"De tudja - és ezt Navracsics frakcióvezető úrnak mondom -, ha ilyenek a tanácsadóik, akiknek öszszességében annyi jutott eszükbe, hogy a miniszterelnök most egy nagyszabású kormányátalakítással fog majd úgymond szorult helyzetén túllenni, akkor most mondhatom önnek, szerintem ideje lenne végiggondolni, hogy rendben vannak-e a tanácsadóik, mert nyugodtan mondhatom, hogy most igen nagy bakot lőttek" - ezekkel a szavakkal tagadta a kormányfő a népszavazás utáni parlamenti vitában, hogy Horváth Ágnes vagy más minisztere leváltásán gondolkodna. Ám rövidesen kiderült, az ellenzéki frakcióvezető mégsem fogott anynyira mellé, Gyurcsány az MSZP március 29-i pártértekezletén az összegyűltek ovációja közepette jelentette be az egészségügyi tárcavezető menesztését.
"Gyurcsány Ferenc a Gyurcsány-kormány programjára mondott nemet, felmondta együttműködésünk alapjait" - ezt már Kóka János, az SZDSZ elnöke mondta hétfőn a Házban, jelezve, nem kívánnak egy olyan kabinetben tevékenykedni, amely kihátrál saját programja, a korábban meghirdetett reformok mögül. A népszavazást követő napokban a Magyar Szocialista Párt erős emberei egyre hangosabban gyakorolták a jus murmurandit (lásd: Szőrmentén, Magyar Narancs, 2008. március 20.). Nagy nyomás nehezedett a kormányfőre, hogy vonja vissza a pénztártörvényt, és írja át a liberálisokkal tavaly újrafazonírozott koalíciós szerződést, amely tartalmazza a magántőke biztosítói oldalon történő bevonását. "Pénztártörvény és magántőke: mindkettő szitokszóvá vált a pártban, egyben az SZDSZ és a referendumbukta szinonimája" - mondta a Narancsnak a szocialisták egyik prominense.
Információink szerint Horváth Ágnes felállítása már két hete eldöntött tény volt az MSZP vezetésében, Gyurcsány komoly kockázatot vállalt volna, ha ragaszkodik a miniszteréhez. Ráadásul március 26-án a koalíciós felek úgy álltak fel a tárgyalóasztaltól, hogy a pénztártörvény ügyében jottányit sem közelednek az álláspontok. A szocialisták tavalyi javaslatukat erőltették, mely szerint az állami tulajdonban maradó 6-7 regionális biztosító versenyezne a polgárok megrendeléseiért, de az SZDSZ is előhúzott egy régi-új elképzelést, amely lehetővé tette volna az üzleti biztosítók megjelenését az egyben tartott OEP mellett. A felek lényegében visszatértek a tavalyi lovasberényi lövészárkokba (részletesen lásd: Élire állítják, Magyar Narancs, 2007. június 14.). A nagy nyilvánosság előtt Mesterházy Attila, az MSZP harmadik hullám platformjának vezetője, az országos elnökség tagja borította ki a bilit, aki a szerdai egyeztetést követően felszólította a miniszterelnököt, kezdeményezze a koalíciós szerződés felülvizsgálatát, állítsa le az egészségbiztosítás átalakítását és az adóreform előkészületeit. Hozzátette, amennyiben a liberális párt nem hajlandó a kompromisszumra, meg kell fontolni a koalíció felbontását. Szocialista forrásaink szerint Mesterházy "önérvényesítő" magánakcióján az MSZP-frakció is kiakadt - annak ellenére, hogy bejelentését előzetesen egyeztette a vezetéssel -, ugyanis a múlt hét közepén a képviselőcsoportban még az volt az általános vélemény, hogy nem szabad fölöslegesen konfrontálódni a szabaddemokratákkal.
