A választások előtt megjelent közvélemény-kutatási adatok láttán a politikai szereplőkből rituálisan törtek elő ugyanazok a mondatok: választást akarunk nyerni, nem felmérést, a választóink félénk emberek, akik bosszútól tartva még a kispárnájuknak sem árulják el titkolt pártvonzalmaikat. A rejtőzködő szavazó és a végül az adott párt mellett lehorgonyzó bizonytalan voksoló volt az a két fantom, amely meghatározta az előzetes felmérésekről szóló politikusi közbeszédet. Ehhez képest a vasárnapi voksolás papírforma-eredményeket hozott – nem véletlenül ültek az Ipsos, a Tárki és a Medián vezető kutatói elégedetten vasárnap este az ATV stúdiójában.
| ||
Nem hittek a szemüknek
A választás időpontjához közeledve az említett cégek kutatási eredményei mind jobban közelítették (még ha pontosan nem mindig is találták el) az egyelőre előzetes végeredményt. Több cég (mindenekelőtt az Ipsos és a Medián) is beszámolt a Fidesz-tábor lassú apadásáról – ami magabiztos többségüket, sőt az éppen megcsíphető kétharmadot nem érinti, csak a nagy többségre való magabiztos hivatkozást nehezíti (habár némi pofátlansággal és az adatok kreatív átértelmezésével ez a probléma is áthidalható). A frissebb felmérésekből jól kihüvelyezhető volt, hogy bár a Jobbik megizmosodott a választások előtt, a szavazók jó ötödét magában foglaló támogatásuk elégtelen lesz nem csupán a Fidesz megszorítására, de a Kormányváltó koalíció megelőzésére is. Ezt a több forrásból érkező prognózist egy pillanatig sem vette készpénznek a Jobbik – ezért is ült a vezetők arcán oly keserű csalódás vasárnap késő este. A kormányváltó szivárványkoalíció sem reménykedhetett túl sok jóban – még a legutolsó, a végeredménnyel összevetve különösen precíz, ugyanakkor taktikus módon valószínűségi intervallumokkal operáló (talán a baloldalt kissé felülbecslő) Ipsos-kutatás is csak az olló kismértékű szűkülését jelezte előre – tény, a Fidesz végül „csak” 18 százalékot vert rájuk, s nem harmincat, mint amennyi még az év első hónapjaiban (sőt a márciusi Tárki-felmérés szerint még akkor is) kinézett nekik. És abban sem tévedtek a kutatók, hogy többnyire – ha némi bizonytalansággal is – az LMP szűk bejutását is valószínűsítették. Igaz, a kis ökopártnál végképp nem beszélhetünk végeredményről, április 11-ig még cirka kétszázezer szavazatot fognak megszámolni – minden választókerületben egy-egy szavazókör urnáját még nem bontották fel, ugyanis ide keverik be az innen elszármazott, itt állandó lakhellyel rendelkező, de külföldön dolgozó, vagy a vasárnap más itthoni településen tartózkodó és ott voksoló állampolgárok szavazatait. A választókerületi eredményekből az azért sejthető, hogy ez a sokaság sem térhet el szignifikáns mértékben az eddig ismertté vált országos átlagtól.
| ||
Külön szólni kell a választás napján telefonon készített felmérésekről, amelyek hangsúlyozottan nem exit poll kutatások; ilyet már csak a jelentős költségek miatt sem készítenek többet, ráadásul a megbízhatóságuk is kérdéses, és szavatosságuk ideális esetben urnazárás után pár órával le is jár. Most viszont a telefonos kutatás sem bizonyult sokkal precízebbnek, például a Nézőpont Intézet is releváns mértékben felülmérte a Fideszt, és kissé alulmérte a Jobbikot. A baloldali tömörülés és az LMP esetében ugyanakkor az eltérés 1 százalékon belüli, és mind a sorrendet, mind az utóbbi bejutását eltalálták. A választás napján egy másik, szintén jó okkal kormány- illetve Fidesz-közelinek tartott cég, a Századvég is végzett telefonos kutatást – ők a Nézőpontnál is jobban felülbecsülték a Fideszt, a kormányváltókat pedig szignifikánsan alulkalkulálták. A Jobbik és az LMP éppen befért a nekik gyártott intervallumba, de az utóbbinál óvatosan kikerülték annak megválaszolását, hogy bekerül-e vagy sem.
