Soroksári út: egy újabb városközpont: Csatolt területek

publikálva
2000/18. (05. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A kerület nyilatkozatai előbb szigorúak, később megengedőbbek voltak a HÉV kapcsán: először úgy szólt a verdikt, hogy ha marad a HÉV - azaz a beruházó nem viszi a föld alá -, akkor nem lesz építési engedély a területre. Később ez annyiban finomodott, hogy a rendezési terv szerint a HÉV ide eső egy kilométeres szakaszát a felszínen meg kell szüntetni, ám a rendezési terv erre nézve nem tartalmaz határidőt. Annyi biztos, hogy a HÉV-kocsikat 2004-ben végleg le kell cserélni, mert azután már nem lesz hozzájuk alkatrész. Szakértők szerint egyébként erősen megbontja a Duna-part egységét, hogy a sínek miatt nem lehet legyalogolni közvetlenül a Duna mellé. A sínek vasúti pályaként vannak építve, nem kompatibilisek sem a villamos vágányával, sem a metróéval; egyedül elővárosi vasúti szerelvények lennének használhatók itt. Ráadásul a HÉV Csepelnek sem igazán jó: mivel a szerelvények féktávolsága mintegy kétszáz méter, nem lehet olyan sűrűn megállókat építeni, amelyek jelentősen csökkenteni tudnák a városrész elszigeteltségét, sőt ahol a sín van, ott gyakorlatilag kettévágja a területet. A TriGránit örülne, ha nem lenne ott a HÉV, ahol most van, ám a föld alá süllyesztés költségeit nem akarja vállalni, hiszen még arról sincs döntés fővárosi szinten, hogy egyáltalán megmarad-e a helyiérdekű hosszú távon, és ha esetleg igen, milyen formában.

A kerület nyilatkozatai előbb szigorúak, később megengedőbbek voltak a HÉV kapcsán: először úgy szólt a verdikt, hogy ha marad a HÉV - azaz a beruházó nem viszi a föld alá -, akkor nem lesz építési engedély a területre. Később ez annyiban finomodott, hogy a rendezési terv szerint a HÉV ide eső egy kilométeres szakaszát a felszínen meg kell szüntetni, ám a rendezési terv erre nézve nem tartalmaz határidőt. Annyi biztos, hogy a HÉV-kocsikat 2004-ben végleg le kell cserélni, mert azután már nem lesz hozzájuk alkatrész. Szakértők szerint egyébként erősen megbontja a Duna-part egységét, hogy a sínek miatt nem lehet legyalogolni közvetlenül a Duna mellé. A sínek vasúti pályaként vannak építve, nem kompatibilisek sem a villamos vágányával, sem a metróéval; egyedül elővárosi vasúti szerelvények lennének használhatók itt. Ráadásul a HÉV Csepelnek sem igazán jó: mivel a szerelvények féktávolsága mintegy kétszáz méter, nem lehet olyan sűrűn megállókat építeni, amelyek jelentősen csökkenteni tudnák a városrész elszigeteltségét, sőt ahol a sín van, ott gyakorlatilag kettévágja a területet. A TriGránit örülne, ha nem lenne ott a HÉV, ahol most van, ám a föld alá süllyesztés költségeit nem akarja vállalni, hiszen még arról sincs döntés fővárosi szinten, hogy egyáltalán megmarad-e a helyiérdekű hosszú távon, és ha esetleg igen, milyen formában.

Még 1998-ban, a West End építésekor Demján Sándor, a TriGránit első embere azt nyilatkozta: a vállalatcsoport 1998 és 2002 között hárommilliárd dollár befektetést tervez Kelet-Közép-Európába, ebből nagyjából egymilliárd jut Magyarországra. A pénzköltéssel jól haladnak: ingatlanfejlesztésre alkalmas telkeket vásároltak a környező országokban; Pozsonyban 150 millió dolláros beruházással irodaházakat, lakásokat és bevásárlóközpontot építenek. A minket leginkább érintő új Millenniumi Városközpontba (a vételáron felül) nagyjából szintén 500 millió dollárt építenek be. "Van még két évünk a maradék másfél milliárd dollár elköltésére, de úgy gondolom, ez az összeg kevés lesz" - mondta a Narancsnak Muzbek András alelnök, a Millenniumi Városközpont projekt programigazgatója.

