Kézfogás, puszi-puszi - köszöntötték egymást péntek délután az "olimpiai család" gyülekező tagjai a Hotel Héliában, ahová az elnök és fő ellenlábasa korábban annyit járt közösen szaunázni. A bennfentesek csodálkoztak: "Ni csak, tegnap hátba szúrta, most meg lapogatja a vállát!?" Noha az alapszabály szerint a Magyar Olimpiai Bizottság feladata "a tisztességes játék (fair play) szellemében való versenyzés támogatása", a szervezeten belüli intrikákra a maga idejében az orosz cári udvar is büszke lehetett volna.
Legutóbb őszi elnökváltással számoltunk, bár nem láttuk a megfelelő utódot, csak önjelölteket (lásd: Élénk helyezkedés, Magyar Narancs, 2006. augusztus 3.). Akkor úgy tűnt, Schmitt széke végképp megingott. A tagság kétharmada indítványozta, hogy a MOB elnöke, alelnöke és főtitkára ne lehessen párttag, majd az elnökség tíz tagja rendkívüli közgyűlés összehívását kezdeményezte, amely örökös tiszteletbeli elnöki címet adományozva kötött volna útilaput Schmitt talpára. A nyomást érzékelve Schmitt az augusztus 7-i rendkívüli elnökségi ülésen egyezséget kötött a testülettel, melyet a sajtónak úgy prezentált, hogy a december 9-i rendes közgyűlésig megfontolja visszavonulását. Kiszivárgott azonban, hogy Schmitt nemcsak kilátásba helyezte lemondását, hanem írásba is adta - de ezt csak később jelenti be.
Azt, hogy név nélkül melyik elnökségi tag nyilatkozott frissiben az MTI-nek, és hogy Schmitt valóban lemondott-e, máig nem sikerült egyértelműen tisztázni. Úgy tudjuk, az elnökségi ülés után az elnök, a négy alelnök és a MOB felügyelőbizottsági (fb) elnöke közösen foglalta írásba az elnökségin megkötött megállapodást, melyet a jelenlévők által lezárt és aláírt borítékban Dávid Imre fb-elnöknek adtak át megőrzésre. A levelet tudomásunk szerint azóta sem mutatták be, nem is került elő, így a pontos tartalmát, megfogalmazásának módját sem ismerjük. Mire elkészültek a dokumentummal, valaki már árulkodott az MTI-nek - mondta az egyik jelenlévő.
Az elnök leváltását szorgalmazók szerint "Schmitt egyik famulusa", "talán" Kamuti Jenő főtitkár súghatott, hogy aztán az elnök az egyezség felrúgását látva kitáncolhasson a saját ígérete mögül, és ne kelljen lemondania. Ugyanebből a táborból viszont többen úgy emlékeztek, hogy Kamuti utólag nyilatkozta azt, amit később visszavont: hogy ti. Schmitt "a szavát adta".
A Schmitt-pártiak persze másképp látják: szerintük Gyárfás Tamás alelnök, a Magyar Úszószövetség (MÚSZ) elnöke nem bírta kivárni a decembert. "Többször hallottam, ahogy szűk körben azt mondta, Schmitt szeptemberre már nem lesz a helyén" - állította a Narancsnak egy Schmitthez közeli forrás, aki szerint ő szervezte meg Aján Tamás (a MOB tavaly decemberben leköszönt főtitkára - a szerk.) megbuktatását, és Schmittet is
ő ugrasztotta össze
a Budapesti Olimpiáért Mozgalommal (BOM): "Aján lemondatásával a legnagyobb ellenfelet vette le a tábláról, már ha a Fidesz áprilisban győzött és Schmitt miniszteri posztra váltott volna. A BOM-ra is csak akkor akadt ki, amikor kiderült, Szalay-Berzeviczy Attila (a BOM elnöke - a szerk.) is hajlana elvállalni a MOB elnöki tisztét" - mondta bennfentes forrásunk.
Bizonyítéka a szivárogtatásra persze senkinek sincs. Markovits László elnökségi tag ("a tízek" egyike) azon javaslatát sem tárgyalták meg, hogy hívjanak össze rendkívüli elnökségit, és vizsgálják meg, ki volt az áruló.
Gyárfás a Sport Plusz augusztus 12-i számában Egység van címmel még azt írta, hogy "Schmitt kapott egy ajánlatot, amelyet elfogadott. (...) tehát nem lesz rendkívüli közgyűlés", de egy eltévedt e-mailből kiderült: két nappal későbbre a Nap TV főhadiszállására hívta a gyors változás híveit. "Most már nem állhatunk meg" - fogalmazott a levélben Gyárfás, és a rendkívüli közgyűlés időpontjának szeptember 2-át javasolta.
