Javaslat a választójogi korhatár leszállítására

Szavaz a kamasz

Belpol

A politikai apátiát is csökkentené, ha leszállítanák tizenhat évre a választójogi korhatárt – állítja az LMP. Számos országban szavazhatnak a tizenhat évesek, ugyanakkor több helyen az oktatás integráns része a társadalmi ismeretek, ami itthon egyelőre elképzelhetetlen.

Nyáron a Jobbik állt elő azzal, hogy elvenné a szavazati jogot azoktól, akiknek nincs alapfokú iskolai végzettségük, mondván, így vissza lehetne szorítani a szavazatvásárlást. Az LMP ifjúsági szervezete (Lehet Más a Jövő) néhány nappal később azzal kontrázott, hogy inkább szélesíteni kellene a választójogot, vagyis szállítsák le Magyarországon tizennyolcról tizenhat éves korra a választójogi korhatárt (a válaszhatóság korhatára viszont nem változna). Az ötletet aztán az LMP is felkarolta, és október elején Szél Bernadett társelnök, miniszterelnök-jelölt benyújtotta ez irányú alaptörvény-módosító javaslatát.

 

Erősítené a demokráciát

Az LMP indoklása szerint az intézkedés feloldaná a magyar politikát és a közügyeket övező apátiát. Noha az ifjúsági szervezet külön kiemelte, hogy a változást az oktatásnak is követnie kellene, erre vonatkozó törvénymódosító javaslat nem született. „Nem a mi feladatunk átszabni az oktatási rendszert, viszont fontosnak tartjuk, hogy a középiskolákban fejlesszék az állampolgári ismeretek tanítását” – mondja Apostol Klaudia, a Lehet Más a Jövő társelnöke. A benyújtott javaslat értelmében csak 2019-ben szavazhatnának először a tizenhat évesek, és akkor is csak az önkormányzati, illetve EP-választásokon.

A csökkentés nem lenne nagy újdonság, hiszen számos országban ez hosszú évek óta gyakorlat (erről lásd Ahol számít a véleményük c. keretes írásunkat). „Alapvetően egyetértek ezzel a kezdeményezéssel, hiszen elősegítené azt, hogy korábban és erőteljesebben induljon meg a politikai tájékozódás. Ha egy csoportnak választójogot adunk, akkor annak tagjai megszólítva érezhetik magukat, és számukra hirtelen tétje lesz a választásnak, így nagyobb eséllyel néznek utána a pártok tevékenységének. Ezzel szemben például a Jobbik szándékát, miszerint alapfokú végzettséghez kellene kötni a szavazati jogot, nagyon károsnak tartom. A párt azzal érvel, hogy akik nyolc általánost sem végeztek, azokban nincs meg a képesség, hogy felmérjék az ország helyzetét, nem tájékozottak és nem elég tudatosak, ezért nem szabad rájuk bízni az or­szág sorsát. Azonban ez egy nagyon rossz érvelés, a tájékozottság és a végzettség nem ugyanaz” – mondja Róna Dániel politológus, aki szerint a „szavazatvásárlás” jelenségét egyáltalán nem indokolt kizárólag a kevésbé képzett polgárokhoz kötni. „Mi van azzal az állampolgárral, aki azért szavaz egy adott pártra, mert kinéz neki egy államtitkári hely? Ő akkor tájékozott és tudatos? Mindenkinek meg kell adni a jogot, függetlenül attól, hogy milyen motivációja és szándéka van” – állítja a politológus, aki úgy véli, ha egy csoportot kirekesztenek a választásra jogosultak köréből, akkor a politikusok még kevésbé fognak törődni velük, hiszen nem várhatnak politikai hálát az esetleges gesztusokért.

