Miről árulkodik a módosított költségvetés?

Rendeleti kupleráj

Belpol

A kormány rendeletben módosította a 2023-as költségvetést – ez annak a beismerése, hogy az eredeti verzió köszönőviszonyban sem volt a valósággal.

December 29-én este jelent meg Orbán Viktor aláírásával a Magyar Közlönyben a 2023. évi költségvetés rendeleti úton végrehajtott módosítása, amely számos lényeges ponton írja át a tavaly nyáron elfogadott büdzsét. Normális, de még normalitásba hajló körülmények között sem volna elképzelhető, hogy a költségvetést rendeletben szabályozzák. Ezzel vélhetően a kormány is tisztában van, legalábbis erre utal, hogy a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely a két ünnep között belengette: a kormány az Országgyűlésnek is beterjeszti majd a 2023-as költségvetés módosításait. Hogy abban mi lesz pontosan, arról egyelőre nem lehet tudni. Ahogyan arról sem, hogy mit gondol Magyarország kormánya a 2023-as évről, illetve az azt követő időszakról.

A Pénzügyminisztérium december 30-án közzétett egy középtávú prognózist, ám az abban szereplő számok zavarba ejtően értelmezhetetlenek. Mintha 2023 nem egy válságos időszak folytatása lenne, hanem valami egyedi és fura időszak, amelynek semmi hatása nem lesz középtávon, egyszerűen elmúlik, mint a megfázás.

A tervek

Tavaly nyáron sejteni lehetett már, hogy nem lesz minden rendben a 2023-as költségvetéssel. És nem is elsősorban a szomszédban dúló háború miatt. Boldogabb országokban a kormány valamikor augusztus végén kezdi meg a költségvetés összeállítását, az őszi ülésszakon az Országgyűlés megtárgyalja, hogy karácsony előtt meg lehessen szavazni, nagyjából egy időben az adótörvényekkel. Ehhez képest a magyar kormány már a nyár közepén készen volt a büdzsével – egy olyan időszakban, amikor azt sem lehetett tudni, egyik napról a másikra mi történhet a gazdaságban.

A költségvetés számai már akkor sem voltak hihetők, amikor az Országgyűlés tárgyalta a javaslatot. Ezt még a kínosan szervilis Költségvetési Tanács is pedzegette, jóllehet a költségvetési törvényhez csatolt határozatában annyit jegyzett meg, hogy vannak kockázati tényezők a rendszerben – jelesül a háború, az elszállt infláció, a gazdaság tervezettnél lassabb növekedése és az energiaválság.

A kormány az alábbi mutatókat nézte be, és nem néhány tizeddel: gazdasági növekedés, infláció, államháztartási hiány, kamatkiadások. A távlatos tervek minden bizonnyal arról szóltak, hogy a választási év és a jelentős kiköltekezés után 2023-tól minden visszaáll a normál kerékvágásba – csökkenő hiánnyal, elfogadható mértékű növekedéssel és az állam számára kellemesen magas inflációval. A kordában tartott magasabb infláció alapvetően az állam barátja: a bevételek nőnek, az adósság pedig a GDP arányában folyamatosan csökken. Itt nem ez jött össze. A kormány megpróbálta valamennyire leszorítani az árindex drasztikus emelkedését az ársapkák bevezetésével, ám ez csak olaj volt a tűzre, mára az infláció rendkívül magas szinten ragadt be: miközben Európa országai túljutottak az inflációs csúcson, addig Magyarországon ez még csak most jön. A megtakarítások, a jövedelmek, a transzferek – nyugdíj, járadékok, juttatások – folyamatosan veszítenek az értékükből, és ezt nemigen lehet béremelésekkel kompenzálni, illetve nem lehet finanszírozni.

Nem segíti a gazdaságot az sem, hogy a rendkívül magas kamatkörnyezetben kigazdálkodhatatlanul drága lett a hitelezés – a beruházási ráta ezért a földbe állhat az idén, a lakosság számára pedig szinte elérhetetlenné válik a hitelfelvétel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.