Magyar Narancs: Minek a hatására döntöttek úgy, hogy a többiekkel együtt romákat érintő kérdésekkel foglalkozó műsort hozzanak létre?
Fedorkó Boglárka: Sokkoló volt a számunkra, ahogyan a társadalom egy része a tavaly a Deák Ferenc térnél történt kettős gyilkosságra reagált. Az eset után neonáci csapatok tartottak „megemlékezést”, ami valójában rasszista, gyűlöletkeltő esemény volt. Erre jött rá az, hogy több roma szószóló úgy nyilatkozott, a romáknak kollektíven kellene bocsánatot kérniük a gyilkosságért, amelyről egyébként kiderült, hogy az elkövető nem volt roma származású. Ezen nagyon felháborodtunk és elindultak a baráti körben, illetve a Romaversitas Alapítványhoz tartozó fiatalok között olyan beszélgetések, amelyekről úgy gondoltuk, nagyobb nyilvánosságot érdemelnének. Így jött létre az első online, nyilvános beszélgetésünk Rasszizmus, az elhallgatott világjárvány címmel. Ezt követően sok visszajelzést kaptunk, hogy azok a vélemények és szempontok, amelyeket felvetettünk, hiányoznak a magyar közéletből.
MN: Hamar kiderült, hogy nem finomkodva kritizálnak, és nem kímélik azokat sem, akik romaügyekkel foglalkoznak. Élesen bírálták például L. Ritók Nórát, amiért a karantén idején egy romatelepen tapasztaltakról úgy beszélt, hogy például ott nem tartják be a járványügyi szabályokat, vagy hogy félnek az oltástól.
Fedorkó Boglárka: Úgy tudom, hogy látta az erről szóló cikkünket, de nem akart velünk párbeszédet kezdeményezni. Fontosnak tartjuk azt a munkát, amit végez, de azt is látni kell, hogy mennyire nem mindegy, milyen képet mutat a romákról egy olyan ember, aki sokakat ér el az üzeneteivel. Nem azzal van a problémánk, amit csinál, de ahogy erről kommunikál, az nincsen rendben. Úgy mutatta be ezeket az embereket, mint akik teljesen felelőtlenül viselkednek, és nem tette hozzá azt, hogy mindeközben Budapesten több száz fős karanténbulikba jártak titokban az emberek.
Ignácz Judit: Más civil szervezetnél is tapasztaltuk azt, hogy süket fülekre talál, amit mondunk a kommunikációjukról. Olyan, mintha nem menne át az az üzenet, hogy nem a tevékenységüket kritizáljuk, és az észrevételeinket segítő szándékkal jelezzük. Általában személyes támadásnak veszik ezeket. Érdekes tapasztalat, hogy amikor szóvá teszünk valamit a romákkal kapcsolatos kommunikáció miatt, akkor azzal védekeznek, hogy ők nemcsak cigányokkal, hanem általában szegény emberekkel foglalkoznak, miközben ahol dolgoznak, a cigányok aránya nagyon magas.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