Róna Dániel ugyanakkor nagy problémának látja a fiatalok járatlanságát a politikában. A korhatár leszállítása enyhítene ezen, mivel jó esetben a választási kampányok is edukálják a választókat. Ahhoz azonban, hogy politikailag aktív választók legyenek egy társadalomban, a tájékoztatásban a mostaninál nagyobb szerepet kellene vállalnia az államnak és az oktatásnak. Franciaországban például minden 18. életévét betöltött fiatal ingyenesen részt vehet az ún. állampolgári tájékoztató napon, amikor a gyakorlati tudnivalók átadásán kívül körbevezetik őket a fontosabb közintézményekben. Németország egyes tartományaiban a 9. osztálytól a tanterv részét képezi a társadalmi ismeretek című tárgy, amely nemcsak a parlament összetételéről vagy a választás fontosságáról szól, hanem napi politikai témákat is érint. A németek a felnőtt társadalom politikai képzésére is nagy hangsúlyt fektetnek, hiszen évek óta intézményesített szinten foglalkoznak állampolgáraik tájékoztatásával. Azon túl, hogy egész évben ingyenesen lehet igényelni különböző kiadványokat szak- és aktuálpolitikai témákban, minden választás előtt készítenek olyan kérdőíveket, amelyek az épp terítéken lévő kérdéseket dolgozzák fel, és kitöltésük után a német polgárok megtudhatják, hogy saját álláspontjuk hány százalékban egyezik a különböző pártokéi­val. „Nem az a cél, hogy a program tanácsot adjon, hogy kire szavazz, hanem az, hogy az állampolgárok tájékozódjanak a választás előtt, és végül tudatos, átgondolt döntést hozzanak. Ez egy aktuális politikai tájékoztató a tudatos választás elősegítésére” – mondta korábban lapunknak Barlai Melani, az Andrássy Egyetem munkatársa, aki a német gyakorlat mintájára alapította meg itthon a Vokskabin című projektet (erről bővebben lásd online interjúnkat: A Jobbik a német politikai praxis hazai éltanulója). Az osztrákok is fontosnak tartják a politikai tanulmányok bevezetését a közoktatásba, ugyanis tavaly bővítették a történelemórákat egy politikai képzés modullal, amit már 6. osztálytól oktatnak. Nem a lexikális tudásra, hanem sokkal inkább arra fektetik a hangsúlyt, hogy a diákok megértsék az adott politikai események mögött húzódó motivációkat, érdekeket, összefüggéseket.

„Itthon is fontosak lennének hasonló oktatási reformok, hiszen nem árt, ha egy 16–17 éves tisztában van a parlament működésével, és tudja, mi a feladata a kormányfőnek. Sajnos, sokszor ezt még az első éves egyetemi hallgatóim sem tudják megfelelően. A legnagyobb hiányosságot azonban nem ebben látom, hanem a szemléletben” – mondja Róna, aki szerint normális esetben a középiskolás diákönkormányzatok kiváló terepei lehetnének a vita, az érveléstechnika, a szavazás – végső soron a demokrácia – gyakorlásának. „Ma Magyarországon azonban tanári felügyelet mellett működnek ezek a szerveződések, a tanár mondja meg, hogy mi történjen, így viszont kicsi a fiatalok mozgástere. Ez – és általában véve a teljes közoktatás – viszont inkább reaktív, mintsem proaktív gondolkodásra tanítja a gyerekeket, pedig a demokratikus állampolgári kultúrának része a kezdeményezőkészség” – véli a politológus, aki szerint nem ártana egy kis politikatudományt csempészni a középiskolai oktatásba.

Ám igazságtalanság lenne kizárólag az oktatásra vagy az államra hárítani a felelősséget a fiatalok társadalmi, illetve politikai tájékozatlansága miatt – ebben a pártoknak is hatalmas a felelősségük. Általában a fiatalok kisebb hányada szavaz, mivel nekik még kevésbé tetszik a kínálat. Ezt támasztja alá egy nemrégi, hazánkat is érintő nemzetközi kutatás (Millennial Dialogue), amely szerint a magyar fiatalok csupán 28,6 százalékát érdekli a politika. Összehasonlításképpen: az osztrákoknál, illetve a lengyeleknél ez az arány közel 50 százalék. Magyarországon a fiatalok körében a legnépszerűbb a Fidesz, ugyanakkor arányaiban a legtöbb fiatal szavazóval a Jobbik, és feltehetően a Momentum rendelkezik.

