Egyre több orvos hallatja a hangját a kamara miatt: legutóbb november végén, amikor kiderült, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) több mint 70 százalékkal, 27 600 forintról 48 ezerre emelné az éves tagdíjat. Drajkó Zsombor orvos-fogorvos, a Momentum egészségpolitikusa akkor online petíciót indított a tagdíjbefizetés bojkottjára invitálva társait, és transzparensebb, hatékonyabb működést követelve a kamarától. A petíciót majdnem 800-an írták alá, és a MOK országos küldöttgyűlésén végül elbukott a vezetőség terve: bár a küldöttek 51 százaléka igent mondott az emelésre, az alapszabály módosításához szükséges kétharmad nem lett meg. Azóta az orvosok egyre többen és hangosabban kritizálják a MOK-ot, Éger István kamarai elnök szerint ez azonban csak egy hangos kisebbség véleménye, a 48 ezer tag többsége elégedett.
„A legnagyobb baj, hogy nem tudjuk, mit és hogyan tesz értünk, orvosokért a MOK. Hogy mit kapunk a havi 2300 forintért. Nem arról van szó, hogy havi 4 ezer forintot nem fizetnénk ki, ha látnánk az értelmét. Hanem arról, hogy a jelenlegi működésre 2 forint is sok” – mondja Drajkó Zsombor, aki szerint a tagdíjemelés megakadályozása csak részleges siker, a reformtörekvések megindításához ennél többre van szükség.
Átláthatatlanság
A kamara a megalakulása után néhány évvel (erről lásd keretes írásunkat) egyik fő feladatként megkapta az orvosok nyilvántartásának kezelését, amiért ma már az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatósága (a nemrég még Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ – ENKK – néven ismert intézmény) felel. A MOK elnöke szerint addig, ameddig a kamara kezében volt a nyilvántartás, sokkal feszesebb és pontosabb volt; most „többen, több célból gyűjtenek adatot, ráadásul a kollégák adatszolgáltatása sem egyenletes, ebből adódnak a differenciák. Az orvostovábbképzés megszervezésének elvi akadálya ugyan nincsen, de létszámbeli és anyagi akadályok miatt a kamara ezt sem tudja felvállalni. E jogosítványok visszaadásához és biztosításához politikai döntésre lenne szükség.” Lovas András aneszteziológus és intenzívterápiás orvos, az 1001 orvos hálapénz nélkül elnevezésű csoport egyik adminisztrátora szerint fals dolog arra hivatkozni, hogy rossz a kamarai törvény, hiszen ezt akkor fogadta el az Országgyűlés, amikor Éger már elnök volt, így lett volna lehetősége lobbizni ellene (Éger István 2003 óta a MOK elnöke, az egészségügyben működő szakmai kamarákról 2006-ban alkottak törvényt – F. Zs.).
A tagok szerint is elengedhetetlen lenne a nyilvántartás kamarai kézbe kerülése, ám vannak olyan intézkedések, amelyeket az egészségügyi tárcától függetlenül maga a kamara is megtehetne. Például az átláthatóság érdekében. Éger István előtt az elnökök például nem „főállásban” töltötték be a kamara elnöki posztját, csupán jelképes összeget kaptak, míg jelenleg a MOK-elnök fizetése bruttó 1 millió forint. (Elődje, Kupcsulik Péter tiszteletdíja havi 45 ezer volt.) „Ezt ma már megtalálhatjuk a kamara honlapján, de nem volt mindig így. Ráadásul nem is tudjuk, a fizetésén kívül milyen javadalmazásban részesül még” – mondja Kunetz Zsombor oxiológus szakorvos, aki éles bírálatai miatt tavaly nyáron az etikai bizottságtól megrovást kapott. Szerinte a MOK gazdálkodása átláthatatlan, pedig a szervezet évi egymilliárddal gazdálkodik; egy 2015-ös állami számvevőszéki vizsgálat számos szabálytalanságot talált a szervezet 2010–2012-es működésében, a tagdíjemelés belengetésekor pedig nem magyarázták el, mire kellene a pénz, illetve annyit közöltek, hogy a kamarai apparátus bérére fordítanák. „Ez rendben is van – mondja Kunetz –, de mit tesznek azért, hogy ez az apparátus és a kiadások csökkenjenek? Biztos, hogy kell ennyi ember, ekkora hivatal és büdzsé?” Éger állítja: a MOK gazdálkodása teljesen átlátható, az adatok közérdekűek, így bárki számára elérhetőek a kamara honlapján (a 2017-es költségvetést meg is találtuk), meg lehet nézni, lehet róla kérdezni. A tagdíjemelésről szavazó országos küldöttgyűlés 386 delegáltja is megkapta az argumentációt, és „nekik illett volna informálni a tagságot”, de mindenekelőtt a területi szervezetek vezetőségeinek, akik döntöttek a tagdíjemelési javaslatról.
