Kritikus ponton a pedagógushiány az óvodákban

Sarokba állítva

Belpol

A pedagógushiány nem csak az iskolákat érinti: az óvodapedagógusok a munkát ellehetetlenítő szakmai állapotok, a megélhetést sem biztosító bérek mellett akkor sem tudnak a pályán maradni, ha szeretnének. Hogy mi lesz így a kisgyerekekkel? Nos, úgy tűnik, az abszolút nem érdekli a törvényhozást.

Szeptember 2-án még mindig 228 álláshirdetésben keresnek óvodapedagógust a Közig­állás hivatalos portálján, sok esetben egyazon hely 2 vagy 3 óvónőt is keres. Ám sok óvodában már hirdetést sem adnak föl, mert évek óta alig van jelentkező – mondja Fábián Katalin, a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület (MÓE) elnöke. Évek óta rengetegen hiányoznak a rendszerből, és mára tragikusan magassá vált ez a szám: a MÓE becslése szerint akár 6000 főre is tehető az óvodapedagógus-hiány.

„A dél-pesti agglomerációban több óvodában is hiányoznak óvónők, a mi intézményünkben három óvodapedagógus hiányzik tanévkezdéskor, van egy kolléga, aki a múlt héten mondott fel. A fiam ovijában három óvodapedagógus és két dajka hiányzik, a szomszédos településeken is átlag 2-3 óvónővel kevesebb van a szükségesnél” – jellemzi az országosan is tipikusnak mondható helyzetet egy Budapest környéki óvónő. Jelentkezők egyáltalán nincsenek, ezért a legtöbb esetben pedagógiai asszisztensekkel pótolják a hiányzókat.

A helyzet várhatóan csak rosszabb lesz, hiszen „lényegesen többen mennek nyugdíjba, mint ahány pályakezdő ékezik. A pályaelhagyók aránya is évről évről nő” – mondja Fábián Katalin. Az Eduline adatai szerint óvónőképző szakokon a bolognai rendszer bevezetése, vagy­is 2006 óta még soha nem volt olyan alacsony a felvett hallgatók száma, mint idén: 2234-en jelentkeztek óvodapedagógus alapszakra, és mindössze 892-en kezdték meg a képzést. Ráadásul nem mindenki jut el a diplomaszerzésig: a statisztikák szerint minden negyedik, de inkább minden harmadik óvodapedagógus szakos lemorzsolódik menet közben.

Menekülőutak

A nagymértékű pályaelhagyás és a jelentkezők alacsony számának alapvető oka az alacsony fizetés, a megbecsültség hiánya, az értelmetlenül felduzzasztott papírmunka, a sajátos nevelésű igényű (SNI) gyerekek segítség nélküli kötelező integrálása. (Az SNI-gyerekek problémája önmagában megér egy külön cikket; a KSH statisztikai adatai szerint a 2021/22-es tanévben 97,3 ezerre nőtt az SNI-s gyerekek száma.) „Vannak, akiknek egyszerűen elég volt, hogy nincsenek eszközök, hogy saját pénzből kell megoldani mindent, hogy saját dolgokat kell bevinni a csoportba ahhoz, hogy rendes fejlesztést tudjanak adni. Egyre több a speciális igényű, például sajátos nevelési igényű vagy autizmusgyanús gyerek, akikkel külön kellene foglalkozni, de ezt hiába próbáljuk megoldani, nincs elég gyógy- és fejlesztőpedagógus ahhoz, hogy segítséget kapjunk. Ebbe belerokkanunk. Fizikailag képtelenség 27-felé egyszerre differenciálni, fejleszteni” – meséli egy Budapest környéki óvodában dolgozó óvónő, hozzátéve, hogy közben a szülők nem látják át a helyzetet, és rengeteg elvárással bombázzák a megmaradt óvodapedagógusokat.

„Sokan hiába szeretnének a pályán elhelyezkedni vagy ott maradni, ezt nem tudja finanszírozni a családja” – meséli Bocsiné Percze Andrea, az egri Kertvárosi Óvoda vezetője, a MÓE elnökségi tagja. Több olyan esetről tud ő is, amikor egy gyakornok 2-3 év után inkább elment egy multicéghez három-négyszeres fizetésért. „A gyerekek érzelmi biztonságának sokat árt, ha folyamatosan váltogatják az óvónőket. Ilyenkor több szempontból sérül a gyerekek egészséges személyiségfejlődése, ami később például azt is megnehezíti, hogy felnőttként jól működő, kölcsönös kötődésű kapcsolatokat alakítsanak ki” – említ egy keveset emlegetett következményt.

Eb?dl?vel ?s meleg?t?konyh?val b?v?lt a k?tegyh?zi Rom?n Nemzeti

 
Csak szeretetből
Fotó: MTI/Rosta Tibor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.