Kellemetlen meglepetés érheti a pedagógusokat, a szülőket és a diákokat a tankönyvrendelési időszak április eleji indulásakor. Azzal fognak szembesülni, hogy a korábban használt és jól bevált tankönyvek legnagyobb része lekerül az állami tankönyvjegyzékről, amelyen zömmel az állami Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI), valamint az államosított Apá-czai Kiadó és Nemzedékek Tudása Kiadó könyvei maradnak. A Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének (TANOSZ) statisztikái szerint az öt éve tartó állami nyomulás ellenére a 2018/2019-es tanévben közel 4 millió könyvet, a tankönyvek 32 százalékát még mindig magánkiadóktól rendelték az iskolák. Szeptembertől ezek a számok egy friss jogszabály-módosítás és a korábban elindított folyamatok következtében várhatóan a töredékükre esnek vissza.
„A szülők és a tanárok többsége egyelőre vagy nem értesült a közelgő tankönyves katasztrófáról, vagy egyszerűen nem hiszi el, hogy tényleg ez fog történni. Áprilisban lesz éles a helyzet” – mondja Miklós György, a Szülői Hang közösség egyik szervezője. Az aktivizálódó szülők figyelemfelhívó kampánnyal tiltakoznak a tankönyvpiac államosítása ellen, és arra buzdítják társaikat, hogy a pedagógusokkal együttműködve a hivatalos tankönyvellátáson kívül rendeljék meg a magánkiadók könyveit, amennyiben egyes tantárgyaknál azokat jobbnak tartják, mint az állami kínálatot. „Eddig is létezett a másodlagos tankönyvpiac jelensége, de jellemzően inkább az iskola forszírozta a dolgot. Most azt szeretnénk, ha a szülők maguk érdeklődnék meg a tanároktól, hogy melyik tankönyv lenne a legjobb a gyerekeiknek” – magyarázza Miklós György. Több tankönyvkiadótól azt hallottuk, végső soron a szülők elszántságán múlik, hogy ekkora kormányzati ellenszélben hosszabb távon is fennmaradnak-e.
A tankönyvellátásról szóló kormányrendelet január 1-jétől hatályos módosítása három ponton érinti kedvezőtlenül a nem állami kiadókat. Egyrészt nincs lehetőség a tankönyvi engedélyek meghosszabbítására a magánkiadók közismereti tankönyveinél. Az új rendelet emellett február 1-jétől 15-ig szűkíti azt az időszakot, amíg a tankönyvek állami tankönyvjegyzékre felvételét kérvényezni lehet, és előírja, hogy el kell utasítani a felvételi kérelmet, ha adott tantárgy adott évfolyamán két tankönyv már szerepel a jegyzéken.
Célzott törvények
A tankönyvpiac államosítását, a privát kiadók kiszorítását még Hoffmann Rózsa oktatási államtitkársága alatt határozta el az Orbán-kormány. A 2013. végi törvény a „nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról” kimondta, hogy egy évfolyam egy tantárgyából legfeljebb két tankönyv lehet az állami tankönyvjegyzéken. A törvény azt is leszögezte, hogy magánkiadók új tankönyvet saját elhatározásukból nem, csak az oktatási miniszter külön felhívására engedélyeztethetnek. A törvény hatálybalépése előtt azonban a magánkiadók számos, az akkor induló Nemzeti alaptantervnek megfelelően átdolgozott tankönyve öt évre engedélyt kapott, és ezeket a kormány az új limit ellenére sem távolította el a jegyzékről.
Utoljára az idei tanévre lehetett megrendelni az öt évre engedélyezett könyveket, és a kormány úgy számolhatott, hogy ezzel a 2019/
2020-as tanévre ki is kopnak a tankönyvpiacról a magánkiadók nem miniszteri felhívásra fejlesztett kiadványai. Csakhogy a jogszabályokat nem sikerült teljesen a kormányzati szándékhoz igazítani. Azt ugyan kizárták, hogy nem állami kiadó új tankönyvet engedélyeztessen, a meglévő engedélyeket azonban kétszer öt évre meg lehet hosszabbítani, és ettől a lehetőségtől a januári módosításig a magánkiadókat sem zárta el egyértelműen a tankönyves kormányrendelet. A kiadók tavaly nyáron hosszabbítási kérelmekkel fordultak az Oktatási Hivatalhoz, amely ezeket érdemi vizsgálat nélkül elutasította; ezek után öt kiadó (a Cartographia, a Pedellus, a Krónika Nova, a Romi-Suli és a Mozaik) összesen 123 tankönyv esetében pedig úgy gondolta, hogy perre megy az állammal.
