Szita Károly kaposvári polgármester arcéle - Az alkalmazkodás mestere

  • Vári György
  • 2011.10.13 00:00

Belpol

Kaposvár töretlen fejlődését azután is rendületlenül méltatta a jobboldali sajtó, hogy a város polgármestere, Szita Károly kegyvesztett lett a Fideszben. A somogyi megyeszékhelyet aztán lassan elnyelte az adósság. Kaposvár története immár bő 20 éve egybefonódik vezetőjéével.
Kaposvár töretlen fejlődését azután is rendületlenül méltatta a jobboldali sajtó, hogy a város polgármestere, Szita Károly kegyvesztett lett a Fideszben. A somogyi megyeszékhelyet aztán lassan elnyelte az adósság. Kaposvár története immár bő 20 éve egybefonódik vezetőjéével.

Szita Károly, a kétkezi munkáscsaládból származó, törekvő fiatalember gyorsan rácáfolt iskolai gúnynevére, a Csigára. Karrierje gyors volt: agrártudományi egyetemi tanulmányokat folytatott, közben az NB II-ben kosarazott, később, munka mellett tanulva, környezetvédelmi szakmérnöki képesítést is szerzett. Hazatérve Kaposvárra egy ideig a Vörös Október MGTSZ-nél, 1981-88 közt a Növényvédő és Agrokémiai Állomás biológiai laboratóriumának vezetőjeként foglalkozott növényvédelemmel - mint majd látjuk, ez életének legjobban dokumentált korszaka.

A politikával - szemben honlapja állításával - nem környezetvédőként, hanem KISZ-vezetőként találkozott. Lamperth Mónika jelenlegi MSZP-képviselő akkoriban a megyei tanács KISZ-bizottságának titkára volt, oda tartozott az a munkahelyi KISZ-alapszervezet is, amelynek ötfős vezetőségében Szita is tag volt.

"Egy tehetséges, fiatal elvtárs"

Innen datálódik Szita hullámzó kapcsolata későbbi legfőbb politikai riválisával, Lamperthtel, ámbár a polgármester erről hajlamos elfeledkezni önéletrajzaiban. Makacsul tagadja azt is - bár ettől még tény -, hogy a '80-as években a szocialista haza építésének más frontjain is buzgólkodott, mégpedig a III/II által - zsarolással vagy önként jelentkezőként, ebben nincs teljes szakértői egyetértés - beszervezett, meglehetősen pitiáner besúgóként, Krakus Péter fedőnéven. Szita állambiztonsági tevékenysége 1980 júliusa és 1989 márciusa között zajlott: katonai objektumok környezetét, főleg a körülöttük az "idegenforgalmi szezonban" felbukkanó nyugati turistákat kellett figyelnie, továbbá jelentett a munkahelyén tapasztalható hangulatról, külföldi egyetemista ismerőseiről és családjáról is; megfigyelései földolgozásában a III/III is részt vett. Amennyire ez utólag megítélhető, Szita ügynökként nem sok hasznot hajtott megbízóinak, így áldozatainak sem tudott komolyan ártani.

A '80-as évek második felében Szitát egy másik későbbi közférfiúval hozta össze sorsa: Gyenesei István akkoriban épp megyei tanácselnök volt, és 1988-ban úgy döntött, fiatalítja az apparátust. Szemtanúk szerint a döntés bejelentésekor úgy fogalmazott, hogy egy "tehetséges, fiatal elvtársat" vesz a tanácshoz környezetvédelmi főmérnöknek. E jellemzést mintha csak Szitára szabták volna. Szita rendkívül készséges és munkabíró, nagy kedvvel alkalmazkodott a felsőbb elvárásokhoz.

