és a városvezetés között, mondja. Úgy véli, hogy egyetlen programpontja, a Sétáló Budapest koncepciója – amely a belváros autómentesítését és zöldítését takarja –, elegendő a győzelemhez. Mint lapunknak elmondta, nem kívánja bővíteni a programját, bár új célok később még megfogalmazódhatnak, ám azok megvalósítására nem vállal garanciát. Nem aggasztja az önkormányzati tapasztalat hiánya, és azzal sem foglalkozik, hogy Tarlós nyerésre áll a közvélemény-kutatások szerint, mivel azokban nem hisz. A szavazatmaximalizálás legjobb útjának azt tartja, ha minél több emberhez eljuttatja az emberléptékű városról szóló üzenetét. Az esélyeit az határozza meg, hogy a baloldal ráindít-e valakit, bár szerinte a Fidesz kétharmadát összehozó balliberális kurzus jobban tenné, ha jelöltállítás helyett inkább hátrébb lépne. Az előválasztásról lapunknak még azt mondta, hogy ilyenen nem indul, mivel a „szabad levegőt nem lehet versenyeztetni a balliberális túlélőösztönnel”, ám azóta meggondolta magát. „Ha ez kell ahhoz, hogy az MSZP meg a DK ne indítson rám jelöltet, és ezzel ne osszák meg Orbán és Tarlós ellenzékét, akkor vállalom” az előválasztást. Egyúttal több feltételt is szabott, amelyek egy részével – nyilvános jelöltállítás, nyílt viták, víziók ütköztetése – nyitott kapukat dönget, míg az MSZP és a DK teljes kiszorítása a lebonyolításból keményebb diónak bizonyulhat. Igaz, ez utóbbi álláspontja is megváltozhat, hiszen korábban az előválasztásról is azt mondta, hogy az csupán kommunikációs blöff.
Az ellenzéknek azonban nem ártana más kérdéseken is agyalni. Ha ugyanis Tarlós az új ciklusban nem válik be (vagy, ami per pillanat nehezen elképzelhető, ellenzéki vezetője lesz a városnak), akkor a Fidesz lényegében fölszámolja a fővárosi önkormányzatiságot. Orbánéknak hosszú távon egyébként sem érdekük a nagy legitimációval rendelkező főpolgármesteri tisztség megtartása, és a háttérben már bevetésre kész a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa. Adott esetben ezt a testületet, illetve a kormány hű emberét (például Fürjes Balázst) ruházzák fel egyre több hatáskörrel, miközben addig szűkítik a közgyűlés és a főpolgármester jogköreit, míg az alternatív városvezető válik a tényleges hatalom gyakorlójává.
