Jó időről aztán tényleg nem lehet beszélni. Nyirkos, kellemetlen a kora délután, nem csoda, hogy jó a forgalma a Jégbüfének, van, aki az üzlet előtt tányérral-krémessel várja a tüntetés kezdetét. Az Astoria környékén is állnak, de igazán itt, a Ferenciek terénél kezd sűrűsödni a tömeg, ahogy közeledik a háromórai kezdés. Addig is 1956-os hanganyagokat kísérnek a kivetítőn korabeli filmrészletekkel, élőben pedig egy vonós duóval.
"Nem tetszik a rendszer?" - a költői kérdés még a Kádár-érából származik, és az értelme nagyjából az volt, hogy "Nocsak, barátocskám, ejnye, csak nem tiltakozni akarsz valami miatt?" Tartozott hozzá egy javaslat is a kérdező szájából, hogy "Akkor írjá' Kádárnak!", és a kettő együtt már eléggé fenyegető színezetet nyert, hogy tehát jobban teszed, ha bekussolsz. Szerencsére a tüntetők többsége olyan korosztályokból került ki, amelyeknek ez már aligha élő emlékük. Az állító formában viszont éppen ezzel a múlttal, és éppen október 23-án van a mondatban egyfajta jogfolytonos dac, a jogállam, a demokrácia melletti kiállás örök helyénvalósága.
Fidesz-KDNP: "Most akkor trollkodnak, vagy csak hülyék?" - kérdezi (szabad fordításban) egy házi készítésű, angol nyelvű transzparens - hálás témaként a külföldi sajtó fotóriportereinek, és hogy a Budapestről küldött hírügynökségi és sajtótudósítások javíthassanak az utóbbi időben némileg leharcolttá vált országimázson. "Köszönöm, Istenem, hogy nem vagyok fideszes" - teszik közszemlére véleményüket "újbudai fiatalok". Vannak aztán kisebb tüntetőtáblák, amelyek már felbukkantak egy héttel korábban az Erzsébet téri - mondjuk így - vitafórumon is, amely "az első, egész bolygót érintő állampolgári találkozó" volt a nemzetközi szerveződés szerint "egy jobb világért", és akárcsak ott, itt is fölemelkedik egy piros-fekete anarchista lobogó. Megjelenik a Seres Mária-féle Civil Mozgalom, bevonul a helyszínre a Szolidaritás, zászlók sokasága jelzi a Negyedik Köztársaság mozgalom jelenlétét. Az Egymillióan a magyar sajtószabadságért - immár közkeletű nevén csak Milla - Facebook-csoport aktivistái pedig egyéb szervezési teendőik mellett kiosztanak több tízezer "sajtóigazolványt", hogy a
befogott szájú állami média
helyett mindenki felszólítva érezze magát a tájékoztatásra minden közérdekű hírről, amelyek csak fű alatt, elfojtva terjednek értelmetlen rendelkezésekről, közhivatalt viselők megfélemlítéséről.
Csákányi Eszter és Kulka János vezeti be, köti át és konferálja a színpadi történéseket. Bevezetőben megjegyzik, hogy már a március 15-i Milla-tüntetést is elbagatellizálta az állami média (mint ahogy aztán ezt a mostanit is). Hatalmi arrogancia, megfélemlítés, igazságtalanság: már az első hívószavakra megjön a több tízezer tüntető hangja. Juhász Péter bevezető beszéde után Nagy Eszter Mira intonálja a Himnuszt, az első pillanatokban kissé egyéninek tűnő rubato felfogásban, de a tömeg jó része bekapcsolódik az együttdünnyögésbe.
Ezután a Hallgatói Hálózattól Papp Réka Kinga az egyetemek visszafoglalására, a múlt- és jövőbeli tandíjtervek elutasítására biztat. Jónás Marianna szociálpedagógus roma értelmiségi nőként bemutatkozva már beszéde előtt hatalmas tapsot kap, akárcsak a szegényellenes intézkedéseket bíráló mondatai. A zenei betét után a 4K!-s (Negyedik Köztársaság) Istvánffy András a következő szónok, aki már itt utal az ellenzéki és demokratikus szerveződés szükségességére, amelyre aztán épp ennek a mozgalomnak a közelgő párttá alakulására vonatkozó bejelentése mutat némileg talán elhamarkodott példát. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) részéről Dénes Balázs beszél hasonlóan kemény hangon arról, hogy mi minden nem tetszik: "a rohamtempóban törvénybe iktatott marhaságok rendszere, a kiújuló kultúrharc, a háborús retorika".
Jól csengenek a szónokok nyers, határozott mondatai, és miközben a tüntetés dalának refrénjét ismételgetjük, úgy érezzük, hogy nem hiába didergünk, amikor tömeget alkotva állunk ki az értékeink mellett. Amikor pedig Juhász bejelenti, hogy a Milla megkezdi a szervezést egy alternatív köztársasági elnök megválasztására, kitör az őszinte lelkesedés. Nem azért, mert az alternatív köztársasági elnök léte majd mindent megold, hanem mert jó a hangulat, és jólesik mindenféle józanság és politikai realitás ellenére arra gondolni, hogy előbb-utóbb csak ki lehet törni a hiábavaló elégedetlenkedés alattvalói állapotából.