A KISZ-t követő politikai szervezet, ahová érdeklődése érthetően vezette, a Lipták Bélával felállt Magyarországi Zöld Párt volt, amelynek társelnökeként és Marcali képviselőjelöltjeként láthatjuk viszont. Az 1990. márciusi országgyűlési választások első fordulójában a 14 induló közül a 11. helyet csípte meg 808 szavazattal (3,11 százalék). Nem csüggesztette el az eredmény, ahogyan ő fogalmaz önéletrajzában: "A győzelem nem sikerült, de a Fideszben felfigyeltek rám" - ám gyaníthatóan nem ez imponált Orbánéknak, a párthoz vezető út hosszabb volt. Az év júniusában még társelnökként írt levelet a frissen beiktatott földművelési és környezetvédelmi miniszternek az erdőgazdálkodás tárgyában, szűk negyedévvel később viszont már független jelöltként és zord antikommunistaként fizetett hirdetésben hárította el az MSZP támogatását. Pártelnöki stallumáról tehát, talán nem függetlenül a Zöld Párt eredménytelenségétől, szerényen lemondott. ' minderre úgy emlékszik honlapjának "személyes" részében: "Az 1990-es helyhatósági választásokon már polgármesterjelöltként és képviselőjelöltként indítottak" - mármint a Fidesz. Ez többek között azért sem stimmel, mert mint egy mondattal később Szita maga is írja, csak 1994-től volt közvetlen a polgármester-választás. Az önkormányzatin befutó Szita aztán tényleg a Fidesz-frakcióhoz csatlakozik, és az akkor együttműködő helyi MSZP-, SZDSZ-, Fidesz-frakciók elérik, hogy őt válassza meg a kaposvári közgyűlés főállású alpolgármesternek Szabados Péter MDF-es városvezető mellé. Lamperth Mónika személyesen is győzködte az MDF-FKGP-KDNP-tábor képviselőit, hogy szavazzanak Szitára - eredménnyel.

Mindig magasabbra

Bár Szita már ekkor is ambicionálta a polgármesterséget, egyelőre be kellett érnie ennyivel. A helyiek visszaemlékezése szerint így is ő volt a város de facto első embere, mindenki, akinek elintéznivalója akadt, hozzá fordult. Nem kis részben éppen ezért '94-ben át is vehette a várost, megalapozva népszerűségét, és fontos trófeát szerezve a Fidesznek. (Az önkormányzatit megelőző parlamenti választást ismét elbukta, 1994 tavaszán rajta is átszáguldott a varsói gyors.) Ekkoriból a legtöbben, még azok is, akiknek mára kevés okuk maradt szeretni, inkább jó emlékeket őriznek Szita hatékonyságáról. A váltást mindenesetre elég nehezen tudta kivárni. Még az előző ciklus felénél megkereste Lamperth Mónikát egy szabaddemokrata képviselő társaságában, hogy rábeszéljék a gyengekezű Szabados polgármester közös közgyűlési megpuccsolására, amire végül nem került sor.

Az 1994-98 közti időszakban a közgyűlés összetétele miatt együttműködésre kényszerült az aránylag erős helyi szocialistákkal, és mint általában, az alkalmazkodást ezúttal is túlzásba vitte. Fideszes polgármesterként a helyi szocialista pártszervezet gyűléseire is el kívánt járni, hogy első kézből értesülhessen az MSZP óhajairól. Ezt 1998-tól, miután stabil fideszes többség került mögé, kevésbé szorgalmazta.

Az 1990-es évek első felében a városfejlesztés első etapjában a belvárosi Berzsenyi utca egyik lepusztultabb részét szanálták, az ott élő, meglehetősen kilátástalan helyzetű családokat átköltöztették a Zrínyi utcába. Egyesek szerint ezzel egyrészt immár igazi gettót hoztak létre, másrészt Kaposvár egyik legértékesebb környéke "üresen" maradt. E területen jutott némi áttételekkel telekhez meglehetősen jó áron a Tesco; felvetődött, nem járt-e mindezzel rosszul az önkormányzat. Az ügyészség vizsgálgatta is egy darabig az ügyet, de vádemelésre végül nem került sor. A Tesco felépült a belvárosban, jó darabig konkurencia nélkül működött, a környékbeli kiskereskedők villámgyorsan tönkrementek.