Mint arról beszámoltunk, szeptember elején a Pedellus 10. osztályos nyelvtankönyvének ügyében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a kiadó javára döntött, és új, ezúttal érdemi eljárás lefolytatására kötelezte az Oktatási Hivatalt (lásd: Megszállók és partizánok, Magyar Narancs, 2018. szeptember 13.). Az ítélet azonban nem teremtett precedenst, és összességében az állam jött ki jobban a perekből. Az első ügyben is ítélkező Csiki Gábor bíró összesen 15 esetben döntött a kiadók javára, és egy másik bíró, Horváth Zoltán is a hivatal ellen ítélt, igaz, ő eltérő érvelést követve (azért, mert az OH nem biztosított fellebbezési lehetőséget a kiadóknak). A maradék 92 ügyben a bírók az államnak kedvező ítéletet hoztak, leginkább arra hivatkozva, hogy a magánkiadókat a törvény kizárja a tankönyvellátásból, így a kormányrendelet hiába engedi meg az engedélyek meghosszabbítását, annak a magánkiadók nem is lehetnek alanyai. Az eljárások még folytatódnak, mivel az Oktatási Hivatal és több tankönyvkiadó is kezdeményezte a Kúria felülvizsgálati eljárását. Az OH első indítványát viszont a Kúria nem fogadta be, ezért a Cartographia, a Romi-Suli és a Pedellus öt könyv esetében már jogerős ítélettel rendelkezik.
Megszakadó sorozatok
Ennél az öt könyvnél az Oktatási Hivatalnak nem maradt más választása, mint az engedélyek meghosszabbítása, hiszen az eredeti engedély kiadásához képest sem a könyvek, sem a kerettantervek nem változtak. Időhúzással azért még kellemetlenkedhet a hatóság. Úgy tudjuk, az új hosszabbítási eljárás egyes könyveknél február, másoknál március elejéig tart, így a kiadók könnyen kicsúszhatnak a február 15-re módosított határidőből, és lemaradhatnak a tankönyvjegyzékről. De még ha február 15-ig megkapják is a meghosszabbított engedélyeket, az állami kiadványok addig vélhetően elfoglalják az évfolyamonként és tantárgyanként meghatározott két helyet a tankönyvjegyzéken, tehát a privát kiadók köteteit ebben az esetben sem lehet felvenni.
Ahol a Kúria lefolytatja a felülvizsgálati eljárást, ott még bizonytalanabb a helyzet. Boglutz István ügyvéd, négy kiadó jogi képviselője arról tájékoztatott, hogy az ügyek a Kúrián is legalább négy különböző tanácshoz kerültek, így akár itt is születhetnek eltérő ítéletek, bár az sem elképzelhetetlen, hogy a legfelsőbb bírósági fórum jogegységi határozatot hoz a kérdésben. De még ha ez a kiadóknak kedvezne is, az elhúzódó eljárások miatt a perelt könyvek a 2019/2020-as tankönyvjegyzékre már nem kerülhetnek fel, jövőre pedig a két tankönyvre szóló limit még az engedéllyel rendelkező könyveket is kizárhatja a jegyzékről.
Áprilistól tehát nagy valószínűséggel érvényesül a kormányzati akarat, és a magánkiadóknak csak a korábbi miniszteri felhívásokra beadott könyvei maradhatnak a hivatalos tankönyvjegyzéken. Ezek jó része idegen nyelvi tankönyv, de volt miniszteri felhívás nemzetiségi, sajátos nevelési igényű tanulók oktatását segítő, hazafias neveléshez kapcsolódó, valamint a gazdasági, pénzügyi kultúrát fejlesztő tankönyvekre is. Vagyis a tankönyvpiacon az állam kisajátítja a nagy példányszámú közismereti területeket, a magánkiadókat pedig a fontos, de gazdaságosan nehezen lefedhető részpiacok ellátásához hívja segítségül.
Kereszty Péter, a TANOSZ elnöke szerint az új rendelkezések számos gyakorlati problémához vezetnek. „Ha egy osztály például magánkiadós tankönyvcsaládból kezdett tanulni, szeptembertől váltania kell. A könyvtárakban ott áll egy csomó magánkiadós kiadvány tartós tankönyvként, amit nem tudnak majd kiadni. Az állami tankönyvellátó vállalatnak a magánkiadók évente 1,5 milliárd forintot fizettek be terjesztési díjként, most ez is kiesik, és értelemszerűen közpénzből kell pótolni.” Romankovics András, a tankönyves szervezet alelnöke szerint a tankönyvpiac államosítása mögött pedagógiai érv nincs, a kormány törekvése minőség- és iskolaellenes, amit az is illusztrál, hogy az állami fejlesztésű „új generációs” tankönyvek rendelt példányszáma 2015 és 2018 között az érezhető hátszél ellenére is mintegy harmadával esett vissza. „De a kormánynak nem az a fontos, hogy milyen egy tankönyv, hogy mennyire szeretik a tanárok, hanem egyedül az, hogy ki adta ki.”
