Tízmilliárdok és kérdőjelek a békéscsabai reptér fejlesztési terve körül

Szárnyak és vágyak

Belpol

Akár Airbus A320-as, sőt nagyobb repülőgépek fogadására is alkalmas lesz a tervezett békéscsabai reptér. Röpködnek a tízmilliárdok, holott nem világos, hogy mi is volna mindennek az értelme – már a rengeteg közpénz elköltésén kívül.

Békéscsaba lehet az egyik legnagyobb nyertese a vidéki repülőterek fejlesztési programjának. Legalábbis a Világgazdaság tavaly októberi értesülése szerint a koncepció többévnyi munka után elkészült, és a kormány asztalán van. Az összességében több százmilliárd forintos beruházások között a békéscsabai infrastruktúra újjáépítése az egyik kiemelt projekt, ami önmagában 30–35 milliárd forintba kerülne, és az elképzelések szerint 2025-re készülne el. A fejlesztés összefügg a jelenleg épülő gyulai Airbus-gyárral, hiszen annak optimális működéséhez szükség lehet egy közeli, komplex légikikötőre. A beruházás szervesen illeszkedne a térség gazdasági életébe, az itt működő vállalkozások, valamint a helyi és régiós turizmus is profitálna belőle. A békéscsabai repülőtér fejlesztésének előkészítésére 2020 végén 154 millió forintot biztosított a kormány – lelkesedett a VG.

Mesterterv

A Gazdaság-újraindítási Akcióterv keretében a békéscsabai repülőtér-beruházás megvalósításáról szóló 2021-es kormányhatározat 6,77 milliárd forint indikatív, azaz nem kötelező érvényű támogatást is nyújt a repülőtérnek. A csabai reptér bővítéséről és modernizációjáról szó esik az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) 2021. június 14-i anyagában (Magyarország repülőtér-fejlesztési stratégiája) is. Ez a tervezet a helyi politikai döntéshozók számára ismeretlen; lapunk is csak úgy jutott hozzá, hogy a térségi kormánypárti országgyűlési képviselő segítségét kértük. Korábban Herczeg Tamás (Fidesz–KDNP) sem ismerte a honi repülőtér-fejlesztési stratégiát, de sikerrel kérte ki az anyagot az ITM-től. Ehhez képest a viharsarki kormánypárti közéleti szereplők körében nagy a bizakodás, hogy a sok hátránnyal küzdő és az utóbbi évtizedekben a térségek rangsorában az utolsók közé lecsúszott Békés megyét a reptérfejlesztés megállíthatja a lejtőn.

A VG őszi cikke legmagasabb bekerülési költségként 35 milliárd forintról számolt be, míg az ITM már idézett stratégiája 20 milliárdot említ; és az utóbbi összeggel kalkulál egy tárcaközi egyeztetésen lévő, a Narancshoz is befutott nem hivatalos kormányzati anyag. A 15 milliárd forintos eltérés okát nem sikerült tisztáznunk – lehet, hogy az elképzelés kiforratlansága magyarázza a bekerülési költségek ily látványos szórását.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.