Tisztújítás előtt a HÖOK: Mint a nagyok

  • Kobza Miklós
  • 2004. október 28.

Belpol

November 4-7. között tartja tisztújító gyűlését a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája. A főleg az egyházi iskolák küldötteinek támogatásával megválasztott jelenlegi elnök nem indul újra. Kérdés, hogy - jó néhány ciklus után - befut-e idén a nagy állami egyetemek jelöltje vagy a sok kicsi akarat érvényesül megint.

2003-ban ünnepi közgyűlésen emlékezett meg a hallgatói ifjúság saját szervezeti mozgalmának 15. születésnapjáról. Az 1988-ra datált kezdetek óta gyökeresen megváltoztak a magyar felsõoktatás keretei, finanszírozási rendszere, módosult a külsõ környezet. A "hõskor", azaz a hallgatói jogokért küzdõ egyetemisták korszaka véget ért, s egy általuk (is) megalkotott érdekérvényesítõ ernyõszervezet, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) vette át a feladatot.

A múlt

A problémák többek szerint akkor kezdõdtek, amikor annak idején Kucsera Tamás Gergely HÖOK-elnök a maga bázisának kiépítésére megszervezte a nem állami felsõoktatási régiót (NÁFIOR, döntõen egyházi, alapítványi és magánintézmények), így a sok-sok mandátummal a kezében sikeresen játszotta ki egymás ellen a korábbi elõjogaikat féltõ nagy pesti és vidéki egyetemeket. Taktikája bevált, majd elnöki ciklusának lejárta után a nagypolitika háttéremberévé lett: a Határon Túli Magyarok Hivatalának fõosztályvezetõjeként, késõbb Orbán Viktor miniszterelnök ifjúságpolitikai fõtanácsadójaként munkálkodott. Kucsera korábban már töltött be hallgatói funkción kívüli posztot: a VI. kerületi Fidelitas oktatáspolitikai kabinetjét is vezette. Mandátumának lejártával utóda - ugyancsak a NÁFIOR segítségével - Almássy Kornél lett, akiben - egyik forrásunk szerint - a jelenlegi vezetõkkel ellentétben "munkálkodott a megegyezésre való törekvés". Almássy az Ifjúsági Demokrata Fórumban, majd az MDF elnökségének Dávid Ibolyához lojális tagjaként folytatta munkáját. A HÖOK-ból távozása után a feltörekvõ fiatalok, látva, elõdeik mekkorát ugrottak "fölfelé", szerették volna saját (politikai) karrierjüket biztosítani. Barthel-Rúzsa Zsoltot 2002 végén választották elnökké. Ő is élvezte a NÁFIOR támogatását, s kiütötte a nyeregbõl - többek között - a debreceni, a szegedi, a pécsi egyetemek és az ELTE közös jelöltjét, Gellai Gergõt (lásd: Próbapálya, Magyar Narancs, 2003. január 23.). A végeredményt látva jó néhány "mozgalmi veterán" fordított hátat a HÖOK-nak, s a továbbiakban az államigazgatásban kamatoztatták tapasztalataikat (sporttárca, Oktatási Minisztérium - OM), vagy különbözõ hallgatói szolgáltatói központok gründolásába fektették energiáikat. A 2002-es tisztújításkor a gyakorlatilag csak kétévente összekürtölt NÁFIOR segítségével egy, a mainstream jobboldalhoz nem köthetõ, erõs "új jobboldali" elkötelezettségû, egyházi támogatást is élvezõ csapat került a HÖOK élére. (A most leköszönõ elnök, Barthel-Rúzsa Zsolt információink szerint az evangélikus egyház püspöki titkárságán folytatja pályafutását.)

A jelen

Az eredmény - a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát hangsúlyozó ellenzék szerint - a következõ: mint érdekérvényesítõ szervezet, a HÖOK tulajdonképpen nem létezik. Sem az OM, sem a tágabb közvélemény, de az utóbbi években a létszámában többszörösére növekedett hallgatóság sincsen tisztában azzal, mit akar ez a korábban nagy presztízsû hallgatói mozgalom - állítják az elégedetlenkedõk. Pedig lenne mire építkezni - folytatják -, hiszen elvben 400 000 magyar hallgató nevében létezik a HÖOK, ettõl nagyobb, jóformán homogén érdekű embertömeg nemigen található a magyar társadalomban.