Szita gyorsan felismerte az imázsalakítás fontosságát, egyesek szerint ez sikereinek valódi titka. Mindent, amit tett, erős sajtókampánynyal kísért, és ehhez idomított helyben jóformán minden fórumot már a második ciklusára. A városi tévét irányító és a kézi vezérlésnek ellenszegülő Varga Istvántól megszabadult 1998-ra, és az önkormányzati média azóta lényegében Szita nonstop kampányának állandó eszköze. A magánkézben lévő helyi sajtó sem kellemetlenkedik neki, sokan kimondottan meglepődnek, ha Szita működéséről akár csak halványan is kritikus cikkekre bukkannak ezekben az orgánumokban. Szita a retorikájában fix panelekkel operál, szeret a kaposváriak nevében beszélni, a városfejlesztésről szóló önfényező futamai végén rendszeresen megemlíti, hogy ez nem az ő, hanem a városépítő kaposváriak érdeme stb. Sikerpropagandájában is állandó, legalábbis lassan változó elemek variálódnak. Amikor csak teheti, felhozza a legutóbbi időkig működő ingyenes szemétszállítást, a kismamák lehetőségét, hogy térítésmentesen használhassák a városi tömegközlekedést, a valóban fontos bérlakás-építési eredményeket, illetve az olyan kirakatberuházásokat, mint a Jégcsarnok, a frissen felújított fürdő és a rengeteg szökőkút. Gyakran dicsekedhet, mert kivételes tehetséggel használja ki a lélegzetelállító alákérdezéseket.

Az országos kitérő

Második polgármesteri mandátumát magabiztosan nyerte el 1998 őszén: 80 százalékot szerzett, ami egyszerre volt köszönhető ellenfelei által is elismert karizmájának (kellemes orgánumát, sármját szokás említeni), a sikerpropagandának és a valódi eredményeknek. Májusban viszont, okulva a korábbi kudarcokból, az országgyűlési választásokon nem próbálkozott, inkább a listán ment biztosra. Négy évig párhuzamosan dolgozott képviselőként és polgármesterként. Ez pályájának fénypontja, Orbán Viktor bizalmát is bírta. A miniszterelnök kormánya kihirdetése előtt bejelentette, hogy bár próbálta Szitát elcsábítani belügyminiszternek, a környezetvédelmi tárca vezetőjének és a Miniszterelnöki Hivatalba is, de a polgármester azt válaszolta, nem hagyja ott szeretett városát, ahol sok még a dolga. Szita már 1995-től a Fidesz országos választmányának alelnöke, a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke, majd később társelnöke, parlamenti frakcióvezető-helyettes. A személye iránti bizalmat azonban az mutatta leginkább - és számára a legkomolyabb hatalmat az jelentette -, hogy az állami vagyon önkormányzativá alakításában is hallathatta a hangját: a közigazgatás némely terheit is átvállalva végezte egyes helyhatósági ingatlanigények "feldolgozását" a Népszabadság birtokába került dokumentumok szerint.

1999-ben az év polgármesterévé választották. Akkori sajtótalálgatások szerint az újabb győzelem után már mindenképp kormánytag lett volna belőle. Szita mindenesetre a 2002-es országgyűlési választásokon újra ringbe szállt az egyik kaposvári mandátumért, és bár ő fordult az élen, a második kört Lamperth Mónika nyerte (Lamperth egyedüli MSZP-jelöltként fordított a két forduló közötti, irtózatos erejű Fidesz-kampány után). A városvezetői újrázással azonban ismét nem volt gondja, ezúttal 73 százalékot hozott, igaz, a szocialisták nem is tudtak kellőképp felépített jelöltet kiállítani ellene. 2002 végén lemondott listás parlamenti mandátumáról (noha az önkormányzati bizottság vezetője), ismét csak a kaposváriakhoz fűződő eltéphetetlen kapcsolatra és a heti ülésezési rend visszaállítására hivatkozva. Egyesek utólag megjegyzik, és a Népszabadság már ekkor szóba hozta, hogy éppen akkor tervezték - a Medgyessy-ügy folyományaként - az országgyűlési képviselők átvilágítását kiterjeszteni a III/II-es tevékenységre is. Szita nem jelöltette magát újra 2003-ban választmányi alelnöknek sem, helyette a frissen alakuló önkormányzati tagozat elnöke lett - ez utolsó, máig tartó párttisztsége.

