Soroksári út: egy újabb városközpont: Csatolt területek

  • 2000. május 4.

Belpol

A kerület nyilatkozatai előbb szigorúak, később megengedőbbek voltak a HÉV kapcsán: először úgy szólt a verdikt, hogy ha marad a HÉV - azaz a beruházó nem viszi a föld alá -, akkor nem lesz építési engedély a területre. Később ez annyiban finomodott, hogy a rendezési terv szerint a HÉV ide eső egy kilométeres szakaszát a felszínen meg kell szüntetni, ám a rendezési terv erre nézve nem tartalmaz határidőt. Annyi biztos, hogy a HÉV-kocsikat 2004-ben végleg le kell cserélni, mert azután már nem lesz hozzájuk alkatrész. Szakértők szerint egyébként erősen megbontja a Duna-part egységét, hogy a sínek miatt nem lehet legyalogolni közvetlenül a Duna mellé. A sínek vasúti pályaként vannak építve, nem kompatibilisek sem a villamos vágányával, sem a metróéval; egyedül elővárosi vasúti szerelvények lennének használhatók itt. Ráadásul a HÉV Csepelnek sem igazán jó: mivel a szerelvények féktávolsága mintegy kétszáz méter, nem lehet olyan sűrűn megállókat építeni, amelyek jelentősen csökkenteni tudnák a városrész elszigeteltségét, sőt ahol a sín van, ott gyakorlatilag kettévágja a területet. A TriGránit örülne, ha nem lenne ott a HÉV, ahol most van, ám a föld alá süllyesztés költségeit nem akarja vállalni, hiszen még arról sincs döntés fővárosi szinten, hogy egyáltalán megmarad-e a helyiérdekű hosszú távon, és ha esetleg igen, milyen formában.
A kerület nyilatkozatai előbb szigorúak, később megengedőbbek voltak a HÉV kapcsán: először úgy szólt a verdikt, hogy ha marad a HÉV - azaz a beruházó nem viszi a föld alá -, akkor nem lesz építési engedély a területre. Később ez annyiban finomodott, hogy a rendezési terv szerint a HÉV ide eső egy kilométeres szakaszát a felszínen meg kell szüntetni, ám a rendezési terv erre nézve nem tartalmaz határidőt. Annyi biztos, hogy a HÉV-kocsikat 2004-ben végleg le kell cserélni, mert azután már nem lesz hozzájuk alkatrész. Szakértők szerint egyébként erősen megbontja a Duna-part egységét, hogy a sínek miatt nem lehet legyalogolni közvetlenül a Duna mellé. A sínek vasúti pályaként vannak építve, nem kompatibilisek sem a villamos vágányával, sem a metróéval; egyedül elővárosi vasúti szerelvények lennének használhatók itt. Ráadásul a HÉV Csepelnek sem igazán jó: mivel a szerelvények féktávolsága mintegy kétszáz méter, nem lehet olyan sűrűn megállókat építeni, amelyek jelentősen csökkenteni tudnák a városrész elszigeteltségét, sőt ahol a sín van, ott gyakorlatilag kettévágja a területet. A TriGránit örülne, ha nem lenne ott a HÉV, ahol most van, ám a föld alá süllyesztés költségeit nem akarja vállalni, hiszen még arról sincs döntés fővárosi szinten, hogy egyáltalán megmarad-e a helyiérdekű hosszú távon, és ha esetleg igen, milyen formában.

Még 1998-ban, a West End építésekor Demján Sándor, a TriGránit első embere azt nyilatkozta: a vállalatcsoport 1998 és 2002 között hárommilliárd dollár befektetést tervez Kelet-Közép-Európába, ebből nagyjából egymilliárd jut Magyarországra. A pénzköltéssel jól haladnak: ingatlanfejlesztésre alkalmas telkeket vásároltak a környező országokban; Pozsonyban 150 millió dolláros beruházással irodaházakat, lakásokat és bevásárlóközpontot építenek. A minket leginkább érintő új Millenniumi Városközpontba (a vételáron felül) nagyjából szintén 500 millió dollárt építenek be. "Van még két évünk a maradék másfél milliárd dollár elköltésére, de úgy gondolom, ez az összeg kevés lesz" - mondta a Narancsnak Muzbek András alelnök, a Millenniumi Városközpont projekt programigazgatója.

