Strómanból sosem elég

Hogyan vegyünk meg fillérekért olyan cégeket, amelyeket miniszter férjünk korábban néhány millióval megfinanszírozott? És hogyan pénzeljük saját magunkat annak a pártalapítványnak a kasszájából, melyet mi magunk vezetünk? Matolcsyék tudják a választ.

Előző írásunkban (lásd: A strómanom a feleségem, Magyar Narancs, 2017. január 19.) bemutattuk, milyen lépésekben szerezte meg Matolcsy György (és családja) az állami alapítású Tulajdon Alapítvány (TA) többségi tulajdonában lévő gazdaságkutató intézetet, a Növekedéskutató Intézet Kft.-t (továbbá az alapítvány ingatlanait), és hogy milyen kellemes összegekhez jutott az intézet első Orbán-kormány alatti csúcsra járatása jóvoltából. A tulajdonszerzési manőver egyik fontos momentumaként 2001 első napjaiban névlegesen Matolcsy felesége, László Gyöngyi, a cégiratok között fellelt házassági vagyonjogi szerződés szerint azonban ténylegesen az ekkor Orbán Viktor kormányában gazdasági miniszterként szolgáló jelenlegi jegybankelnök szerzett (legalább) 75 százalékos részesedést a szóban forgó kft.-ben. Matolcsy és családtagjai üzleti machinációi itt azonban nem érnek véget. Az alábbiakban azt mutatjuk be, hogy egyrészt hogyan váltak tulajdonossá Matolcsy családtagjai két további vállalkozásban, amelyek ugyancsak az ő első minisztersége alatt futottak fel (legalább részben) állami pénzből, másrészt pedig hogy a 2002-es kormányváltás után hogyan csapolta meg Matolcsy a hozzá nagyon is közel álló Tulajdon Alapítvány felhasználásával a Fidesz pártalapítványát – melyet egy ideig ő maga elnökölt –, és hogyan lapátolta át a pénz egy nem elhanyagolható részét saját családi vállalkozásaiba.

A strómanom a feleségem

Hogyan ügyeskedett át magának Matolcsy György egy többségi állami tulajdonú céget, melynek bevétele épp az ő első minisztersége idején volt a csúcson? A nyereséget aztán évekkel később ő vette fel. A 12. kerületi ingatlanok megszerzése csak a bónusz volt.

Céget olcsón

A Növekedéskutató meghatározó befolyást biztosító részének megszerzésével nagyjából párhuzamosan, 2001 áprilisában létrehoztak két, a Növekedéskutatóhoz hasonlóan főtevékenységként társadalomtudományi kutatással foglalkozó betéti társaságot: e két cégben közös, hogy 1. az alapításuktól számított első két évben, 2001–2002-ben – vagy­is az első Orbán-kormány idején – kiemelkedő, soha többé meg nem ismételt eredményeket produkáltak, és 2. néhány év elteltével igen jutányos áron Matolcsy felesége és fia(i) tulajdonába kerültek. Annak, hogy 2001–2002-ben a gazdasági miniszter Matolcsy György volt, a későbbiekben még jelentősége lesz.

Az első cég az Eurotourism Kutató és Tanácsadó Bt., amelyet a korábbi cikkünkben többször emlegetett Horváthné Harczi Marianna és egyik gyermeke hozott létre 100 ezer forint tőkével; Har­czi beltagként és a cég vezetőjeként 90 százalékkal vett részt a vállalkozásban. (Harczi ekkor a Tulajdon Alapítvány kuratóriumának tagja és titkára, a Növekedéskutató résztulajdonosa és ügyvezetője; lásd még Az elnök emberei című keretes írásunkat.) Indulása első, csonka évében a cég rögtön 42 milliós árbevétellel és 27 milliós üzemi eredménnyel debütált, eredményességét azonban a következő évben sikerült fokozni: árbevételét 65,5 millióra, üzemi eredményét pedig 53,6 millióra emelte. Az Eurotourism két év alatt 107,5 milliós összárbevétel mellett összehozott 80,5 milliós (!) üzemi eredménye és 64,1 milliós adózott nyeresége egészen káprázatos. Különösen figyelemreméltó ez a teljesítmény annak fényében, hogy beszámolói szerint a cégnek ekkor egyáltalán nem volt alkalmazottja és alvállalkozója is alig, ami azt feltételezi, hogy a megbízásokat jórészt Harczi maga végezte el.

2002 után viszont beütött a krach: két éven keresztül a cég bevétele kereken nulla. És a korábbi jó idők soha nem tértek vissza többé: 2015-ig bezárólag a cég összesen 31 milliónyi bevételt produkált (éves átlagban 2,4 milliót), adózott eredménye ebben a periódusban összesen félmillió. A szerencse e szélsőséges forgandóságát – mint azt később látni fogjuk – nehéz nem összefüggésbe hozni az első Orbán-kormány 2002-es bukásával, Matolcsy György minisztersége végével.

