Nyáron a Jobbik állt elő azzal, hogy elvenné a szavazati jogot azoktól, akiknek nincs alapfokú iskolai végzettségük, mondván, így vissza lehetne szorítani a szavazatvásárlást. Az LMP ifjúsági szervezete (Lehet Más a Jövő) néhány nappal később azzal kontrázott, hogy inkább szélesíteni kellene a választójogot, vagyis szállítsák le Magyarországon tizennyolcról tizenhat éves korra a választójogi korhatárt (a válaszhatóság korhatára viszont nem változna). Az ötletet aztán az LMP is felkarolta, és október elején Szél Bernadett társelnök, miniszterelnök-jelölt benyújtotta ez irányú alaptörvény-módosító javaslatát.
Erősítené a demokráciát
Az LMP indoklása szerint az intézkedés feloldaná a magyar politikát és a közügyeket övező apátiát. Noha az ifjúsági szervezet külön kiemelte, hogy a változást az oktatásnak is követnie kellene, erre vonatkozó törvénymódosító javaslat nem született. „Nem a mi feladatunk átszabni az oktatási rendszert, viszont fontosnak tartjuk, hogy a középiskolákban fejlesszék az állampolgári ismeretek tanítását” – mondja Apostol Klaudia, a Lehet Más a Jövő társelnöke. A benyújtott javaslat értelmében csak 2019-ben szavazhatnának először a tizenhat évesek, és akkor is csak az önkormányzati, illetve EP-választásokon.
A csökkentés nem lenne nagy újdonság, hiszen számos országban ez hosszú évek óta gyakorlat (erről lásd Ahol számít a véleményük c. keretes írásunkat). „Alapvetően egyetértek ezzel a kezdeményezéssel, hiszen elősegítené azt, hogy korábban és erőteljesebben induljon meg a politikai tájékozódás. Ha egy csoportnak választójogot adunk, akkor annak tagjai megszólítva érezhetik magukat, és számukra hirtelen tétje lesz a választásnak, így nagyobb eséllyel néznek utána a pártok tevékenységének. Ezzel szemben például a Jobbik szándékát, miszerint alapfokú végzettséghez kellene kötni a szavazati jogot, nagyon károsnak tartom. A párt azzal érvel, hogy akik nyolc általánost sem végeztek, azokban nincs meg a képesség, hogy felmérjék az ország helyzetét, nem tájékozottak és nem elég tudatosak, ezért nem szabad rájuk bízni az ország sorsát. Azonban ez egy nagyon rossz érvelés, a tájékozottság és a végzettség nem ugyanaz” – mondja Róna Dániel politológus, aki szerint a „szavazatvásárlás” jelenségét egyáltalán nem indokolt kizárólag a kevésbé képzett polgárokhoz kötni. „Mi van azzal az állampolgárral, aki azért szavaz egy adott pártra, mert kinéz neki egy államtitkári hely? Ő akkor tájékozott és tudatos? Mindenkinek meg kell adni a jogot, függetlenül attól, hogy milyen motivációja és szándéka van” – állítja a politológus, aki úgy véli, ha egy csoportot kirekesztenek a választásra jogosultak köréből, akkor a politikusok még kevésbé fognak törődni velük, hiszen nem várhatnak politikai hálát az esetleges gesztusokért.
