Túl sokat kértek a kivitelezők, egyelőre nem újítják fel a zebegényi Millenniumi Pavilont

Belpol

Eredménytelenül zártult a Rétvári Bencéhez közeli alapítvány közbeszerzési eljárása, jelenleg nincs elég pénz a patinás épület felújítására. A szervezet vezetője nem csügged: ki fogják még írni a pályázatot és reméli, kapnak majd jobb ajánlatot. 

 

Egyelőre biztosan nem valósul meg a zebegényi Millenniumi Pavilon felújítása, ugyanis az erre vonatkozó közbeszerzési eljárást eredménytelennek nyilvánították – derül ki az Elektronikus Közbeszerzési Rendszer (EKR) adataiból. 

A Millenniumi Pavilon eredetileg Zobel Lajos tervei alapján a városligeti millenniumi kiállításra készült 1895 környékén a dohánygyártást bemutató épületként. Később Ferenc Józsefnek adományozták, aki lemondott róla a főváros javára. Végül az 1920-as években újra felépítették a pavilont Zebegényben, előbb testi fejlődésben elmaradt gyerekek, majd állami gondozottak üdültetésére használták.

2001-ben német magántulajdonba került, az állapota leromlott, majd 2018-ban egy olyan alapítványé lett, amely a személyi összetétele miatt Rétvári Bence BM-es államtitkárhoz és KDNP-s országgyűlési képviselőhöz ­köthető. A Családháló Alapítvány több mint 130 millió forintot kapott az államtól az épület megvásárlására, míg egy másik szervezet, a Millenniumi Pavilon Közhasznú Alapítvány a központi költségvetés terhére 2,7 milliárd ­forintból újíthatja fel.

A témával részletesen foglalkoztunk pár hónapja. Az alapítvány kurátora Ulicsák Tamás Ferenc, szokolyai vállakozó akkori megkeresésünk során azt mondta, több kivitelező is jelentkezett, és bízik abban, hogy hamarosan meglesz a közbeszerzés eredménye, a 2,7 milliárd forint elegendő lesz, és hogy a kivitelezők sem fognak kihátrálni a projektből. Azt pontosan nem tudta megmondani, mikor indul el a beruházás.

„A tél beállta előtt történjen valami, mert rémálom, hogy ennyire húzódik. Mindenkinek az az érdeke, hogy megépüljön, és hogy minél hamarabb megépüljön”

– fogalmazott. 

Nem volt elég pénz

A közbeszerzési adatokból kiderül, hogy folyamatosan csúsztak a határidők, amiből már sejteni lehetett, hogy a projekt nem halad megfelelően. A beruházás megvalósítására vonatkozó eredeti hirdetményt még júniusban adták fel, az ajánlatok felbontási határidejét folyamatosan csúsztatták. Az utolsó szeptember eleji volt, azóta nem került fel új információ az adatbázisba, egészen mostanáig. 

Az eredménytelen közbeszerzési eljárásról szóló határozat szerint az ajánlatkérő (az alapítvány) az ajánlatok bontása során tájékoztatta az ajánlattevőket (vállalkozókat) a rendelkezésre álló fedezetről: nettó 1,9 milliárd forintról. Azonban valamennyi ajánlattevő ajánlati ára meghaladta a rendelkezésre álló fedezet összegét. Az ajánlatkérő nem tudta biztosítani a szükséges pótfedezetet a legkedvezőbb (legolcsóbb) ajánlat szerinti nettó válallkozói díjhoz, ezért a közbeszerzési eljárást eredménytelenné nyílvánították. Magyarul: nem volt elég pénz a beruházás megvalósításához. 

Újra kiírják

Felhívtuk Ulicsák Tamást, aki nem örül a helyzetnek, de bízik benne, hogy később lemennek az árak, ugyanis újra kiírják a beruházást. Úgy gondolja, az építőipar érzi, hogy bajban van, ezért lesz majd kedvezőbb ajánlat, de arról nem tudott beszélni, hogy mennyivel kellett volna több forrás a megvalósításhoz. 

„Meg lesz oldva, máshogy kell megcsinálni, de meg kell csinálni”

– mondta. Kíváncsiak voltunk, hogy esetleg tudna-e az alapítvány még pénzt szerezni a beruházáshoz, de erre a kurátor a jelenlegi gazdasági helyzetben nem lát lehetőséget. 

A szervezet idei beszámolója szerint szépen fogyott a rendelkezésre álló 2,7 milliárdból: összesen 97 millió forintot költöttek, amiből a személyi ráfordítás 10 millió forint volt. Korábban megvásárolták a szintén Zebegényben található Kenderes Hotelt. Ulicsák arról beszélt tavaly auguszusban egy közmeghallgatáson, hogy a pavilonban buszos érkezéssel „konferenciák, orvostalálkozók” lesznek. Azt is közölte, hogy a kivitelezési árak az egekbe ugrottak, ezért nem tudni, elegendőek-e a kapott milliárdok a felújításra. „Ha az a kérdés, hogy kapunk-e még pénzt, akkor én nem merem azt mondani, hogy kapunk még.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.