A helyszín

Már 1998 előtt készített előzetes hasznosítási koncepciót a TriGránit arra az 5,9 hektáros területre, amelyen - leánykori nevén: Déli Duna Városközpont - most a beruházás elkezdődik. Részben ezeken a telkeken épültek volna fel az 1996-os expó épületei, így ezek állami tulajdonban voltak. (Az 1996-ra tervezett, de elmaradt világkiállításnak persze nagyobb lett volna a teljes területe, mintegy 36 hektár, hiszen hozzá tartozott a Duna bal partján lévő rész is. Egy 1992-es tanulmány a teljes, 36 hektáros területen belül az építmények tervezési és kivitelezési költségét mintegy 310 millió dollárra becsülte.)

A területre, amelyre a IX. kerületi önkormányzat által 1994-ben elfogadott rendezési terv szerint építik meg a városközpontot, és amely most már az új, Millenniumi Városközpont néven fut, többször is kiírtak pályázatot: az 1998. májusi és az egy évvel későbbi, 1999. májusi pályázat is eredménytelen volt. A Kincstári Vagyonkezelő Igazgatósághoz benyújtott pályázatok közül mindkét esetben a TriGránit ajánlata volt a legjobb - állítja a cég.

1999-ben a kormánynak vélhetően már voltak tervei ezzel a területtel, egészen pontosan a kilences telek felhasználásának - mint a Nemzeti Színház leendő helyének - terve valószínűleg felmerült már, az 1999. májusi pályázat viszont még az egész területre volt kiírva. (A kormány hivatalosan ekkor még a városligeti telket favorizálta, afelett viszont nem volt kizárólagos rendelkezése az államnak, míg a Duna-parti kilences felett igen.) Lehetséges, hogy ez volt az 1999. májusi pályázat eredménytelenné nyilvánításának az oka - vélekedik a programigazgató. Az 1999-es pályázati kiírás szerint az egész terület alsó ára 3469 milliárd forint volt, ebből a kilences teleké 950 millió. A pályázati kiírás szerint lehetett volna indulni csak a Nemzeti telkéért is, akkor azonban a pályázónak le kellett volna tennie az összes telek árának a felét a kilencesért - ilyen pályázó viszont nem volt.

Lehetőségek

Az állam harmadszor már nem futott neki a közbeszerzési eljárásnak, hanem tárgyalásos eljárásban az összes telekre egyedüliként érvényes ajánlatot tevő TriGránit Rt.-nek 2385 milliárd forintért eladta a Duna-Lágymányosi híd-Soroksári út-Boráros tér által határolt 11 telket (pontosabban: a TriGránit tulajdonában lévő Duna Sétány Székház Kft.-nek). A Nemzeti telke állami tulajdonban maradt (a tárgyalások során ennek az árát levonták a teljes vételárból). A színház építtetője - egyben a tulajdonosi jogok gyakorlója - az Új Nemzeti Kht. A TriGránitban is érdekelt Demján Sándor résztulajdonában lévő Arcadom Rt. közbeszerzési pályázaton nyerte el a színház felépítésének fővállalkozói jogát. Az épületet a kht. által kiírt pályázat nyertesének tervei alapján kell megépíteniük; ennek határideje május 15.

A mintegy tizenötezer négyzetméteres kilences telek környezetére kulturális és szórakoztató funkciókat terveznek telepíteni, amelyek kiegészítik, segítik a Nemzeti Színház működését. Kínálta magát az az elgondolás, hogy a kilences mögötti három telek összevonásával oda kerüljön a mintegy 5000 főt befogadni képes kongresszusi központ. A többi telekre 4-6 szálloda, irodaházak, 400 luxuslakás, mozi, kaszinó, mulató kerül, esetleg a Modern Művészetek Múzeuma is felépülhetne, erről azonban még nincs végleges döntés. A beruházás nyomán kialakuló új városrész a TriGránit szerint akár évi egymillió turistát is vonzhat a környékre.