A Somogyba visszaszoruló Szitát végképp kizárja az országos politikából ügynökügyének nyilvánosságra kerülése az Index portálon 2004 végén, 2005 elején. Hiába van meg a 6-os karton, hiába nyilatkoznak történészek és írásszakértők egybehangzóan Krakus és Szita kétségbevonhatatlan azonosságáról, Szita konokul tagad. A teljes bukást megússza. Államtitoksértés, hivatali hatalommal való visszaélés és államtitoksértés miatti feljelentés elmulasztása miatt tesz feljelentést hónapokkal az ügy kirobbanása után ismeretlen tettes ellen, noha vádlóinak kiléte nyilvánvaló. Rágalmazásért, becsületsértésért, jó hírnév megsértéséért azonban fenyegetőzése, leleplezőinek kimondott könyörgése és saját ígérete ellenére nem. Leleplezőinek állítását jogi fórumok előtt soha nem vitatta, noha ügyvédje az eljárást ekképp próbálta beállítani, mondván, hogy az iratokat manipulálták. Ez utóbbit kívánták igazolni az eljárás folyamán is, igazságügyi írásszakértői véleményekkel, okmányszakértői véleményekkel és leendő tanúktól beszerzett nyilatkozatokkal. Mindebből semmi sem bizonyosodott be, a nyomozást vádemelés nélkül lezárták, és az eljáró ügyész külön hangsúlyozta: nem azt kellett vizsgálniuk, Szita és Krakus azonosak-e. A szakértők különben azt állították, hogy a feltételezett hamisítás majdhogynem lehetetlen. Bizonyítékok mindenesetre kizárólag Szita besúgói tevékenységére vannak, a feljelentés tehát nem volt más, mint szimpla, de eredményes kommunikációs trükk.

A Fidesz-központ csak jogerős bírósági ítéletnek hitt volna ugyan, ám amikor mégsem került bíróság elé Szita furcsa feljelentése, nem forszírozta a dolgot, hiába hangoztatta előtte a vezetés, hogy "a Fidesz azt szeretné, hogy kiderüljön az igazság".

Az ügynek ennek ellenére lett következménye a párton belül: Orbán és Kövér ejtette Szitát, akinek a pozíciói így meggyöngültek. Kaposvárott is egyre inkább elszigetelődött, a Fidesz helyi erős emberei, Mátrai Márta, Heintz Tamás országgyűlési képviselő és Gelencsér Attila jelenlegi megyei közgyűlési elnök megvédték, de köztudomásúan nem szívelik. A 2006-os választások előtt választókerületi elnöki tisztségéből is leváltották, amiről ő maga az újságból értesült. Végleg mégsem akartak megszabadulni tőle, hiszen a kaposvári győzelemre változatlanul esélyes volt. A polgármester-választás esélyeit ugyan 2006. szeptember elején még kiegyenlítettnek ítélték, Kolber Istvánnak, az MSZP egyik helyi erős emberének a sanszát azonban elsodorta az őszödi beszéd. A 2010-es szocialista összeomlás aztán újabb nagy győzelemhez segíti Szitát, ám pártbeli helyzetén ez már nem javít. Sőt: jelenlegi mozgásterét jól jellemzi, hogy míg a Fidesz fajsúlyos polgármesterei, ha különböző intenzitással is, de kifejezték elégedetlenségüket az önigazgatás lehetőségeit erősen korlátozó új önkormányzati törvénytervezet miatt, Szita Károly nem győzi dicsérni azt.

