Már több mint tízezren aláírták a Társaság a Szabadságjogokért és a Lépjünk, hogy léphessenek Egyesület közös petícióját, amelyet 18 másik szervezet támogatásával indítottak. A civilek azt követelik az emberi erőforrások miniszterétől, hogy a személyi segítő szolgáltatások az érintettek számára elérhetők és igényeikhez igazodók legyenek: 24 órában elérhető segítséget kapjanak a családok. Az aláírásokat október 10-én, csütörtökön 9 órától egy demonstráció keretében adják át az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szalay utcai épületénél.
| ||
Több mint félmillió magyar ember szorul mindennapi segítségre egészségi állapota vagy fogyatékossága miatt. Az államtól nem kapnak elégséges támogatást azok, akik idős, vagy fogyatékossággal élő rokonukat gondozzák, valamint azon felnőtt fogyatékossággal, de önállóan élő emberek, akik segítségre szorulnak. Sokakat érint az országban, hogy nekik vagy családtagjaiknak a társadalomból részben kiszorítva, akadályoztatva, gyakran teljesen elszigetelve kell élniük. Mindannyian nyernénk azzal, ha szabadabb életet élhetnének, a gondozási feladatok mellett mással is foglalkozhatnának. Erről szól a TASZ és a Lépjünk, hogy léphessenek Egyesület Szabad napot minden családnak! elnevezésű kampánya.
Az október 10-i rendezvényen felszólalnak az érintettek mellett a TASZ és a Lépjünk, hogy léphessenek Egyesület, valamint az aznapra országos közszolgálati sztrájkot hirdető Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének képviselői. A beszédek után átadják a petíciót az EMMI képviselőjének, abban bízva, hogy a kormány ezeket a családokat is megbecsüli, és kész hatásos intézkedésekkel segíteni őket.
Az alábbiakban a témával foglalkózó augusztusi riportunkat olvashatják:
Másokra utalva: fogyatékossággal élők, akik önállóságra vágynak
Sok fogyatékossággal élő személy segítséggel képes lenne az önálló(bb) életre is. A legtöbb támogató szolgálat azonban csak hétköznap érhető el 8 és 16 óra között, mert a 24 órás ügyelethez rengeteg szakember hiányzik. „Majdnem 25 éve élek önállóan, amikor elköltöztem a szüleimtől, egy alapítvány által fenntartott lakóotthonba mentem a férjemmel, ahol 12 kicsi akadálymentesített garzon volt.