A helyszín

Már 1998 előtt készített előzetes hasznosítási koncepciót a TriGránit arra az 5,9 hektáros területre, amelyen - leánykori nevén: Déli Duna Városközpont - most a beruházás elkezdődik. Részben ezeken a telkeken épültek volna fel az 1996-os expó épületei, így ezek állami tulajdonban voltak. (Az 1996-ra tervezett, de elmaradt világkiállításnak persze nagyobb lett volna a teljes területe, mintegy 36 hektár, hiszen hozzá tartozott a Duna bal partján lévő rész is. Egy 1992-es tanulmány a teljes, 36 hektáros területen belül az építmények tervezési és kivitelezési költségét mintegy 310 millió dollárra becsülte.)

A területre, amelyre a IX. kerületi önkormányzat által 1994-ben elfogadott rendezési terv szerint építik meg a városközpontot, és amely most már az új, Millenniumi Városközpont néven fut, többször is kiírtak pályázatot: az 1998. májusi és az egy évvel későbbi, 1999. májusi pályázat is eredménytelen volt. A Kincstári Vagyonkezelő Igazgatósághoz benyújtott pályázatok közül mindkét esetben a TriGránit ajánlata volt a legjobb - állítja a cég.

1999-ben a kormánynak vélhetően már voltak tervei ezzel a területtel, egészen pontosan a kilences telek felhasználásának - mint a Nemzeti Színház leendő helyének - terve valószínűleg felmerült már, az 1999. májusi pályázat viszont még az egész területre volt kiírva. (A kormány hivatalosan ekkor még a városligeti telket favorizálta, afelett viszont nem volt kizárólagos rendelkezése az államnak, míg a Duna-parti kilences felett igen.) Lehetséges, hogy ez volt az 1999. májusi pályázat eredménytelenné nyilvánításának az oka - vélekedik a programigazgató. Az 1999-es pályázati kiírás szerint az egész terület alsó ára 3469 milliárd forint volt, ebből a kilences teleké 950 millió. A pályázati kiírás szerint lehetett volna indulni csak a Nemzeti telkéért is, akkor azonban a pályázónak le kellett volna tennie az összes telek árának a felét a kilencesért - ilyen pályázó viszont nem volt.

Lehetőségek

Az állam harmadszor már nem futott neki a közbeszerzési eljárásnak, hanem tárgyalásos eljárásban az összes telekre egyedüliként érvényes ajánlatot tevő TriGránit Rt.-nek 2385 milliárd forintért eladta a Duna-Lágymányosi híd-Soroksári út-Boráros tér által határolt 11 telket (pontosabban: a TriGránit tulajdonában lévő Duna Sétány Székház Kft.-nek). A Nemzeti telke állami tulajdonban maradt (a tárgyalások során ennek az árát levonták a teljes vételárból). A színház építtetője - egyben a tulajdonosi jogok gyakorlója - az Új Nemzeti Kht. A TriGránitban is érdekelt Demján Sándor résztulajdonában lévő Arcadom Rt. közbeszerzési pályázaton nyerte el a színház felépítésének fővállalkozói jogát. Az épületet a kht. által kiírt pályázat nyertesének tervei alapján kell megépíteniük; ennek határideje május 15.

A mintegy tizenötezer négyzetméteres kilences telek környezetére kulturális és szórakoztató funkciókat terveznek telepíteni, amelyek kiegészítik, segítik a Nemzeti Színház működését. Kínálta magát az az elgondolás, hogy a kilences mögötti három telek összevonásával oda kerüljön a mintegy 5000 főt befogadni képes kongresszusi központ. A többi telekre 4-6 szálloda, irodaházak, 400 luxuslakás, mozi, kaszinó, mulató kerül, esetleg a Modern Művészetek Múzeuma is felépülhetne, erről azonban még nincs végleges döntés. A beruházás nyomán kialakuló új városrész a TriGránit szerint akár évi egymillió turistát is vonzhat a környékre.