A rendkívüli közgyűlés tervét meglehetősen szerencsétlenül sikerült kommunikálni. Bár a kitudódott mail miatt egyértelmű volt, hogy valójában melyik elnökségi tag áll a szervezkedés mögött, a nyilvánosságot vállaló négy MOB-tag (Frenkl Róbert, Jákó Péter, Orosz Klára, Szekeres István) épp az elnökség hazug játékával és morális leszereplésével indokolta, miért is szeretnék összehívni a közgyűlést. Ami az etikai kétségeket illeti, Szekeres Istvánnak, a több száz sportújságírót tömörítő Magyar Sportújságírók Szövetsége elnökének zászlóvivői szerepe is kifogásra adhatott volna okot; a MÚOSZ etikai bizottsága mindenesetre hallgatott. Gyárfás közben hiába próbált a háttérben maradni, a sajtó egyre inkább Gyárfás-Schmitt párharcról beszélt, és az sem volt véletlen, hogy épp az úszó olimpiai bajnokok (Hargitaytól a MÚSZ-alelnök Darnyiig) "érezték" úgy, ki kell állniuk a MOB-elnök mellett. A fenti sportolókra rá lehet ugyan sütni, hogy "jobbos bagázs", de ez a nemzet bajnokai esetében egyfelől nem szerencsés. Másrészt viszont Gyárfás enyhén szólva sem örvend közszeretetnek a körükben, éppen érces, kötekedő riporteri stílusa miatt. És nem is közülük való, mint a "schmittpali". Ennek ellenére úgy tudjuk, az úszók deklarációját a társsportág egyik olimpiai bajnoka szervezte meg, és a múlt pénteki elnökségi ülésen a Narancsnak egy sampion maga is bevallotta: "Úgy szóltak, jöjjünk."
A rendkívüli közgyűlés időpontja is komoly vitákat gerjesztett. Ötvennyolc MOB-tag szeptember 2-ára szerette volna kitűzni az ülést. Indítványukban már nem Schmitt politikai szerepvállalásával, hanem a MOB "érdekképviseletének és érdekérvényesítési képességének" gyengülésével indokolták a közgyűlés egybehívását és a MOB-elnök visszahívását. Miután Gyárfásnak szembesülnie kellett azzal, hogy "a magyar sport számos nagy egyénisége nem óhajtja a változást", némileg visszakozott, Schmitt pedig ellentámadásba ment át. A MOB-elnök az önkormányzati választások után (október 24-én) öntött volna "tiszta vizet a pohárba", de az alapszabály értelmében, ha a tagság egyharmada (legalább 55 fő) kéri a rendkívüli közgyűlés összehívását, arra 15 napon belül sort kell keríteni. Schmitt így is az időt húzta, amikor négy aláírás miatt technikai kifogásokat emelt. Két aláírás faxon érkezett, két delegáltról pedig kiderült, hogy sportáguknak, a ritmikus gimnasztikának a NOB által ajánlott szervezeti struktúra alapján nem is lehetne önálló képviselete a nemzeti olimpiai sportszövetségben, hanem a tornaszövetségen keresztül kellene érdekérvényesíteniük. A MOB felügyelőbizottsága (melyben ott ült Borbély Attila, az egyik faxos aláíró) a szervezet sportjogászainak a véleményét kikérve úgy döntött, a faxon leadott aláírás nem érvényes, de elfogadták az érintettek utólagos nyilatkozatát, mégpedig az eredeti dátummal. Mivel így összegyűlt a szükséges 55 aláírás, az értekezletet az fb szeptember 8-ra írta ki. Schmitt aztán abba is belement, hogy a vitatott két gimnasz-tikás is szavazhasson.
Izgalom azonban az utolsó napokra is maradt. A Népszabadságban megjelent, hogy Schmitt elmozdításához minősített többség (a 164 tagú testületből 83 "igen" szavazat) kell, pedig az alapszabály értelmében elég a megjelentek többségének a visszahívást támogató voksa (lásd erről Az alapszabályt). A "reformerek" persze kérték a törvényi felügyeletet gyakorló ügyészség állásfoglalását, és az ülésen Schmitték már nem is beszéltek a minősített többségről - igaz, nem is lett rá szükség.