Az átláthatóságot az etikai bizottság működésében is követelik az orvosok. Tavaly nyáron a (sokszor gyógyíthatatlan) betegektől a vizsgálatokért és műtétekért pénzt követelő veszprémi nőgyógyász esete volt az utolsó csepp a pohárban: a MOK etikai bizottsága első fokon kétszer is mindössze megrovásban részesítette az orvost, végül jogerősen fél évre tiltotta el a praktizálástól. Drajkó Zsombor úgy véli, az angol kamara példája lenne követendő: ott minden orvos elleni etikai eljárás elérhető, mindenki számára. Ami azért is fontos, mert sok tagtársával egyetemben olyan kamarát képzel el, amely úgy képviseli az orvosokat, hogy a betegek érdekeit helyezi minden más elé. A Transparency International tavaly májusban pert is indított a MOK Budapesti Területi Szervezete ellen, mert közérdekű adatigénylésükre – hány hálapénzzel összefüggő határozatot hozott a kamara etikai bizottsága 2016-ban – nem kaptak választ. A bíróság ítélete szerint a kamarának ki kell adnia a határozatokat (a személyes adatok kitakarásával), ám a MOK fellebbezett, az ügy másodfokon folytatódik.
Elveszett információ
Éger István lapunknak azt mondta, köti őket az adatvédelmi törvény, állásfoglalást is kértek ezzel kapcsolatban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságtól (NAIH), mert „a normalitástól elrugaszkodott kérések érkeztek” hozzájuk. Közben Drajkó Zsombor is kikérte a MOK országos vezetésétől a hálapénzes eljárások adatait, ám elutasították, mondván, ebben nem illetékesek, forduljon a megyei területi szervezetekhez. Ezért ő is beadvánnyal fordult a NAIH-hoz, hogy az etikai bizottság által tárgyalt összes ügyet közzé lehessen tenni tematikus bontásban, a személyes adatok nélkül. „Az etikai vizsgálatok működésére sok javaslatot tettünk már mind az Országos Hivatalnál, mind az etikai bizottságnál, de választ nem minden esetben kaptunk. Az etikai kódexet nem tartjuk a mai kor követelményei szerint megfelelőnek, tettünk javaslatokat a jobbá tételére, és mi is kértük az etikai határozatok nyilvánosságra hozatalát. Utóbbi esetben válaszként azt kaptuk, ez a személyiségi jogok miatt nem lehetséges, de kapcsolatban álnak a NAIH-hal. Amikor arról érdeklődtem, milyen egyeztetések folynak a hatósággal, többszöri megkeresésre fél év után sem érkezett válasz” – sorolja Lovas András.
Az általunk megkérdezett tagok sűrűn panaszkodnak a vezetőség és a tagság közötti kommunikáció hiányára is. Éger szerint a tagoknak ezt nem a kamara országos vezetőségén kellene számon kérniük, mert a munkahely vagy lakóhely szerinti területi szervvel kellene a kapcsolatot keresniük. „Ezek működése nem egyenlő szilárdságú, a vezetőséget a tagság választja, hozott anyagból dolgozunk. A területi szervek önálló jogi személyként nem tartoznak alám vagy az országos vezetőség hatásköre alá, nem mehetek oda számon kérni őket” – mondja az elnök, aki szerint az információáramlást segítik a sajtótájékoztatók, tévés-rádiós szereplések, az Orvosok Lapja – a MOK hivatalos kiadványa –, a megújult honlap, a Facebook-oldal vagy a hírlevél. Emellett a kamara önként vállalt szolgáltatásokat is biztosít tagjainak, például jogi tanácsadást, biztosítást, autóvásárlási kedvezményt és sok egyéb mást.
