"A bíróságban szemernyi kétség sem maradt, hogy a rablást önök követték el" - jelentette ki Perjés Judit a múlt héten kihirdetett ítélet szóbeli indoklásakor, szavait mindvégig a két vádlotthoz, Setét Ernőhöz és Adu Lászlóhoz intézve. A tárgyalóteremből közben a bíróságot hangosan szidalmazva többen is távoztak. A bírónő viszont dicséretesen nyugodt maradt. Kifejtette, hogy a két védőbeszéd miért áll ingatag lábakon, megindokolta a védelem által kért további tanúk meghallgatásának elutasítását, majd a jogerős ítéletig (a két ülnök egyetértésével) meghosszabbította Setét és Adu tíz hónapos előzetes letartóztatását. Az ítélet indoklásából egyetlen dolog maradt ki: hogy a bíróság mire fel állapította meg Setét és Adu bűnösségét.
Hajnal a Keleti pályaudvaron
Az eset tavaly augusztus 6-án hajnali három és négy között történt, a budapesti Keleti pályaudvar aluljárójában. A vádirat szerint a BKV-pénztár előtt üldögélő B. F.-hez, élettársához, P. J.-néhez és J. I.-hoz odalépett a két vádlott, továbbá egy, az eljárás során ismeretlenül maradt harmadik társuk, és velük együtt két, szintén azonosítatlan kisgyerek. Adu tüzet kért, szó nélkül arcon ütötte B. F.-et, majd Setéttel, illetve a harmadik társukkal rugdalták, bántalmazták a férfit. Setét letépte B. F. arany nyakláncát és az óráját, ezután az elkövetők elmenekültek a helyszínről. Az ügyészség a két vádlott bűnösségét elsősorban a három sértett tanúvallomásával és a felismertetési jegyzőkönyvekkel bizonyította. Setétet és Adut ugyanis a rendőrségen mindhárom sértett felismerte.
A 22 éves, büntetlen előéletű Setét Ernő letartóztatásáig a Kalyi Jag szakiskola portás-intézőjeként dolgozott, és előadóként is gyakran turnézott együtt az azonos nevű, híres népzenei együttessel. A Kalyi Jag Karavánnal 2005. augusztus 5-én, pénteken este a szabolcsi Demecser községben lépett fel egy folkfesztiválon. A műsor este 11-ig tartott, a koncerten Setét is táncolt és gitározott. Setét a zenekarral körülbelül éjjel egyig még a helyiekkel mulatott, majd gépkocsival visszaindult Budapestre. Mindezt nemcsak 40 előadóművész, hanem fél Demecser is tanúsítja. Az autóban összesen négyen ültek, köztük a zenekar vezetőjének, Varga Gusztávnak két idősebb nőrokona is; az egyik nénit - annak elmondása szerint - a sofőr Setét kb. negyed ötkor tette ki fővárosi lakásánál.
A Setét Ernő által használt mobiltelefon cellainformációi megerősítik az általa elmondottakat. A szolgáltató adatai egyértelműen mutatják, hogy a telefonról éjjel egy előtt nem sokkal még Demecseren kezdeményeztek hívást, a következőt pedig hajnali negyed öt után, már Budapesten. Demecserről az út Nyíregyházán át a Polgárnál kezdődő autósztrádáig mintegy 80 kilométer, ami tempósan vezetve is minimum egy óra, az M3-ason Pestig további másfél. A társaság ráadásul megállt kávézni Nyíregyházán egy benzinkútnál. Setét családja mindvégig szorgalmazta, hogy a rendőrség keresse meg a kutast, illetve vizsgálják meg a kút kameráinak felvételeit - mindhiába. Az elsőrendű vádlottra és kocsijára a kutas - akire a szabolcsi megyeszékhelyen fél évvel később Setét édesapja és egy helyi roma vezető talált rá némi önerős nyomozás után - még több mint fél évvel később is emlékezett. (Hogy id. Setét a fia hamis alibijét megerősítendő indult volna Nyíregyházára, már csak azért sem valószínű, mert a siker reményében vele tartottak Varga említett rokonai is: nem valószínű, hogy őket pusztán a látszat fenntartása kedvéért rá lehetett volna bírni egy egész napos autózásra.) A bíróság mindenesetre nem volt kíváncsi a benzinkutas vallomására: a meghallgatására vonatkozó védői indítványt elutasították. A Narancs megkeresésére a kutas, Barna Krisztián megerősítette, hogy egy fényképről egyből felismerte Setét Ernőt, aki utasaival augusztusban egy öreg Mercivel érkezett az éjszaka kellős közepén. Kapucsínózott, olajat vett és továbbhajtott. Szerinte talán még most sem késő kikérni a Pazonyi utcai Shell-kút kameráinak felvételeit.