Róna Dániel ugyanakkor nagy problémának látja a fiatalok járatlanságát a politikában. A korhatár leszállítása enyhítene ezen, mivel jó esetben a választási kampányok is edukálják a választókat. Ahhoz azonban, hogy politikailag aktív választók legyenek egy társadalomban, a tájékoztatásban a mostaninál nagyobb szerepet kellene vállalnia az államnak és az oktatásnak. Franciaországban például minden 18. életévét betöltött fiatal ingyenesen részt vehet az ún. állampolgári tájékoztató napon, amikor a gyakorlati tudnivalók átadásán kívül körbevezetik őket a fontosabb közintézményekben. Németország egyes tartományaiban a 9. osztálytól a tanterv részét képezi a társadalmi ismeretek című tárgy, amely nemcsak a parlament összetételéről vagy a választás fontosságáról szól, hanem napi politikai témákat is érint. A németek a felnőtt társadalom politikai képzésére is nagy hangsúlyt fektetnek, hiszen évek óta intézményesített szinten foglalkoznak állampolgáraik tájékoztatásával. Azon túl, hogy egész évben ingyenesen lehet igényelni különböző kiadványokat szak- és aktuálpolitikai témákban, minden választás előtt készítenek olyan kérdőíveket, amelyek az épp terítéken lévő kérdéseket dolgozzák fel, és kitöltésük után a német polgárok megtudhatják, hogy saját álláspontjuk hány százalékban egyezik a különböző pártokéival. „Nem az a cél, hogy a program tanácsot adjon, hogy kire szavazz, hanem az, hogy az állampolgárok tájékozódjanak a választás előtt, és végül tudatos, átgondolt döntést hozzanak. Ez egy aktuális politikai tájékoztató a tudatos választás elősegítésére” – mondta korábban lapunknak Barlai Melani, az Andrássy Egyetem munkatársa, aki a német gyakorlat mintájára alapította meg itthon a Vokskabin című projektet (erről bővebben lásd online interjúnkat: A Jobbik a német politikai praxis hazai éltanulója). Az osztrákok is fontosnak tartják a politikai tanulmányok bevezetését a közoktatásba, ugyanis tavaly bővítették a történelemórákat egy politikai képzés modullal, amit már 6. osztálytól oktatnak. Nem a lexikális tudásra, hanem sokkal inkább arra fektetik a hangsúlyt, hogy a diákok megértsék az adott politikai események mögött húzódó motivációkat, érdekeket, összefüggéseket.
„Itthon is fontosak lennének hasonló oktatási reformok, hiszen nem árt, ha egy 16–17 éves tisztában van a parlament működésével, és tudja, mi a feladata a kormányfőnek. Sajnos, sokszor ezt még az első éves egyetemi hallgatóim sem tudják megfelelően. A legnagyobb hiányosságot azonban nem ebben látom, hanem a szemléletben” – mondja Róna, aki szerint normális esetben a középiskolás diákönkormányzatok kiváló terepei lehetnének a vita, az érveléstechnika, a szavazás – végső soron a demokrácia – gyakorlásának. „Ma Magyarországon azonban tanári felügyelet mellett működnek ezek a szerveződések, a tanár mondja meg, hogy mi történjen, így viszont kicsi a fiatalok mozgástere. Ez – és általában véve a teljes közoktatás – viszont inkább reaktív, mintsem proaktív gondolkodásra tanítja a gyerekeket, pedig a demokratikus állampolgári kultúrának része a kezdeményezőkészség” – véli a politológus, aki szerint nem ártana egy kis politikatudományt csempészni a középiskolai oktatásba.
Ám igazságtalanság lenne kizárólag az oktatásra vagy az államra hárítani a felelősséget a fiatalok társadalmi, illetve politikai tájékozatlansága miatt – ebben a pártoknak is hatalmas a felelősségük. Általában a fiatalok kisebb hányada szavaz, mivel nekik még kevésbé tetszik a kínálat. Ezt támasztja alá egy nemrégi, hazánkat is érintő nemzetközi kutatás (Millennial Dialogue), amely szerint a magyar fiatalok csupán 28,6 százalékát érdekli a politika. Összehasonlításképpen: az osztrákoknál, illetve a lengyeleknél ez az arány közel 50 százalék. Magyarországon a fiatalok körében a legnépszerűbb a Fidesz, ugyanakkor arányaiban a legtöbb fiatal szavazóval a Jobbik, és feltehetően a Momentum rendelkezik.
