"Száz év bányászkodás után végre a felszínre értünk" - mondta Toller László 2005. október 19-én, karrierje csúcsán, amikor hivatalos tény lett, hogy 2010-ben Pécs lesz Európa egyik kulturális fővárosa (EKF). A történet folytatását és kiteljesedését már nem érhette meg, hiszen 2006. június 19-én súlyos autóbalesetet szenvedett és utolsó éveire kómába esett.
A királycsináló
Az 1950-ben született politikus egész életét a baloldalon töltötte: egyetemista korában belépett az MSZMP-be, a rendszerváltáskor az MSZP alapító tagja lett, 1990-től a párt önkormányzati képviselője, majd 1994-től egészen 2009-ig, mandátuma megszűnéséig országgyűlési képviselője. Bár 1994-ben még lemaradt a pécsi polgármesteri címről (pártja Kékes Ferencet jelölte helyette, aki aztán kikapott a fideszes Páva Zsolttól), 1998-ban már simán nyerte a választást.
A 2000-es évek elejére országos karrierje is felfelé ívelt: frakcióvezető-helyettes, választmányi alelnök, majd elnökségi tag, és természetesen az MSZP Baranya megyei elnöke. Ez a korszak volt a híres-hírhedt baranyai lobbi fénykora: Toller László polgármester, Puch László pártpénztárnok és Szili Katalin házelnök triója a megye súlyánál sokkal nagyobb mértékben befolyásolta az akkori kormánypárt politikáját.
Toller 2004-ben, aligha előre megfontolt szándékkal, egyik legfőbb alakítója lett az országos politikának is: augusztusban a színfalak mögötti alkudozást megelégelve kirohant az MSZP elnökségi üléséről, amely Medgyessy Péter lemondása után éppen Kiss Péter miniszterelnökségét készítette elő. Toller ezzel a lépéssel Gyurcsány Ferenc négy és fél éves kormányzását tette lehetővé. Bár ekkoriban belügyminiszter-jelöltként is előkerült a neve, maradt Pécsett, és a királycsinálás megismétlésére készült, ezúttal a köztársasági elnöknek szánt Szili Katalinnal a főszerepben. Ez a kísérlet csúfos kudarcot vallott.
A pofont Pécsett heverte ki a politikus, aki 1998 és 2006 között az egyik legnépszerűbb és egyben legnagyobb hatalommal bíró vidéki polgármesterré vált. A közvetlen stílusú, a nép egyszerű gyerekének szerepében sziporkázó Tollert választásról választásra egyre nagyobb arányban erősítették meg hivatalában: például a 2006-os országgyűlési választásokon már az első körben 30 százalékot vert fideszes kihívójára. Joviális, közvetlen stílusa mellett vaskézzel irányította városát: pártbeli riválisaival rövid úton elbánt, az ellenzéket pedig zsíros állásokkal és odavetett koncokkal domesztikálta. (Hasonló módszerei miatt sokan tartják úgy, hogy Toller legjobb "tanítványa" a debreceni Kósa Lajos.)
Szalon világos és komolyzene
Toller rájött, hogy a bányászat megszűnése miatt folyamatosan sorvadó Pécs számára a kulturális ipar lehet a kiút. A tudatos stratégiába ad hoc döntések is bezavartak (így került az egyik EKF-kulcsberuházás Toller kedvenc kamaszkori diszkójának helyére), ám az irányvonal látható volt: 2001-től Pécs a házigazdája az Országos Színházi Találkozónak, repülőtér épült a polgármesteri remények szerint Pécsre csődülő turisták kiszolgálására, majd 2005-ben többek között Budapestet, Miskolcot és Debrecent megelőzve Pécs lett Európa egyik 2010-es kulturális fővárosa.
Toller EKF-béli szerepének a megítélése máig ellentmondásos: az egyik véglet szerint a siker kizárólag a pécsi civil szférának, pontosabban annak a néhány szakértőnek köszönhető, akik az összes magyar pályázó közül egyedül raktak le egy EU-kompatibilis, fantáziadús pályázati anyagot az asztalra, míg a másik véglet szerint a győzelmet Toller akkoriban felülmúlhatatlan lobbiereje eredményezte. Az igazság valahol a kettő között rejtőzik. Toller legnagyobb érdeme alighanem az volt, hogy a pécsi pályázatot megálmodó és megíró, semmilyen politikai hátszéllel nem rendelkező "civileket" (elsősorban Takáts Józsefet és Tarrósy Istvánt) dolgozni hagyta.
A 2005 őszétől 2006 nyaráig tartó időszak a győzelem, és az annak révén érkező tízmilliárdok bűvöletében telt: márciusra Toller tető alá hozta a 36 milliárd forint értékű építkezéseket biztosító szerződést Pécs és a kormány között, a pécsi szocialisták pedig villamosvonalat és pécsi mennyországot vizionálva taroltak a választásokon. Pedig voltak már baljós előjelek: az építészek egyre hangosabban sürgették a beruházások előkészítésének megkezdését, a főtanácsadóvá előléptetett, ám látványosan semmibe vett Takáts József pedig a baleset előtt pár nappal jelentette be lemondását. Mindez nem volt meglepő: bár városa jövőjét a kultúrában látta a polgármester, kultúrafelfogása markánsan elütött a pályázat íróiétól. Komolyzenei hangversenyterem helyett szívesebben látott volna egy olyan intézményt, amelyben a koncertek mellett bokszmeccseket is lehet rendezni, igazán elemében pedig a sörös-virslis majálisokon, népünnepélyeken érezte magát. A kulturális fővárosi cím Magyarországon addig példátlan mértékű városfejlesztési programot is jelentett, ám hiába volt Toller öreg róka a közigazgatásban és a városvezetésben, ez a volumen az ő tudását meghaladta. Az igazi összeomlás azonban a baleset után kezdődött.
