Bár Magyarország államhatárai az elmúlt 500 évben csak nagyon rövid ideig vették fel a köznyelvben Nagy-Magyarországként ismert alakzatot, a térkép annyira kitörölhetetlen a kollektív emlékezetből, hogy Kis-Magyarországot ábrázoló autós matricákat jószerivel nem is kapni. Nem meglepő módon hasonló a helyzet a focilelátókon is: ahogyan végleg leuralta a hol sima, hol szélsőjobb a szurkolói szubkultúrát, úgy lettek az 1867 és 1920. június 4. közötti magyar határok gyakori szereplői a focimeccseknek, legyen az válogatott vagy klubmeccs. A pártok világában az utóbbi időben a jelképet a Mi Hazánk mellett a Fidesz is elkezdte magáévá tenni: novemberben Orbán Viktor Dzsudzsák Balázs búcsúmérkőzését tekintette meg Nagy-Magyarországot ábrázoló szurkolói sállal a nyakában, némi diplomáciai feszültséget okozva ezzel Szlovákiával, Romániával és a területi kérdésekben mostanában érthető módon feszült Ukrajnával. A miniszterelnök akkor annyival rendezte le a dolgot, hogy a foci nem politika (egy olyan országban, ahol az első osztály 12 csapatából 11-nek van egyértelmű kormánypárti kötődése, a legsikeresebb klub elnöke pedig a Fidesz pártigazgatója), de a probléma, talán éppen miatta, újra felkerült a Magyar Labdarúgó Szövetség és az UEFA checklistjére.
Revizionista, aki mondja!
A helyzet kacifántos, egyelőre nem is tudni, ki dönthet: minden jel szerint az MLSZ döntése miatt januártól tilos bevinni Nagy-Magyarországot ábrázoló molinókat és zászlókat a válogatott mérkőzéseire. Az MLSZ az UEFA-ra, illetve a velük együttműködő Football Against Racism in Europe-ra (FARE) hivatkozva hozta e döntést.
A FARE iránti gyűlöletet a Fidesz univerzumában már rég megalapozták: egyebek mellett az ő ellenőreik feladata regisztrálni a stadionbéli rasszista hangokat, ami olyan országban különösen kényes ügy, ahol a miniszterelnök erősebb pillanataiban nyíltan beszél a fajkeveredés megakadályozásának fontosságáról is. A szervezet ezért a Fidesz világában nem a fekete bőrű focisták láttán huhogó és majmot imitáló szurkolók kiszűrését segíti, hanem hungarofób vamzerek gyülekezete, akik akadályozzák a magyar nép őszinte szórakozását. A jelképek betiltásának hírére Szijjártó Péter külügyminiszter gyorsan fel is vette menetrendszerű kirohanását videóra, önkéntes munkásőrnek nevezve az ellenőröket, akiknek természetesen fogalmuk sincs a történelemről.
Érdemes itt egy, a Fidesz jelképhasználata körüli kitérőt tenni: a párt különleges harcmodort alkalmaz a radikális jobboldallal szemben, tudniillik harc helyett némi szómágiával magába olvasztja azt. Így lett ez a Nagy-Magyarország-térképpel is. A nyelv uralása jegyében következetesen történelmi Magyarországként hivatkozik rá a párt és a hozzá tartozó közpénzmédia, a magyarázat szerint a régi országhatárokat a jelenlegi határokon túl született magyarokkal való összetartozás jegyében idézi fel a jelkép, azaz véletlenül sem revizionista az üzenet. Valahogy úgy, ahogyan a plakátokról gonoszan vigyorgó Soros György sem a gonosz zsidót szimbolizálja, ugyebár.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
