Feszültségek az alapítványi fenntartásba adott Corvinuson

Rontás alatt

Belpol

A magánosított Corvinus Egyetem régiós vezető szerepre törekszik, de a modellváltás eddig inkább bizalom- és autonómiavesztést, belharcokat, valamint csökkenő hallgatói érdeklődést hozott.

Érdekes interjút adott Lánczi András, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora február elején a Kontra című internetes portálnak. Amikor a Corvinus modellváltásáról kérdezték, Lánczi leplezetlen kritikával állt elő. „A kísérlet lényege arról szól, hogy egy az államról teljesen leszakadó egyetem képes-e üzleti-cégszerű elvek és szervezeti elgondolások szerint működni. Ennek azonban van egy nem igazán kalkulált következménye: kérdés, hogy összeilleszthető-e az üzleti morál az egyetemi morállal? A kettő logikája teljesen más, és ez finoman szólva is olykor komoly nehézségeket és konfliktusokat okoz” – mondta a rektor.

Lánczi szavai arra utalnak, hogy miközben a Corvinuson annak idején közel sem fogadták akkora ellenállással az egyetem 2019-es fenntartóváltását, mint a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, másfél év elteltével egyre több belső ellentét és feszültség kerül felszínre. Ezt megerősíti az a közel tucatnyi háttérbeszélgetés, amelyet a Narancs jelenlegi vagy a modellváltás óta távozott corvinusos oktatókkal folytatott. Ők szinte kivétel nélkül azzal a feltétellel osztották meg tapasztalataikat, hogy a nevüket nem hozzuk nyilvánosságra. Interjút kértünk Anthony Radevtől, a Corvinus elnökétől is, de az egyetemvezetés részéről végül Barta Márton stratégiai igazgató és Apáti-Tóth Kata kommunikációs igazgató válaszolt lapunk kérdéseire.

A Corvinus fenntartását 2019 júliusában vette át az államtól a kormány által létrehozott Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány. Az alapítvány kuratóriumának élére Hernádi Zsoltot, a Mol elnök-vezérigazgatóját ültették, és az állam az alapítványnak ajándékozta a Mol és a Richter teljes részvényállományának 10-10 százalékát (az átadott részvénypakett akkori árfolyamon 380 milliárd forintot ért). A kuratórium létrehozott egy új, elnöki pozíciót az egyetemen, a feladattal Anthony Radevet, a McKinsey tanácsadó cég korábbi régiós vezetőjét bízták meg, aki egy 2017-es Index-portré szerint jó kapcsolatokat ápol a magyar gazdasági és politikai elittel, Orbán Viktorral is szokott például ultizni. Radev hármasban irányítja az egyetemet Lánczi András rektorral és a Corvinus kancellárjával, de corvinusos forrásaink egyértelműen őt tartják a legerősebb vezetőnek. Tanulságos, hogy másfél év alatt mire ment a Corvinus, már csak azért is, mert egyre több egyetemet ér utol az alapítványi fenntartás; legutóbb a Semmelweis Egyetem és a három nagy vidéki tudományegyetem vezetése döntött arról (persze, erős minisztériumi unszolásra), hogy erre az útra lép.

Változó elvárások

Február első napjaiban komoly megütközést keltett a Corvinuson, hogy a Közgazdaságtani Intézetben felmondtak egy évtizedek óta az egyetemen tanító oktatónak, két másikkal pedig közölték, hogy nyáron nyugdíjba kell vonulniuk. Korábban nem volt szokás az egyetemen vezető oktatók elbocsátása vagy kényszernyugdíjazása; ez az újabb fejlemény jelzi, milyen következményei lehetnek annak, hogy a corvinusos oktatók a fenntartóváltással kikerültek a közalkalmazotti törvény – és ezáltal az erősebb munkajogi védelem – alól. A kirúgások híre ráadásul érzékeny időszakban érte az egyetemi közösséget. A Corvinus több mint 500 oktatója a napokban ül le a 12 intézetvezetővel, hogy értékeljék korábbi teljesítményüket, és megfogalmazzák jövőbeli céljaikat. Ettől az értékeléstől függ, hogy a 2020-as évre mekkora bónuszt kapnak, illetve az is, hogy az újonnan bevezetett akadémiai életpályamodellben hová sorolják őket.

