Az úgy hagyott Szeghalom

Túl a vasúton

Belpol

Egy kis területen belül is lényeges különbségek voltak az április 3-i országgyűlési választáson a Békés megyei Szeghalom városában. A központi részeken, ha csekély arányban is, az ellenzék kapott több szavazatot, a többiben a Fidesz–KDNP tarolt.

„A vasúton túl egy kicsit más emberek élnek” – igazított útba egy a város központjában lakó helybéli. „A síneken innen mi másként látjuk a világot, ezért aztán sok mindenen ne csodálkozzon” – ezt már egy szeghalom-újtelepi kocsma egyik törzsvendége jegyezte meg. „Ha nagyon sarkosan akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, intelligencia és szegénység kérdése is, hogy a belvárosban szűken az ellenzék győzött, míg az Újtelepen rettentő különbséggel a Fidesz” – magyarázta egy a városban meghatározó véleményformáló személy, aki neve mellőzését kérte.

A hét szeghalmi szavazókörből ötben győzött a Fidesz–KDNP jelöltje, Kovács József, és kapott több voksot a kormánypárt listája, míg két belvárosi szavazókörben, ha szerény különbséggel is, az egyesült ellenzék és aspiránsa, Leel-Őssy Gábor nyert. Az egyik szavazókörben a kormánypártok majd’ négyszer többet szereztek, a négy másik, ugyancsak fideszes többségű körzetben a különbség ennél sokkal kisebb volt.

Ennek településtörténeti, szociológiai, jövedelmi, iskolázottsági, médiafogyasztási okai vannak – túl azon, hogy többen borítékokat hordó emberekről, láncszavazásról és szimpla csalásról is beszéltek. Minderre bizonyíték már nincs, de ahogy Leel-Őssy Gábor a Narancsnak a voksolás után másfél hónappal fogalmazott, értelmetlennek is látták volna a tiltakozást. A választókerülethez tartozó Eleken ugyanis a Fidesz–KDNP jelöltjének szabálytalanul, a városházán gyűjtötték az aláírásokat, ám az ellenzék hiába fordult a bizonyítékokkal a helyi választási bizottsághoz, majd az országos hatáskörű NVB-hez, s végül a Kúriához, azok, meglepetésükre, semmit nem léptek. (Lásd: A választási bizottságok és a Kúria segítették ki a Fidesz–KDNP képviselőjét, magyarnarancs.hu, 2022. április 25.) Ezek után a választás napján fölöslegesnek tartották, hogy a Szeghalmon vagy Sarkadon észlelt, általuk szabálytalannak vélt eseteket bárkinek is jelentsék.

 

Mindenki független

Azt hihetnénk, hogy az újtelepi részeken is a másutt tapasztalt jelenségről van szó: a döntő többségében szegény sorsú és részben roma lakosságot a helyi önkormányzat vezetése a közmunkával tartja sakkban. Gila Károly egykori újságíró és területfejlesztési szakember azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a Sárrét központjának 1990 óta nemhogy fideszes polgármestere nem volt, de a mostani kormánypárt sohasem került többségbe a helyi képviselő-testületben. 2002 óta megszakítás nélkül Macsári József Szeghalom polgármestere, aki eleinte az MSZP és az SZDSZ támogatását élvezte, utóbb pedig függetlenként a csapatával mindig maga mögé utasította a Fideszt – pedig a helyi kormánypártiak sok mindennel próbálkoztak, hogy Macsárit kibillentsék a pozíciójából. Jellemző, hogy a 2019-es önkormányzati választáson a nyolcfős képviselő-testületbe egyetlen fideszes jelölt sem jutott be – ahogyan más párté sem, az összes képviselő független. A városban a közmunka amúgy sem meghatározó tényező.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.