Matolcsyék aztán igen sajátos körülmények között vásárolták föl a céget 2006-ban. Az első tulajdonoscserére újév napján, január 1-jén került sor: az új felállásban Matolcsy Gyöngyi 90 százalékos tulajdonrészt szerezve beltag, Harczi pedig a gyermeke helyére lépve kültag lett. Szeptemberben aztán Harczi a maradék 10 százalékos részesedésén is túladott, és végleg kiszállt: Matolcsy nagyobbik fia, Máté Huba váltotta, akit két évvel később öccse, Ádám György követett. Ezzel a vállalkozás egésze a Matolcsy családhoz került.

Harczi kivonulásának körülményei számos kérdést vetnek fel. A pénzügyi adatok szerint ugyanis Harczi tulajdonosként egyetlen alkalommal sem vett ki osztalékot a cégből, a társasági szerződés szerint díjazás (fizetés) nélkül látta el az üzletvezetői feladatokat. A cég hasznaiból tehát ilyen jogcímeken semmilyen jövedelme nem keletkezett. A cégbíróságon a tulajdonosváltásról elérhető iratok szerint üzletrészeitől ennek ellenére mindkét alkalommal névértéken, azaz 90, illetve 10 ezer forintért vált meg, miközben a cég 2005 végén több mint 50 milliót ért. Üzleti szempontból ez nyilvánvalóan irracionális lépés: az Eurotourism saját tőkéje ekkor 51,5 millió volt, melyet mindössze félmilliós kötelezettség terhelt. Eszközoldalról nézve ugyanezt: 37,1 millió állt értékpapírban, további 12,2 millió különféle pénz­eszközökben (ebből 10,5 millió készpénzben!), a cégnek ezenfelül volt még néhány milliós követelése és eszköze is. A bt. reális értéke tehát kétséget kizáróan 51 millió forint körül volt.

A törvényszéki dokumentumok alapján az üzletrészátadási konstrukció a következő volt: Matolcsyné nem Harczinak fizetett közvetlenül, hanem egy összetettebb metódust alkalmazva Harczi előbb megállapodást kötött, és elszámolt a bt.-vel, míg Matolcsyné ezzel párhuzamosan ugyancsak megállapodást kötött a bt.-vel, és befizette a tőke ráeső részét, 90 ezer forintot. A cég által közzétett pénzügyi beszámolók adatai szerint 2005 végén a mérlegfőösszeg 51,9 millió volt, egy évvel később, a tulajdonosváltást követően pedig – 1,9 milliós árbevétel és 2 milliós nyereség mellett – 53,9 millió. Ha a bt. rendesen, a valós értéknek megfelelően kifizette volna Harczit, a mérlegfőösszegnek drasztikusan csökkennie kellett volna, és lényegében semmi nem maradt volna a cégben. A számok csak akkor jönnek ki, ha az 51 milliót érő üzletrészeiért Harczi csak a névértéket vagy ahhoz közeli összeget kapta meg, nagyságrendileg 100 ezer forintot. Erre viszont nehéz más észszerű magyarázatot találni, mint hogy az Eurotourism Bt. tulajdonosaként Har­czi Marianna csak a Matolcsy család strómanja volt.

Matolcsy nevére veszi a zakóját

Fotó: Kovács Tamás / MTI

 

Hasonló a másik cég, az Ú-T Eurocon Tanácsadó és Szolgáltató Bt. esete. A társaságot Újvári Dóra és Tornallyay János alapította 80 ezer forintos tőkével. Újvárinak minősített többségi befolyása volt (87,5 százalékot jegyzett), ám kültag maradt, míg Tornallyay beltagként díjazás nélkül vállalta az üzletvezetést, és kisebbségi tulajdonosként a vállalkozás működéséért is ő viselte a korlátlan felelősséget. A társadalomtudományi kutatás világába a semmiből érkező cég első két évének teljesítménye az Eurotourisméhoz hasonlóan kiugróan magas: árbevétele 2001-ben 23,4 millió, 2002-ben már 39 millió (összesen 62,4 millió), üzemi eredménye a két év alatt 25,4 millió, adózott nyeresége 21,2 millió forint volt. Ám ezúttal később sem zuhant nullára a forgalom, bár a bt. a 2003 és 2010 közötti nyolc évben jóval szerényebb eredményeket produkált: a vállalkozás éves átlagban tízmilliós bevételt ért el.

