Magyar Narancs: Annak, hogy az NCA-ban valaki pozíciót vállaljon, három oka lehet. Azt akarja, hogy jól járjon a szervezete. Vagy már unja, hogy azok kapják a legtöbb támogatást, akik a pénzeket osztják, és ezt meg akarja változtatni. Vagy nem lát esélyt a megreformálására, viszont elősegítené a megszüntetését.
Nagy Ádám: Az utóbbira már kaptam a partvonal mellől biztatást. Szerintem az NCA nem az állampolgári jogokat közvetlenül érintő téma, de adott esetben én is szívesen nyilatkozom arról, hogy kell-e még egy híd a Duna fölé. (Szabó Máté ombudsman kádárista, paternalista szervezetnek nevezte az NCA-t, és javasolta a felszámolását - B. Zs.) Azokban a szervezetekben, melyek pályázatképesek, a megválasztásom után minden kuratóriumi tagságomról lemondtam, és csak azokban tartottam meg a tisztségeimet, melyek még túl fiatalok ahhoz, hogy pályázaton indulhassanak. Ennyit arról, hogy azt akarom, a szervezeteim jól járjanak. Azt viszont én is nonszensznek tekintem, hogy a döntéshozók jóval nagyobb arányban finanszírozzák magukat, mint más szervezeteket. (Erről lásd cikkünket: A részvétel ára, Magyar Narancs, 2008. szeptember 18.) Elfogadhatatlan például, hogy míg az egyik kollégiumtól a szervezetek tavaly átlagosan 980 ezer forintot nyertek, addig egy olyan szervezet, melynek képviselője bent ült a döntéshozók között, átlagosan három és fél milliót. (Az NCA-tanács közvetlenül nem oszt pénzt, hanem a területi illetékesség szerinti hét regionális és egy országos kollégium, valamint a három szakmai kollégium közötti forrásmegosztásról dönt - B. Zs.)
MN: Mit akar az ellen tenni, hogy a kiosztható összeg közel egyharmadát - tavaly hétmilliárdból kettőt - ne a döntéshozókhoz közeli szervezetek kapják, mint eddig?
NÁ: Szerintem a megoldás az összeférhetetlenségi szabályok szigorítása. Nem várom el senkitől, hogy lemondjon a tisztségeiről, és nem akarom tönkretenni azokat a szervezeteket, melyek hasznos szolgáltatást nyújtanak a szektor, illetve a társadalom számára. És azt is elfogadom, hogy valószínűleg a legtöbbet nyerők a legprofibbak, ott dolgoznak a legjobb pályázók, és a legerősebb az érdekérvényesítő képességük. De az akkor is létfontosságú, hogy határt szabjunk az önfinanszírozásnak. Alig több mint egy hónapja alakultunk meg, de már kezdeményeztem, hogy az "érintett" szervezetek legfeljebb csak harmadannyit - hatmillió forintot - nyerhessenek összesen, mint a "nem érintett" szervezetek. És ha valamelyik kollégiumban vagy a tanácsban ülő személy több szervezetet képvisel, akkor se nyerhessen többet másnál. Vagyis ne fordulhasson elő, hogy egy évben 30-40-50 milliót szedhessen valaki össze szervezetek nevében.
MN: És hogyan fogadták a javaslatot?
NÁ: Egyelőre van ellenállás, hiszen szervezetbokrokat, érdekköröket sért. Kétharmados többség kellene a 17 fős NCA-tanácsban, de ez még nincs meg. Pedig hogy várjunk el önmérsékletet a politikusoktól, ha a saját portánkon sem tudunk rendet tenni?
MN: Az NCA legnagyobb pozitívumának azt szokták nevezni, hogy nem a politika osztja a pénzt a civileknek, hanem a civilek saját maguknak. Ugyanakkor a választott képviselők mégiscsak a saját szakterületükhöz értenek legjobban, nem a professzionális pénzosztáshoz.
NÁ: Jogos kritika, hogy a kiválasztási rendszer azt szolgálja, aki a legjobb érdekérvényesítő és aki képes megválasztatni magát, és nem azt, aki professzionálisan űzné a pénzosztók szakmáját. De szerintem nem lúgozható ki úgy a rendszer, hogy az alkalmas vezetők hagyjanak ott csapot-papot, és menjenek el pénzosztónak. Másrészt onnantól kezdve, hogy valahová pénzt telepítenek, megjelennek az érdekek.
MN: Az NCA a pénzek nagyobb részét működési támogatásként adja, különösebb elvárás nélkül.
NÁ: Az, hogy a közösség építése érték, és ezt az állam elismeri, fontos dolog. De hogy a törvény szerint hatvan százalékot kell a költségvetésünkből működési támogatásra fordítani, az szerintem nagyon sok. Törvénymódosítás nélkül nem lehet ebben a kérdésben lépni. Legfeljebb azt tehetjük, hogy nem adunk ki többet ennél, és a legközelebbi jogszabály-módosításnál kezdeményezzük az arányok módosítását. A társadalom abban érdekelt, hogy olyan tevékenységet finanszírozzunk közpénzből, aminek ténylegesen van közhaszna. Ne négymilliárd menjen el a tavalyi hétből csupán arra, hogy létezzenek szervezetek.