Ám rövidesen kiderült, hogy Mesterházy csak kiengedte a szellemet a palackból, a párttagság, a középkáderek az SZDSZ-t hibáztatják a népszavazási vereségért, úgy érzik, az MSZP-re erőltetett liberális politika miatt veszítették el a referendumot és került mélypontra a szocialisták népszerűsége. Pénteken már maratoni vita alakult ki az MSZP elnökségi ülésén. A miniszterelnököt felbosszantotta, hogy az utóbbi napokban az elégedetlenkedők név nélkül bírálták a sajtóban a reformokat, panaszkodtak a vezetési módszerek miatt, folyamatosan szivárogtattak. Gyurcsány "kard ki kard!" alapon felszólította a bírálóit, hogy vállalják a megmérettetést vele szemben, már nyáron tartsanak tisztújítást. Úgy tudjuk, az elnökség egy része támogatja az ötletet, szívesen előre hoznák a 2009 elejére tervezett kongresszust, ám teljes tisztújítást követelnek, ugyanis tartanak attól, hogy a jelenleg mandátummal bíró küldöttek csak megerősítenék a kormányfőt a pártelnöki tisztségben. Információink szerint ennek az ötletnek Baja Ferenc az egyik legfőbb támogatója, aki azt is fontosnak tartaná, hogy a tisztújítást kössék egybe a problémák kibeszélésével, az új irány kidolgozásával. Csakhogy az elnökség java nem pártolja ezt: jól tudják, hogy a tagság körében a kormányfő még népszerű, ráadásul a jelenlegi nehéz helyzetben senki nem vállalja az igen rossz állapotban lévő párt felrázását. "Magára hagyják Gyurcsányt, várják, hátha kivérzik" - elemezte a helyzetet az egyik forrásunk. Lendvai Ildikó is ellenezte a tisztújítást, azon az állásponton volt, hogy az amúgy is padlóra került MSZP-nek nem hiányzik a párton belüli feszültségek szítása. Végül a kormányfő, látván, hogy nincs egyértelmű álláspont, levette a kérdést a napirendről, de hangsúlyozta, ezzel a belső vitákat nem lehet megspórolni.
Ilyen előzmények után került sor a szombati pártértekezletre, ahol a nehéz helyzetbe került miniszterelnök az előremenekülést választotta. Eredetileg a gyűlést - amely még csak nem is szerepel a párt alapszabályában - azért hívták össze, hogy Gyurcsány februárban meghirdetett, "Munka, tudás, tulajdon" programját ismertessék, de a népszavazási trauma miatt amolyan kibeszélőshow-vá változott. A pártelnök pedig kihasználta a helyzetet, olyan témákat válogatott be a beszédébe, amelyek föllelkesítették a vidékről érkezett szocialista küldötteket, párttagokat. Némi önkritika után élesen bírálta a szélsőjobboldallal kokettáló ellenzéket, kritizálta a magát függetlennek valló - "a nemzeti progresszió és a gazdasági populizmussal fűszerezett radikalizmus" közt választani nem tudó - értelmiséget, majd reformblablával és reformgőggel vádolta a koalíciós partnert - hatalmas tapsot generálva a csarnokban. Miután megnyugtatta a hallgatóságát, hogy a koalíciós megállapodás nem szentírás, bejelentette: a "reformpolitika mögül a szükséges támogatás és bizalom olyannyira kiment, hogy ebben közösen, egymás teljesítményét elismerve új megoldásokat kell találnunk, és ehhez hitelesítő új minisztert". A szónoklat nem volt hatástalan, a vidéki küldöttek többsége elégedetten tért haza - az egyes témák megvitatására összehívott szekciók pedig össze sem ültek. A miniszterelnök elérte a célját, megerősödve távozott a pártértekezletről.
Csakhogy a koalíciós partner irányában eltaktikázta magát. Bár az első SZDSZ-es nyilatkozatok még megengedők voltak (Horn Gábor szerint a reformok a tartalomról és nem a személyi kérdésekről szólnak, igaz, ez éppúgy értelmezhető Horváth Ágnes, mint Gyurcsány kezének az elengedéseként), pár órával később a liberálisok kiadtak egy közleményt, amelyben leszögezték: Gyurcsány ajánlata elfogadhatatlan, Horváth Ágnes továbbra is élvezi a párt bizalmát. Kétségtelen, a kormányfő nem számított ilyen kemény reakcióra - ezt az ATV-nek adott hétfői interjújában is elismerte. Állítólag a múlt szerdai koalíciós egyeztetés után Kóka és Horn Gábor elismerték, hogy a pénztártörvény politikailag védhetetlen, Horváth személye pedig akadály a reformok folytatásában - és távozása estén még menthető lenne az egészségügyi reform egy része. Úgy tudjuk, Kókáék morfondírozását Gyurcsány beleegyezésként értelmezte, ezért mert szombaton előállni a miniszter menesztésével. Ezt a narratívát némileg gyengíti az SZDSZ következetes kiállása a miniszter mellett: a referendum után több alkalommal megerősítették Horváthot, Kóka egyenesen leárulózta azokat, akik az SZDSZ-ben a népszavazási vereség miatt fölvetették az egészségügyi tárcavezető felelősségét.
