Török Gábor nem lenne meglepve, ha Bajnai Gordon nevével is találkoznánk a miniszterelnök-jelöltek között

  • narancs.hu
  • 2020. november 29.

Belpol

A volt kormányfő Demeter Szilárd publicisztikája miatt írt nyílt levelet Orbán Viktornak.

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója publicisztikáját közölte szombaton az Origo, amit vasárnap közleményben visszavont. Ebben egyebek mellett azt írta, hogy

  • „Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos”.
  • „Soros György a liberális Führer. A liberárja hadserege pedig szolgaibb módon isteníti, mint anno Hitlert a sajátjai. Semmit nem tanultak a XX. századból”.

A publicisztikától többen, így az izraeli nagykövetség, a MAZSIHISZ, az EMIH vezető rabbija, Köves Slomó, valamint Vámos Miklós, Bródy János és Jakab Éva is elhatárolódott.

Továbbá Bajnai Gordon, korábbi kormányfő nyílt levelet tett közzé a Facebook-oldalán, amit Orbán Viktornak címzett. „Amennyiben Demeter Szilárd még hétfőn is az Ön kormányának tisztviselője, akkor ezt a nyilatkozatot nyilván mi magyarok, és az egész világ a magyar kormány álláspontjának tekinti majd. Ha így lesz, én - sokakkal együtt - Ön helyett is szégyenkezni fogok hazám és a magyarok nevében. Ne legyen így” – fogalmazott.

Miniszterelnök-jelölt lesz Bajnai?

A volt miniszterelnök csak ritkán szokott politikai kérdésekben megnyilvánulni, ami Török Gábor politológusnak is feltűnt.

„Demeter Szilárd (a történet szempontjából: egy kormányzati ember) elkövetett egy hatalmas politikai hibát. Hogy miért tette, pontosan nem tudhatom, de azt feltételezem, hogy valami nagyon eredetit és nagyon emlékezeteset akart mondani abban a témában, ami most a kormányfői kommunikáció középpontjában áll.

Miközben minden bizonnyal teljes súlyával támogatni akart, olyan magas labdát adott a magyar kormányfő hazai és különösen nemzetközi ellenfeleinek, amire régen volt példa. A helyzet egyszerű: minél tovább lehet róla beszélni, annál rosszabb a magyar kormánynak és annál jobb az ellenfeleinek.

Mivel tudja ebben a helyzetben tovább nehezíteni Orbán Viktor dolgát az ellenzék? Azzal, ha még azelőtt elkezdi követelni a D.Sz. leváltását, mielőtt a miniszterelnök egyáltalán levegőt vehetne. A logika is egyszerű: ha az ellenzék követeli az elhatárolódást, sokkal nehezebb meglépni és sokkal csábítóbb megvédeni.

És akkor itt jön a számomra legérdekesebb csavar: ki az a szereplő, aki elsőként ezt megtette, aki elsőként ismerte fel a helyzetben rejlő lehetőséget? Bajnai Gordon, a volt miniszterelnök, aki a 2014-es választási vereség óta alig-alig volt szereplője a magyar politikának.

Vajon miért tette? Nyilván lehet azt mondani, hogy azért, mert erkölcsi kötelességének érezte. Biztos így van, de a nyilvános politikai beszéd az esetek többségében ennél többről szól. Természetesen nem ismerem a céljait, így csak annyit mondok: most már nem lennék annyira meglepve, ha az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek között is találkozhatnánk – így vagy úgy – a volt miniszterelnök nevével” – írja Facebook-bejegyzésében Török Gábor.

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Keserédes felelősség

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.