MN: A támogatások nagy része Budapestre és vonzáskörzetébe érkezik. Tervez ez ellen valamit?
NÁ: Ennek az adminisztratív korlátozásában nem hiszek. A szervezet maga dönti el, hogy melyik bírósághoz jelentkezik be, és ha az érdeke úgy kívánja, mint ahogy egyes uniós projekteknél láttuk, akkor papíron minden további nélkül átköltözteti székhelyét a fővárosból egy vidéki címre. Célhoz kötött pályázatokkal segíthetünk talán ezen, de nem lehet máról holnapra változtatni.
MN: Elnökként mi a programja?
NÁ: Elindítottunk egy stratégiaalkotási folyamatot, amire korábban az NCA-nál még nem volt példa. A pályázókat elsősorban az érdekelheti, hogy gördülékenyebbé szeretnénk tenni a pályázati eljárást, az uniós pályázati kifizetések késlekedése miatt pedig létrehoznánk a likviditást segítő civil bankot, és garantálnánk az előfinanszírozás lehetőségét. Pár hete az NCA-tanács megteremtette az ún. észrevételezés intézményét, így ha a pályázatkezelő érvénytelennek mond ki egy pályázatot, akkor a szervezet felszólalással élhet. Miután a tavalyi törvénymódosítás lehetővé tette, hogy a pályázó a kollégium elutasításával szemben is kifogást terjesszen be, lényegében megvan a lehetőség, hogy az eljárás bármely mozzanatát követően a szervezetek fellebbezést nyújthassanak be. Azt is szeretnénk elérni, hogy a nyertes pályázónak a kihirdetés után ne kelljen elmennie friss cégkivonatért, aláírási címpéldányért, hanem a pályázó felhatalmazásával a pályázatkezelő, a NCA-tanács vagy a minisztérium maga kérje ki elektronikusan ezeket az információkat. Egy tavalyi felmérés kimutatta, hogy megegyező tartalmú bejegyzési kérelmeket gyökeresen eltérő módon képesek elbírálni az ország különböző pontjain működő területileg illetékes bíróságok. A gyakorlatot mindenképp egységesíteni kell, amihez a jogszabályi háttér pontosítása szükséges. Furcsa továbbá, hogy megszüntetni ma leginkább úgy lehet egy alapítványt, ha az alapító beperli az általa korábban alapított alapítványt, és a pert megnyeri. Ha ezt nem teszi meg, de tevékenységet sem folytat, évente várhatja az APEH-felszólítást. Ezenkívül módosítani kellene a közhasznú szervezetek szabályait is: az 1997-es törvény 23 közhasznú tevékenységet sorol fel. Jellemző az előkészítettségére, hogy a rehabilitációs tevékenység kétszer szerepel benne, és hogy az önkormányzati lobbi hatására belekerült az ár- és belvízvédelem, amikor aligha van olyan civil szervezet, amelyik ilyesmivel foglalkozna. Meg kellene teremteni a közhiteles nyilvántartást is, miután jelenleg a mérlegbeszámolót vagy a közhasznúsági jelentést sem kell letétbe helyezni sehol. Manapaság, ha módosítani szeretném utólag a tartalmi beszámolót, előveszem a fiókból a példányt, átírom és kész. És akik felajánlanák az szja egy százalékát, azok sem tudnak internetes adatbázisban a mérlegnek vagy a közhasznúsági jelentésnek utánanézni.
MN: A civil bankot az MDF-es Pettkó András dobta be a politikai köztudatba.
NÁ: A Civil Szemle, amelynek főszerkesztője voltam, a lengyel példáról már korábban írt, és a szektorban ez már régebbi kezdeményezésnek számít. Noha az NCA-pénzek kifizetése jóval gyorsabb az uniós források rendelkezésre bocsátásánál, így is beletelik két-három hónapba a nyertes pályázatok kihirdetése után, mire megkötik a szerződést, és kifizetik a támogatást. Ez azt jelenti, hogy vagy nem indítod el nyáron a programod, vagy zsebből hitelezel, és ha peched van, tönkremész. A civil bank arra szolgálna, hogy a lassúbb (féléves-éves) támogatási eljárások likviditási problémáin segítsen.
MN: Honnan lesz a civil banknak pénze?
NÁ: Az NCA normatívája jövőre 9 milliárd forint. Gesztusértékű lenne, ha ennek egy részét a civil bank elindítására fordíthatnánk. A csúcsra járatáshoz a számítások szerint másfél milliárdra van szükség.
MN: Hogyan befolyásolja az NCA irányelveit a válság?
NÁ: Az NCA rendszersemleges. Nem lehet tekintettel arra, hogy egy szervezet zöld- vagy szociális ügyeket szolgál. De az biztos, hogy az utóbbinak kiemelt feladatai lesznek a várhatóan hatalmas társadalmi nyomás miatt. Ma a civil szektor nem konszolidált mérlege 900 milliárd forint, amiben az NCA-forrás csepp a tengerben. Így a gazdaság visszaesését követő szektorbeli hatásokat képtelenek leszünk ellensúlyozni.
