Lakhatási válság Magyarországon

Rácsodálkoztak

Belpol

Nem csak Budapestet érinti a lakhatási válság: bár a fővárost valóban átlag felett sújtja, más nagyvárosokban is hasonló a helyzet, sőt szinte az összes városban. Kisebb albérlet vagy kisebb lakás a rövid távú meg­oldás, támogatott lakásberuházás a hosszú távú.

Az, hogy ma ki milyen körülmények között él és lakik, sok esetben csak a szerencsén múlik. Nevezzük Zsuzsinak azt a nőt, aki 2013-ban az egyetemen összejött Zoltánnal. Egy évre rá, a diploma megszerzése után el kellett dönteniük, hogy bérelnek vagy vásárolnak maguknak lakást. Bár a szülők óva intették Zsuzsit a gyors elköteleződéstől, az utóbbit választották. Önrészből, némi örökségből és hitelből vettek egy kissé lepukkant 65 négyzetméteres lakást a Belső-Ferencvárosban 16 millió forintért. Két pici hálószobával épp megfelelő, még úgy is, hogy megszületett a második gyerekük. A hitelt még fizetik, de a havi törlesztőjük csak 70 ezer forint.

Zsuzsi gyerekkori barátnője, Barbara nem szeretett volna lakásvásárlásba bonyolódni akkori párjával, és jól döntött, hiszen nem maradtak együtt. A szakítás után egyedül bérelt egy kis lakást. Három éve ismerkedett meg Bálinttal. Közös bérleménybe költöztek, mert ez látszott biztosnak, most azonban Barbara ikrekkel terhes, vagyis nagyobb lakás kell. Egy 65 négyzetméteres lakás bérleti díja egy nem túl frekventált, de azért nem külvárosi részen 300 ezer forint, ezt Bálint 450 ezer forintos fizetéséből és Barbara majdani gyed/gyeséből nem tudnák kigazdálkodni. A lakás, ami vételként szóba jöhetne, 60 millió forintba kerül, a megtakarításaik azonban nem fedezik az önrészt sem, arról nem beszélve, hogy 40 millió forint hitel felvételét Barbara ijesztőnek és lehetetlennek tartja.

Két hasonló család. Az egyik kényelmesen él, a másiknak fogalma sincs róla, mihez kezdjen. A különbség pusztán annyi, hogy Zsuzsiék 2014-ben, Barbaráék pedig 2024-ben kerültek olyan élethelyzetbe, hogy lakásvásárláson gondolkodjanak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2013 és 2023 között Budapesten majdnem a négyszeresére nőtt a használt lakások átlagos négyzetméterára: 226 ezerről 887 ezer forintra. Idei számok még nincsenek, de a negyedéves adatok alapján az áremelkedés nem állt meg, a négyzetméterárak nagyobb ütemben fognak nőni, mint a bérek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.