Az úgy hagyott Szeghalom

Túl a vasúton

Belpol

Egy kis területen belül is lényeges különbségek voltak az április 3-i országgyűlési választáson a Békés megyei Szeghalom városában. A központi részeken, ha csekély arányban is, az ellenzék kapott több szavazatot, a többiben a Fidesz–KDNP tarolt.

„A vasúton túl egy kicsit más emberek élnek” – igazított útba egy a város központjában lakó helybéli. „A síneken innen mi másként látjuk a világot, ezért aztán sok mindenen ne csodálkozzon” – ezt már egy szeghalom-újtelepi kocsma egyik törzsvendége jegyezte meg. „Ha nagyon sarkosan akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, intelligencia és szegénység kérdése is, hogy a belvárosban szűken az ellenzék győzött, míg az Újtelepen rettentő különbséggel a Fidesz” – magyarázta egy a városban meghatározó véleményformáló személy, aki neve mellőzését kérte.

A hét szeghalmi szavazókörből ötben győzött a Fidesz–KDNP jelöltje, Kovács József, és kapott több voksot a kormánypárt listája, míg két belvárosi szavazókörben, ha szerény különbséggel is, az egyesült ellenzék és aspiránsa, Leel-Őssy Gábor nyert. Az egyik szavazókörben a kormánypártok majd’ négyszer többet szereztek, a négy másik, ugyancsak fideszes többségű körzetben a különbség ennél sokkal kisebb volt.

Ennek településtörténeti, szociológiai, jövedelmi, iskolázottsági, médiafogyasztási okai vannak – túl azon, hogy többen borítékokat hordó emberekről, láncszavazásról és szimpla csalásról is beszéltek. Minderre bizonyíték már nincs, de ahogy Leel-Őssy Gábor a Narancsnak a voksolás után másfél hónappal fogalmazott, értelmetlennek is látták volna a tiltakozást. A választókerülethez tartozó Eleken ugyanis a Fidesz–KDNP jelöltjének szabálytalanul, a városházán gyűjtötték az aláírásokat, ám az ellenzék hiába fordult a bizonyítékokkal a helyi választási bizottsághoz, majd az országos hatáskörű NVB-hez, s végül a Kúriához, azok, meglepetésükre, semmit nem léptek. (Lásd: A választási bizottságok és a Kúria segítették ki a Fidesz–KDNP képviselőjét, magyarnarancs.hu, 2022. április 25.) Ezek után a választás napján fölöslegesnek tartották, hogy a Szeghalmon vagy Sarkadon észlelt, általuk szabálytalannak vélt eseteket bárkinek is jelentsék.

 

Mindenki független

Azt hihetnénk, hogy az újtelepi részeken is a másutt tapasztalt jelenségről van szó: a döntő többségében szegény sorsú és részben roma lakosságot a helyi önkormányzat vezetése a közmunkával tartja sakkban. Gila Károly egykori újságíró és területfejlesztési szakember azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a Sárrét központjának 1990 óta nemhogy fideszes polgármestere nem volt, de a mostani kormánypárt sohasem került többségbe a helyi képviselő-testületben. 2002 óta megszakítás nélkül Macsári József Szeghalom polgármestere, aki eleinte az MSZP és az SZDSZ támogatását élvezte, utóbb pedig függetlenként a csapatával mindig maga mögé utasította a Fideszt – pedig a helyi kormánypártiak sok mindennel próbálkoztak, hogy Macsárit kibillentsék a pozíciójából. Jellemző, hogy a 2019-es önkormányzati választáson a nyolcfős képviselő-testületbe egyetlen fideszes jelölt sem jutott be – ahogyan más párté sem, az összes képviselő független. A városban a közmunka amúgy sem meghatározó tényező.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.