Ennyit tudnak
Az elmúlt két évtizedben gyakori tapasztalat volt a magyar középiskolákban az, hogy bár volt tankönyv az állampolgári ismeretekről – amely részletesen taglalta a hazai demokratikus rendszer működését, az alapvető jogokat vagy Magyarország nemzetközi kapcsolatainak alakulását –, külön tanórákat nem szenteltek e témáknak, mivel ez nem része a kötelezően tanítandó tárgyaknak. Ha épp úgy döntött egy iskola, hogy a helyi tantervben a szabadon felhasználható órakeretben szán időt erre, akkor volt szó róla, ha nem, akkor maradt a „sima” történelem, ami sok esetben egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a diákok jelenkori események és összefüggések alapján ráérezhessenek a mai politikai és társadalmi jelenségekre. A Történelemoktatók Szakmai Egyesülete szerint a mai történelemoktatás egyik fő problémája a nagy mennyiségű tananyag, s annak is a teljesség igényére törekvő oktatása. Meglátásuk szerint az aktuális kerettanterv arra alkalmas, hogy a tanárok a különböző témákon „átrohanva” leadják a soros anyagot, de gyakorlásra vagy egy-egy jelenség mélyebb megértésére nem marad idő. „Ezen mindenféleképpen fontos volna segíteni azzal, hogy legalábbis középiskolában a tanterv a mélységelvű, problémacentrikus történelemoktatás irányába mozduljon el, a csomóponti témákat mintegy szigetszerű mélyfúrásként föltárva és elemezve” – mondja Nánay Mihály, az egyesület elnöke.
2012 óta a történelem tantárgyon belül létezik egy ún. jelenismereti blokk is, s a tantárgy neve is megváltozott „történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek”-re. A végzősök tankönyve olyan utolsó fejezettel bővült, amely társadalmi ismereteket és állampolgári jogokat, illetve kötelezettségeket tárgyal. Az utolsó évfolyamon már nem 1914-gyel kezdődik a tananyag, hanem 1945-tel. „A baj az, hogy mivel nem csökkentették ehhez mérten a korábbi korok tananyagát, a legtöbb tanár nem tudja teljesíteni ezt az időbeosztást. Ettől függetlenül a kollégáimtól azt hallom, hogy ha alkalmanként valóban gyors tempóban is, de a többség eljut a rendszerváltásig, és a piacgazdaságra való átállás alapkérdéseit is megtanítja, már csak azért is, mert ez a téma az érettségi követelmények között is szerepel. Mivel a tananyag feldolgozásában óhatatlanul csúszások keletkeznek, pont a végére illesztett jelenismereti blokk marad ki vagy válik felületesen tárgyalt témává. A megoldás az lehet, hogy a régebbi korok anyagából egyre inkább csak a csomóponti, civilizációs kérdések bemutatására koncentrálunk, és a szakma kibontakozó konszenzusára alapozva feladjuk a totalitás igényét” – véli Nánay, aki azt is tapasztalta, hogy a történelemtanárok egy része – a több évtizedes pedagógiai praxisára hagyatkozva – a 2012-es kerettanterv által előírt jelenismereti témaköröket nem tartja a történelem szerves részének. A fentiek alapján nem csoda, hogy az átlagos gimnazistának nincs átfogó képe a jelen társadalmi események alakulásáról, sőt az egyesület szerint 16 évesen az állampolgári felelősség megélésére a diákok még egyáltalán nem érettek. „A valóság az, hogy sokszor a 18. életévét betöltő, érettségit nehezen megszerző diákok sem igazán képesek a lényegi kérdésekben történő magabiztos tájékozódásra.”
| Ahol számít a véleményük Brazíliában már a 80-as évek végétől szavazhatnak a 16 évesek, de Európában is egyre elterjedtebb a választójog szélesítése. Ausztriában egy évtizede voksolhatnak a fiatalok 16 éves koruktól, de teljesen vagy részlegesen hasonló joggal rendelkeznek skót, észt, német, svájci és bosnyák kortársaik is. Németországban 16 év az alsó korhatár négy tartományban a tartományi választásokon, tíz tartományban pedig az önkormányzati választásokon. Észtországban szintén csak önkormányzati választásokon van lehetőségük a 16 éveseknek szavazni, míg Svájcban csupán egyetlen kanton engedélyezi nekik a helyi, illetve kantoni választást. A sorból kissé kilóg Bosznia-Hercegovina, ahol bejelentett munkavállaláshoz kötik a 16 és 18 év közötti fiatalok választójogát. |