Persze az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a tavalyi elnökválasztáson történt visszaélések miatt Kóka legitimitása nem túl izmos, az SZDSZ vezetőjének kifejezetten jól jött a jelenlegi koalíciós viszály. (Az MSZP-s parlamenti padsorokban hétfőn Kóka felszólalásáig az az összeesküvés-elmélet terjedt, hogy az egész vita színjáték, melyet a két meggyengült pártelnök közösen talált ki.) Gulyás József ügyvivő vasárnap azt nyilatkozta a Kossuth Rádiónak, hogy Fodor Gábor hívei is támogatják Horváthot, "az SZDSZ-t nem lehet felszalámizni" - a párt összezárt az egészségügyi miniszter mögött. Csakhogy a háttérben már javában zajlott a taktikázás. Kóka szűkebb stábja - Magyar Bálinttal, Molnár Lajossal és Pető Ivánnal kiegészülve - kidolgozott egy forgatókönyvet, melynek a koalícióból való kiugrás volt a végeredménye. Ám az egyeztetésekre Fodorékat nem hívták meg, információink szerint attól tartottak, hogy a környezetvédelmi miniszter - saját pozícióját erősítendő - a háttérben esetleg kiegyezik Gyurcsánnyal.
A hétvégén a Narancs több vidéki SZDSZ-es politikust is megkeresett, akik hazardírozásnak nevezték a kormányból való kilépést. Attól féltek, hogy a kiugrás előre hozott választásokat eredményezne, és a végén még a liberálisok juttatnák kétharmados többséghez Orbán Viktort. Volt olyan régi motoros politikus, aki úgy vélte, eleve rossz döntés volt az egészségügyet bevállalni, mert egy öt-hat százalékos párt nem rendelkezik akkora támogatottsággal, amellyel egy ágazati reformot keresztül lehet vinni. Az egyik nagy tekintélyű, a pártból évekkel ezelőtt távozott prominens szerint sem az MSZP-nek, sem az SZDSZ-nek nincs vészforgatókönyve, így a népszavazás óta egyik rossz ad hoc döntést hozzák a másik után.
A hétfő reggeli frakcióülésen is volt némi vita. Fodor, illetve Horn Gábor puhább álláspontot foglalt el, nem tartották jó ötletnek a miniszterelnöknek címzett ultimátumot. Felvetették, hívják meg Gyurcsányt a következő ülésre, hogy ott magyarázza meg a szombati bejelentését. Csakhogy a liberális képviselők többsége berágott a miniszterelnök pártértekezleti beszédére, hallani sem akartak kompromiszszumos megoldásról. "Feltörölte velünk a padlót, hogy mentse a bőrét" - dohogott az egyik prominensük. "Ezen a frakciótanácskozáson hosszú idő után először éreztem azt, hogy jó liberálisnak lenni" - jegyezte meg egy másik SZDSZ-es potentát. Mivel az ügyvivők többsége a képviselőcsoportnak is tagja - Demszky Gábor főpolgármester is megjelent a tanácskozáson, hogy támogatásáról biztosítsa az egybegyűlteket -, a frakcióban pedig délelőtt egyhangú döntés született, előre borítékolható volt a testület (üt) esti döntése. A szabaddemokrata miniszterek kedden benyújtották lemondásukat, április 30-i hatállyal távoznak a kormányból - rövidesen összehívják a küldöttgyűlést, amely várhatóan megerősíti az országos vezetőség döntését. Résnyire azért nyitva hagyták az ajtót: a tervek szerint több koalíciós egyeztetést tartanak a héten, ahol a szakítás részleteiről tárgyalnak, ám a liberálisok azt is fölvetették, hogy ha az MSZP kormányfőt cserél, akár vissza is térnének a kabinetbe.
"Lám, az elvszerűség pártja, amely úton-útfélen deklarálja, hogy a személyi kérdések nem, csak a reformok foglalkoztatják, most Gyurcsány fejét követeli" - tett ironikus megjegyzéseket az SZDSZ felvetésére a szocialisták egyik vezető politikusa. Lapzártánk idején az MSZP elnöksége visszautasította a liberálisok ajánlatát. Bár a miniszterelnök a Friderikusz Sándornak adott interjújában - melyet az SZDSZ testületi ülése előtt vettek fel - még azt nyilatkozta: "kisebbségi kormányzásra gondolnom sem szabad", úgy tűnik, a szocialista-liberális koalíció, a második Gyurcsány-kormány története lezárult.