Az alapítványi fenntartás melletti egyik érv az volt, hogy az oktatók bérezése rugalmasabb lehet a közalkalmazotti bértáblán kívül. A Corvinuson ugyanakkor korábban is létezett egy rendszer a pluszteljesítmény elismerésére, ez volt a MAHII (minősítésen alapuló határozott idejű havi illetményrész). A MAHII havi maximális összege az utolsó évben bruttó 340 ezer forint volt, ezzel egy junior oktató akár meg is duplázhatta a jövedelmét. Az új vezetőség szerint ez a pontszámokon alapuló rendszer túlságosan kvantitatív szemléletet tükrözött; nem előre-, hanem hátrafelé tekintett, és az egyéni értékelést nem kötötte össze az egyetem stratégiai céljaival. E kritikákat több forrásunk is jogosnak tartja, szerintük azonban tovább lehetett volna fejleszteni a korábbi értékelési rendszert – ehelyett Radevék eltörölték a MAHII-t, s egy alapbérből és éves bónuszból álló szisztémát vezettek be helyette.

Írásbeli vizsga a Budapesti Corvinus Egyetemen

 
 
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Az alapbéreket a múlt év elején megemelték a közalkalmazotti bérekhez képest, de differenciáltan: a múltbeli teljesítmény és a jövőbeli potenciál alapján kategóriákba sorolták az oktatókat, és azt is megmondták, az egyes szervezeti egységekből hány százalék kerülhet a különböző rubrikákba. Ez az „agresszív relatív értékelési módszer” (forced ranking) sokakat felháborított, mert azzal járt, hogy akik korábban kiemelkedően magas összegű MAHII-t kaptak, azoknak sokszor nem változott, esetleg még csökkent is a jövedelmük. Barta Márton, a Corvinus stratégiai igazgatója szerint a bérrendezéskor cél volt, hogy a teljes jövedelme senkinek se csökkenjen. „Legfeljebb az oktatók pár százaléka tapasztalhatott fizetéscsökkenést, de a rendkívüli óraterhelés kompenzációjával az ő jövedelmük is emelkedhetett. A bérrendezés szubjektív megítélése azért maradhat el egyelőre a tényleges emeléstől, mert a bónuszt csak áprilisban kapják meg a kollégák. Idővel természetessé válik majd, hogy ez is a jövedelmük része, ahogy korábban a MAHII-t is így kezelték.” Az egyetem hivatalos tájékoztatása szerint „átlagosan 25 százalékos, differenciált összjövedelem-emelkedés” valósult meg tavaly, ezt a számot azonban forrásaink kétkedve fogadják. „Ha ez igaz, akkor egyeseknek brutális fizetésemelést kellett adniuk. Jó lenne látni a részletes, oktatói kategóriákra lebontott kimutatásokat” – mondja egyikük.

A bónuszok kifizetése körül is lehetnek még súrlódások. A bónusz az éves alapbér legfeljebb 15 – kivételes esetekben 20 – százaléka; idén 7,5 százalékot mindenkinek kifizet az egyetem, aki az intézetvezetők értékelése szerint helytállt a digitális oktatásban. A másik 7,5 százalékot a szeptemberben vállalt bónuszcélok teljesülése alapján fizetik ki, úgy értesültünk azonban, hogy néhány intézetben a vezetőség értékelése alapján túl sokan kaptak jó vagy kiváló minősítést, ezért hiába teljesültek a bónuszcélok, nem jár mindenkinek automatikusan a teljes összeg. „Az intézeti értékelések után lesz egy egyetemi szintű kalibrálás a méltányosság érdekében, így biztosíthatjuk, hogy a különböző intézetekben ugyanolyan mércével mérjék a teljesítményt. A bónuszok kifizetését nem a pénz, hanem a teljesítmény korlátozza. A szükséges összeg rendelkezésre áll a költségvetésben, a nagyságát természetesen úgy becsültük meg, hogy nem lesz mindenki kiemelkedő, nem is lehet” – mondja erről Barta Márton. Apáti-Tóth Kata kommunikációs igazgató hangsúlyozza, hogy a teljesítményértékelés mellé egy korábban nem látott volumenű belső képzési rendszert állítottak: akinek fejlődnie kell valamiben, az meg is kapja rá a lehetőséget. Eddig 565 munkavállaló, a Corvinus (oktatói és nem oktatói) állományának több mint fele vett részt valamilyen képzésen.