 

Ennyit tudnak

Az elmúlt két évtizedben gyakori tapasztalat volt a magyar középiskolákban az, hogy bár volt tankönyv az állampolgári ismeretekről – amely részletesen taglalta a hazai demokratikus rendszer működését, az alapvető jogokat vagy Magyarország nemzetközi kapcsolatainak alakulását –, külön tan­órákat nem szenteltek e té­mák­nak, mivel ez nem része a kötelezően tanítandó tárgyaknak. Ha épp úgy döntött egy iskola, hogy a helyi tantervben a szabadon felhasználható órakeretben szán időt erre, akkor volt szó róla, ha nem, akkor maradt a „sima” történelem, ami sok esetben egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a diákok jelenkori események és összefüggések alapján ráérezhessenek a mai politikai és társadalmi jelenségekre. A Történelemoktatók Szakmai Egyesülete szerint a mai történelemoktatás egyik fő problémája a nagy mennyiségű tananyag, s annak is a teljesség igényére törekvő oktatása. Meglátásuk szerint az aktuá­lis kerettanterv arra alkalmas, hogy a tanárok a különböző témákon „átrohanva” leadják a soros anyagot, de gyakorlásra vagy egy-egy jelenség mélyebb megértésére nem marad idő. „Ezen mindenféleképpen fontos volna segíteni azzal, hogy legalábbis középiskolában a tanterv a mélységelvű, problémacentrikus történelemoktatás irányába mozduljon el, a csomóponti témákat mintegy szigetszerű mélyfúrásként föltárva és elemezve” – mondja Nánay Mihály, az egyesület elnöke.

2012 óta a történelem tantárgyon belül létezik egy ún. jelen­ismereti blokk is, s a tantárgy neve is megváltozott „történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek”-re. A végzősök tankönyve olyan utolsó fejezettel bővült, amely társadalmi ismereteket és állampolgári jogokat, illetve kötelezettségeket tárgyal. Az utolsó évfolyamon már nem 1914-gyel kezdődik a tananyag, hanem 1945-tel. „A baj az, hogy mivel nem csökkentették ehhez mérten a korábbi korok tananyagát, a legtöbb tanár nem tudja teljesíteni ezt az időbeosztást. Ettől függetlenül a kollégáimtól azt hallom, hogy ha alkalmanként valóban gyors tempóban is, de a többség eljut a rendszerváltásig, és a piacgazdaságra való átállás alapkérdéseit is megtanítja, már csak azért is, mert ez a téma az érettségi követelmények között is szerepel. Mivel a tananyag feldolgozásában óhatatlanul csúszások keletkeznek, pont a végére illesztett jelenismereti blokk marad ki vagy válik felületesen tárgyalt témává. A megoldás az lehet, hogy a régebbi korok anyagából egyre inkább csak a csomóponti, civilizációs kérdések bemutatására koncentrálunk, és a szakma kibontakozó konszenzusára alapozva feladjuk a totalitás igényét” – véli Nánay, aki azt is tapasztalta, hogy a történelemtanárok egy része – a több évtizedes pedagógiai praxisára hagyatkozva – a 2012-es kerettanterv által előírt jelenismereti témaköröket nem tartja a történelem szerves részének. A fentiek alapján nem csoda, hogy az átlagos gimnazistának nincs átfogó képe a jelen társadalmi események alakulásáról, sőt az egyesület szerint 16 évesen az állampolgári felelősség megélésére a diákok még egyáltalán nem érettek. „A valóság az, hogy sokszor a 18. életévét betöltő, érettségit nehezen megszerző diákok sem igazán képesek a lényegi kérdésekben történő magabiztos tájékozódásra.”

Ahol számít a véleményük

Brazíliában már a 80-as évek végétől szavazhatnak a 16 évesek, de Európában is egyre elterjedtebb a választójog szélesítése. Ausztriában egy évtizede voksolhatnak a fiatalok 16 éves koruktól, de teljesen vagy részlegesen hasonló joggal rendelkeznek skót, észt, német, svájci és bosnyák kortársaik is. Németországban 16 év az alsó korhatár négy tartományban a tartományi választásokon, tíz tartományban pedig az önkormányzati választásokon. Észtországban szintén csak önkormányzati választásokon van lehetőségük a 16 éveseknek szavazni, míg Svájcban csupán egyetlen kanton engedélyezi nekik a helyi, illetve kantoni választást. A sorból kissé kilóg Bosznia-Hercegovina, ahol bejelentett munkavállaláshoz kötik a 16 és 18 év közötti fiatalok választójogát.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.