Matolcsyék hasonló kaptafa szerint szereztek tulajdont, mint a másik cégnél: 2006 decemberében az akkor 20 éves Matolcsy Ádám György lépett beltagként Tornallyay János helyére, 2008 újév napján pedig Matolcsy Gyöngyi váltotta Újvárit. Az üzletrész-átadás is hasonló konstrukcióban történt: a kilépő tagok elszámoltak a bt.-vel – és a pénzügyi beszámolók számaiból, illetve a törvényszéki iratokból kikövetkeztethetően valószínűleg ők is csak betétjük névértékét kapták meg. Matolcsy Ádám György és Matolcsy Gyöngyi párhuzamosan befizették a névérték szerinti összeget. Az egyetlen változás az volt, hogy az üzletvezetést is átvevő Matolcsy Ádám Tornallyay 10 ezer forintos betétje helyett 70 ezer forintot fizetett készpénzben a kasszába, hogy ezzel tulajdoni arányát 50 százalékra emelje, és Újvárival fele-fele arányban legyenek tulajdonosok (amit azonban a könyvelésben éveken keresztül elmulasztottak átvezetni). A bt. piaci értéke azonban mindkét manőver idején a 15 millióhoz közelített. Ma­tol­csy­ék tehát már megint nagyon jó boltot csináltak: 140 ezerért egy százszor értékesebb vagyonelemhez jutottak. A közgazdaságilag irracionális tranzakció ezúttal is csak azt jelentheti, hogy ténylegesen, legalább részben, kezdettől Matolcsyék érdekeltségébe tartozott a cég. Azért legalább részben, mert Újvári és Tornallyay – Harczival ellentétben – Matolcsyék tulajdonszerzése előtt is vettek ki pénzt a cégből: 2002-ben több mint 3 milliót, 2005-ben 13,5 milliót osztalékként. A névértéken történt üzletrészátadás ténye mégis megkérdőjelezi, hogy végül is kihez vándorolt vajon ez a summa: Újváriékhoz vagy esetleg azokhoz, akik formálisan csak később vették nevükre a vállalkozást? Ez utóbbit valószínűsíti, hogy a 2006-os év terhére kifizetett 9,3 millió forintnyi osztalékból már Matolcsy Ádám részesedhetett, holott abban az évben egészen decemberig formálisan Tornallyay János volt a tulajdonos, aki mindössze 10 ezer forintért hagyta ott azt az igen jól prosperáló vállalkozást, amelyet éveken keresztül éppen ő (?) vezetett.

Az állam besegít

De vajon honnan lódultak meg oly szépen a két bt. bevételei 2001-ben és 2002-ben? Erről csak rész­adatok állnak rendelkezésre. Az akkor regnáló Fidesz–FKgP–MDF-kormányban Matolcsy György volt a gazdasági miniszter, megkérdeztük ezért a jelenlegi jogutódot, a Nemzetgazdasági Minisztériumot (NGM), hogy az akkori főhatóság milyen szerződéseket kötött a cégekkel. Megkeresésünkre az NGM azt állította, hogy egyáltalán semmilyen adattal nem rendelkezik. A közbeszerzési értesítő azonban szerencsére igen. A hivatalos lap 2001/38. és 2002/7. száma a Gazdasági Minisztérium gazdaságstratégiai elemzésekre kiírt nyílt eljárásainak eredményeit közli, és egész véletlenül a néhány évvel később a Matolcsy család érdekeltségébe kerülő két bt. nyert is a pályázatokon, az Eurotourism összesen négy, az Ú-T Eurocon öt témában lett befutó. Az Eurotourism például az információs társadalomról és a külföldi működő tőke szerepéről, az Ú-T Eurocon pedig a hazai tulajdonú vállalatokról írhatott. A két eljárásban a tárca összesen 458 millió forint értékben kötött szerződéseket, ebből a két bt. 57,6 milliót szakított ki magának, vagy­is a tenderérték egynyolcadát. A Magyar Hírlap korabeli tudósítása szerint azonban a második eljárásban a GfK Hungária Piackutató két témában is megtámadta az eredményt, amit a Közbeszerzési Döntőbizottság meg is semmisített: az Ú-T Eurocon 5,6 és 5,7 milliós vállalási árai­val szemben ugyanis a GfK 1,48, illetve 2,85 milliós ajánlattal maradt alul. A Magyar Hírlap az ekkor 26 éves Újvárit is megszólaltatta, aki úgy nyilatkozott, hogy az anyaggyűjtésen kívül más külső segítséget nem vett volna igénybe, a munkát ő maga végezte volna el. A két bt. azonban még a KDB döntését követően is elvitte a megbízások 10 százalékát.

Ezek az összegek persze a két cég 2001–2002-es bevételeinek csak egy részét magyarázzák, igaz, ez sem elhanyagolható: az Ú-T Eurocon esetében a megnyert pályázatokból származó bevétel a két év bevételeinek felét tette ki (31,5 millió forint, ebből azonban végül lejött a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt elbukott két megrendelés). Az Eurotourism esetében pedig a bevételek egynegyedét adták a minisztériumtól behúzott összegek. A cégek bevételeinek felpumpálásában tehát az ekkor Matolcsy által vezetett gazdasági tárca is szerepet vállalt, ami annak fényében válik különösen meghatóvá, hogy 2006 és 2008 között ezek a vállalkozások átkerültek Matolcsyék tulajdonába, méghozzá – mint fent láttuk – névértéken, de a cégekben felhalmozott vagyonnal együtt: az Eurotourism esetében az addig összegyűlt vagyon egésze, az Ú-T Eurocon esetében legalább egy része. A Matolcsyékhoz került vagyon egy nem jelentéktelen hányadának forrása a Gazdasági Minisztérium által adott megbízások voltak: Matolcsy minisztériuma olyan cégeket finanszírozott, amelyek aztán később minden gazdasági racionalitást cáfoló mértékben olcsón Matolcsyékhoz kerültek. A két cég alapításának dátumából és árbevételük felfutásából még az a következtetés is levonható, hogy a két bt. létrehozásának éppen ez, az állami pénzek lehívása volt a célja.

