Nem, nem Frank O'Gehry néhány héttel ezelőtti titokzatos turistalátogatásáról van szó, hanem arról a mozgolódásról, ami az Orco Property Group legfrissebb bevásárlását követte. Ám ami itt 17 éve ábránd, amott fenyegetésnek hangzik. Ábránd annak, aki bízik abban, hogy a középkategóriás itthoni bevásárlóközpont- és irodaépítészettel megszórt város végre megélhet valami mást, újat, esetleg jobbat is, ha (neves) külföldi kéz nyúl hozzá.
Hungárián belül
Eddig alig több mint egyszer volt erre példa. Ha Friedensreich Hundertwassert - aki Demszky kérésére 1995-ben majdnem megtervezte a Fővárosi Levéltár homlokzatát - nem nevezhetjük sztárépítésznek, akkor csak Erick van Egeraatot említhetjük fel a Budapesten tervező neves(ebb) külföldiek között. A holland építész budapesti terjeszkedését csak nagy nehezen nyelte le a belterjes itthoni szakma, de végül kiegyezett a Dózsa György úti ING-irodaházzal. Szó mi szó, az országban serénykedő nemzetközi ingatlanfejlesztők sem kapacitálják túlzottan a külföldi építészek foglalkoztatását vagy akár a tervezés megpályáztatását, hiszen a helyi kamarák a magyar építészeket forszírozzák, akik amúgy is sokkal olcsóbban elvállalják a feladatot, mint amennyibe utaztatással, honorral együtt egy külföldi kerülne.
De most az Orco egyszerre négy olyan projekttel is előállt, melyek vihart kavarhatnak. A luxemburgi bejegyzésű és Kelet-Közép-Európában a kezdetek (15 év) óta terjeszkedő cég az Ofer Brotherstől vásárolt legutóbb három belvárosi luxusingatlant meg egy telket a Váci úton, de egyébként sem szokta alább adni az Andrássy úti palotáknál (lásd az Izabella utcai sarokházat, a Lukács cukrászda épületét vagy a Hajós Alfréd tervezte szállodát a Bajza utca sarkán). Januárban ő lett a nyertes a Divatcsarnokra kiírt KVI-tenderen is, viszontagságos öt év után, amikor sorban kútba esett a Medgyessy-féle Guggenheim Múzeum, majd az építészeti múzeum és a zenecsarnok ötlete. Ez az Orco második próbálkozása volt a Divatcsarnokkal, hiszen 2001-ben a Centrum Csoporttól egyszer már majdnem megvette volna, ha a KVI nem él az elővásárlási jogával (bár állami forrás akkor sem volt a felújítására). A bevásárlást követően az Orco négy ingatlanra koncepcióterveket kért sztár- és majdnem sztárépítészektől, meghallgatott jó néhány itthoni építészt, majd prezentációkra hívta az illetékes főépítészeket, némiképp zavarba hozva őket, akiket eddig csak kész engedélyezési tervekkel és alkufelhívásokkal leptek meg a fejlesztők.
Úgyhogy most mindenki kapkodja a fejét. Nemcsak azért, mert maga Zaha Hadid (vele készült interjúnkat lásd: Magyar Narancs, 2004. július 15.) is eljött, az iraki illetőségű, Pritzker-díjas hiú matróna, akinek a kivitelezhetetlenség határát súroló amorf látszóbeton-formái jelen pillanatban hat földrész legkeresettebb ikonjai. Hanem azért is, mert a koncepciótervek többsége elnyerte a főépítészek tetszését. Mondjuk éppen Hadidnak a Szervita téri garázsépület helyére rajzolt kristálytornya kivételével, amiről külön-külön elsuttogták, hogy túl brutális és elnagyolt. Ennek ellenkezőjéről Galambos Erzsébet, az Orco magyarországi menedzsere sem volt meggyőződve - így a dolog jelenleg a koncepciótervnél maradt.
Schneller István, Budapest főépítésze "borzasztóan örül", hogy a befektetőcsoport minőséget hoz a városba. "De azt mondtam, Zaha sem csinálhat azt, amit akar. Neki is be kell tartania bizonyos normákat" - utalt arra, hogy a magasházrendelet szerint ebben az övezetben 25-30 méter magas épületek engedélyezettek, míg a koncepciótervek 40-70 métereseket vizionálnak. "Ez persze nem azt jelenti, hogy konvencionálisat kell terveznie. Csakhogy ha miatta egyszer engedünk, akkor másnak is engednünk kell." Ghyczy Emil belvárosi főépítész óv az önkényes gesztusoktól: "Jó lenne, ha az épület nem a magasságával és a történeti struktúra szétrobbantásával hívná fel magára a figyelmet, hanem olyan építészettel, ami a városi teret zárja körbe, üzletekkel, kávéházakkal, új élettel szolgál." Schnellernél és Ghyczynél engedékenyebbnek mutatkozik a XIII. kerület volt főépítésze, az Országos Építésügyi Tervtanács elnöke, Fegyverneky Sándor, akit szocialista körökben a fővárosi főépítészi szék várományosaként emlegetnek. "Hadid kristályüvegből metszett épületét már láttam valahol. De hát Budapest is ilyen, a jáki templom áll a Váci út és a Lehel utca sarkán. A lényeg, hogy az épület jó legyen. Ami jogszabályt az ember hoz, azt pedig meg is változtathatja" - summázza Fegyverneky a Schneller távozása óta egyre gyakrabban elhangzó szándékot.