A Lágymányosi hídhoz közel eső telek a Mol tulajdona; a cég korábban ide akarta építeni irodaházát, de ebből nem lett semmi, igaz, benzinkút viszont van. A Mol, úgy tűnik, nem ragaszkodik körömszakadtáig telkéhez (az építési jogot egy határidő elmulasztása miatt már korábban elvesztette), egyelőre van egy szándéknyilatkozat arról, hogy tárgyalnak a területről a TriGránittal, amely hajlandó lenne a Mollal közösen építeni a telekre valamit. A benzinkútnak el kell tűnnie, esetleg ha épül egy parkolóház, abban elhelyezhető. A Nemzeti zajvédelme szempontjából is jól jönne a híd lábához egy parkolóház, vélekedik Muzbek András programigazgató.

Elképzelések

A kereskedelem kevéssé játszik majd szerepet, nem a West End (WE) II. épül itt - ígéri a TriGránit. Aggodalomra nincs ok, állítja a programigazgató is. Míg a WE (mintegy 35 000 négyzetméteren) klasszikus kereskedelmi funkciókat valósított meg, vagy legalábbis ezeknek adott újabb terepet, itt a kultúráé, az idegenforgalomé és a szórakoztatásé lesz a főszerep. Ezek eddig a körútra és a többi, történelmileg kialakult sugárútra koncentrálódtak. A cég ráadásul úgy tekint a beruházásra, hogy azzal határozottan jót tesz a városnak, hiszen eltünteti az egyik legelhanyagoltabb területet a belváros széléről, mondja Muzbek. Valóban: nem kizárt, hogy a terület mögött lévő, ugyancsak erősen lepusztult, részint lakóház-, részint ipari tömbökkel tarkított városrész is magára talál majd, például úgy, hogy a projekthez kapcsolódó kereskedelmi létesítmények itt épülnek meg.

A tervezett ötezer fős konferenciaközpont nemcsak üzletnek jó, hanem általa a főváros központi szerepet is kaphat az európai konferenciaturizmus szervezésében, hiszen ilyen méretű hely nem sok van Európában. A központ szolgáltatásaiba bekapcsolják a körülötte lévő szállodák kisebb-nagyobb termeit is, amikor pedig éppen nincs konferencia, a várost kiszolgáló nagy rendezvényeknek ad majd otthont az épület.

A TriGránit másik elképzelése, hogy ezen a területen feltámassza a fürdőkultúrát. Végleges tervek híján a programigazgató részleteket nem árult el ugyan, csupán annyit mondott: egy olyan komplexum megépítését is tervezik, amely nemcsak fürdő vagy gyógyszálló, hanem egy, az ember és a víz viszonyát bemutató épületegyüttes. A (tönkrement) Dandár fürdő forrásait használva nem probléma a vízellátás sem, de ha szükséges, akár új kutat is fúratnának. És ha már víz: valahogy életet szeretnének lehelni a Dunába is, mert az most egy halott folyó. A vízi színpadtól a jachtkikötőig bármiről szó lehet, végleges tervek még erre sincsenek.

Még ha a fentiek nem is tudnak annyi profitot termelni, mint egy üzletközpont, nem tartanak attól, hogy a beruházás nem térül meg. Igaz, nagyjából kétszer annyi idő - 10-15 év - alatt, mint a WE esetében. "A lakásokon vélhetően csak keveset keresünk, a konferenciaközponton meg a szállodákon viszont annyit, hogy összességében biztosan nyereséges lesz a projekt" - egyszerűsített a programigazgató.

Vultur Csaba

Csak a HÉV marad

Határidők

2001. december 31.: A Nemzeti Színház épületének megépítési határideje.

2002. március 15.: A Nemzeti Színház megnyitása. Ugyanekkor a színház közvetlen környezetében lévő épületek (legfőképp a kongresszusi központ) mintegy 60 százalékban készen állnak.

2004 közepe: a tényleges építkezés vége; parkrendezés.

2005: A teljes Millenniumi Városközpont megnyitása.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.