Vagy a MOK Szondi utcai székházának alagsorában kialakított konditerem használatát, amit a tagok felháborodva emlegetnek: egyrészt mert csak a budapesti kollégák férnek hozzá, másrészt épp munkaidőben (8–16 óráig) van nyitva. „Miért kötnek rám életbiztosítást, ha nem akarok, miért kell nekem autóvásárlási támogatás, miért nem igényelhetek helyette egy szakmai konferenciára utazási költséget? Miért nincs inkább szakmai ajánlás, érdekvédelem, információáramlás? Azt mondják, téves szemlélet, ha azt kérdezem, mit kapok a tagdíjamért, mert ez a feltétele a munkavégzésemnek, és pont. Rendben, akkor hívják orvosadónak, és ne tartsanak fent belőle egy ilyen drága apparátust” – mondja Hontvári Lívia reumatológus, akinek volt már néhány negatív tapasztalata a kamara szolgáltatásaival kapcsolatban. „Kértem segítséget az ügyeleti díjak elszámolása miatt, hogy jól értelmezem-e a jogszabályokat. Azt mondták, segítenek, erre a kérdéseimet elküldték a munkahelyem igazgatójának, aki aztán számon kért, miért fordulok ilyen kérdésekkel a kamarához? Máskor egy ingyenes szakmai konferenciát szerveztünk, és megkértem a kamarát, hirdessék meg a tagok pénzén fenntartott újságban, hogy minél többekhez elérjen. Erre küldtek egy 80 ezer forint plusz áfás piaci hirdetési ajánlatot. Azt hittem, nem látok jól. Még egyszer felhívtam a figyelmüket arra, hogy ezt orvosok szervezik orvosoknak ingyen, erre az egyik lap aljára betették.” Hontvári Lívia jelenleg a Zala Megyei Területi Szervezet vezetőségi tagja. Tapasztalatai szerint sokszor furcsállja a vezetőség, ha fiatal kollégaként új ötletekkel lép fel. „Sok helyen még mindig feudális a szemlélet: a fiatalok még nem tettek le semmit az asztalra, bezzeg aki 30–40 éve van a pályán! Pedig a fiataloknak rengeteg újító ötletük van, meg kell hallgatni őket is.”
A progresszívnek tartott Budapesti Területi Szervezet az elkaszált tagdíjemelési terv után tartott egy online szavazást arról, tagjai közül hányan vették igénybe a csoportos élet- és baleset-biztosítást (96 százalék még nem), illetve lemondanának-e az Orvosok Lapja print verziójáról, ha online is olvashatnák (92 százalék igen).
Hogyan tovább?
A legtöbben azért ostorozzák a kamarát, mert nem áll bele határozottan olyan súlyos ügyekbe, mint a hálapénz kérdése. Egy forrásunk szerint a kamara a saját vezetőitől sem tudja megkövetelni a hálapénzmentességet, ő ugyanis a munkahelyén találkozott olyan nőgyógyásszal, aki a területi szervezet vezetőségi tagja, és nyíltan megmondja, hogy „kilenc császármetszés után nem haza, hanem a BMW-szalonba megy”. Éger István azzal hárít, hogy egyrészt Magyarországon a hálapénz egyelőre engedélyezett, másrészt mivel senki nem vallja be, fogad-e el hálapénzt, nem lehet tudni, kit érint, kit nem. Múlt heti sajtótájékoztatójára utalva hozzáteszi: „Én vagyok az egyetlen, és a MOK az egyetlen, aki elmerészkedik odáig, hogy nemcsak küzd a hálapénz ellen, hanem ki meri mondani, hogy a megkezdett bérfejlesztéseknek és a jelenlegi gazdasági helyzetnek köszönhetően a következő kormányzati ciklusban el kell fogadni a hálapénz tilalmát. Sokat hallottuk már, hogy a kamara semmit nem tesz. Honnan tudják, hogy kivel és hányszor tárgyaltunk erről? Az egész bértárgyalás arról szólt, hogy legyenek olyan fizetések, amik után meg tud szűnni a hálapénz.” Az általunk megkérdezett kamarai tagok ezen felháborodtak, Éger megszólalását inkább tartják politikai kampánynak az áprilisi választás előtt, mint érdemi küzdelemnek.
A bértárgyalásokról megoszlanak a vélemények: többen vélik úgy, hogy a kamarának a klasszikus értelemben vett érdekvédelmi munka nem is feladata, azzal a szakszervezeteknek kellene foglalkozniuk – ha lennének. A Magyar Orvosok Szakszervezete (MOSZ) ugyan létezik, éppen a MOK hívta életre (és a kamara Szondi utcai székházába van bejelentve), de forrásaink szerint érdemi munkát nem végez, így ez a munka is a kamarára hárul. A MOK-ot egyébként érdekképviseleti köztestületként definiálja a törvény, Éger szerint egyértelműen feladatuk az érdekvédelem.