Lefelé

A város egyre reménytelenebb eladósodása az ezredforduló környékén kezdődött. Szita 2008-tól mégis meghirdette a "kaposvári modellt", tudniillik hogy nem szabad leállni a fejlesztésekkel, "a bajban adni kell az embereknek, nem elvenni". Ez az új szlogen - nem függetlenül az országos Fidesz-csodarecepttől, amely szerint a válságot "ki kell növekedni" - beszáguldotta a jobboldali sajtót, továbbá az a fordulat is rendre fölbukkant, hogy a kaposváriak nem vesztesei, hanem nyertesei kell, hogy legyenek a válságnak. A nem kis részben hitelből finanszírozott fejlesztésekre a polgármester szerint azért volt szükség, hogy az építőipart önkormányzati megrendelésekkel megmentse az összeomlástól, és megóvja a kaposvári munkahelyeket. Mára Kaposvár lett az egyik legeladósodottabb megyei jogú város. A nagy fejlesztési megbízásokat - amelyek a leginkább járultak hozzá az adósság növekedéséhez - olyan cégek kapták, amelyeknek még telephelyük vagy fióktelepük sincs a városban. Ez éppúgy igaz az összesen több mint egymilliárdért foglalkoztatott csongrádi székhelyű Hódút Kft.-re, mint a ZÁÉV Zrt.-re és a többek közt a fürdőfejlesztéssel bő 2,5 milliárdért megbízott Aquaplus Kft.-re. A Hódút Czira Szabolcs fideszes országgyűlési képviselő, nagykőrösi polgármester rokonságán keresztüli Fidesz-közeliségéről sokat írt már a sajtó, és a céghez információink szerint Lázár János családjának is van köze. Az Aquaplus résztulajdonosának, György Zoltánnak a dél-dunántúli illetőségű fideszes képviselővel, Bánki Erikkel volt közös érdekeltsége tavalyig. A ZÁÉV áll (a Hérosz Építőipari Zrt. és az OTP Ingatlan Zrt. mellett) a művelődési központ épületének tavalyi átalakítását és bővítését végző, 1 milliárd 787 millióért dolgozó projektcég mögött. Az OTP Ingatlan amúgy nem csak ebben a milliárdos üzletben érdekelt: 2005-ben szintén e cég kapta meg az egyik kollégium középiskolává alakításának feladatát majd másfél milliárdért, miközben az OTP Bank folyamatosan, egyre nagyobb mértékben hitelezett az önkormányzatnak. (Szita szavai szerint az OTP menthetetlenül bedőlt volna, ha Kaposvár nem menti meg.) Az élményfürdő-beruházásban érintett Aquaplus résztulajdonosa akkor, amikor erre a projektre szerződést kötött Kaposvárral, egy az offshore paradicsomként számon tartott Seychelle-szigeteken bejegyzett, ismeretlen tulajdonosi hátterű cég volt, és néhány héttel a szerződés megkötése előtt szerzett tulajdonrészt az Aquaplusban; két nappal előtte jegyezték be, és pár hónap múlva kiszállt. A polgármesteri hivatal azon kérdésünkre, hogy kik állnak a seychelle-i társaság mögött, és hogy miért bízták meg egy, a város éves költségvetésének 8-9 százalékát kitevő fejlesztés lebonyolításával egy követhetetlen tulajdonosi szerkezetű cég vállalkozását, annyit válaszolt: ebben az esetben, ahogyan a többiben is, közbeszerzési pályázaton dőlt el a megbízás sorsa, és a versenyből az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos előírások miatt az offshore cégek sem zárhatók ki.

Az utolsó években főleg a pénznyelő látványberuházások üteme gyorsul fel. A fürdőnél, a Jégcsarnoknál és a szökőkutaknál Szita a turizmusból remélt bevételekre hivatkozik, illetve a remélt befektetők rendezett környezet iránti igényére. A fürdőnek ugyanakkor a környéken Igalon, Nagyatádon, Csokonyavisontán is van konkurenciája, a 2011-es költségvetés elfogadásakor pedig arra jutott a közgyűlés, hogy a Jégcsarnok nyolc hónap helyett csak fél éven keresztül tarthat nyitva. A húsznál több szökőkút működésére szánt pénzt a közgyűlési tagok beszámolói szerint gondosan elrejtik a költségvetésben, hogy az összeg ne okozzon felzúdulást a városban.