Barthel-Rúzsa Zsolt alatt a 2002-es elnökség gyakorlatilag "szétmállott": egyes tagjai "dezertáltak" és összefogtak a már korábban partvonalra szorított nagy egyetemek képviselõivel. (A HÖOK-ban hallottak szerint Bartha nem indulása végsõ soron elnöki kudarcának a beismerése.) Utóbbiak szerint "a gyakorlatilag tetszhalott állapotban lévõ nem állami felsõoktatási régió kis összlétszámú intézményeinek hökösei sakkoztak ki bennünket a HÖOK-ból, és ez nem maradt következmények nélkül: a döntésképtelenség és az inkompetencia jellemzi az elmúlt két évet" - mondta az egyik nagy egyetem névtelenséget kérõ hallgatói vezetõje. Ettõl függetlenül az ellenzék nem vitte volna kenyértörésre a dolgot: "Mi a továbbiakban kompromisszumra, sõt nagykoalícióra is törekedtünk, de Zsolték elutasították ezt."

Az elnök az elmúlt két évrõl lapunknak elmondta: abból a programból, amit 2002-ben bemutatott, sok mindent megvalósított a HÖOK. Külön kiemelte, hogy a felsõoktatási törvény módosításainak közepette "sikerült megõrizni a hökök és a HÖOK eddigi jogait". A neuralgikus kollégiumi helyzetrõl kijelentette: mivel a HÖOK a térítési díjak emelését nem tartja megalapozottnak, a közeljövõben sem támogatják az OM ez irányú elképzeléseit. A feltörekvõ jobboldali mozgalmak állítólagos HÖOK-ra gyakorolt befolyásáról Barthel-Rúzsa Zsolt így vélekedett: "A HÖOK úgy dolgozik és úgy kell dolgoznia, hogy ne pártérdekeket szolgáljon, hanem a hallgatókét." A HÖOK politikai erõtérben mozog, de pártpolitikától mentesen - tájékoztatta a Narancsot. Azon felvetésünkre, hogy szervezeten belüli vélemények szerint szétesett az elnökség, Barthel azt mondta: "Ez nem fedi a valóságot, mert ugyanúgy tartunk elnökségi üléseket, ahol általában minden vitás kérdésben meg tudunk egyezni."

Hogy a kampány milyen eredménnyel jár, s hogy a következõ két évben ki verbuválhat csapatot a valóban komoly szerkezeti változásokat megélt magyar felsõoktatás hallgatóinak képviseletére és érdekvédelmére, az legkésõbb a november 4-7. közötti tisztújításon kiderül. Addigra lezárulhat a vita, hogy milyen orientáció, vezetési stílus, ifjúságpolitika adjon karaktert a hallgatói mozgalomnak.

 

Jelöltek, tervek

Az ellenzéki csoportosulás egyik prominense - a 2002 óta elnök Barthel-Rúzsa Zsolt elnökségének tagja -, Németh József elnökjelölt szerint "az elmúlt öt, de inkább hét-nyolc évben olyan méretû változások történtek a magyar felsõoktatásban, amire a HÖOK nem tudott megfelelõ válaszokat adni. A HÖOK napi munkarendje, valamint maga a szervezet is elavult. Új alapokon egy erõs, hiteles és szakértői HÖOK-ot kell felépítenünk." A korábban kiharcolt kollektív hallgatói jogokról kifejtette: "azok sérthetetlenek", és õ személy szerint, de a mögötte álló csapat is "elkötelezett abban, hogy ezek szélesedjenek is a közeljövõben". Németh úgy látja, a továbbiakban "megengedhetetlen, hogy a választott HÖOK-tisztségviselõk elszakadjanak azoktól, akiktõl legitimációjukat eredeztetik, s a hallgatói mozgalom ügyes-bajos dolgainak szakszerű képviselete és koordinálása helyett személyes ügyeik menedzselésével legyenek elfoglalva". Németh kitért arra is, hogy "több szakadékot" is lát a HÖOK-on belül, továbbá a hallgatói önkormányzatok és a HÖOK között, amiket "be kell temetni, mert a továbbiakban csak így lehet egységes, szilárd elvi alapokon nyugvó, egy irányba húzó ifjúsági mozgalomról beszélni".

Az ellenzéki jelölttel korábban egy csapatban játszó Ekler Gergely (mindketten az elnökség tagjai voltak az elmúlt ciklusban) feltehetõen az eddigi HÖOK-politika folytonosságát képviseli, ezért radikális reformelképzelései nincsenek. Érdeklődésünkre megismertetett bennünket elnökjelölti programjának egyes elemeivel, így szerinte "jobban be kell vonni a hallgatókat, illetve a hököket a döntés-előkészítési mechanizmusokba", továbbá "javítani kell a HÖOK külső és belső kommunikációján", valamint "meg kell őriznünk, és tovább kell fejlesztenünk az erős érdekérvényesítõ képességünket és azokat a kollektív jogokat, amiket korábban szereztünk". Ekler egy "jobban szeretett és jobban keresett HÖOK-ot" kíván létrehozni a közeljövõben, mely "bevonja a hallgatókat a felsõoktatás átalakításába, s helyreállítja a helyenként megrendült bizalmat".

Neked ajánljuk