A demecseri alibi
Perjés Judit az ítélet indoklása során utalt rá: az, hogy a (más nevén lévő, de amúgy a bíróság által sem kétségbevontan Setét által használt) telefon a bűncselekmény éjjelén Demecserben volt, még nem jelenti azt, hogy Setét maga is ott tartózkodott volna. Ezért nem kívánta tanúként meghallgatni Varga Gusztávot sem, aki viszont ennek az ellenkezőjéről szándékozott beszámolni. A bírónő változatából így az következik, hogy Varga a hírnevét önként besározva is hajlandó lett volna vállalni a hamis tanúzás kockázatát, csak hogy hamis alibit biztosítson alkalmazottjának. A Kalyi Jag vezetője a Narancsnak megerősítette, hogy Setét éjjel egyig Demecserben volt, majd az ő rokonait fuvarozta Pestre. A bíróságon a fellépésről készült videofelvételt is levetítette volna, rajta az elsőrendű vádlott Setét Ernővel. "Nyolc éve ismerem, hozzánk járt iskolába is. Jó előadó, és nagyon korrekt, megbízható gyerek, ezért is tartottuk ott. Nem tudok zűrös ügyeiről, sosem iszik, egyszerűen hihetetlen, hogy rávarrták ezt az ügyet" - nyilatkozott lapunknak Varga.
A májusi tárgyaláson az egyik demecseri asszony, Rostás Kálmánné tanúsította, hogy Setéték nála vacsoráztak a koncert után. A bírónő vélhetően e tanúvallomás fényében utalt arra is, hogy bár a telefon hollétét nem tekinti perdöntőnek, éjjel egykor indulva Setéték felérhettek Demecserből Budapestre. Setéték utasai szintén tanúskodtak, azonban a bíróság szerint ők nem túl megbízható tanúk, mivel összebeszélhettek. A Setéték esetleges ártatlanságának részletei iránt nem kifejezetten vehemensen érdeklődő bíróság ugyanakkor nemcsak a történet minden szereplőjétől független benzinkutas meghallgatását utasította el, hanem még egy vadidegen nőét, akit a Keletihez közel, a rablás után nem sokkal egy pontosan ugyanolyan társaság támadott meg, mint a jelen ügy sértettjeit. Igaz, ő a rendőrségen kategorikusan kijelentette, hogy nem Setéték voltak a támadói.
Bár a bírónő a szóbeli indoklás során nem ment bele annak részletezésébe, hogy akkor Setét Ernő végül is járt-e Demecserben vagy sem, kívülállóként nem tűnik nagyon életszerűnek, hogy valaki egy többórás autós ámokfutást követően, lóhalálában megérkezik a fővárosba, az éjszaka közepén (mindkettejük mobiltelefonjának használata nélkül) érintkezésbe lép egy barátjával, és harmadmagával, továbbá két, ki tudja, honnan szalajtott kisgyerekkel rabolni indul az éjszakába. A rendőri jelentések szerint a helyszínt a járőrök 3.40-kor már biztosították, tehát addig nemcsak a bűncselekménynek, de a rendőrség értesítésének és a járőrök kiérkezésének is meg kellett történnie. Persze elvileg lehetséges, hogy Setéték a szombat kora hajnali találkozót korábban meg-beszélték, de erre még a bírónő sem utalt. A szintén büntetlen Adu László eközben maga és a családja szerint mindvégig otthon aludt: a bíróság szerint éjszaka kilóghatott anélkül, hogy a felesége és az édesanyja felébredtek volna.
Setét és Adu a rendőrség látókörébe sem mindennapi módon került. Augusztus hatodikán, éjszaka az erzsébetvárosi Rózsák terén az autóban hangosan hallgatták a zenét és lányokkal beszélgettek. Egy rendőrjárőr lehalkíttatta velük a rádiót, közben pedig Setét megadta a rendőröknek a telefonszámát, hogy őt hívják, ha muzsikálni kell. Az egyik járőr később a kapitányságon úgy találta, hogy egy (a pályaudvari rablás miatt) körözés alatt álló személy leírása illik rá, ezért szeptember 17-én elővezettették. Setét először letagadta magát a civil ruhás nyomozóknak, mivel (későbbi állítása szerint) azt hitte, hogy egy parkolási bírságot akarnak rajta végrehajtani. A személyazonosságával kapcsolatos hazugságot később a bírónő fontos, a bűnössége irányába mutató momentumként említette, ahogy azt sem nevezte életszerűnek, hogy akinek nincsenek anyagi problémái, elbújjon egy bírság elől. (Ha pedig vannak anyagi gondok, akkor ugyebár kézenfekvő megoldás a rablás.) A szemében az is a demecseri alibit gyengítette, hogy letartóztatásakor Setét összekeverte a napokat, és alibiként egy másik roma zenekar tagjaival töltött másik éjszakát nevezett meg. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a bíróság az életszerűség kritériumát szelektíven alkalmazta: esetleg azt is mérlegelhették volna, hogy ha valaki elkövet egy súlyos bűncselekményt, majd később, az őrizetbe vételekor (életszerű módon) letagadja magát, akkor az is életszerű-e, hogy a vallomásában nem egyből a bűncselekmény pontos dátumával egyező napú, nagyon is kézenfekvő alibit használja.