 

„Polgári” értékek

És mi történt a család cégeivel az ellenzékben töltött nyolc szűk esztendőben? Matolcsy 2003 májusában újra tagja lett a Tulajdon Alapítvány kuratóriumának, amelyet ekkor Botos Balázs, Matolcsy későbbi helyettes államtitkára elnökölt, titkára Harczi Marianna volt. Az év végén Matolcsy a Fidesz újonnan létrehozott és az állami költségvetésből finanszírozott pártalapítványának, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítványnak (SZPMA) lett az elnöke. 2004 januárjában pedig – a korábbi cikkünkben taglalt módon – házassági vagyonközösségük megszűnése okán formálisan is átvette hitvesétől a ténylegesen már többségi tulajdonában álló, ekkor Harczi által vezetett Növekedéskutató Intézet Kft.-t. Az elérhető adatok szerint 2005 és 2010 között az állami Tulajdon Alapítvány és a Matolcsy magántulajdonában álló Növekedéskutató (2007-től Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet, MGFI) szorosan együtt mozgott, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy valóságos szimbiózisban élt – alig lehetett tudni, hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik.

Matolcsy Növekedéskutatójának erről a periódusáról elszórtan állnak rendelkezésre információk, ami viszont hozzáférhető, az árulkodó. Számos anyag még ma is elérhető az SZPMA által alapított Polgári Szemle című folyóirat honlapjának archívumában. Ebből kiderül, hogy Matolcsyék főként „trendfigyeléssel” foglalkoztak, kiadványuk például a jegybankelnök kedvenc lapjából, az Economistból vett cikkeket kivonatolt, amelyeket Matolcsy aztán magvas gondolataival és próféciáival kommentált (néhány példát Szélkakas című keretes írásunkban gyűjtöttünk össze). Emellett létrehoztak különféle közgazdasági munkacsoportokat, például az adóműhelyt, amely – Matolcsy szavaival – „elemzésekkel kívánja segíteni az adórendszer átalakítását”. De az MGFI adta ki a Jövőkép – Megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon című gazdaságpolitikai vitairatot is: a 75 jobboldali társadalomkutató által írt és Matolcsy szerkesztette kötetet 2009 márciusában személyesen a kormányzásra készülő Orbán Viktor mutatta be, aki a korszakváltás „szellemi előkészítéseként” aposztrofálta a kiadványban megfogalmazott gondolatokat. (És nyilván a „szellemi előkészítés” jegyében mondta ugyanitt azt is, hogy „mi pedig nem a hatalmat akarjuk megszerezni”.)

Honnan volt az MGFI-nek forrása minderre? 2015-ben az Átlátszó kikérte a pártalapítványok által 2010 után nyújtott támogatások adatait, amiből kiderült, hogy a Polgári Magyarországért Alapítvány 2010-ben 24 millióval segítette a Tulajdon Alapítvány munkáját. Lapunk pedig most kikérte a korábbi évek adatait, és megkaptuk magukat a szerződéseket is. A következőket tudtuk meg: a Fidesz alapítványa 2005-től 2010-ig összesen 180,9 millió forinttal támogatta a Tulajdon Alapítvány kutatásait; 2005-ben még csak
12 millió volt az apanázs, 2007 és 2009 között viszont már évi 40 millió, ami a pártalapítvány akkori éves büdzséinek a 10 százalékát közelítette. A Tulajdon Alapítvány ezt a pénzt „trendfigyelés”, „adóműhely”, „regionális műhely”, „gazdaságpolitikai műhely” stb. című kutatási programjaira, illetve egy honlap működtetésére kapta – pont olyan feladatokra, amelyeket ebben az időben Matolcsy Magyar Gazdaságfejlesztési Intézete is végzett. A TA 2011-es beszámolójából tudható továbbá, hogy a támogatásban részesített honlap a 2009 és 2011 között fenntartott jovokep.hu volt; Matolcsy – mint imént láttuk – ugyanezzel a címmel jelentette meg vitairatát 2009 elején. A korabeli sajtótudósítások szerint is a kiadvány megjelenésével párhuzamosan indult a honlap (amelyhez aztán ugyanezen a néven egy Facebook-oldal, egy YouTube-csatorna és egy blog is kapcsolódott). A ma már nem működő honlap Internet Archive-ban elérhető mentései is igazolják a Matolcsy-cég és a Tulajdon Alapítvány szoros együttműködését: itt voltak olvashatók az MGFI kutatócsoportjának elemzései, elérhető volt a programirat vagy a 2009. márciusi bemutatóról készült részletes beszámoló is. Minthogy a Tulajdon Alapítvány 2010 előtti beszámolói jelenleg elérhetetlenek, bevételeiről és kifizetéseiről nem állnak rendelkezésre olyan publikus adatok, amelyekből pontosan megállapítható lenne a két intézmény közötti kapcsolat – ám az átfedések a Matolcsy-féle cég működésével több mint beszédesek: a két szervezet nem egyszerűen együttműködött, hanem valóságos szimbiózist alkotott. (A Tulajdon Alapítvány ügyes-bajos dolgairól lásd a Magyar Narancsban megjelent Állami magánalapítvány című írásunkat.)