A kicsi is szép
Az SZDSZ-es miniszterek visszavonása csak akkor lehetséges, ha a liberális tárcavezetők egyenként beadják a lemondásukat, és a kormányfő el is fogadja a kormányból való távozásukat. A kormányzati helyettesítési rend szerint a feladatok ellátását ideiglenesen egy másik tárcavezető veheti át - ha a miniszterelnök másképp nem rendelkezik -, így Horváth Ágnes helyére Hiller István ugorhat be, Kákosy Csabát Lamperth Mónika, Fodor Gábort Gráf József pótolhatja. A majdani új jelölteket meghallgatják a parlamenti bizottságok, ám akkor is miniszterek lehetnek, ha nem kapják meg az illetékes országgyűlési testület támogatását. A parlament csak a kormányfő személyéről és a programjáról szavaz, a tárcavezetőkről nem, őket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Tehát Gyurcsány Ferenc különösebb nehézségek nélkül működésbe hozhatja kisebbségi kabinetjét, a végrehajtó hatalom a napi ügyeket könnyűszerrel menedzselheti parlamenti többség nélkül is, különösen, hogy elég tíz - SZDSZ-es vagy MDF-es - képviselőnek nem megjelenni az ülésteremben a határozathozatalkor. Az első gondok a 2009-es költségvetési törvény megalkotásakor merülhetnek fel, amikor a kormánynak mindenképpen támogatókat kell keresnie az MSZP-frakción kívül. Még akkor sem dől össze a világ, ha január 1-jén nincs új büdzsé, a kifizetések a korábbi költségvetés előírásai szerint folytatódnak, igaz, egy ilyen helyzetbe kerülő kormányt már senki - így a deficitet finanszírozó pénzpiac - sem venne komolyan. Előre hozott választásokra csak akkor van lehetőség, ha a parlamenti többség az Országgyűlés feloszlatásáról dönt - és tekintettel az SZDSZ rossz népszerűségi mutatóira, ez a közeljövőben nehezen képzelhető el. A képviselők legalább egyötöde (78 fő) a miniszterelnökkel szemben írásban bizalmatlansági indítványt nyújthat be, melyet az alkotmány szerint a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ám ebben az esetben meg kell nevezni az új miniszterelnököt, aki számíthat a többség támogatására - azaz a Fidesznek, az MDF-nek és a kereszténydemokratáknak közös jelöltet kellene állítaniuk, és néhány liberálist is át kellene csábítaniuk a maguk oldalára. (Egyébként, ha a Fidesz-KDNP csoport bármilyen parlamenti akcióba kíván kezdeni, további 32 honatya támogatását kell megszereznie a siker érdekében.) Amennyiben a kormány lemond és a parlamentnek negyven nap alatt nem sikerül az új miniszterelnököt megválasztania, az Országgyűlés mandátuma automatikusan véget ér, új választásokat kell kiírni. Hasonló helyzet áll elő, ha a kabinet maga kér bizalmi szavazást valamely törvény kapcsán, és a parlament egy ülésszakon belül négy alkalommal is megvonja a bizalmat a kormánytól.
Damoklesz-kard
Az Albert házaspár népszavazási kérdése már hetek óta az utcán van, április 13-án kell benyújtani az összegyűjtött aláírásokat hitelesítésre az Országos Választási Irodának. Ha figyelembe vesszük az ez utáni jogorvoslati lehetőségeket - illetve az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság nyári szünetét -, akkor leghamarabb októberben vonulhatunk az urnákhoz. Ám ez a kérdés a több-biztosítós egészségügyi modellre vonatkozik, márpedig a pénztártörvény egyetlen nemzeti biztosítón alapul - vagyis az igenek győzelme valószínűleg nem kötelezné törvénymódosításra a parlamentet. Ezt a beterjesztők is tudják, ezért az elmúlt egy évben számos új kezdeményezéssel álltak elő, többször újrafogalmazták a kérdéseiket - már csak azért aggódnak, hogy beérik-e egymást a felvetéseik (a referendumfolyam előbb-utóbb kifárasztaná a választókat). Ezt szerették volna elősegíteni, amikor az OEP privatizációjának tilalmát megfogalmazó - már hitelesített - kérdésüket előbb visszavonták, majd újra beterjesztették, ám az Alkotmánybíróság (szembemenve korábbi döntéseivel) március 12-én megtagadta a kérdés hitelesítését. A taláros testület úgy ítélte meg, a házaspár eljárása sérti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét, ezért visszadobta a kezdeményezést. Csakhogy ez a döntés nem szegte sem Alberték, sem a nyomukban járók kedvét: az elmúlt hetekben az OVB számos olyan kérdést tárgyalt, amely az egészségbiztosítási reform egyes elemeit veszi célba. A testület március 18-án engedte át azt, amely magának a pénztártörvénynek a hatályon kívül helyezését szeretné elérni - ha ez a próbálkozás veszi az összes jogorvoslati akadályt, 2009 elején újból voksolhatunk.