A vád legfontosabb pillérei a sértett és társai felismerő tanúvallomásai voltak. Miként az a mellékelt tablón is látszik, a rendőrök feltehetőleg kicsit igyekeztek megkönnyíteni a sértettek dolgát. A periratokba becsatolt jegyzőkönyvek közös tulajdonsága ugyanis, hogy a sértetteknek rendre négy portré közül kellett a támadóikat kiválasztani: három-három sötét, tónusszegény kép mellett mindig egy-egy világos, jóval kontrasztosabb arc szerepelt - Adu László és Setét Ernő fotója. A sértett B. F. és két társa pedig rendre ráböktek a sorból kilógó portrékra. A szembesítéskor ezek után nem túl meg-lepő módon újfent felismerték támadóikat. Igaz, ebben annak is lehetett némi szerepe, hogy a különböző időszakban, de mindkét férfival élettársi kapcsolatban álló, a két széteső, lecsúszott emberre láthatóan nagy befolyással bíró P. J.-né általi sikeres felismerésről az egyik rendőr a rendőrség folyosóján annyira hangosan számolt be egy kollégájának, hogy azt (a szembesítésük előtt) a többi sértett is jól hallhatta. A bírónő szerint azonban ez irreleváns, mert korábban már - fényképről - felismerték a vádlottakat.
A tanúvallomások ellentmondásai
Mindeközben nem csekély ellentmondás mutatkozik az amúgy italozó életmódú, kvázi hajléktalan sértett és társai tanúvallomásai között, akik a támadáskor is éppen söröztek. Eleve nem biztos, hogy hárman voltak jelen a támadáskor, mivel egyikük, J. I. a támadás éjszakáján a lakására kiérkező rendőr által felvett jegyzőkönyv szerint úgy nyilatkozott, hogy B. F. és P. J.-né a rablás után mentek fel hozzá, hogy a véresre vert B. F. rendbe hozhassa magát, ám ő maga nem volt lent az aluljáróban. Később viszont egyike lett a felismerő tanúknak, bár sem az elkövetők pontos ruházatára, sem az aluljáró fényviszonyaira nem pontosan emlékezett. A bíróságon utóbb elmondta, hogy ő valójában távolabbról szemlélte az eseményeket, és ma már inkább úgy gondolja, hogy mégsem Setéték voltak a támadók. (A bíróság elutasította azt a védői indítványt, hogy tanúként meghallgassák a rendőrt, illetve szembesítsék J. I.-vel.) A bírónő szerint nem valószínű, hogy közel egy év elmúltával javult volna J. I. memóriája, és inkább az őszi, a rendőrségen tett felismerő vallomásainak ad hitelt. Arra viszont nem tért ki, hogy ha a támadás napján J. I. azt mondta a rendőrnek, hogy nem volt jelen a bűncselekmény helyszínén, akkor e tekintetben miért azt a jóval későbbi, a már letartóztatott sértetteket felismerő vallomását vette figyelembe, amelyik szerint mégis ott volt - igaz, kicsit messzebb állt.
A további, a sértett és társai alkoholos befolyásoltságának mértékét, az általuk leírt támadók számát és nemét (!), a velük lévő gyerekek helyzetét, a támadás további konkrét részleteit érintő ellentmondások még sorolhatók, de nem ez a lényeg. Az eltűnt ékszerek nem voltak Setétéknél. Az ellenük felhozott bizonyítékok ellentmondásosak, az ártatlanságuk irányába mutatókat pedig többnyire figyelmen kívül hagyták. A rendőrségnek és az ügyészségnek még csak ötlete sincs, hogy ki lehetett a harmadik támadó. Setét Ernő és Adu László több mint tíz hónapja van előzetes letartóztatásban, érthetetlen indokok alapján - nincs priuszuk, rendezett a családi hátterük, roppant valószínűtlen, hogy elszöknének, elbújnának, és a bűnismétlés sem látszik kifejezetten reális lehetőségnek. Mindketten kicsi gyereket nevelnek, nevelnének. A másodfokú ítéletig most már szinte biztosan további hosszú hónapokig börtönben maradnak, a bíróság szerint ugyanis a rájuk kiszabott négy évből az előzetessel és a negyedeléssel együtt hátralévő kettő is elég indok, hogy elszökjenek (az ügyész nem fellebbezett súlyosbításért, ezért ennyi vagy kevesebb lehet a büntetésük). Az azonban, hogy a csoportos rablásért kiszabható 5-10 év helyett csak négy évet kaptak, a Narancs által megkérdezett szakértők szerint egyértelműen azt mutatja, hogy a bíróság nem volt biztos a dolgában.
H
Hogy hasonló bizonyítékok alapján magyar bíróság elítélne-e nem roma vádlottat, nehéz eldönteni, azt viszont, hogy senkit sem szabadna, bátran ki lehet jelenteni. Ilyen gyengén alátámasztott ítéletről azonban még a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda megfigyelőként jelen lévő, sokat látott munkatársai sem tudnak. Baricz Tibor és Zárai Aranka, Setét védői készek akármilyen fórumig elmenni védencük felmentése érdekében. "Rasszista szemétség" - kiabálta az egyik rokon az ítélet-hirdetés után.