A Matolcsy vezette fideszes pártalapítvány tehát egy olyan szervezetet támogatott, amelyben Matolcsy kuratóriumi tagként szintén érdekelt volt; a szerződéseket az SZPMA részéről 2007-ig elnökként maga Matolcsy írta alá – később Balog Zoltán szignált –, míg a Tulajdon Alapítványt végig Matolcsy régi bizalmasa, Harczi Marianna képviselte. A TA az általa elnyert támogatást vagy annak egy részét valószínűleg Matolcsy cégéhez utalta tovább, ahol elvégezték a trendfigyelést stb. A Matolcsytól indult pénz tehát – a Tulajdon Alapítvány közbeiktatásával egy szép kört megtéve – végül ugyancsak Matolcsyhoz érkezett meg. És tekintetbe véve, hogy a fideszes párt­­alapítvány forrásainak 98-99 százaléka a központi költségvetésből származott, végül is közpénz vándorolt – Matolcsy és bizalmasainak szorgos közreműködésével – a jelenlegi jegybankelnökhöz. Hogy pontosan mennyi, az elérhető adatok alapján nem ismert. Van azonban itt egy furcsa véletlen: az MGFI nettó árbevétele 2005 és 2010 között 179,9 millió forint volt, ami csak egyetlen milliócskával maradt el attól a 180,9 milliós összegtől, amit ugyanebben az időszakban a Fidesz pártalapítványa a Tulajdon Alapítványnak utalt. Annak egyértelmű igazolására, hogy a TA-nak nyújtott összes támogatás Matolcsy cégénél landolt, nem állnak rendelkezésre pontos adatok, ám az egybeesés – a teljes összeget és néhány évet külön-külön tekintve is – egészen kísérteties. Az is sokatmondó, hogy az SZPMA (a pártalapítvány) biztosította források elapadásával egyidejűleg hirtelen az MGFI bevételei is megzuhantak. Kérdés, mennyit tudott erről a pénzmozgatási sémáról a Fidesz és az SZPMA vezetése.

 

Kinél van a pénz?

Az MGFI 2005 és 2010 közötti össznyeresége 9 millió körül volt, ami a 180 milliós bevételhez viszonyítva nem sok, de persze egyáltalán nem is rossz. Az ok: magasak voltak a cég kiadásai, ami jelen esetben leginkább azt jelenti, hogy viszonylag sok külsőssel dolgozott. Hogy kik voltak Matolcsy kutatási és egyéb partnerei, nem tudjuk – ezek az adatok nem nyilvánosak. Bár egy kivétel azért szerencsére akad: és ez a cég éppen a felesége és fia tulajdonában álló vállalkozás, a fentiekben tárgyalt Eurotourism Bt. A bt. cégbíróságon elérhető vagyonleltárából tudható, hogy 2009 végén az Eurotourism az MGFI-vel szemben több mint 2 millió forintnyi követelést (két kiegyenlítetlen számlát) tartott nyilván, vagyis a Matolcsy György tulajdonában álló MGFI valamilyen szolgáltatást vásárolt a felesége és fia tulajdonolta tanácsadó cégtől, a számlát kiállították, már csak az utalás volt hátra. Ez az egyetlen villanásnyi adatunk van az MGFI és az Eurotourism üzleti-pénzügyi kapcsolatáról, de talán nem túlzás azt feltételezni, hogy az évek során Matolcsy nem csak kétszer utalhatott a felesége cégének.

Meglepő továbbá, hogy Matolcsy Gyöngyiék másik cége, az Ú-T Eurocon éppen az SZPMA-támogatás időszakában, 2005 és 2010 között táltosodott meg: összbevétele ebben a periódusban 65 millió volt, és mivel élt az egyszerűsített vállalkozói adózás adta előnyökkel, tetemes összegű, összesen 50,2 millió forintos osztalékot fizethettek maguknak a tulajdonosok („tisztán” – az eva lerovása után ugyanis semmilyen más adót nem kellett fizetni). A pénzügyi beszámoló adataiból kikövetkeztethetően a bt.-nek ekkor sem alvállalkozója, sem alkalmazottja nem volt, vagy­is a munkát személyesen a tulajdonosok végezték, ami azért elgondolkodtató, mert sem a korábbi (Újvári és Tornallyay), sem a későbbi tulajdonosok (Matolcsy Gyöngyi és Ádám) kutatói-tanácsadói tevékenysége sajnálatos módon nem ismeretes. Az Ú-T Eurocon bevételeinek elapadása ráadául pont egybeesett az SZPMA-forrás megszűnésével, olyannyira, hogy 2013 elején a bt.-t meg is szüntették. Összegezve: a feltételezésünk az, hogy az Ú-T Eurocon bevételei az MGFI-től származtak, amely elválaszthatatlanul összenőtt a Tulajdon Alapítvánnyal, amelyet viszont a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatott – a pénz forrása pedig végül is a központi költségvetés volt. Az Ú-T Eurocon funkciója e szerint a képlet szerint az lehetett, hogy a SZPMA-tól érkező támogatás egy nem elhanyagolható részét kedvező adózás mellett Matolcsyékhoz csatornázza. Az vitathatatlan, hogy az osztalékként felvett tízmilliók Matolcsyéknál kötöttek ki, a pénz forrására vonatkozóan azonban nincsenek cáfolhatatlan bizonyítékaink. A cégek működésére és kapcsolataira vonatkozó kérdéseinkre sem Matolcsy György, sem Matolcsy Gyöngyi nem kívánt válaszolni.