Oktatói körökben a leghevesebb tiltakozást az új akadémiai életpályamodell bevezetése váltotta ki. Pedig az életpályamodell legtöbb forrásunk szerint kezdetben jó ötletnek tűnt. Az egyetem publikációs követelményeket akart állítani az oktatók elé, azonban lehetőséget akart adni arra is, hogy valaki többet oktasson és kevesebbet kutasson, vagy éppen fordítva. Az életpályamodellben ezért – az adjunktusi munkakörtől kezdve – három pályát (tracket) definiáltak: a kiegyensúlyozott, az oktatáshangsúlyos és a kutatáshangsúlyos pályát. Az oktatáshangsúlyos vonalon az óraterhelés másfélszerese az eddig megszokottnak, a publikációs elvárások viszont nem olyan szigorúak, a kutatáshangsúlyos tracken a kötelező óraszám a felére csökken, ellenben komoly publikációs teljesítményt kell felmutatni. Az oktatók előzetesen úgy gondolták, az életpályamodellen belül lehetőség lesz a szabad választásra, de legalábbis arra, hogy a felsőoktatási törvény szerinti óraterhelést megtartó kiegyensúlyozott pályán maradjanak – ehhez képest az első intézetigazgatói beszélgetések alapján úgy tűnik, az egyetemvezetés sokakat az oktatáshangsúlyos pályára akar állítani.

Kiüresedő szenátus

Ez nem túl népszerű lépés az oktatók körében, hiszen az ő szemszögükből azt jelenti, hogy változatlan fizetésért másfélszer annyit kell oktatni, miközben valamennyit kötelezően kutatniuk is kell. Különösen az adjunktusok közül választanák sokan a kiegyensúlyozott vagy a kutatáshangsúlyos pályát, itt ugyanis a publikációs követelmények (MTA A vagy B besorolású hazai folyóirat) könnyebben teljesíthetők, mint a docensi vagy egyetemi tanári munkakörökben, ahol már külföldi, Q1-es vagy Q2-es minősítésű folyóiratokban kell publikálni. Egy, az életpályamodell implementációjára vonatkozó rektorhelyettesi levél alapján úgy tűnik, az egyetem megvizsgálta az oktatók elmúlt ötéves publikációs teljesítményét, és aki e szerint nem érné el a kiegyensúlyozott pálya kutatási követelményeit, annak az oktatáshangsúlyos tracket javasolják. Ezt több forrásunk igazságtalannak érzi, szerintük a plusz oktatási teherrel az egyetem az extra kutatási teljesítmény lehetőségétől is megfosztja a kollégákat.

Pletykaszinten több szám is kering az egyetemen, hallottunk olyan vélekedést, amely szerint az oktatók felét az oktatáshangsúlyos pályára állítanák, mások 120 olyan kollégáról tudnak, akik nem azt a pályát választanák, amit a vezetőség szán nekik. Barta Márton szerint nem határozták meg pontosan, hogy az egyes trackekre hány oktató kerüljön, jóllehet nagyságrendi elképzeléseik voltak. Azt például tudták, hogy több emberre lesz szükség az oktatáshangsúlyos pályán, mint a kutatásin. Az oktatók korábbi publikációs teljesítményét felmérték, de emellett a jövőbeli potenciált is figyelembe veszik a döntésnél. „Az persze nem reális, hogy aki eddig szinte semmit nem publikált, az kutatáshangsúlyos vagy akár ki­egyensúlyozott pályára menjen. Ugyanakkor a besorolás nem egész életre szól, csak három évre, bőven lesz lehetőség a menet közbeni váltásra” – teszi hozzá Apáti-Tóth Kata.