A kritikák miatt többen felvetették, vajon nem kellene-e újra behozni az önkéntes kamarai tagságot. A legtöbben azonban úgy vélik, a kötelező tagságra szükség van, ahogy a MOK-ra is – csak nem ebben a formában; és ezt nem feltétlenül a jelenlegi országos vezetésre vagy Éger Istvánra értik. „Persze, összekötjük a jelenlegi állapotot és a vezetőséget, de ha ők tennének azért, hogy az orvosok hangja végre hallható legyen, ha ők érnék el, hogy aktivizálódjon az orvostársadalom, az is jó volna” – mondja Drajkó Zsombor, aki arra panaszkodik, hogy jelenleg igen nagy az apátia az orvosok körében, a legtöbben abszolút nem érdeklődnek a kamarai ügyek iránt, beleértve a választást is. „Arról mi is tehetünk, hogy idáig jutottunk.” Az orvosok szerint minél több tagnak kellene aktivizálnia magát. Lovas András nemrég csinált egy nem reprezentatív felmérést az 1001 orvos hálapénz nélkül csoportban arról, hogy eddig hányan voksoltak kamarai küldöttekre életükben. (Négyévente van szavazás, legutóbb 2015-ben volt.) Az eredmény: bár a legtöbben tudnak arról, hogy lehet szavazni, még sosem tették – viszont a jövőben akarnak szavazni.
A Budapesti Területi Szervezet honlapján található 2015-ös adatok mindenesetre mellbevágóak: a legtöbb kamarai választókerületben 10 százalék alatti – leginkább 2–3 százalékos volt – a részvételi arány (a húsz választókerületből csupán ötnél volt 10 százalék feletti). Az első választókerületben például a 144 kamarai tagból mindössze 4-en szavaztak. Éger István viszont azt mondja, hogy a 2015-ös választáson az előzőekhez képest igen magas volt a résztvevők száma. Szerinte nincs apátia, ezt a tavaly ősz óta lázongó néhány ember és azok néhány száz követője állítja. „A kamarát viszont majdnem 50 ezer ember alkotja, közülük mindenki el tudja dönteni, kíván-e szavazni vagy indulni küldöttként a választáson.
A dolgok rendben mennek, a tagság nagy része nem elégedetlen a jelenlegi helyzettel, ami a hangos kisebbségnek nem tetszik.” Akik viszont ígérik, nem állnak le.
| Előzmények és célok Magyarországon 1936-ban alakult meg az Országos Orvosi Kamara, amelyet német és osztrák mintára szerveztek meg kötelező tagsággal. A történelmi-politikai hangulatnak megfelelően a zsidó orvosokat nem vették fel, vagy utólag kizárták a kamarából, amely 1945-ben meg is szűnt. 1988-ig kamara nélkül maradtak az orvosok, amikor mind a jogszabályi környezet, mind a politikai és szakmai akarat lehetővé tette az újabb kamara létrejöttét. „Kellett hozzá politikai engedély, Csehák Judit (akkori szociális és egészségügyi miniszter – F. Zs.) teljes mértékben támogatta a kamarát, de a minisztérium mégsem szervezhette meg belülről, az orvosoknak kellett lépni” – emlékszik vissza Forgács András sebész, aki akkoriban a Szociális és Egészségügyi Minisztérium egészségügyi reformtitkárságának osztályvezetője volt. A Kádár-rendszerben önkéntes tagságú egyesületetlehetett létrehozni, amely 1988 végén meg is alakult. 1994-ben kötelező tagságú kamarává, vagyis hivatásrendi köztestületté vált, ekkor olyan jogosítványokat kapott, mint az orvosok nyilvántartásának kezelése, a továbbképzések koordinálása vagy az orvosok érdekeinek védelme. A kötelező tagságot 2007-ben Molnár Lajos miniszter megszüntette, majd 2011-ben a Fidesz-kormány visszaállította. Forgács (és több más megkérdezett alapító) szerint „a kamarának akkor van értelme, ha van jogosítványa. Az egészségügyi kormányzatnak el kellene döntenie, hogy ad-e neki. Mivel minden a centralizáció irányába mutat, erre kevés az esély.” |