Az utolsó előtti komolyabb botrány 2007-ben tör ki a városházán, amikor úgy határoznak, nem menesztik a munkájával összefüggésben három rendbeli sikkasztás elkövetéséért jogerősen elítélt Püspök Rudolfot, a Városgazdálkodási (KVG) Zrt. vezetőjét. Szita ekkor hallgatott, Juhász Tibor alpolgármester jelentette be, hogy a városvezetés úgy döntött, kiáll a sikkasztó cégvezető mellett. Juhász jelenleg a megyei kormányhivatal vezetője, annak a hivatalnak tehát, amelyik a Szita által vezetett közgyűlés rendeleteinek törvényességi ellenőrzését végzi. Püspökkel idén január 31-én szerződést bontott a KVG, de csak azért, hogy a frissen alakult Kaposvári Közszolgáltató Holding szolgáltatásfejlesztési-stratégiai igazgatójaként térhessen vissza; áprilisban aztán mégis megszabadultak tőle.

Az utolsó konfliktus egy iskola, a Toldi megszüntetése volt: a városban a Szita-éra messze legkomolyabb civil ellenállási mozgalma bontakozott ki a döntéssel szembeni tiltakozásból. Szitáékat meglepte a föllépés, és nem válogattak az eszközökben. A tiltakozó szülők vezetőjét eltávolította állásából a megyei önkormányzat, és az idomított média is lecsapott. A Kapos Extra nevű ingyenes "közérdekű és kereskedelmi hetilap" például, amelyet minden csütörtökön 30 ezer példányban terítenek Kaposvár és környéke postaládáiban, közölt egy kis jegyzetet, amely a megszüntetett iskoláért kiálló, a környékbeli településeken élő szülőket "idegeneknek" nevezi és pártkötődéseikre tesz sunyin személyeskedő utalásokat. (Rájuk máskor büszke Szita, aki az első kistérségi együttműködés kezdeményezőjeként tekint magára, miközben épp azt az iskolát szünteti meg az önkormányzat, amelyik a legtöbb tanulót vonzotta a kistérségből.) A Kapos Extrát kiadó cég, a Zselici Forrás Kft. tulajdonosa és ügyvezetője Szabó Krisztián Ferenc, aki az idén bejegyzett és a legtöbb városi cég mellett a közmondásosan lojális önkormányzati médiumokat is működtető Kapos Tv és Rádió Közhasznú Nonprofit Kft.-t is birtokló holding háromtagú igazgatóságának is tagja. A holding a legjobb helyen, a Kapos Extrában hirdet (akárcsak a polgármesteri hivatal). (A városháza szerint csak azért, mert az a legolcsóbb, ez azonban, ha igaz, sem szünteti meg a nyilvánvaló összeférhetetlenséget.) Sokat tehát nem kell találgatnunk, hol készülhetett a különben anonim uszító írás. Szabó cége, a Zselici Forrás Kft. az utóbbi három évben folyamatosan el van látva önkormányzati megbízásokkal.

A város azonban ennél nagyságrendekkel több pénzt költ médiakampányra. A napokban jár le az a tavalyi, majdnem 90 milliós vállalkozási szerződés, amelyet az utóbbi évek nagyberuházásainak biztosított széles nyilvánosság reményében kötött a Mahir-Monday Konzorciummal a súlyosan eladósodott és saját médiacéggel rendelkező város a pénzügyi válság idején (az önkormányzati médiacégnek az utóbbi tíz évben még egyetlen megbízást sem sikerült elnyernie a tulajdonos önkormányzattól).

Ez alkalommal azonban a csodafegyver sem használt, a szülői mozgalom továbbra is népes és aktív. Jelenleg Szita facebookos rajongói profilja 1058 hívet tudhat magáénak, míg a Harc a Toldiért-hoz lapzártánkig 2031-en csatlakoztak. A sokat tapasztalt helyi közéleti emberek némelyike szerint más ügyeket is vállalva a mozgalom három év múlva, amikor Szita várhatóan amúgy is visszavonul, akár új lapot is nyithat a város történetében.

Neked ajánljuk