A sorrendben és a tendenciában nem tévedett nagyot a Medián utolsó héten megjelent prognózisa sem: igaz, ők (az apadás rögzítése mellett) némileg még felülmérték a Fideszt, és alulbecsülték a kormányváltókat, továbbá nem számoltak az LMP bekerülésével sem – de a Jobbik eredményét speciel tökéletesen előre jelezték.
Mindent bevetnek
A választás tanúsága szerint a tipikusan hazai környezetben helyi lakosok megkérdezésével felvett valószínűségi adatok alkalmanként további kalibrálására szorulhatnak – és nem árt felmérni a határon túli szavazók preferenciáit sem, hiszen múlt vasárnap estig a 63 ezernyi érvényes levélszavazatból 95 százalék (!) jutott a Fidesznek. Ennek a hatása talán nagyobb is lehetett volna, ha a levélben szavazók nem kis része így vagy úgy el nem rontja (például a kis boríték, nagy boríték, szavazólap, adatlap kombó elvágólagos eloszlását, vagy édesanyja nevének anyaországi normák szerint való, leánykori formában való feltüntetését). Jobb mozgósítással és hatékonyabb felvilágosítással e szavazóhad hatékonyabb fegyverré válhat a kormánypárt kezében – amit ezután a közvélemény-kutatók sem hagyhatnak figyelmen kívül. (Menet közben további levélben küldött szavazólapok kerültek elő: immár 128 378 érvényes levélszavazatnál tartunk - a Fidesz-KDNP-re adott voksok aránya közöttük 95,4 százalék! - a szerk.)
A kétharmad megjósolásában természetesen nem tudjuk még összevetni a prognózisokat – s nem csak azért, mert ebben a cégek is igyekeztek óvatosnak maradni. A maradék több százezer szavazat számbavétele és az eddigiek újraszámolása még legalább három erősen billegő körzetben hozhat változást (matematikai értelemben pedig még többen).
Szólni kell a méltán népszerű online mandátum-kalkulátorokról is. Utólagos kontroll alapján elmondhatjuk: például a Political Capital kalkulátora adott részvételi arány és szavazati arányok betáplálásával jól modellezi a mostani billegő, bizonytalan helyzetet – náluk 134 Fidesz-KDNP mandátum, azaz szűk kétharmad jön ki.
A várható részvételt ugyancsak megbízhatóan mutatták ki a közvélemény-kutatók: éppen az ő adataikból lehetett tudni, hogy viszonylag hosszú apátia után a szavazás előtti hónapokban megélénkült a választások iránti érdeklődés, s végül ezért léphette túl a részvétel a 61 százalékot – ami persze más szempontból sajnálatosan csekély. A tendenciák (mind a részvétel, mind a pártpreferenciák terén) interpolálása, a jövőbe kiterjesztése azt mutatja, hogy az ellenzéki erőknek (mind a háromnak!) jót tett volna még három-négy hét mozgósítás és kampány. Az április 6-i dátum és a viszonylag mérsékelt részvétel a legnagyobb kormánypártnak kedvezett, még ha a Nézőpont által márciusban 2 és fél milliósra becsült táborukból csak kétmillió ment is el szavazni. A kormányváltók remélt másfél millió szavazója ugyancsak álom maradt. Saját (párt)szempontból tehát megfontolt döntést hozott Áder János köztársasági elnök, amikor éppen e kora tavaszi napra tűzte ki a voksolást.