A Hungárián kívül
A Duna Plazához közeli, volt Budapest Bank-telken más a helyzet. Itt már kívül vagyunk a Hungária körúton, elvben 55 méter magasságig emelkedhet egy épület. Az Orco megbízásából ide készített több verziót az utópikus, cseppfolyós-lebegős dizájnjairól ismert Hani Rashid. Formaképzésétől mindenki le volt nyűgözve, beleértve Schnellert is. "Fantasztikus pillanat volt, amikor Schneller azt mondta, hogy ezt a minősé-get támogatni kell" - emlékezett vissza az Orco menedzsere. A változatok között volt olyan, ami illeszkedett a hatályos szabályozáshoz, azonban mindenki belátta, hogy az alumíniumba szőtt üvegfelületű, "megtört diadalív" vagy "két egymás felé forduló periszkóptorony" a legszebb, még ha 107 méteres is. Schneller ugyanakkor nem győzte hangsúlyozni, hogy a magasházrendeletet csak "tudatos koncepció alapján, az egész városra vonatkozóan szabad megváltoztatni, és ebben megtalálni azt az egy-két helyet, ahol ilyen nagyságrendű épület-tel feltörhető a városszövet". Példának okáért Párizsban csak a La Defense negyedbe engedik be a felhőkarcolókat (hasonló lehetett volna a Csepel-sziget északi csúcsa), Bécsben pedig kiszámolták, egy-egy metróvonal mennyit bír el iroda-négyzetméterből, s en-nek megfelelően szórták el a tor-nyokat.
Budapest tehát tartja még magát a régi sziluetthez, de már nem sokáig. Éppen a XIII. kerület az a tájék, ahol a legtöbbet feszegetik a magasházak engedélyezését, és ahol Fegyvernekyhez hasonlóan utódja, Arató György is magasház-párti. A kerület néhány évvel ezelőtt bepróbálkozott Finta egy toronyháztervével a szintén általa tervezett zsarupalota mellé, de nem kapott engedélyt (nem úgy a két frissen elkészült, kanyargósan keresztülvitt irodaház). Nemrég pedig ötletpályázatot írtak ki az Árpád hídi lehajtó környékére, "városrészközpont kialakítására magasházakkal". A magasházlobbi - immár megtámogatva Demszky Gábor rugalmasabbra kapcsoló városfejlesztési elképzeléseivel - előbb-utóbb érvényre jut. "Eljött az ideje, hogy áttörjön az érdekes, új látványokat megengedő szemlélet. A mai építészetnek joga van meghaladni a régi várossziluettet" - vélekedik Fegyverneky. Schneller szerint előbb azt a kérdést kellene megválaszolni, hogy a város egyáltalán hová szeretne eljutni. "Abban hiszek, hogy ez nem felbuzdulás kérdése. Ha egyszer áttörjük a korlátot, az mindent átír, és többé nem lehet meg nem történtté tenni. A társadalmi vitát le kell folytatni erről." A vita vagy lezajlik, vagy nem, a tornyok ott toporognak a kapuk előtt.
luxusáruház, az 1909-es nevét visszakapó Párisi Nagyáruház és a Vörösmarty téri volt Budapesti Értéktőzsde épülete voltaképp még egyszerű eset az Orco projektjei között, mert csak a belsők átalakításáról van szó - de immár szerződésen túl, magyar partnerrel felszerelkezve készülnek a tervek. Míg a BÉT Alpár Ignác tervezte épületét inkább csak feldobják az aranyszínű, áttört alumínium-üveg felületek, hogy a tetőre kicsordulva teraszt képezzenek, addig a Párisi Nagyáruházra némi korszerűsítés vár. Tiba János szerint - akivel az eddig főként Franciaországban dolgozó Manuelle Gautrand összeállt - a terv belülről is láthatóvá teszi a homlokzat vasbeton íveit azzal, hogy kibontja az átriumot, és mozgólépcsőket helyez az Andrássy úti front mögé. Az épület belsejét a repülőgépgyártásban használatos, ún. méhsejtcella-erősítésű panelből készült installáció szövi át, ami hol járófelületet, hol polcokat, hol asztalokat képez. A Csonka és a Lotz terem rekonstrukciója mellett újból lesz tetőterasz, bár korcsolyapálya nélkül.