Az életpályamodell szeptembertől lép életbe, a besorolást az egyetem tervei szerint március közepéig lezárják. Az egyelőre nem világos, mi történik, ha az oktató és az intézetvezető nem jut konszenzusra, mindenesetre a felsőoktatási törvény szerint a munkáltató egy évre megegyezés hiányában is megemelheti 40 százalékkal az óraterhelést – ez az oktatók alkupozícióját gyengíti. Több forrásunk attól tart, hogy a plusz oktatási terhelés miatt oktatók távozhatnak az egyetemről. Barta Márton szerint bár elképzelhető, hogy egyes oktatók úgy gondolták, teljesen szabad lesz a választás az életpályamodellen belül, a vezetés végig hangsúlyozta, hogy az egyéni és a közösségi szempontok összehangolására lesz szükség. Ő úgy látja, az életpályamodell bevezetése csak annyi feszültséget okoz, amennyi egy ilyen horderejű változással szükségképpen együtt jár. „Több mint 500 oktató közül nyilván nem lesz mindenki teljesen elégedett. Azt érzékeljük, hogy az oktatáshangsúlyos pályát talán nem olyan rangban kezelik a kollégák, mint azt szeretnénk. Pedig az oktatáshangsúlyos pálya ugyanolyan értékes, mint a kutatáshangsúlyos, bérezésben nincs különbség a két track között, sőt kifejezetten dolgozunk egy új rendszeren, amely pluszban tudná elismerni az oktatási kiválóságot.”

 
Anthony Radev
 

Január elején a Corvinus tanszékvezetőinek körülbelül a fele levelet írt Anthony Radevnek és Lánczi Andrásnak az életpályamodell bevezetése körüli problémákról, választ azonban nem kaptak, sőt információink szerint Radev kifejezetten számon kérte a bíráló hangnemet. A tanszékvezetői pozíció amúgy is érdekesen alakult a megújult Corvinuson, a Szervezeti és Működési Rend nem említi a vezető beosztások között, sőt az intézetigazgatókra bízza, hogy az egyes intézetekben legyenek-e egyáltalán tanszékek. Néhány intézetben már meg is szüntették a tanszékeket, és több forrásunk attól tart, hogy máshol is ez következhet. A tanszékvezetők arra panaszkodnak, hogy az új szisztémában pusztán adminisztratív-végrehajtói szerep hárul rájuk, az életpályamodellen belüli besorolásról szóló beszélgetéseken is jelen kell lenniük, miközben nem értenek egyet a rendszer bevezetésével. Ez jelentős belső konfliktusokat és sok kellemetlen szituációt szül.

De nem csak a tanszékek szerepe változott meg a magánegyetemmé vált Corvinuson: az új vezetőség a 2019-es fenntartóváltás után megszüntette a karokat, megváltoztatta a szenátus összetételét, és jelentősen visszavágta a szenátus jogköreit. Azóta a szenátus visszakapott néhány hatáskört – elfogadhatja például az intézményfejlesztési tervet, a tanulmányi és vizsgaszabályzatot –, a legtöbb kérdésben azonban továbbra is csak véleményezési joga van. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az egyetem kuratórium által kijelölt vezetése elkészít egy előterjesztést, a szenátus megvitatja azt, majd a kuratórium meghozza a döntést. „Ha helyesírási vagy számítási hibát veszünk észre, azt persze kijavítják, de körülbelül eddig terjed a befolyásunk” – mondja egy szenátusi tag.