A sötét kor
Június 19-én Toller Budapestről tartott haza sofőrjével, amikor Tamási és Dombóvár között egy szabálytalanul előző autó miatt felborultak. Szőke János sofőr pár héttel a baleset után elhunyt, a biztonsági öv nélkül utazó politikus pedig súlyos fejsérüléseket szenvedett. Bár életét több műtéttel képesek voltak megmenteni, az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy maradandó károsodások érték. A főnök kiesése lázas futkosást és káoszt hozott a pécsi és a baranyai MSZP-ben: miközben a párt a nyilvánosság előtt összezárt, az intenzív osztályon fekvő polgármester irodája átjáróházzá vált - jellemző momentum, hogy a jegyzőnek kellett lezárnia az irodát a mindenféle iratokat kereső potentátok elől. A tolleri egyeduralomra épülő városvezetés eközben összeomlott: bár hivatalosan Kunszt Márta alpolgármester kezébe került az irányítás, ezekben a hetekben a káosz és Toller szűk köre irányította Pécset.
Hamarosan a nyilvánosság felé mutatott egység is repedezni kezdett: miután egyértelmű lett, hogy a kómában fekvő polgármester nem gyógyul meg, a vészesen közeledő önkormányzati választás miatt belharc tört ki a pécsi MSZP-ben. A mindenki által elfogadott, ám indulni nem akaró Szili Katalin hosszas hezitálás után salamoninak szánt döntést hozott: az egymással birkózó Gonda Tibor alpolgármester és Juhász István városi pártelnök helyett egy harmadik jelöltet, a súlytalan Tasnádi Péter megyei alelnököt tolta előtérbe.
Tasnádi mindezek (plusz az őszödi beszéd) ellenére is nyert - igaz, alig pár száz szavazattal. Bár a szocialisták országos népszerűségvesztése Pécsre is begyűrűzött, az MSZP megőrizte közgyűlési többségét. Az új felállásba azonban kódolva voltak a konfliktusok. A törésvonalak megmaradtak, a polgármester lényegében semmilyen bázissal nem rendelkezett a saját frakciójában. Az állítólag beígért alpolgármesterség helyett csupán egy bizottsági elnöki tisztet kapó Juhász István szövetségeseivel együtt belső ellenzékbe vonult, míg a Tóth Bertalan alpolgármester körül csoportosuló "ifjak" a hatalmi vákuumot kihasználva gyors ütemben törtek előre.
A pécsieknek mindebből csak a döntésképtelenség és a megszorítások látszottak. Tasnádi képtelen volt pótolni a Toller kiesésével támadt űrt, hiába lett belőle is megyei pártelnök. A marakodó városvezetés képtelen volt menedzselni a már amúgy sem jó bőrben lévő Pécs2010 programot, a kudarcba fulladt nagyberuházások és a konvergenciaprogram miatti eladósodottságot pedig helyi megszorítások révén kényszerült kezelni az önkormányzat. Innen nézve Toller nyolc éve Pécs aranykorának tűnt, így hát nem meglepő, hogy a nagybeteg politikus köré kultusz szövődött, lassacskán ő lett a pécsi Mátyás király, akinek távozásával meghalt az igazság a Mecsek alján. E patthelyzetnek a Tasnádi Péter halála miatt kiírt időközi polgármester-választás vetett véget 2009 májusában, amelyen 11 év után a város újra a Fidesz kezére került.
Árnyék
Ezt megelőzően megalázó vita kezdődött a munkaképtelen Toller országgyűlési mandátumáról és a neki járó juttatásokról is: bár nyilvánvaló volt, hogy az otthon fekvő volt polgármester nem képes ellátni képviselői teendőit, a pártok kínosan kerülték a mandátum érvénytelenítésének kérdését, és Toller László minden juttatását megkapta, azokat is, amelyek elvileg költségtérítésnek számítanak. A 2008-ban végigpörgő botrány miatt előtérbe került az országgyűlési képviselők jogállásának ügye, és az MSZP egy törvényjavaslatot is készített Lex Toller becenéven. A magyar közállapotokat jól jellemzi, hogy a mandátum sorsát végül egy állampolgári kezdeményezés miatt sikerült rendezni.
Toller állapota 2010 tavaszán indult annyira romlásnak, hogy kórházba kellett szállítani; hétfő hajnalban ott érte a halál. Öröksége ellentmondásos: a rendszerváltás óta eltelt húsz év legmeghatározóbb és a városért a legtöbbet lobbizó polgármestere volt Pécsnek, aki hosszú időre meghatározta a város arculatát, ám egyáltalán nem biztos, hogy ez minden esetben a baranyai megyeszékhely javára vált. A Toller-korszak presztízsberuházásai közé olyan többmilliárdos bukták is tartoznak, mint a minden írott és íratlan szabályt megszegve felhúzott Expo Center (bővebben lásd: Az elszórt milliárdok emlékműve, Magyar Narancs, 2010. március 18.), vagy a jelentős idegenforgalmat nem, viszont óriási veszteséget hozó pécs-pogányi repülőtér. Azt sem tudni egyelőre, hogy mi lesz a Pécs2010 projekt hozadéka - igaz, ennek sorsa már utódai kezében van.