Ha a Matolcsy körüli alapítványi és cégháló rendelkezésünkre álló mozaikdarabkáit egymás mellé rendezzük, egy pártalapítvány, egy szorosan kézben tartott másik állami alapítvány, valamint saját és strómancégek rendszere bontakozik ki, amelyet bizalmasok szűk köre működtet, ám legfőbb életben tartója a közpénz. A Tulajdon Alapítvány eddig hozzáférhetetlennek bizonyult dokumentumaiból e kifinomult szisztéma további részletei­re, emeltyűire és pénznyelőire derülhetne fény. Az alapítványok és cégek jól bejáratott rendszere azonban modellnek sem utolsó. Nem kizárt, hogy éppen ez a hosszú évek alatt módszeresen kiépített és olajozottan működtetett rendszer járt Matolcsy fejében, amikor a gyengén tartott forinttal keresett százmilliárdokból – immár nagyságrendekkel nagyobb léptékben játszva – az MNB életre hívta hírhedtté vált Pallas Athéné alapítványait. Ez utóbbiak üzleti partnerei között is rendre Matolcsy rokonai, unokatestvérei és kebelbarátai tűnnek fel: vajon hányan és kik lehetnek közöttük a strómanok? Hiszen ami egész jól ment kicsiben, miért ne mehetne jól sokkal nagyobban is?

Az elnök emberei

A mindenes. A Matolcsy György és családja körüli cégügyek egyik központi figurája Harczi Marianna. Kapcsolatukat az 1990-es évek utolsó harmadáig tudtuk felfejteni, és nagyjából mindaz, ami Harcziról tudható, Matolcsy Györgyhöz köti. Egy biztos: Matolcsy egyik legközelebbi bizalmasa, aki a jelenlegi jegybankelnökről, annak cég- és pénzügyeiről nagyon sokat tud. A kohó- és fémipari üzemmérnöki végzettségű Harczi a Tulajdon Alapítvány kuratóriumának legkésőbb az 1990-es évek végétől tagja, majd titkára, vagyis adminisztratív ügyeinek legfőbb intézője, lebonyolítója. A 2010-es kormányváltást követően ő lett az alapítvány elnöke: e minőségében ő vezényelte az alapítvány kiürítését is. De már 1997-es alapításától fogva résztulajdonosa a TA által gründolt Privatizációs Kutató Kft.-nek: a cég tízszázalékos részesedésén Matolcsy Györggyel és Kopátsy Sándorral osztozott egyenlő arányban, s hármójuk közös törzsbetétjét ő képviselte a vállalkozásban, így a cégnyilvántartásba – a másik két magánszemély tulajdonos kilétét nagyvonalúan elfedve – egyedül ő került be. Négy évvel később, rögtön azután, hogy 2001 elején Matolcsyék a TA-tól megvásárolták a Növekedéskutatóra átkeresztelt Privatizációs Kutató Kft. többségi részesedését, a cég ügyvezetője is Harczi lett. Nagyjából ugyanekkor alapította Harczi saját, társadalomkutatással foglalkozó bt.-jét, amelyet 2006-ban a cég értékének töredékéért, hozzávetőleg annak kettő ezrelékéért engedett át Matolcsyéknak. Nem sokkal később távozott a Növekedéskutatóból is, utóda az ügyvezetői székben a kizárólagos tulajdonos, Matolcsy György lett. Kapcsolata azonban ezután sem szűnt meg Matolcsy Györggyel: Harczi 2004-től 2014-es lemondásáig a Polgári Szemle Alapítvány kurátora; az azonos nevű folyóiratot kiadó szervezetet a Matolcsy György vezette Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány, a Fidesz pártalapítványa hozta létre. Harczi 2010-ben elnöke lett a Családi Ház Alapítványnak, ahol a posztot Matolcsy Györgytől vette át. De Matolcsy bizalmasa az első elképzelések (és a bírósági iratok) szerint bekerült volna a jegybank által létrehozott Pallas Athéné Domus Animae Alapítványba is, amelyet személyesen a jegybankelnök irányít.

