December 29-én este jelent meg Orbán Viktor aláírásával a Magyar Közlönyben a 2023. évi költségvetés rendeleti úton végrehajtott módosítása, amely számos lényeges ponton írja át a tavaly nyáron elfogadott büdzsét. Normális, de még normalitásba hajló körülmények között sem volna elképzelhető, hogy a költségvetést rendeletben szabályozzák. Ezzel vélhetően a kormány is tisztában van, legalábbis erre utal, hogy a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely a két ünnep között belengette: a kormány az Országgyűlésnek is beterjeszti majd a 2023-as költségvetés módosításait. Hogy abban mi lesz pontosan, arról egyelőre nem lehet tudni. Ahogyan arról sem, hogy mit gondol Magyarország kormánya a 2023-as évről, illetve az azt követő időszakról.
A Pénzügyminisztérium december 30-án közzétett egy középtávú prognózist, ám az abban szereplő számok zavarba ejtően értelmezhetetlenek. Mintha 2023 nem egy válságos időszak folytatása lenne, hanem valami egyedi és fura időszak, amelynek semmi hatása nem lesz középtávon, egyszerűen elmúlik, mint a megfázás.
A tervek
Tavaly nyáron sejteni lehetett már, hogy nem lesz minden rendben a 2023-as költségvetéssel. És nem is elsősorban a szomszédban dúló háború miatt. Boldogabb országokban a kormány valamikor augusztus végén kezdi meg a költségvetés összeállítását, az őszi ülésszakon az Országgyűlés megtárgyalja, hogy karácsony előtt meg lehessen szavazni, nagyjából egy időben az adótörvényekkel. Ehhez képest a magyar kormány már a nyár közepén készen volt a büdzsével – egy olyan időszakban, amikor azt sem lehetett tudni, egyik napról a másikra mi történhet a gazdaságban.
A költségvetés számai már akkor sem voltak hihetők, amikor az Országgyűlés tárgyalta a javaslatot. Ezt még a kínosan szervilis Költségvetési Tanács is pedzegette, jóllehet a költségvetési törvényhez csatolt határozatában annyit jegyzett meg, hogy vannak kockázati tényezők a rendszerben – jelesül a háború, az elszállt infláció, a gazdaság tervezettnél lassabb növekedése és az energiaválság.
A kormány az alábbi mutatókat nézte be, és nem néhány tizeddel: gazdasági növekedés, infláció, államháztartási hiány, kamatkiadások. A távlatos tervek minden bizonnyal arról szóltak, hogy a választási év és a jelentős kiköltekezés után 2023-tól minden visszaáll a normál kerékvágásba – csökkenő hiánnyal, elfogadható mértékű növekedéssel és az állam számára kellemesen magas inflációval. A kordában tartott magasabb infláció alapvetően az állam barátja: a bevételek nőnek, az adósság pedig a GDP arányában folyamatosan csökken. Itt nem ez jött össze. A kormány megpróbálta valamennyire leszorítani az árindex drasztikus emelkedését az ársapkák bevezetésével, ám ez csak olaj volt a tűzre, mára az infláció rendkívül magas szinten ragadt be: miközben Európa országai túljutottak az inflációs csúcson, addig Magyarországon ez még csak most jön. A megtakarítások, a jövedelmek, a transzferek – nyugdíj, járadékok, juttatások – folyamatosan veszítenek az értékükből, és ezt nemigen lehet béremelésekkel kompenzálni, illetve nem lehet finanszírozni.
Nem segíti a gazdaságot az sem, hogy a rendkívül magas kamatkörnyezetben kigazdálkodhatatlanul drága lett a hitelezés – a beruházási ráta ezért a földbe állhat az idén, a lakosság számára pedig szinte elérhetetlenné válik a hitelfelvétel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