Segédeszközök
Ha egy magánkiadó tankönyve lekerül a hivatalos tankönyvjegyzékről, azt az iskolai tankönyvrendelés keretében nem lehet megrendelni, és nem vonatkozhat rá az állami tankönyvtámogatás sem, ami jelenleg az 1.-től a 9. évfolyamig a teljes ingyenességet jelenti. Azt azonban az állam nem szabhatja meg, hogy tankönyvek mellett vagy helyett a pedagógusok milyen oktatási segédeszközöket használnak az órán, és abba sem szólhat bele az oktatáspolitika, hogy a szülők milyen, akár hivatalosan tankönyvnek nem minősülő kiadványokat vesznek meg a gyerekeiknek – erre épít a Szülői Hang akciója.
Miklós György szerint a szülők két okból rendelnek közvetlenül a kiadóktól tankönyvet. Az egyik, hogy az ingyenességhez kapcsolódó „tartós tankönyvi rendszer” látványosan megbukott az iskolákban: a 3. és a 9. osztály között a gyerekek az ingyenesen járó tankönyveket csak kölcsönbe kapják, azokba nem írhatnak, év végén pedig le kell adniuk a könyvtáraknak. „Ez több okból sem működik. Egyrészt a könyvtáros tanároknak nincs kapacitásuk átnézni a könyveket, sok gyerek összefirkált, gyűrött tankönyvet kap az év elején, amit igazságtalanságként él meg. A szülők inkább megveszik a tankönyvet, hogy a gyerek rendesen tudja használni, tudjon benne aláhúzni, és megmaradjon a könyv a középiskolai felvételire, érettségire felkészüléshez” – mondja Miklós György. A másik ok, hogy az állami tankönyvek gyenge minősége miatt a pedagógus sok helyen olyan tankönyv megvételére kéri a szülőket, amely nem szerepel a hivatalos jegyzéken.
Ezt a megoldást szeretné elterjeszteni a Szülői Hang, jóllehet tisztában vannak az akció korlátaival is. „Érdemes a legfontosabb tantárgyakra koncentrálni, így akár 1-2 ezer forintból kijöhet a pluszrendelés. Elengedhetetlen, hogy az egész osztálynak meglegyenek a magánkiadóktól beszerzett könyvek, ezért a szülői közösségnek figyelni kell azokra, akik anyagi vagy más okból nem tudják ezeket beszerezni. Lehet kedvezményt kérni a kiadóktól, de lehet erre forrás az iskolai alapítványban vagy az önkormányzatnál is. Ha nincs más megoldás, a szülők dobják össze azt a néhány ezer forintot a rászorulóknak!” – javasolja Miklós György. Ezzel együtt könnyen belátható, hogy a szülői akció elsősorban a jobb anyagi helyzetű települések jobb iskoláiban lesz járható út, így a tankönyvpiac államosítása és a kormányzati oldalon sokat hangoztatott „ingyenesség” végső soron növeli a gyerekek közti esélyegyenlőtlenséget. (A hátrányos helyzetűek és a nagycsaládosok korábban is ingyen kapták a tankönyvet, a Fidesz az ingyenesség kiterjesztésével valójában a jómódú családoknak kedvezett.)
Egyelőre nehéz megmondani, mekkorára bővülhet az állam szorításában a „másodlagos tankönyvpiac”, elég nagy lesz-e ez ahhoz, hogy a magánkiadók fennmaradjanak. Beszéltünk olyan kiadói munkatárssal, aki bár üdvözli a szülők kezdeményezését, attól tart, ha túl nagy publicitást kap az akció, a kormány a Klebelsberg Központon keresztül nyomást gyakorolhat az iskolákra, pedagógusokra, akik majd nem mernek az állami rendszeren kívülről rendelni. A TANOSZ mindenesetre összeállítja saját „alternatív” tankönyvjegyzékét. Kereszty Péter azt mondja, az utolsó pillanatig küzdenek, hogy kiszolgálhassák az iskolák igényeit, mert bár egy kiadót tönkretenni könnyű, újból felépíteni nehéz és időigényes munka. Egy másik kiadói munkatárs szerint az idei évet próbának tekintik, és a közvetlenül a szülőktől érkező rendelésekből látják majd, tudják-e folytatni, érdemes lesz-e akár a készülő új Nemzeti alaptantervhez igazítani könyveiket. Abban bíznak, a tankönyvpiacon is valami olyasmi játszódik majd le, mint az egészségügyben, „ahol bár van ingyenes fogászati ellátás, a magánpraxis is virágzik, mert az emberek a minőségért készek többet fizetni”.
