Törvény a gyűlöletbeszéd ellen: Szavas bőgés

  • B. Gy.
  • 2003. szeptember 11.

Belpol

Törvénytervezet a gyűlöletbeszéd ellen

Törvénytervezet a gyűlöletbeszéd ellen

Elkészült a gyűlöletbeszéd tilalmáról szóló törvénycikkely tervezete. A jelenlegi változatot a kisebbik koalíciós párt nem támogatja.Akormány hozzájárult a közösség elleni izgatás törvényi szabályozásának módosításához, így a javaslat hamarosan a parlament elé kerül. A gyűlöletbeszédről szóló előterjesztés szerint ezentúl nemcsak az bűncselekmény, ha fennáll a tettlegesség közvetlen veszélye (vagyis a kimondott szavak erőszakos cselekedetekhez vezetnek), hanem általában büntet - akár három év börtönnel is - minden, nagy nyilvánosság előtt tett becsmérlő vagy alsóbb-, illetve felsőbbrendűséget hangoztató megnyilatkozást. A "szóbűn" csak a köztérben és kizárólag egy meghatározható embercsoport vagy közösség ellen követhető el; nem számít gyűlöletbeszédnek a magánbeszélgetések tartalma és konkrét személyek becsmérlése. (Utóbbi természetesen csak akkor nem bűncselekmény, ha nem meríti ki a becsületsértés vagy a rágalmazás jogi kategóriáit.) A büntető törvénykönyv (Btk.) jelenlegi vonatkozó paragrafusa szerint "aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoportja vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő". Bár a "gyűlöletre uszít" formula elvileg alkalmas lehetne arra, hogy a bírósági joggyakorlat elmarasztaló ítéleteket hozzon olyankor, amikor a kirekesztő, megfélemlítő beszéd fogalmát kimerítik,

a hazai tapasztalatok

mást mutatnak. Amikor egy újságcikkben - szó szerint - az jelent meg, hogy a "cigányok gyilkolják a magyarokat", az ügyészség megtagadta a nyomozást. (Mindennaposak az olyan bűnügyi hírek, amelyek például annak ellenére hangsúlyozzák valakinek a roma származását, hogy e tény semmilyen kapcsolatban sincs a hír lényegével. Ez teljesen indokolatlan és csak a sztereotípiák erősödését szolgálja.) Szabó Albert hungaristavezér holokauszttagadással egybekötött zsidózását 1996 tavaszán a Legfelsőbb Bíróság, míg Bognár László MIÉP-alelnökét tavalyelőtt az ügyészség találta rendjén valónak. A focimeccsek közismert "megy a vonat"-ozása ügyében sem történik semmi évek óta.

A jogalkalmazók határozatlanságát részben magyarázhatja, hogy 1992-ben az Alkotmánybíróság - a Fővárosi Bíróság elnökének érvelését elfogadva - a közösség elleni izgatás tényállásából alkotmányellenesnek minősítette a magyar nemzetet, illetve valamely nemzetiséget, fajt sértő, lealacsonyító kifejezés szankcionálását. (A döntés apropója a svájcisapkázós Szent Korona-ügy volt.) A taláros testület érvelése szerint a vélemény szabadsága - függetlenül annak igazságtartalmától - olyan fontos alapjog, hogy még a gyalázkodó megjegyzésekbe is bele kell törődnünk, ha azok nem minősíthetők egyértelműen uszításnak. (Ez alapján a rémhírterjesztés büntetőjogi meghatározása is kérdéses, hiszen az is egyfajta vélemény.) Egy 1994-es döntés szerint a politikusoknak és a közszereplőknek a magánszemélyeknél élesebb kritikákat is el kell tűrniük. A Legfelsőbb Bíróság 1997-ben egy konkrét esetben kimondta: "Aki gyűlöletre uszít, az másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel", vagyis ahol ez nem bizonyítható, ott a közösség elleni izgatás tényállása nem állapítható meg. Ha elfogadjuk ezt a gondolatmenetet, akkor az önkényuralmi jelképek használatát is csak az általuk kiváltott "tevékeny gyűlölet" esetében volna szabad büntetni. A szóban forgó passzust a gyakorlatban azóta szinte

egyáltalán nem alkalmazzák,

noha az Alkotmánybíróság egy 1999-es határozata szerint - ellentmondásba kerülve korábbi önmagával -, ha egy közösséget a méltóságában sértenek meg, helye van a szólásszabadság korlátozásának. Egy precedensértékű kivétel azért akad: ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkész MIÉP-alelnököt egy év hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték többek között azért, mert "galíciai jöttmentekről" írt egy kerületi lapban.

Az SZDSZ az Igazságügyi Minisztérium tervezetével nem ért egyet a büntetőjogi szabályozás indokolatlanságára és a véleménynyilvánítás szabadságának sérthetetlenségére hivatkozva. A Fidesz sem valószínű, hogy támogatná a javaslatot, hisz 2001-ben a parlament emberi jogi bizottsága és a Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman által sürgetett törvénymódosítás ügyében tartózkodtak a szavazáskor. (A Mazsihisz akkor azzal vádolta a Dávid Ibolya vezette minisztériumot, hogy következetesen akadályozza a gyűlöletbeszéd elleni fellépést.) Ha valahogyan mégis átmenne az Országgyűlésen a javaslat, és - némiképp következetlenül - az Alkotmánybíróság sem emelne kifogást, akkor is kérdéses, hogy a jogalkalmazó bíróságok ítélkezési gyakorlata megváltozna-e. A Hegedűs-ügy ugyanis azt mutatta, hogy a gyűlöletbeszéd elleni fellépésnek eddig is megvoltak a büntetőjogi eszközei.

B. Gy.

Gyűlölet - máshol

Az Egyesült Államokban csak abban az esetben korlátozható az alkotmány első kiegészítésében foglalt szabad szólás joga, ha fennáll az erőszak "nyilvánvaló és közvetlen" veszélye. Németországban tilos egyes embercsoportok szidalmazása, gyalázása és rágalmazása, vagyis a megfélemlítés önmagában büntetendő, ideértve a hitlerista eszmék terjesztését is. Franciaországban a hátrányos megkülönböztetés tilalmának szabályait alkalmazzák a gyűlöletbeszéd eseteire. Ausztriában a különböző társadalmi csoportokkal szembeni ellenséges cselekvésre felhívás mellett a megvető kijelentések is bűncselekménynek számítanak, a fasisztoid megnyilvánulásokért akár 10 év is járhat. Olaszországban ugyanezért 5 évet adnak, a nem rasszista politikai gyalázkodást viszont nem büntetik. Lengyelországban szintén tilos egyes embercsoportok becsmérlése. Svájcban a gyűlöletbeszéd mellett képi úton és mozdulattal sem szabad megvetést szítani. Az Európai Uniónak külön direktívája van az interneten terjesztett "ordas eszmék" szankcionálásáról.

Neked ajánljuk