Erősen depis város - jellemzik lakói; azon települések egyike, ahol leginkább megszenvedték a gazdasági rendszerváltozást. A veszteséges bányászatra épülő gyárak bezárásával és privatizálásával tízezernél több munkahely szűnt meg az elmúlt két évtizedben. A helyiek emlékei szerint az acélgyár környékét korábban sorompó választotta el a többi városrésztől, akárki nem léphetett be a negyedbe, ahol a dolgozók a gyártól ingyen kapták az áramot, ingyenes koncerteket és színházi előadásokat tartottak nekik, volt virágosítási program. Az itteni gyerekek a város legjobban ellátott iskolájába jártak, nem jelentett problémát a bölcsődei, óvodai elhelyezés, sőt az acélgyár saját kaszinót is épített öt és fél ezer dolgozójának. Az idősebbek máig a szocialistákhoz kötik az aranykort, ezért is tartották ciklusokon át hatalmon őket. Az évtizedes romláson változtatni azonban sem a szocialista városvezetésnek, sem a 2006-ban a baloldal széthúzása miatt a város élére kerülő volt iskolaigazgató, Székyné Sztrémi Melinda vezette jobboldalnak nem sikerült.
Ráadásul a még működő gyárakból is folyamatos az elbocsátás. Az utcára került, addig főként segédmunkásként vagy betanított munkásként alkalmazott emberek ma segélyen tengődnek. A 22 évig kézi csiszolóként dolgozó Gagyi Dezső, amikor megszűnt a munkahelye az Iparfém Kft.-nél, bement egy ismerős szocialista képviselőhöz, hogy tud-e neki 63 ezer forintért munkát, mert addig is ennyit keresett. A fizikai munkásoknál átlagosnak mondható nettó 60-70 ezer forint arra volt elég, hogy kifizessék a rezsit és az ötezer forint lakbért - ugyanis Salgótarjánban a munkások, köztük a romák jelentős része ma is önkormányzati bérlakásban él.
Emberek
A ma alig kétszáz dolgozót foglalkoztató acélgyár kőfalával szemben sorakozó kolóniatelepek leromlott állagú tisztviselő- és munkáslakásaiban többnyire roma családok élnek. Az acélgyárat a belvárossal összekötő Salgó út páratlan oldalán lévő tömbházakban a gyárból nyugdíjba vonult idős emberek laknak. A páros oldalon álló, többségében szoba-konyhás, komfort nélküli kolóniaházakban nincs víz, sem vécé, a lakók fával fűtenek, a házak erősen penészednek, és sok helyen hézagos a födém. Salgótarjánban megszokott a befalazott ablakok, ajtók látványa, és nem ritka az elzárt épületek feltörése.
Amíg korábban mutatkozott némi szándék a bérlők részéről, hogy megvásárolják a lakásokat, a roszszabbodó gazdasági helyzet miatt ez a folyamat gyakorlatilag leállt. A kolóniaházak megmaradtak az egyre szegényebb önkormányzat tulajdonában, ami mára - részben lebontással, részben a bérlőknek történt jutányos eladással - 1600-ról 1100-ra csökkentette bérlakásai számát. Üresen álló, összkomfortos, a szegényeknek elérhetetlenül magas rezsijű, de szolgálati lakásnak alkalmas önkormányzati lakásból ugyanakkor akad bőven - ezekkel igyekeznek ide-, illetve visszacsábítani a "szürkeállományt".
"Gyerekorvosból, fogorvosból hiány van. Mindent kínálunk az orvosoknak, de magától senki nem jön ilyen szegény helyre. Akinek ennivalóra sincs, nem ad hálapénzt, és nem csináltat új fogat. Ma már a tűzhelygyár az egyetlen, képzetlen munkaerőt foglalkoztató üzem Salgótarjánban" - foglalja össze a munkaerő keresleti és kínálati oldalát Fenyvesi Gábor alpolgármester, majd hozzáteszi: a városban minden negyedik munkaképes korban lévő ember munkanélküli, de az önkormányzati bérlakásokban élő, főként roma szegényeknél ez az arány megközelíti a 90 százalékot. "Ketyeg az időzített bomba Salgótarjánban. Az elmúlt években a bérlők, köztük nagyszámú jogcím nélküli beköltöző, közel háromszázmilliós tartozást halmoztak fel, amit a város már nem tud tovább növelni - folytatja az alpolgármester. - Az önkormányzat eddig sem lakoltatott ki tömegesen családokat, és ezután sem áll szándékában. Az érintettek többsége több százezer forintos önkormányzati támogatást kap egy évben, és amellett halmozza fel a jelentős tartozást." Jelenleg 330 családot fenyeget a veszély, hogy bírósági döntéssel megerősítve nem marad más lehetősége az önkormányzatnak, mint a kilakoltatás. Csak tavaly 40 százalékkal nőtt a tartozásállomány. "A megyei városok közül Salgótarjánban a legerősebb a szociális háló, emiatt a máshonnan kiszorított szegény családok sora jelent meg az utóbbi hónapokban. Sok esetben egy ötven négyzetméter alapterületű lakásban 10-15 ember él, előfordult, hogy ötvenen jelentkeztek be egy önkormányzati lakásba. A testület szociális és adósságcsökkentési támogatásokkal eddig is segítette a rászorulókat. Idén azonban meg kellett emelni a kolónialakások bérleti díját, több ilyen épületet el is bontottunk, továbbá két tucat lakást eladnánk, hogy a kiadásainkat lefaragjuk. Az önkormányzat tud és fog segíteni azoknak, akik saját magukért is felelősséget vállalnak. A hivatal a jövőben vizsgálja a nem fizetők bevételét, és ha valaki a havi bevétele alapján tudna fizetni, de nem teszi, megszűnik a lakhatási segélye."
