Meglepetések nélkül zajlott le Szegeden az MSZP rendkívüli kongresszusa, melynek - a pártra ugyancsak ráférő önbizalom-növelésen és a nagyágyúk egységre intő felhívásain túl - egyetlen feladata volt: a júniusi EP-választás szocialista jelöltjeinek megerősítése.
A kongresszus helyszíne és időzítése nyilván tudatos választás eredménye volt: a szocialisták 1992-ben ugyanitt, a szegedi sportcsarnokban tartották azt a kongresszusukat, mely után - kiheverve az 1990-es választási vereség okozta sokkot és kitörve az előző két év politikai karanténjából - az 1994-es választás esélyesei közé léptek. A szegedi helyszín mellett szólhatott az is, hogy a szegedi 1998 és 2002 között a legbotrányosabban működő fideszes önkormányzatok közé tartozott; a 2002-ben - nem kis részben emiatt - polgármesterré választott Botka László pedig viszonylag hamar az MSZP egyik fiatal reménysége lett, akinek egy éve minden leleményességére szüksége volt, hogy a budapesti kongresszus se alelnökké, se választmányi elnökké ne válassza meg.
A mostani rendezvényt a kezdődő európai parlamenti (EP) kampányra időzítették, de néhány hete a kormány a gyűlés dátumát összekötötte az M5-ös autópálya kivásárlásával is. A kongresszus időpontjára az M5-öst valóban matricával használhatták az autósok, így a Narancs küldöttsége is, amely Szeged felé közeledve a Csongrád megyei rendőrök közéleti tájékozottságával is szembesült: az 5-ös úton lebonyolított meredek előzés után delegációnkat megállító közegek szankció helyett gyorsan a keblükre ölelték a neve alapján Fidesz közelinek vélt hetilap fotórovat-vezetőjét, szkepszisüket hangoztatták az ellenoldal perceken belül kezdődő rendezvényével kapcsolatban, egyben felhívták figyelmünket a napról napra közeledő 2006-os országgyűlési választás jelentőségére.
A szegedi sportcsarnok high-tech látványvilággal, az MSZP-nél szokatlanul gördülékeny szervezéssel és feszes, érdemi vitára semmilyen lehetőséget nem kínáló programmal várta a küldötteket, akik - szokásukhoz híven - inkább
gigantikus érettségi találkozóként,
mintsem politikai jelentőségű rendezvényként kezelték az eseményt. A hasonló rendezvények koreográfiájától eltérően ezúttal elmaradtak a nagyágyúk előtti felvezető szónoklatok; a szebb napokat látott Juhász Ferenc honvédelmi miniszter (ezúttal: az ügyrendi bizottság elnöke) megnyitója és Botka László rövid, Orbán-szekálásra és önbizalom-növelésre kihegyezett köszöntője után rögvest Kovács László csapott a húrok közé.
A pártelnök az önfényezés és az önkritika sajátos kombinációjára, továbbá a párt egységes fellépésének sürgetésére építette mondanivalóját. Referátumából és néhány hozzászólásból arra következtethetünk, hogy az MSZP júniusban, de 2006-ban is tönkretett gazdaságot örökölt, az "emberek" érdekében keményen dolgozó és milliók életkörülményeit paradicsomira fordító, de kormányzása első félidejében sajnos mindezt rosszul kommunikáló pártként lép a választók elé. Kovács szerint a szocialisták elszámolták magukat, amikor hittek a 2002 második felére világgazdasági fellendülést prognosztizáló elemzőknek; nem mérték fel a Fidesz Matolcsy-korszakban folytatott költekezésének katasztrofális következményeit; továbbá nem hívták fel a közvélemény figyelmét az első és második 100 napot követő takarékossági periódus közeledtére. Aligha most hallottuk utoljára, hogy "egyes véleményekkel ellentétben" a szocialisták nem sorolják hibáik közé az első és második 100 napban megtett lépéseiket, melyek Kovács szerint összesen "4 millió ember életszínvonalát emelték", de a következő két évben valószínűleg az MSZP önképének központi eleme lesz az is, hogy "nem volt a rendszerváltás óta egyetlenolyan kormány sem Magyarországon, amely 2 év alatt 25 százalékkal növelte volna a reálkereseteket, 28 százalékkal a családi pótlékot és közel 20 százalékkal a nyugdíjak értékét".
