Folyamatos fenyegetések, megfélemlítések érik az SZFE dolgozóit

  • narancs.hu
  • 2020. október 26.

Belpol

A bíróság a napokban jogszerűtlennek minősítette az SZFE-dolgozók sztrájkját, a sztrájkbizottság fellebbez a döntés ellen.

„A törvényszék jogszerűtlennek minősítette sztrájkunkat, tagadva követeléseink gazdasági és szociális jellegét. Az ítélet indoklása szerint a szenátus jogköreinek visszaszerzése a fenntartótól nincs összefüggésben a dolgozók gazdasági és szociális érdekeivel, mert pusztán a szenátus tagjainak biztosít jogokat. A mi álláspontunk továbbra is az, hogy egy felsőoktatási intézményben a szenátus hatáskörének terjedelme kulcskérdés, ugyanis a szenátus gyakorolja az egyetem alaptörvényben biztosított jogait” – mondta a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) sztrájkbizottságának tagja hétfőn sajtótájékoztatón. Hozzátette, fellebbeznek a határozat ellen. Október 15-én megfogalmaztak egy további követelést, ami a modellváltás teljes visszafordítását, az egyetem alapítványi fenntartásának megszüntetését célozza. „A modellváltás egy olyan jelentőségű kérdés, amiben a fenntartó nem jogosult dönteni. Ezt a követelésünket magának, Magyarország kormányának címeztük. Választ, eddig nem kaptunk” – mondta.

„Mindeközben a dolgozók folyamatos fenyegetésekkel és megfélemlítésekkel néznek szembe a kancellár és a rektorhelyettesnek kinevezett két úr részéről” – folytatta a sztrájkbizottság másik tagja – „A kancellár először fenyegetést intézett a dolgozók felé, hogy nem fizeti ki a bérüket, ez a fenyegetés végül munkajogi szempontból teljesen alaptalannak bizonyult, a bért ki kellett fizetnie” – mondta, hozzátéve, a kancellár folyamatosan követeli a sztrájkban résztvevők névsorát, majd megemlítette, hogy megváltoztatta az őszi szünet időpontját, ami nagyban megnehezíti a dolgozók munkáját. Az SZFE sztrájkbizottsága végül leszögezte, folytatják a sztrájkot, és továbbra is szorgalmazzák, hogy megkezdhessék az Innovációs és Technológiai Minisztériummal az érdemi tárgyalásokat.

„Továbbra is a kormányhoz fordulunk, hogy visszaszerezzük az alaptörvényben rögzített egyetemi autonómiánkat. Nyomatékosan felhívjuk a Magyar Rektori Konferencia (MRK) figyelmét, hogy amikor a mediátor szerepét játszva hamis illúziót ébreszt a nemlétező konszenzus lehetőségéről, akkor saját történelmi felelősségét hárítja” – mondta az egyetem egyik hallgatója, aki cáfolta az MRK közelmúltbeli közleményét, amiben azt állítják, hogy az SZFE hallgatói egyetértenek a konferencia képviselőivel és háromoldalú egyeztetésről tárgyaltak. Egy másik hallgató cáfolta azokat a híreszteléseket is, miszerint az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottsága tárgyalóasztalhoz ültetné az SZFE hallgatóit az általuk el nem ismert kuratórium tagjaival. „A bizottság kedden egyéni meghallgatást tart az érintettek számára” – mondta.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.