"Két generáció végigdolgozta az életét, de ma kenyérre sincs pénze." Ezt már Oláh Sándor, a csak nevében hangulatos Művész-telepen élő kisebbségi koordinátor mondja. "A kis pénzek ellenére nagy harcok és sértődések mennek Salgótarjánban a közmunkáért is" - folytatja. A MÁV-közmunkaprogram még létezik, a vasút menti takarításra a pályázat szerint száz emberből huszonötöt a kisebbségből kellett alkalmazni. "Az utolsó pillanatban behívtak a hivatalba, hogy írjak alá, mert nem akarták, hogy elvesszen a pályázat, de nem olvashattam el, ma sem tudom, mit írtam alá. A kisebbséggel való kapcsolattartásban nem történt változás önkormányzati oldalról. Korábban sem volt együttműködés a városvezetéssel, és most sem nevezhető optimálisnak a két önkormányzat együttműködése, de némi javulás azért érzékelhető. A hivatalban van egy kapcsolattartó, vele érintkezünk, valójában semmilyen minket érintő program előkészítésében nem veszünk részt soha" - sorolja a sérelmeket a ckö-elnök, aki szerint a cigányok kiszorítása a munkából lakóhelyi szegregációhoz vezetett. "A szegregáció nem bonyolult dolog, de nem az iskolákban valósul meg, hanem a lakóhelyek szerint. Az önkormányzatok egész Magyarországon arra törekszenek, hogy a romákat a városszélre szorítsák. Korábban a salgótarjáni cigányok mindig is belvárosiak voltak, most jó, ha tíz cigány család él a belvárosban. Ha van a peremkerületben iskola, persze hogy ide íratják be a gyerekeket. Ha a cigánynak lakásigénye volt, a peremkerületben kapott helyet."
Terek
Az évtizedek óta kisebbségi vezetőként tevékenykedő Oláh nem hallott róla, hogy a városvezetés - amibe a viszonylag nagyszámú salgótarjáni roma lakosság egy alkalommal adott önkormányzati képviselőt - a kellős közepén tart a megyei jogú városok számára kiírt három és fél milliárdos keretösszegű városrehabilitációs programnak. Pedig az uniós pályázatot - a szociális városrehabilitációhoz szükséges szegregátum, a városközpont tőszomszédságában lévő, lepusztult acélgyári terület miatt - mintha csak Salgótarjánra szabták volna. A program két részből áll: egy ún. funkcióbővítésiből és egy szociális rehabilitációsból. A funkcióbővítésre két éve nyújtotta be a városháza a pályázatot; ennek értéke 2,2 milliárd, amiből 1 milliárd az önrész, 1,2 milliárd a támogatás. Ezt 2009-ben az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség (ÉRFÜ) befogadta, és Salgótarjánban azóta dolgoznak azon, hogy teljesítsék az előírt feltételeket és aláírják végre a támogatási szerződést. Erre jó esetben a második fél év elején kerül sor.
A szociális rehabilitáció projektjére szánt 1,2 milliárd forint 90 százaléka vissza nem fizetendő támogatás. A pályázatot a városi közgyűlés március végén megszavazta, majd benyújtotta az ÉRFÜ-nek.
A salgótarjáni városvezetésben megoszlanak a vélemények a várostól is jelentős anyagi forrás bevonását igénylő pályázat ésszerű felhasználásáról. A képviselő-testület ötfős ellenzéke ugyan csak javaslatot tehetett a fideszes többségnek, de nem mulasztják el minden fórumon elmondani, hogy a keretösszeget az épületfelújításokon kívül másra kellene felhasználni: elsősorban munkahelyteremtésre. A szocialisták ellenzik azt is, hogy a funkcióbővítés részeként 160 férőhelyes parkolóház épüljön 850 millióból, amelyből 650 milliót a konzorciumba bevont külső befektetőnek kell előteremtenie. Az Acélgyári úti Petőfi Sándor Általános Iskola külső felújítására viszont alig kell önerőt bevonni az önkormányzatnak, mivel az a projekt "szocrehabos" részébe tartozna, mint ahogyan a belvárosi két, tizenhat emeletes, önkormányzati tulajdonú, úgynevezett garzonház 260 lakását is az e programrészre szánt 1,2 milliárdból renoválnák.
A kritikusok szerint az Acélgyári úti kolóniaházak legalább egy részének lebontását a szociális rehabilitácó keretében kellett volna elvégezni - csakhogy ennyi pénzből lehetetlen lett volna. Nota bene: a kolóniaházakban érdeklődve azt tudtuk meg az ügyben szintén tájékozatlan romáktól, hogy a választások előtt a helyi képviselő azzal kampányolt a Salgó út páratlan oldalán lakó nyugdíjasok körében, hogy lebontatja a páros oldalt, és a cigányokat "kiteszi" a város külsőbb területére.
Az ötvenes-hatvanas években egy fiatal építészcsapat (köztük Finta József és Magyar Géza) tervei alapján felépült salgótarjáni belváros épületei ma is magukon viselik a kopott tisztesség jegyeit. Lőrincz Gyula, a városfejlesztési iroda vezetője elmondja, rengeteg munkát és nem kevés pénzt fektetett eddig a város ebbe a rehabilitációs pályázatba, de évek óta "gúzsba kötve táncolnak". Az Integrált Városfejlesztési Stratégiában megadott kritériumok alapján például először mélygarázst terveztek a főtér alá, de a soproni mélygarázs-hercehurca elriasztotta őket. "A testületben vita van róla, hogy a parkolóház a legoptimálisabb helyre kerül-e, de muszáj valahol parkolót csinálni, mert ez a továbblépéshez elengedhetetlen" - mondja az irodavezető, aki szerint "ha Pesten, íróasztal mellett kitalálnak egy pályázati célt, az nem biztos, hogy ide kell, vagy úgy kell, ugyanakkor a város egyes részeinek tervezett megújulása kicsit élhetőbbé teszi az itt lakók mindennapjait. A politikusokat a mindenkori ellenzék szinte belehajszolja az állandó építkezésbe. Ha beadunk egy pályázatot, azzal az a baj, hogy eladósítjuk a várost, ha nem adunk be, akkor meg annyira hülyék vagytok, hogy itt van egy pályázat, és nem használjátok ki. Az acélgyár környékén eredetileg terveztük a kolóniaházak lebontását, de ez nem megy, a mostani útmutató szerint nem lehet kolóniabontást csinálni, úgyhogy ott maradnak az emberek" - magyarázza, majd hozzáteszi, a projektben megadott sarokszámok nem engedik meg, hogy az önkormányzat eredeti elképzeléseit megvalósítsa: például a Petőfi iskola - ahová nagyobbrészt a környéken lakó roma gyerekek járnak - teljes korszerűsítését. "A szomorú valóság az, hogy a pályázat szerint csak külső felújítást csinálhatunk. Kapargatjuk tehát a felszínt. A 300 millióból elvégezzük a külső renoválást, szigetelést, kicseréljük a nyílászárókat, rendbe teszszük a tornatermet. Van olyan város, ahol pályázatból kívülről gyönyörűvé varázsolták az iskolát, olyan szép, hogy megszólal, de benne maradtak a harmincéves padok. Akkor mi a drága?" - kérdi az irodavezető, aki szerint az elmúlt négy évben kialakult túlbürokratizált irányítási gyakorlat elfedte a pályázatok valódi értelmét.
"Megint térkövezés lesz, ennyire futja a kreativitás" - summázza a mostani városvezetés eredményességéről alkotott lesújtó véleményét Dóra Ottó, a szocialisták kétszeres "ezüstérmes" polgármesterjelöltje, aki szerint az önkormányzat fő szándéka az uniós forrással nem a szociális rehabilitáció, hanem a város csinosítása. "A városrehabilitációs programmal - ami egyébként még a korábbi szocialista városvezetés ötlete volt - a polgármester asszony végigkampányolta a három évet, és most éppen a leglepusztultabb házak lebontása nem valósul meg. Igaz, ennyi pénzből semmit sem tudnak kezdeni a kolóniaházakkal. Azokon a családokon egyébként sem segít, hogy beköltöztetjük őket a belvárosi garzonlakásokba, mert itt sem fizetnek, ahol negyed a bérleti díj. A szegénységnek azon a fokán vannak, ahol egy pályázat nem segítheti a felemelkedést" - mondja Dóra, aki ugyanakkor elismeri, hogy a pályázatírás versenyfutás az idővel. Nehezményezi viszont, hogy mivel a leadás határideje március 31. volt, a képviselőknek legfeljebb egyetlen délutánjuk maradt az anyag tanulmányozására. "Így aztán egyeztetésre sem maradt idő, sem a kisebbségi, sem a civil, szakmai szervezetekkel. Rossz döntés az egyetlen zöldterületre tervezett parkolóház is, amikor hat fa van összesen a belvárosban" - magyarázza, miért szavazott nemmel. De nemmel szavazott a februári költségvetési vitában is. Akkor azt javasolta, tételesen világítsák át az önkormányzat költségvetését, és haladéktalanul fogjanak a költségek csökkentéséhez szükséges szerkezetátalakításhoz. Szerinte a 11 milliárdos éves költségvetésű, kétmilliárdos működési hitelt görgető város olyan spirálba került, ami a jövő év elejére csődöt eredményezhet.
