A Liga-vezér, úgy tűnik, öngólt lőtt, amikor négymillió forintot ajánlott fel a renitens szocialista képviselőknek, amennyiben azok - "lelkiismeretükre hallgatva" - nem szavazzák meg az egészségügyi biztosítókról szóló törvényt (a Gaskó Istvánnal készült interjúnkat lásd a 8-10. oldalon). A szocialisták sértetten utasították vissza, hogy ne tudnák kifizetni az alkalmankénti százezer forintos büntetést, ha szembemennek a frakció többségi akaratával. Az amúgy is kétes jogosságú pénzbüntetésnél (a parlamenti mandátum nem korlátozható) egyébként sokkal komolyabb visszatartó erőt jelentenek a politikai retorziók (a választókerületi újraindulás esetleges megtorpedózása, nem befutó listás hely etc.). "Ezúttal azonban a kérdés úgy merült fel, akarunk-e kormányt buktatni, vagy sem" - mondta egy anonimitást kérő szocialista forrásunk, hozzátéve, hogy karácsony előtt nem látszott alkalmasnak a helyzet arra, hogy előre hozzák a stratégiai ügyek kellemetlen témáját, mert "akkor végünk". Minderre Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is utalt, amikor az elmúlt napok ritka nyilvános megszólalásainak egyikében arról beszélt, hogy a koalíciónak számukra nincs alternatívája, és - a szocialisták elkötelezettségét erősítendő - az e hétfői frakcióülésen a kisebbségi kormányzás nehézségeit ecsetelte.
Az MSZP-ben kimondatlanul is bizalmi ügyként kezelték a törvényt. Gaskó kétségtelen bakijának jelentőségét tehát csökkenti, hogy az ajánlat elhangzásakor már nem volt vitás pont a képviselőcsoport számára. Gaskó föllépése legfeljebb hozzájárult ahhoz, hogy az MSZP-frakció ellenszavazat és tartózkodás nélkül biztosítsa támogatásáról a törvényt. Mindezt annak dacára tette, hogy korábban mintegy 230 módosító indítványt nyújtottak be a tervezethez - alig titkoltan azért, hogy az egészségbiztosítási törvényjavaslat elveszítse az értelmét. A múlt szerdán a koalíció vezetői között egyeztetett változatát a hét végén az MSZP raportőrei sem kifogásolták. Így hát a jogszabályról december 17-én, a módosító javaslatokról pedig a jövő héten dönt a Ház.
A módosítókról való koalíciós együtt szavazást azonban óvatos fenntartásokkal érdemes kezelni. Erre int nemcsak az egészségügyi megállapodások körüli korábbi kavarások története, de az ingatlanadó ügye is. Utóbbinál az SZDSZ megszavazott egy olyan kormány-előterjesztést, amit a benyújtó a szocialisták szerint maga is megbánt, és a leszavazására kérte a koalíciós képviselőket. A szabaddemokraták szerint viszont ilyesmi még csak fel sem merült, és ők ezért álltak pozitívan a dologhoz. Az MSZP nélkül viszont nem ment volna át az önkormányzatokat az alapterülettől független, értékdeterminált ingatlanadó kivetésére kötelező indítvány, ha a Fidesz valami kifürkészhetetlen okból szintén nem nyom rá igent. Az ezzel a saját polgármestereit is sarokba szorító lépéshez hasonló manőver az egészségbiztosítók ügyében a Fidesztől már csak azért sem várható, mert saját módosítót nem is nyújtottak be. Hivatalosan azért nem, mert a biztosítási rendszer megváltoztatásának a koncepcióját is elutasítják; informálisan viszont amiatt, nehogy véletlenül rossz gombot nyomva akár csak közvetett közük is legyen az egészhez.