Az új struktúra a vezetőségen belül is komoly feszültségekhez vezetett. Forrásaink szerint az alapvetően konfliktusos vezetői stílust képviselő Anthony Radev az elnöki kinevezése után főképp Pavlik Lívia kancellártól vont el területeket, ami miatt megromlott a viszonyuk, Lánczi András viszont inkább Pavlikot támogatta. A Corvinus közössége egyfajta „puccskísérletként” értelmezte, hogy a felsőoktatási törvény tavaly tavasszal parlament elé került módosítása megszüntette volna az elnöki pozíciót a magánegyetemeken; a megszavazott változatból azonban végül kikerült ez a rész. Állítólag Hernádi Zsolt kuratóriumi elnök állt ki Radev mellett, így a csörte végül Pavlik Lívia augusztusi távozásával ért véget. Lánczi egyelőre maradt rektor, és az alapítvány kuratóriumában is megtartotta a helyét, de forrásaink úgy tudják, tavasszal új rektori pályázat várható, és a várakozások szerint ezen már nem fog elindulni. Barta Márton azt mondja, a Corvinus jelenlegi vezetésében nincsenek konfliktusok, az elnöki testület döntéseinek túlnyomó többségét konszenzussal hozza, az ügyrend is úgy van kialakítva, hogy ha valamiben nincs konszenzus, azt újra kell tárgyalni. A Corvinus vezetéséből nem akarták kommentálni, hogy Pavlik Lívia miért távozott az egyetemről.

Elmaradó hallgatók

Több beszélgetőpartnerünk a vezetőségen belüli ellentétekkel magyarázta, hogy októberben elment az egyetemről a nemzetközi akkreditációkért felelős Zoltayné Paprika Zita. Ő Radev elnök alatt dolgozott, a Gazdálkodástudományi Kar volt dékánjaként viszont hagyományosan rossz volt a viszonya Lánczi Andrással. Személyének megítélése finoman szólva is ellentmondásos volt az egyetemen, azt azonban mindenki elismeri, hogy fontos akkreditációkat szerzett a Corvinusnak, és többen attól félnek, hogy hirtelen távozásával ezek veszélybe kerülhetnek. Az egyetemvezetés szerint a tények nem igazolták ezt a félelmet. „Az EQUIS akkreditációját eredetileg a Gazdálkodástudományi Kar kapta meg 2018 decemberében. A szervezeti változások miatt tavasszal le kellett adnunk egy interim reportot, aminek nyomán az akkreditációt a teljes Corvinusra kiterjesztették. Ősszel már az új vezető, Szántó Zoltán irányításával adtuk le az évi rendes jelentést, és jobb értékelést kaptunk rá, mint korábban. Magabiztosan várjuk, hogy decembertől újabb három évvel meghosszabbítsák az EQUIS-akkreditációnkat” – mondja Barta Márton.

Az általunk megkérdezett oktatók többségét nyugtalansággal tölti el a hallgatói létszám csökkenése is. A 2020. szeptemberi általános felvételi eljárásban az egy évvel korábbihoz képest körülbelül 20 százalékkal csökkent a Corvinusra jelentkezők és felvettek száma. Az egyetemvezetés ezt az országos csökkenő trenddel magyarázza, de forrásaink szerint Corvinus-specifikus okok is közrejátszhattak: elsősorban az, hogy a leendő hallgatók és szüleik nem tartják elég biztosnak az állami ösztöndíjat felváltó (alapítványi forrásból finanszírozott) Corvinus-ösztöndíjat az egyetemen. Míg állami egyetemeken az ösztöndíjat nehéz elveszíteni (3-as alatti átlag kell hozzá, vagy az, hogy két félév alatt 36 kreditnél kevesebbet szerezzen valaki), a Corvinus felvételi tájékoztatója szerint két félév alatt 46 kredit és 3,8-es, esetenként 4-es átlag kell legalább a Corvinus-ösztöndíj megtartásához. Az önköltséges hallgatók tandíja is magasabb valamivel a Corvinuson, mint állami versenytársainál, és ezt a tényt például az ELTE Gazdálkodástudományi Intézete külön hangsúlyozza is a diákoknak szóló felvételi anyagában.

Hozzájárulhatott a hallgatószám csökkenéséhez, hogy a népszerű nemzetközi gazdálkodás alapszakot tavaly már csak angol nyelven hirdették meg, egy forrásunk szerint pedig az is visszatartó tényező lehet, hogy a középiskolások „egyre fideszesebbnek” látják a Corvinust. Ez részben független a fenntartóváltástól; még az alapítványi fenntartás előtt alakult az egyetemen MNB-tanszék (ez azóta intézetté fejlődött), ekkor tartott órát Orbán Ráhel vagy a Tv2-es Kunfalvi Nóra, és a modellváltás előtt írták alá azt a megállapodást a Századvéggel, amelynek alapján ebben a tanévben Megadja Gábor és Kiszelly Zoltán is taníthat az egyetemen. De Hernádi Zsolt vagy Anthony Radev feltűnése is hozzáadhat valamit a közvéleményben élő Corvinus-képhez.