A Lágymányosi hídhoz közel eső telek a Mol tulajdona; a cég korábban ide akarta építeni irodaházát, de ebből nem lett semmi, igaz, benzinkút viszont van. A Mol, úgy tűnik, nem ragaszkodik körömszakadtáig telkéhez (az építési jogot egy határidő elmulasztása miatt már korábban elvesztette), egyelőre van egy szándéknyilatkozat arról, hogy tárgyalnak a területről a TriGránittal, amely hajlandó lenne a Mollal közösen építeni a telekre valamit. A benzinkútnak el kell tűnnie, esetleg ha épül egy parkolóház, abban elhelyezhető. A Nemzeti zajvédelme szempontjából is jól jönne a híd lábához egy parkolóház, vélekedik Muzbek András programigazgató.

Elképzelések

A kereskedelem kevéssé játszik majd szerepet, nem a West End (WE) II. épül itt - ígéri a TriGránit. Aggodalomra nincs ok, állítja a programigazgató is. Míg a WE (mintegy 35 000 négyzetméteren) klasszikus kereskedelmi funkciókat valósított meg, vagy legalábbis ezeknek adott újabb terepet, itt a kultúráé, az idegenforgalomé és a szórakoztatásé lesz a főszerep. Ezek eddig a körútra és a többi, történelmileg kialakult sugárútra koncentrálódtak. A cég ráadásul úgy tekint a beruházásra, hogy azzal határozottan jót tesz a városnak, hiszen eltünteti az egyik legelhanyagoltabb területet a belváros széléről, mondja Muzbek. Valóban: nem kizárt, hogy a terület mögött lévő, ugyancsak erősen lepusztult, részint lakóház-, részint ipari tömbökkel tarkított városrész is magára talál majd, például úgy, hogy a projekthez kapcsolódó kereskedelmi létesítmények itt épülnek meg.

A tervezett ötezer fős konferenciaközpont nemcsak üzletnek jó, hanem általa a főváros központi szerepet is kaphat az európai konferenciaturizmus szervezésében, hiszen ilyen méretű hely nem sok van Európában. A központ szolgáltatásaiba bekapcsolják a körülötte lévő szállodák kisebb-nagyobb termeit is, amikor pedig éppen nincs konferencia, a várost kiszolgáló nagy rendezvényeknek ad majd otthont az épület.

A TriGránit másik elképzelése, hogy ezen a területen feltámassza a fürdőkultúrát. Végleges tervek híján a programigazgató részleteket nem árult el ugyan, csupán annyit mondott: egy olyan komplexum megépítését is tervezik, amely nemcsak fürdő vagy gyógyszálló, hanem egy, az ember és a víz viszonyát bemutató épületegyüttes. A (tönkrement) Dandár fürdő forrásait használva nem probléma a vízellátás sem, de ha szükséges, akár új kutat is fúratnának. És ha már víz: valahogy életet szeretnének lehelni a Dunába is, mert az most egy halott folyó. A vízi színpadtól a jachtkikötőig bármiről szó lehet, végleges tervek még erre sincsenek.

Még ha a fentiek nem is tudnak annyi profitot termelni, mint egy üzletközpont, nem tartanak attól, hogy a beruházás nem térül meg. Igaz, nagyjából kétszer annyi idő - 10-15 év - alatt, mint a WE esetében. "A lakásokon vélhetően csak keveset keresünk, a konferenciaközponton meg a szállodákon viszont annyit, hogy összességében biztosan nyereséges lesz a projekt" - egyszerűsített a programigazgató.

Vultur Csaba

Csak a HÉV marad

Határidők

2001. december 31.: A Nemzeti Színház épületének megépítési határideje.

2002. március 15.: A Nemzeti Színház megnyitása. Ugyanekkor a színház közvetlen környezetében lévő épületek (legfőképp a kongresszusi központ) mintegy 60 százalékban készen állnak.

2004 közepe: a tényleges építkezés vége; parkrendezés.

2005: A teljes Millenniumi Városközpont megnyitása.

publikálva
2000/18. (05. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra