Kritikus ponton a pedagógushiány az óvodákban

Sarokba állítva

Belpol

A pedagógushiány nem csak az iskolákat érinti: az óvodapedagógusok a munkát ellehetetlenítő szakmai állapotok, a megélhetést sem biztosító bérek mellett akkor sem tudnak a pályán maradni, ha szeretnének. Hogy mi lesz így a kisgyerekekkel? Nos, úgy tűnik, az abszolút nem érdekli a törvényhozást.

Szeptember 2-án még mindig 228 álláshirdetésben keresnek óvodapedagógust a Közig­állás hivatalos portálján, sok esetben egyazon hely 2 vagy 3 óvónőt is keres. Ám sok óvodában már hirdetést sem adnak föl, mert évek óta alig van jelentkező – mondja Fábián Katalin, a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület (MÓE) elnöke. Évek óta rengetegen hiányoznak a rendszerből, és mára tragikusan magassá vált ez a szám: a MÓE becslése szerint akár 6000 főre is tehető az óvodapedagógus-hiány.

„A dél-pesti agglomerációban több óvodában is hiányoznak óvónők, a mi intézményünkben három óvodapedagógus hiányzik tanévkezdéskor, van egy kolléga, aki a múlt héten mondott fel. A fiam ovijában három óvodapedagógus és két dajka hiányzik, a szomszédos településeken is átlag 2-3 óvónővel kevesebb van a szükségesnél” – jellemzi az országosan is tipikusnak mondható helyzetet egy Budapest környéki óvónő. Jelentkezők egyáltalán nincsenek, ezért a legtöbb esetben pedagógiai asszisztensekkel pótolják a hiányzókat.

A helyzet várhatóan csak rosszabb lesz, hiszen „lényegesen többen mennek nyugdíjba, mint ahány pályakezdő ékezik. A pályaelhagyók aránya is évről évről nő” – mondja Fábián Katalin. Az Eduline adatai szerint óvónőképző szakokon a bolognai rendszer bevezetése, vagy­is 2006 óta még soha nem volt olyan alacsony a felvett hallgatók száma, mint idén: 2234-en jelentkeztek óvodapedagógus alapszakra, és mindössze 892-en kezdték meg a képzést. Ráadásul nem mindenki jut el a diplomaszerzésig: a statisztikák szerint minden negyedik, de inkább minden harmadik óvodapedagógus szakos lemorzsolódik menet közben.

Menekülőutak

A nagymértékű pályaelhagyás és a jelentkezők alacsony számának alapvető oka az alacsony fizetés, a megbecsültség hiánya, az értelmetlenül felduzzasztott papírmunka, a sajátos nevelésű igényű (SNI) gyerekek segítség nélküli kötelező integrálása. (Az SNI-gyerekek problémája önmagában megér egy külön cikket; a KSH statisztikai adatai szerint a 2021/22-es tanévben 97,3 ezerre nőtt az SNI-s gyerekek száma.) „Vannak, akiknek egyszerűen elég volt, hogy nincsenek eszközök, hogy saját pénzből kell megoldani mindent, hogy saját dolgokat kell bevinni a csoportba ahhoz, hogy rendes fejlesztést tudjanak adni. Egyre több a speciális igényű, például sajátos nevelési igényű vagy autizmusgyanús gyerek, akikkel külön kellene foglalkozni, de ezt hiába próbáljuk megoldani, nincs elég gyógy- és fejlesztőpedagógus ahhoz, hogy segítséget kapjunk. Ebbe belerokkanunk. Fizikailag képtelenség 27-felé egyszerre differenciálni, fejleszteni” – meséli egy Budapest környéki óvodában dolgozó óvónő, hozzátéve, hogy közben a szülők nem látják át a helyzetet, és rengeteg elvárással bombázzák a megmaradt óvodapedagógusokat.

„Sokan hiába szeretnének a pályán elhelyezkedni vagy ott maradni, ezt nem tudja finanszírozni a családja” – meséli Bocsiné Percze Andrea, az egri Kertvárosi Óvoda vezetője, a MÓE elnökségi tagja. Több olyan esetről tud ő is, amikor egy gyakornok 2-3 év után inkább elment egy multicéghez három-négyszeres fizetésért. „A gyerekek érzelmi biztonságának sokat árt, ha folyamatosan váltogatják az óvónőket. Ilyenkor több szempontból sérül a gyerekek egészséges személyiségfejlődése, ami később például azt is megnehezíti, hogy felnőttként jól működő, kölcsönös kötődésű kapcsolatokat alakítsanak ki” – említ egy keveset emlegetett következményt.

Eb?dl?vel ?s meleg?t?konyh?val b?v?lt a k?tegyh?zi Rom?n Nemzeti

 
Csak szeretetből
Fotó: MTI/Rosta Tibor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.