Szerveződő ellenzék: a tüntetés

Nem tetszik!

  • - kovácsy -
  • 2011. október 27.

Belpol

Szilvási Istvánnak (Szilvási Gipsy Folk Band) teljesen igaza volt, amikor - már a tüntetés közepe táján - bekiáltotta: örül, hogy nem lehet a jó időre fogni, hogy sokan vagyunk. Konokságból voltunk sokan.

Jó időről aztán tényleg nem lehet beszélni. Nyirkos, kellemetlen a kora délután, nem csoda, hogy jó a forgalma a Jégbüfének, van, aki az üzlet előtt tányérral-krémessel várja a tüntetés kezdetét. Az Astoria környékén is állnak, de igazán itt, a Ferenciek terénél kezd sűrűsödni a tömeg, ahogy közeledik a háromórai kezdés. Addig is 1956-os hanganyagokat kísérnek a kivetítőn korabeli filmrészletekkel, élőben pedig egy vonós duóval.

"Nem tetszik a rendszer?" - a költői kérdés még a Kádár-érából származik, és az értelme nagyjából az volt, hogy "Nocsak, barátocskám, ejnye, csak nem tiltakozni akarsz valami miatt?" Tartozott hozzá egy javaslat is a kérdező szájából, hogy "Akkor írjá' Kádárnak!", és a kettő együtt már eléggé fenyegető színezetet nyert, hogy tehát jobban teszed, ha bekussolsz. Szerencsére a tüntetők többsége olyan korosztályokból került ki, amelyeknek ez már aligha élő emlékük. Az állító formában viszont éppen ezzel a múlttal, és éppen október 23-án van a mondatban egyfajta jogfolytonos dac, a jogállam, a demokrácia melletti kiállás örök helyénvalósága.

Fidesz-KDNP: "Most akkor trollkodnak, vagy csak hülyék?" - kérdezi (szabad fordításban) egy házi készítésű, angol nyelvű transzparens - hálás témaként a külföldi sajtó fotóriportereinek, és hogy a Budapestről küldött hírügynökségi és sajtótudósítások javíthassanak az utóbbi időben némileg leharcolttá vált országimázson. "Köszönöm, Istenem, hogy nem vagyok fideszes" - teszik közszemlére véleményüket "újbudai fiatalok". Vannak aztán kisebb tüntetőtáblák, amelyek már felbukkantak egy héttel korábban az Erzsébet téri - mondjuk így - vitafórumon is, amely "az első, egész bolygót érintő állampolgári találkozó" volt a nemzetközi szerveződés szerint "egy jobb világért", és akárcsak ott, itt is fölemelkedik egy piros-fekete anarchista lobogó. Megjelenik a Seres Mária-féle Civil Mozgalom, bevonul a helyszínre a Szolidaritás, zászlók sokasága jelzi a Negyedik Köztársaság mozgalom jelenlétét. Az Egymillióan a magyar sajtószabadságért - immár közkeletű nevén csak Milla - Facebook-csoport aktivistái pedig egyéb szervezési teendőik mellett kiosztanak több tízezer "sajtóigazolványt", hogy a

befogott szájú állami média

helyett mindenki felszólítva érezze magát a tájékoztatásra minden közérdekű hírről, amelyek csak fű alatt, elfojtva terjednek értelmetlen rendelkezésekről, közhivatalt viselők megfélemlítéséről.

Csákányi Eszter és Kulka János vezeti be, köti át és konferálja a színpadi történéseket. Bevezetőben megjegyzik, hogy már a március 15-i Milla-tüntetést is elbagatellizálta az állami média (mint ahogy aztán ezt a mostanit is). Hatalmi arrogancia, megfélemlítés, igazságtalanság: már az első hívószavakra megjön a több tízezer tüntető hangja. Juhász Péter bevezető beszéde után Nagy Eszter Mira intonálja a Himnuszt, az első pillanatokban kissé egyéninek tűnő rubato felfogásban, de a tömeg jó része bekapcsolódik az együttdünnyögésbe.

Ezután a Hallgatói Hálózattól Papp Réka Kinga az egyetemek visszafoglalására, a múlt- és jövőbeli tandíjtervek elutasítására biztat. Jónás Marianna szociálpedagógus roma értelmiségi nőként bemutatkozva már beszéde előtt hatalmas tapsot kap, akárcsak a szegényellenes intézkedéseket bíráló mondatai. A zenei betét után a 4K!-s (Negyedik Köztársaság) Istvánffy András a következő szónok, aki már itt utal az ellenzéki és demokratikus szerveződés szükségességére, amelyre aztán épp ennek a mozgalomnak a közelgő párttá alakulására vonatkozó bejelentése mutat némileg talán elhamarkodott példát. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) részéről Dénes Balázs beszél hasonlóan kemény hangon arról, hogy mi minden nem tetszik: "a rohamtempóban törvénybe iktatott marhaságok rendszere, a kiújuló kultúrharc, a háborús retorika".

Jól csengenek a szónokok nyers, határozott mondatai, és miközben a tüntetés dalának refrénjét ismételgetjük, úgy érezzük, hogy nem hiába didergünk, amikor tömeget alkotva állunk ki az értékeink mellett. Amikor pedig Juhász bejelenti, hogy a Milla megkezdi a szervezést egy alternatív köztársasági elnök megválasztására, kitör az őszinte lelkesedés. Nem azért, mert az alternatív köztársasági elnök léte majd mindent megold, hanem mert jó a hangulat, és jólesik mindenféle józanság és politikai realitás ellenére arra gondolni, hogy előbb-utóbb csak ki lehet törni a hiábavaló elégedetlenkedés alattvalói állapotából.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.