A 2010-es kormányváltást követően Harczi állami posztot kapott, természetesen Matolcsy legszűkebb környezetében. Előbb Matolcsy politikai tanácsadója lett a Nemzetgazdasági Minisztériumban – az átlátszó.hu KiMitTud rendszerében elérhető 2012-es adatok szerint havi 730 ezerért. Ezzel a fizetéssel a közel 900 fős tárca két tucat legjobban kereső munkatársa közé tartozott. 2013 márciusában Harczi főnökével együtt váltott a Magyar Nemzeti Bankra, ahol az elnöki kabinetet erősítette előbb osztályvezetőként, majd elemzőként, havi 1,2 milliós gázsiért – itt is a legjobban fizetett alkalmazottak közé emelkedve. A rendelkezésünkre álló információk alapján úgy tűnik, hogy Har­czi karrierjében 2014 fordulópont volt: az év során nemcsak a jegybankból lépett le, hanem lényegében kiszállt minden, Matolcsyhoz köthető „vállalkozásból” is. A Matolcsy szerkesztette, a Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet kiadásában megjelent, de a Fidesz pártalapítványa által finanszírozott Jövőkép című 2009-es fideszes programkiáltvány kivételével, amelyben a feltüntetett 75 szerző egyikeként az ő neve is szerepel, Harczi szakmai, tanácsadói munkájáról nem ismertek részletek.

A jogász. Matolcsy bizalmasainak köréhez tartozik Újvári Dóra is, aki 2008-ban hasonló körülmények között szállt ki az általa alapított bt.-ből, mint korábban Harczi. Matolcsy Gazdasági Minisztériuma 2002 előtt megbízásokkal látta Újvári bt.-jét, ám Matolcsy a bukást követően sem feledkezett meg róla: a Matolcsy vezette SZPMA félmilliós gépírói szerződést adott Újvári cégének, illetve az adó- és jogharmonizáció kutatására 2,4 milliós megállapodást kötött személyesen Újvárival. Ügy­védi praxisának megkezdését követően, 2008 és 2010 között Újvári intézte Matolcsyék több cégének jogi ügyeit: a Matolcsy-féle MGFI, illetve a felesége által tulajdonolt/vezetett Eurotourism cégbírósági iratain ebben az időszakban rendre Újvári nevével találkozunk. De „a család jogászaként” Újvári intézte a kisebbik Matolcsy fiú cégének (Glamorous) védjegybejelentését is. És ugyancsak az ő neve bukkan fel a Tulajdon Alapítvány 2010-es irataiban: a kuratórium átszervezését az ő közreműködésével intézték a törvényszéken. Újvári édesanyja, Tornallyay Mária ugyanekkor lett a TA felügyelőbizottságának tagja. A 2010-es váltást követően Újvári kormányközelben tűnt fel: viszonylag friss ügyvédi papírral rögtön a tízmilliárdos vagyonnal gazdálkodó MFB Invest Befektetési és Vagyonkezelő Zrt. jogi igazgatója lett (2010–2013). Az ugyancsak állami Magyar Gáz Tranzit Zrt. felügyelőbizottságába is beválasztják (2012–2013), és benn ül a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány által létrehozott, milliárdokat mozgató Start Garancia Zrt. fb-jében is (2010–2013). Bár 2013 körül „nyoma vész”, 2016-ban újra Matolcsy körül bukkant fel: a Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) előtt ő képviselte a jegybank alapította hat Pallas Athéné alapítványt, s bár a KDB megállapította a közbeszerzési szabályok megsértését, csak minimális, alapítványonként 200 ezres bírságot szabott ki. A Pallas-birodalom tájékoztatása szerint Újvári május–júniusban állt náluk alkalmazásban összesen 195 ezer forintért (a szerződést Matolcsy írta alá), jelenleg viszont nincs vele semmilyen jogviszonyuk. LinkedIn-profilja szerint azonban Újvári jelenleg az alapítványok közös ingatlanbefektetési és vagyonhasznosító cégének jogi igazgatója, minden bizonnyal távmunkában, ugyanis – Facebook- és LinkedIn-profilja szerint – az Egyesült Arab Emirátusok fővárosában, Abu-Dzabiban él, Budapesttől ötezer kilométerre.

A könyvvizsgáló. Matukovics Gábor szolgálataira és könyvvizsgálói szakértelmére ugyancsak sokszor és sokféle minőségében támaszkodott már Matolcsy. Matukovics közvetlenül azután lett 2001-ben a Növekedéskutató könyvvizsgálója, hogy a cég Matolcsyék többségi tulajdonába került. Ugyanebben az évben, az év vége felé a Matukovics résztulajdonában álló K & M Consulting Tanácsadó Kft. pedig pont a Matolcsy vezette Gazdasági Minisztérium közbeszerzésén húzott be néhány megrendelést, mintegy 12 millió forint értékben. A céget Kalina Gáborral alapította (innen a cégnévben a K & M), akire Matolcsy jegybankelnökként a számviteli igazgatóság vezetését bízta az MNB-ben. A feltétlen bizalom más formában is tetten érhető: Matukovics és Kalina Magyar Szakértői Holdingra átkeresztelt közös cégét bízta meg Matolcsy az általa vezetett fideszes pártalapítvány, a Szövetség a Polgári Magyarországért könyveinek vizsgálatával is. Az SZPMA-tól kikért adatok szerint az azóta többször megújított és jelenleg 2018-ig érvényes megbízás díja egyébként nem is rossz: Matolcsy havi 66 ezer forintról írt alá szerződést, ami azóta csak 90 ezerre emelkedett. Kész szerencse, hogy 2014-et követően Matukovics cége (Kalina ekkorra már kiszállt) a Matolcsy fejéből kipattant Pallas Athéné-birodalom valamennyi alapítványának és cégének könyvvizsgálatára megbízást kapott: egyen­ként havi 50–525 ezer forintos összegért, ami 2016 folyamán havonta összességében már több mint 3 milliót hozott a konyhára (novemberben a BDO vette át a birodalom könyvvizsgálatát). Volt üzlettársa, Kalina ugyanezen alapítványok és cégek felügyelőbizottságainak kihagyhatatlan tagja. A belterjes személyi összefonódások köre a Tulajdon Alapítvánnyal zárul: Matukovics lassan két évtizede, 1999 óta elnöke az alapítvány felügyelőbizottságának. Ha pedig egymás mellé tesszük, hogy ugyanaz a személy látta el párhuzamosan nemcsak Matolcsy cégének és a fideszes párt­alapítványnak a könyvvizsgálatát, hanem e két szervezet közötti pénzmozgást közvetítő Tulajdon Alapítvány gazdálkodásának felügyeletét is, sejthető, hogy Matukovics szintén sok érdekes részletet ismer a Matolcsyék körüli pénzáramoltatásról és üzleti ügyekről.