Kovács egységre is intett, ami rá is fért az utóbbi hónapokban kizárólag egymással elfoglalt szocialista vezetőkre. Arra nem tért ki, hogy az MSZP-n belüli intrikákat ő maga szabadította el visszavonulása idő előtti belengetésével; a párt identitásáról és programjáról zajló, az előbbiektől nem teljesen független vita parttalanná válása pedig annak köszönhető, hogy a tavaly márciusi kongresszus (szintén az ő kezdeményezésére) erre másfél évet hagyott. A pártelnök most mindenesetre bejelentette a programvita, az egyéni ambíciók és a "nyilvános önostorozás" három hónapos felfüggesztését, külön megfeddve a Medgyessy Péter közjogi elképzelései miatt berzenkedő szabaddemokrata politikusokat, továbbá cáfolta a kormányfő és közte feszülő állítólagos ellentétről az elmúlt hetekben megjelent információkat. A pártelnök és a kormányfő kínosan ügyelt arra, hogy egymással harmonizáló üzenetekkel operáljon, ugyanakkor tény: Kovács referátumát többnyire Medgyessy nevének emlegetésekor szakította meg taps a teremben.
A miniszterelnök összeszedett, meglepetéseket nélkülöző beszéde saját retorikai képességeinek látványos javulását, a széthúzó, tehetetlenkedő, békétlen, mi több:
anyázó ellenzékkel
szemben világos prioritások (autópálya-építés, felnőttképzés, az egészségügy rendbetétele, uniós pénzek elnyerése) mentén érdemi munkát végző kormány képét volt hivatva közvetíteni; felvillantotta továbbá a Fidesz "perverz újraelosztása" (© Ferge Zsuzsa) miatt átalakított jóléti rendszerek reformját; egyszerre nevezve az MSZP szövetségesének az átlátható és hatékony szociálpolitika folytatásában érdekelt vállalkozókat és az Orbánék preferálta felső középosztálytól átcsoportosított támogatások célközönségét, a szegényebb középrétegeket, valamint a legrosszabb körülmények között élőket. A "gazdáknak" nevezett társadalmi csoportnak pedig - ki tudja, miért - "új földosztást" ígért. A megszokottnál jóval kevesebb bakival beszélő Medgyessy mondandójának kulcseleme a "modern" Magyarország, a "modern" politizálás és a "modern" MSZP volt. Úgy tűnik, a miniszterelnök elszánta magát arra, hogy szorosabbra fűzi kapcsolatát az MSZP-vel - de a párt modernizációjának hangsúlyozása azt sejteti, hogy ez csak az általa diktált feltételekkel lehetséges.
A hozzászólások közül vitán felül Horn Gyuláé volt a legszórakoztatóbb: az elnyűhetetlen exkormányfő szokásos formáját hozta, a küldötteknek láthatóan imponált az EP-kampány politikai felelősének a SZOT-üdülők társalgóit idéző adomázása, a Medgyessy Péterrel és Kovács Lászlóval szembeni (ezúttal visszafogott) piszkálódása s főleg a gazdaságot Horn szerint kétszer hazavágó "istenverte" jobboldal verbális ütlegelése. A Hornén kívül a párt másik, ugyancsak Strasbourgba tartó nagy öregje, Kósáné Kovács Magda beszéde kötötte le valamennyire a jelenlévőket; a küldöttek finom ízlésére vall viszont, hogy egy emberként indultak a büfébe Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter felkonferálásakor.
A jelöltekről
nem sikerült túl sok mindent megtudni, bár a hozzászólások után valamennyien "bemutatkoztak" egy-egy mondatban. Az előre fölvett aranyköpések azonban inkább egy szépségverseny döntőseinek a világbéke előmozdítására, a szegények felkarolására, valamint a környezet védelmére tett fogadalmait idézték, mint egy-egy politikus állásfoglalását. A legszebb kétségkívül Bakonyi Tibor főpolgármester-helyettes mondata volt, aki (az egyébként mostanában Orbán Viktor körül sertepertélő) Varga Miklós csodálatosnak minősített Európa című borzalmát "valósítaná meg" az EP-ben. Bár Bakonyi nem csípett meg befutó helyet a szocialisták európai listáján, az ehhez hasonló "mondanivaló" alkalmat ad annak végiggondolására: miért bajlódott eddig az MSZP és a Fidesz két külön Varga Miklós-rajongó brigád összeállításával június 13-ára?
Hacsak nem ezen "érték menténÉ fogalmazódottmeg" a közös listára vonatkozó miniszterelnöki javaslat.
Gavra Gábor