Az oktatók körében kérdésként merül fel az is, mennyire bánja az egyetemvezetés, hogy kevesebb a hallgató. Van olyan forrásunk, aki szerint egyértelműen az elitképzés irányába indult el a Corvinus: már nem cél, hogy általában a magyar gazdaság számára képezzenek minél több szakembert. Mások úgy vélik, az egyre kevesebb hallgatóval és a növekvő óraterheléssel az oktatói gárda részleges lecserélésére játszhat a vezetőség. Az általános érzet az, hogy Radevék nem igazán bíznak jelenlegi oktatóikban, nem feltétlenül velük akarják megvalósítani azt a kitűzött célt, hogy a Corvinus 2030-ra Közép-Európa legjobb gazdaság- és társadalomtudományi egyeteme legyen. „Aki vállalja az új feltételeket, az jó lesz oktatási robotmunkára, egyébként pedig kívülről hozott elit kutatókkal akarnak előrébb kerülni a rangsorokban” – véli egy forrásunk.

Barta Márton úgy fogalmaz, a Corvinus stratégiai célja – a hallgatók számát tekintve – „egy kicsit kisebb egyetem”. Apáti-Tóth Kata versenyelőnynek látja, hogy a finanszírozásuk az állami egyetemekkel ellentétben nem fej­kvótaalapú, így nem kell mindenképpen a tömegképzést erőltetniük, a jó pontszámokkal rendelkező hallgatókat ugyanakkor továbbra is szeretnék az egyetemre vonzani. „A 2020-as felvételi eljárásban is az volt az alapelvünk, hogy ha egy szakra sok magas pontszámú hallgató jelentkezik, akkor inkább nyissunk meg pluszhelyeket.” A nappali alapképzésre 2020-ban felvett hallgatók 85 százaléka, a mesterképzésre felvettek 95 százaléka kapott Corvinus-ösztöndíjat, és bár a hallgatóktól is elvárják a teljesítményt, arra törekszenek, hogy az ösztöndíjas hallgatók aránya a képzés végéig magas szinten maradjon.

Layout 1

Beszélgetéseink alapján úgy véljük, a jövőben sem lesz könnyű dolga a Corvinus új vezetésének. Van, aki a megvalósítási módszereket kritizálja. „Ezen az egyetemen tanítjuk a változásmenedzsmentet, tudjuk, hogy az ilyesmihez nem rombolva, hanem a régiből a lehető legtöbbet megőrizve, a konfliktusokat minimalizálva kell hozzáállni. Itt ennek az ellenkezője történik. Sértő, amikor azt mondják, hogy a vállalati szemlélettel van bajuk a kritikusoknak. Ez nem vállalati szemlélet, vagy ha igen, akkor az évtizedek óta elavultnak tartott autokratikus üzleti vezetés meghonosítása az egyetemi közegben” – mondja egy forrásunk. Mások szerint a modellváltás eleve bukásra ítélt ötlet. „Dühít, amikor a vidéki tudományegyetemek kapcsán azt hallom, lehetne ezt jól is csinálni. Nem lehetne. Nem tud jól működni egy olyan konstrukció, amelyben érdemi felelősség nélkül teljhatalmat és közvagyont adunk néhány politikai alapon kiválasztott embernek.”

Aki felállt

Hadas Miklós szociológus, egyetemi tanár, az MTA doktora 2020 nyarán távozott a Corvinusról, hivatalosan közös megegyezéssel. Ő az egyetlen, aki nevét vállalva nyilatkozott lapunknak az egyetemi modellváltás idején szerzett tapasztalatairól. Állítása szerint már rögtön a 2019-es fenntartóváltás után erősen fontolgatta, hogy távozik az egyetemről, ám egy darabig megpróbált harcolni az egyetemi autonómiáért, és azt is meg akarta várni, hogy lejárjon vezetői megbízatása a Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskola élén. Amikor 2020 tavaszán szembesült azzal, hogy semmi esélye egy kultúratudományi doktori program létrehozására, eldöntötte, hogy végleg távozik.