 

A szélkakas: Matolcsy elfeledett gondolatai

A jegybankelnöknek a Globális trendfigyelő 2007. májusi számában közölt kommentárjaiból szemlézünk:

A munkaalapú gazdaságról: „arról is szól ez a siker [Ázsia felemelkedése], hogy a szabadidőre épülő gazdasággal lehet ma gazdagságot szerezni, ahogy korábban a munkára épülő gazdaság hozott sikert”.

A bevándorlásról: „Az USA mai világhatalma a bevándorláson alapul, természetesen már a kezdetektől. Az elmúlt másfél évtized gazdasági sikerei is egyértelműen ezen alapulnak. A globalizációban sem lehetne az USA a vezető, ha nem nyitná meg piacait és társadalmát a világ előtt. Most mégis konzervatív fagyás állt be ebben a sikeres politikában, amelynek okai érthetőek, de a következmények Amerika számára valóban súlyosak lehetnek.”

Az energetikai függőségről: „Magyarország függ a legerősebben Európában a földgáztól, ezen belül az orosz földgázszállításoktól. Olyan energiapolitikára van szükség, ami feleslegessé teszi az energetikai földgázimportot: ez az alternatív energiaforrások és az energiamegtakarítás felértékelését igényli.”

 

Franklin Templeton és Audi

Mibe fektették a Matolcsy-cégek a náluk összegyűlt pénzt? Nos, főként ingatlanokba és értékpapírokba. A Tulajdon Alapítványtól átjátszott ingatlanokról korábbi számunkban már ejtettünk szót: egy lakást Matolcsy Növekedéskutatója, egy üzlethelyiséget Matolcsyné Eurotourism Bt.-je szerzett meg (a harmadik ingatlan Matolcsy Ádámé lett). A cégekben parkoltatott pénzek egy jelentős hányada azonban különféle részvényekben és befektetési alapok papírjaiban pihent éveken át. 2001 végén például a Növekedéskutató összesen 32 milliót tartott Danubius-, Egis-, Pick- és Richter-részvényekben. Ennél is érdekesebb azonban az Eurotourism 2009-es vagyonleltárának kimutatása: a bt. több mint 17 milliót tartott értékpapírokban, ebből 4,1 milliót a magyar államadósság legnagyobb finanszírozójaként elhíresült Franklin Templeton alapjai által kibocsátott papírokban (Mutual Beacon, US OPP, Mutual European), de 2,7 milliót fektettek horvát államkötvénybe, 1,2 milliót a World of Warcraft és a Call of Duty, lövöldözős videojátékokat kiadó cég papírjába (Activision Blizzard), 2 milliót a BNP Paribas orosz portfóliójú alapjába (Parvest Russia) stb.

A Növekedéskutatóban emellett megbújt még egy autó is, s így már érthető az is, miért nem szerepelt soha semmilyen személygépkocsi Matolcsy vagyonbevallásában. Különösen érdekes az a szerződés, amelyet Matolcsy SZPMA-elnökként, Harczi pedig a Matolcsy többségi, majd kizárólagos tulajdonába került Növekedéskutató ügyvezetőjeként írt alá: ebben a Növekedéskutató Audi A4-esét az SZPMA határozatlan időre vette bérbe elnöke, Matolcsy György személyes használatára. Alapítványi elnökként Matolcsy lényegében tehát saját magától kölcsönzött kocsit – nem is lehet kétséges, ez volt a legkézenfekvőbb és a legpraktikusabb megoldás. A kocsibérlésért egyébként a közpénzből finanszírozott pártalapítvány nem is fizetett keveset: az SZPMA-tól kikért adatok szerint kilométerenként öt forintért furikázgatott az elnök úr. Matolcsy elnöki mandátuma alatt használta a kocsit, s ezért 2004 novembere és 2007 februárja között összesen majd’ ötmilliót fizetett a Fidesz pártalapítványa Matolcsy cégének, aki bő két év alatt ennyi pénzből cirka száz­ezer kilométert – hetente 830 kilométert – megtéve nyilván a legkisebb faluig bejárta az országot.