A felek által kitüntetett figyelemmel kezelt menedzsmentjogok ügyében kompromisszum született: az újonnan fölállítandó egészségpénztárak vezérigazgatóját mint operatív vezetőt az SZDSZ javaslatára a kisebbségi tulajdonos privát cég jelölheti, míg a többségi tulajdonos állam a cég elnökét adja. A szocialisták kiharcolták az együtt döntési kényszert, azaz a vétójogot. Az egészségügyi kasszába optimális esetben 120 milliárd forintnyi magántőkét sikerülhet bevonni. Erről az alapról indul licit a biztosítottakért - de egyelőre korántsem biztos, hogy mind a 22 felállítandó pénztárba jelentkezik befektető a kisebbségi tulajdonrészért.
A sikeresen leszorított beszállót (a biztosítási területet az állam 12 000 forint/biztosítottért "adhatja el") az SZDSZ könyvelheti el sikernek: ezzel lehetővé tette a magáncégek piacra lépését. A szocialisták pedig azt tarthatják eredménynek, hogy az esetleg kimaradó területek állampolgárainak egészségügyi ellátásáról magának a főhatóságnak kell gondoskodnia (ami ráadásul önálló kormányhivatalként működik majd, nem pedig az SZDSZ kezén lévő szaktárca felügyelete alatt). Valójában tehát nincs is szó több biztosítóról, csak több pénztárról. A szabaddemokraták a törvény megszüléséhez mindenáron ragaszkodtak, hiszen ennek hiányában nem maradhattak volna a koalícióban teljes arculatvesztés nélkül. Liberális forrásaink szerint a kilépés problémája ezzel néhány hónapra aktualitását veszítette; ám e konfliktust egyébként sem akarta egyetlen szabaddemokrata vezető sem a végletekig élezni. Ezért elutasították ugyan a szavazás elhalasztásának szocialista indítványát, de kompromiszszumkésznek mutatkoztak. Ahogyan egy szocialista fogalmazott: "Nemhogy centiket, kilométereket engedtek." Hivatalosan mindkét pártban vállalható alkuként minősítik a történteket, jóllehet informálisan szinte minden általunk megkérdezett politikus hangoztatta fenntartásait a vadonatúj szisztéma működőképességét illetően.
A kormánypártok között az egyetlen valamelyest is komolyabb konfliktus Tóth Károlynak (MSZP) a vizitdíj eltörlésére vonatkozó egyéni képviselői indítványa körül bontakozott ki. A pártvezetés végül visszavonásra szorította a képviselőt azzal, hogy engedményként belekerül a törvénybe az az ígéret, miszerint a későbbiekben bizonyos rászoruló csoportoknál a pénztárak kezdeményezhetik a kivételezést a főhatóságnál, elsősorban prevenciós megfontolások alapján. Tóth javaslata mellett szólt, hogy kihúzhatta volna a Fidesz-népszavazás méregfogát. Ellene szólt viszont az, hogy az ellátásszervezők által versenyeztetni tervezett egészségügyi szférából újabb forrásokat vontak volna ki. Ráadásul egy véleményformáló réteg zsebéből: a paraszolvenciával szegényesen ellátott háziorvosok mostanra igencsak megbarátkoztak a havi százezres nagyságrendű bevétellel.
Mindamellett fontos szempontként járult hozzá a javaslat visszavonatásához az is, hogy a szabaddemokrata vezetésű egészségügyi tárca ragaszkodott e forrásbevonáshoz. "A szocialistáknak láthatóan fogalmuk sincs arról, mihez tudnának kezdeni egy SZDSZ nélküli kormányban, vagy ha hirtelen ott állnának miniszterelnök nélkül" - magyarázta a történteket a kisebbik kormánypárthoz tartozó egyik háttérember. Szerinte a saját pártja sincs arra fölkészülve, hogy döntsön a stratégiáról. Vagyis egyik koalíciós partnernek sem volt más választása, mint leválasztani az egészségbiztosítási törvény ügyéről a miniszterelnök és az MSZP-frakció közötti megoldatlan ellentétek problémáját, illetve a liberális párt mostanság kilátástalannak tetsző jövője miatti belső gondokat.
