A Képviselői Irodaház előtt tartott sajtótájékoztatót és csöndes demonstrációt csütörtökön a Szolidaritás mozgalom fogyatékossággal élők tagozata, a Szolifét. Kónya Péter, a Szolidaritás elnöke és Kőnig Mónika, a tagozat vezetője mellett 10-15 Szolifét-aktivista is megjelent, ők transzparensekkel készültek, de néhányan hozzászóltak a sajtótájékoztatóhoz is. Eredetileg az 56-osok teréhez vonultak volna, de – épp az akadálymentesítés hiányosságai miatt – erről végül lemondtak, mert a menetelés „két és fél óra kemény fizikai munkával járt volna”.
| ||
„Azért csatlakoztam a Szoliféthez, mert olyan helyet kerestem, ahol a kormánytól függetlenül lehet a mi érdekeinket fontosnak tartó emberekkel együtt dolgozni” – mondta a magyarnarancs.hu-nak Takácsné Lencsés Márta, aki szerint a hivatalos érdek-képviseleti szervek azért nem elég hatékonyak, mert költségvetési pénzből gazdálkodnak. Takácsné szerint a fogyatékossággal élők egy az egyben a regnáló politikai hatalomtól függenek, amely többnyire puszta kiadási tételként tekint rájuk.
Kónya Péter is az egyeztetés, illetve a szolidaritás hiányát rótta fel a kormánynak. Szerinte a Széll Kálmán Tervvel kezdődött a fogyatékossággal élő, megváltozott munkaképességű és rokkant emberek kálváriája, ekkor vált egyértelművé, hogy takarékossági megfontolásokból minden emberséget nélkülöző helyzetbe kívánják őket hozni. Kónya elmondta, hogy a kormány 200 ezer embert kötelezett egészségügyi felülvizsgálatra, az eddigi 40 ezerből minden második került be a rehabilitációs folyamatba, ami azt jelenti, hogy 2014 végéig megszűnhet vagy jelentősen csökkenhet az ellátásuk. A Szolidaritás elnöke szerint a Fidesz ezzel egy modern Taigetoszt hoz létre. Megemlítette, hogy a megváltozott munkaképességűek jelentős része hátrányos helyzetű térségben él, problémáikat ezért komplex politikai kérdésként kell kezelni, szükség van egészségügyi, oktatási és foglalkoztatáspolitikai intézkedésekre is. A rendszerváltás óta ehhez képest minden kormány puszta szociálpolitikai kérdést látott a fogyatékkal élőkben, a jelenlegi kormány pedig még azt sem.
„Vitatjuk a kormány felkészültségét, intézkedéseit, szándékát; nem látjuk azt, hogy átéreznék vagy tudnák, mit csinálnak” – mondta Kőnig Mónika, aki szerint a rehabilitáció mellett az is probléma, hogy a kormány folyamatosan kitolta, egy ideje pedig meg is szüntette az akadálymentesítés határidejét. Kőnig úgy látja, év végén az érdekérvényesítésnek még a lehetőségét is elveszik a fogyatékossággal élőktől, hiszen megszűnik a Fogyatékosügyi Tanács. Szerinte a rendszer alapvető logikájával van a baj, mert azt feltételezi, hogy mindenki visszavezethető a munkapiacra. Kőnig még Kónyáénál is brutálisabb hasonlattal állt elő, azt mondta, hogy „gyakorlatilag a fogyatékossággal élő emberek is azt élik meg, amit az auschwitzi menekültek, szinte ugyanabban a státusban vannak”. Ezért Günter Demnig holokauszt-emlékműveinek mintájára „virtuális botlókövet” indítanak az interneten, ahová minden szociálisan érzékeny ember adományát várják.
| ||
Szó esett arról is, hogy a Szolidaritás szociálpolitikai programját pár héten belül társadalmi egyeztetésre bocsátja, amit Kónya szerint valódi párbeszédként kell elképzelni, ellentétben Orbán Viktor levelező tagozatával. Szeretnék, ha a fogyatékossággal élők ügye hangsúlyosan jelenne meg az Együtt 2014–PM szövetség programjában is, és – bár eddig csak az alapelvek szintjén – erre mutatkozik is hajlandóság az ellenzéki oldalon. A kormánnyal viszont értelmetlennek látják az egyeztetést, hiszen eddig semmilyen próbálkozás nem vezetett eredményre. „A kormány kijelentette, hogy mindenki annyit ér, amennyije van. Ezeknek az embereknek elsősorban a betegségük van, így a kormány szemében nem érnek semmit. Ezen radikálisan változtatni kell, de ezen csak kormányváltással lehet változtatni” – magyarázta Kónya Péter.
A Szolifét tagjai látható hevességgel reagáltak a magyarnarancs.hu felvetésére, miszerint a kormány a visszaélésekkel indokolja a felülvizsgálat szükségességét. Takácsné Lencsés Márta szerint a rendszerváltás utáni 40-50 évesek körében fordulhatott elő, hogy pusztán a munkaerőpiacról menekülve mentek rokkantnyugdíjba, így ez a kérdés ma már aligha aktuális. Ráadásul az nem lehetséges, hogy valaki megváltozott munkaképességűnek nyilváníttatja magát, ha van hiba, az a rendszerben van, és igazságtalan ezért a fogyatékossággal élőket kollektíve okolni.
A Fidesz–KDNP-kormány rehabilitációs rendszerének nagy problémája, hogy a különböző orvos szakértők igen eltérő vizsgálati eredményekre juthatnak. A magyarnarancs.hu a helyszínen két olyan történetet is hallott, ahol a fogyatékosság mértékében mintegy 30 százalékos eltérés volt az első és másodfokú vizsgálat között. Egy esetben első fokon épnek nyilvánítottak egy megváltozott munkaképességű nőt, a súlyosan mozgáskorlátozott Takácsné pedig még 2011-ben esett át egy ellentmondásos orvos szakértői procedúrán. A Szolifét ezért mindenkit bátorít a fellebbezésre, illetve arra, hogy kérje ki a részletes vizsgálati eredményeket, mert „ellenkező esetben csak egy összefoglaló értékelést fog kapni”.
