Az eredeti pályázatot a Magyar Állami Operaház vezetésének újabb öt évére 2022 augusztusában írták ki, s ezt nyilvánította eredménytelennek a Kulturális és Innovációs Minisztérium. A novemberi döntés magát Ókovácsot sem érhette teljesen váratlanul. „Szeretném megköszönni a miniszterelnök úr huzamos bizalmát. Én csak tudom, mert lassan elérem azt a határt, ami még a magyar operaházi történetben nem volt. Tizenkét év! Azután már tényleg mindenkinek mennie kellett” – hangzott el nyolc hónappal korábban Ókovács Szilvesztertől az Ybl Miklós tervezte, 55 milliárd forintból felújított, többéves csúszással átadott Operaházban március 12-én. A közönség felmorajlott, és a köztévé gyors reagálású adásvezetője nyomban a miniszterelnöki páholyhoz kapcsolt. Orbán összerezzent a váratlan elszóláson. „Nem akarok ötleteket adni, de ez tényleg lassan elközeleg” – próbált javítani Ókovács, de csak fokozta a helyzet kínosságát.
És az is igaz, ha Ókovács nem favorit, nehéz választani: az operarajongóként is számon tartott építész, a Müpa és a Táncszínház tervezője, az Ybl-palota rekonstrukciójának vezetője, Zoboki Gábor visszavonta a pályázatát, jelen kultúrpolitikai viszonyok között pedig talán a 2011-ben parkolópályára állított egykori fő-zeneigazgató, Győriványi Ráth György sem gondolta komolyan, hogy nyerhet. Ókovács viszont – aki ha újra kineveznék, csakugyan rekorder lenne az operaigazgatók történetében – ismét pályázik: „Áttekintem a pályázati anyagomat, és azt a kért új szempontok alapján kiegészítem” – nyilatkozta az Indexnek. S hogy mik a kért szempontok? A minisztérium közlése szerint „augusztus óta jelentősen módosultak a kulturális területen is az energetikai és finanszírozási feltételek, amelyek innovatív megoldásokat igényelnek”. Magyarul: hatékonyabb pénzfelhasználást és eredményeket várnak fentről. Nem is olyan egyszerű, ha az embernek a nyakán van egy hatalmas, folyamatos restaurálást és karbantartást igénylő műemlék, az Andrássy úti Operaház, továbbá az Erkel Színház, amelyet szinte lehetetlen megtölteni és drága kifűteni, no meg a haszontalan „bezzegprojekt”, a X. kerületi Eiffel Műhelyház, amely díszletműhelyként és raktárként funkcionál, és amelynek a hatalmas és pocsék akusztikájú terei közönségbefogadásra épültek, csak éppen a közönség nem szereti. Tényleg, teszik fel a kérdést a hozzáértők: ki a fene akarná magára venni ezt a kabátot?
A fantom operaháza
Ókovács Szilveszter 2011 augusztusában került az Operaház élére – akkor még kormánybiztosi tisztségben. A szakma bízott benne, s mivel 2002-től három éven át az intézmény kommunikációs vezetője volt, az intézmény dolgozóit is ismerte. Komolyabb „ráncfelvarrást” vártak tőle. Állítólag maga a miniszterelnök, aki tulajdonképpen egyetlen felettese volt a furcsa hierarchiában, bátorította, hogy 2007-es bezárása után nyissa meg az egykori Népoperát, az Erkel Színházat, és az igazgató egyszerre tartotta feladatának a minőség emelését, nagy énekesek meghívását és a tömegek operába csábítását. Az csak a sors fintora, hogy Orbánék éppen az Operaházban ünnepelték az akkor új, s azóta ismételten meg-megújuló Alaptörvényt, amikor az első jelentős és nagy tömegtüntetés zajlott a Fidesz ellen: a miniszterelnök az ünnepség végén a hátsó kijáraton távozott. 2012 augusztusában Ókovácsból megbízott igazgató, 2013 januárjában pedig immár hivatalosan is főigazgató lett. Aztán a belé fektetett szakmai bizalom lassan elpárolgott.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