 
Hadas Miklós. Fotó: Bugár Máté
 

„Elsősorban morális indokok vezettek, úgy éreztem, nem tudnék tükörbe nézni, ha néma cinkosként asszisztálnék ahhoz a romboláshoz, ami elkezdődött az egyetemen” – mondja. Komoly aggályai voltak amiatt, hogy az egyetem költségvetése „egy fosszilis energiahordozókkal foglalkozó multi profitjától függ”, ahogy azt sem tartotta elfogadhatónak, hogy „NER-közeli személyek egyik pillanatról a másikra teljhatalmat kaptak az egyetemen”. Egyértelmű fideszes beszivárgásnak tartja például Anthony Radev elnöki kinevezését. „Radev Orbán Viktor kártyapartnere, és láthatóan fogalma sincs, mi az a társadalomtudomány. Egy InfoRádiónak adott interjúban például a Corvinuson újonnan beinduló magatartás-tudományi képzés hasznosságát abban látta, hogy az segíti a marketingszakembereket a fogyasztói preferenciák megismerésében.”

A modellváltás után a Corvinus új vezetése összevonta a Szociológia Intézetet és a Kommunikáció Intézetet, az így létrejött új egység élére az oktatók megkérdezése nélkül Aczél Petrát, a Kommunikáció és Média Intézet korábbi igazgatóját ültették. „E kinevezés ellen a mintegy ötven kolléga közül egyedül én tiltakoztam, hiszen nyilvánvaló volt számomra, hogy az nem a tudományos teljesítményt, hanem az ideológiai irányultságot és a politikai lojalitást honorálta. Aczél Petrával a doktori iskolánkban is sok konfliktusom volt. A gendertémákat »viperafészeknek« tartotta, és hiába voltam az iskola vezetője, az ő befolyásával szemben nem tudtam elérni, hogy felvegyünk olyan kiváló jelentkezőket, akik a politikai populizmusról vagy más NER-inkompatibilis témáról írták volna a PhD-jüket. Már a felvételinél megjelent a politikai alapú kontraszelekció.” (Aczél Petra a Média a Családért Alapítvány kuratóriumi elnöke, az alapítvány honlapján az Emberi Erőforrások Minisztériumát tünteti fel fő támogatójaként.)

Hadas távozásában szerepet játszott az is, hogy már hosszabb ideje küzdött – érzése szerint eredménytelenül – az egyetemi autonómiáért. „Amikor 2017-ben benyújtották a lex CEU-t, még 150 fős közéleti klubot tudtunk szervezni a Corvinuson, később egyre kevesebben jöttek el az efféle kritikus szellemű rendezvényekre. Azt is kínos volt megélnem, hogy egyes kollégákkal szemben megvetést kezdtem érezni, látván, milyen gyáva és megalkuvó módon viselkednek. Nemegyszer előfordult, hogy egy kolléga, akivel éppen beszélgettem, elfordult tőlem, amikor valamelyik egyetemi vezető megjelent a folyosó végén. Megfagyott körülöttem a levegő, elkönyveltek egy balhés figurának.”

A szociológus úgy látja, saját pályájának és tudományának is jót tett azzal, hogy távozott. Több külföldi vendégelőadói meghívása van, de a járvány miatt ezek egyelőre meghiúsultak. Addig is könyvet ír. „Jelenleg a Routledge kiadónak dolgozom egykori témavezetőm, Pierre Bourdieu habituselméletét újraértelmező könyvemen, amelyet májusban kell leadnom, de van egy következő fölkérésem is egy, a maszkulinitás társadalomtörténetével kapcsolatos kötetre. Oktatói nárcizmusom kiélésére pedig kiváló lehetőséget biztosít a február elején indult és május közepéig tartó online Replika Szabadegyetem, amelyre csaknem négyszázan regisztráltak.”

Neked ajánljuk