Schmitt Pál szemmel láthatóan idegesen, szokatlanul rekedten, de a tőle megszokott lendülettel kezdte expozéját, mellyel válaszolni próbált az őt ért vádakra, és megkísérelt mérleget vonni 17 év munkájáról. A szervezet minden egyes csoportjának (szakszövetségek, sportegyesületek, sajtó, sportoktatási és egészségügyi intézmények stb.) külön ecsetelte, mennyi mindent tett az érdekükben személy szerint és a munkatársaival. Egyedül talán a megyei és megyei jogú városi küldötteket nem szólította meg - a 19-3-as szoci fölény miatt nem ők számítottak Schmitt fő célcsoportjának a végszavazás előtt. Az érzelemdús beszédben akadtak vitatható állítások: leginkább akkor kerekedett a szemünk, amikor az elnök 300 millió cash és ugyanekkora értékben természetbeni juttatás megszerzését vindikálta magának és a MOB-irodának. Lehet, hogy nekünk régebbi számaink voltak, de azt tudjuk, hogy ebből Vass Károly, a "tízek" tagja hozott 120 milliót az Elműtől. Beszéde drámai csúcspontján felajánlotta lemondását a közgyűlésnek. Bár utólag a többség mindezt csupán formális aktusnak nevezte, kis időre zavart csönd ülte meg a termet. Kezdődött volna a maszatolás, de a levezető elnökké avanzsált Gémesi György alelnök megszavaztatta Gyenesei István javaslatát, így napirendi vita helyett jöhetett a szavazás. A küldöttek titkosan, szavazógéppel voksoltak. Az "Akarja-e ön Schmitt Pál MOB-elnöki tisztségéből történő visszahívását?" kérdésre 66 igen, 61 nem és 3 tartózkodás érkezett. Gödöllő polgármestere már bejelentette, hogy eldőlt, amikor Szekeres Imre honvédelmi miniszter, a triatlonszövetség elnöke jelezte, szavazógépe nem működött, de ő bizony igen-nel szavaz. Erre aztán többen mutogattak, hogy az ő gépük sem jó, vissza az egész.
"Ha nem nyavalyog
a Szekeres, senki nem kezd el tiltakozni. És ez miniszter" - vélte utólag egy reformer. Ám nincs igaza. Előzetesen ugyanis (a próbaszavazás adatai alapján) 139 szavazógépet osztottak ki, vagyis legalább hetven igen szavazat kellett volna Schmitt visszahívásához. Bárhogy is értékelték később az eredményt, ez nem volt meg. A szavazást érvénytelennek kellett tekinteni, és a szavazás titkossága miatt megismételni. A délután ezután vált igazán kínossá. Miután felolvasták és egyenként felállítgatták a jelenlévőket és újraszámolták a szavazógépeket, kiderült, hogy 136 eszköz van kiadva, mire a szavazópróbán bejött 140 szavazat. Aztán még bejelentkezett egy késve érkező is. Ekkor az egyik küldött már másodszor javasolta, hogy váltsanak át papír alapú, titkos szavazásra, amire a tagság rábólintott. A termet megülő bizalomra jellemző, hogy egy villanásra mindenkiben megállt az ütő arra a kérdésre, ki őrizze az urna kulcsát. A második forduló hallatlan befutót hozott: a közben 141 fősre bővült társaságból 69 igen szavazattal állt szemben 69 nem, 3 tartózkodással. Ekkor kapott igazán fontos szerepet a levezető elnök személye: Gémesi sugárzó arccal hirdetett végeredményt, pedig az alapszabály nem csak azt írja elő, hogy egy indítvány megszavazásához a jelenlévők többségének támogatása kell, hanem azt is, hogy egyenlő állás esetén a szavazást meg kell ismételni. Az alapszabály értelmezésén lehetne vitatkozni, de súlyosabb kérdés, mi lesz ezek után a MOB-bal. És a legsúlyosabb, hogy mi lesz a magyar sport képviseletével két évvel az olimpia előtt.
Schmitt Pál győzelmét követően higgadtan azt mondta, mindenki tiszta lappal indul, az ellenfeleinek is baráti jobbot nyújt. De vajon túl lehet-e rajta lépni? A megkérdezett reformerek nehezen tudják elképzelni. A vereségük esetén korábban lemondásukat is kilátásba helyező "tízek" visszakoznak. Sinka László, a kézilabda-szövetség főtitkára szerint akkor mind a 18-uknak, akik összehozták az augusztus 7-i megállapodást, le kellene mondaniuk. Vass Károly, a Nemzeti Sportközpontok helyettes vezetője pedig úgy véli, már csak azért sem szabad távozniuk, mert akkor ki képviseli azt a 69 szavazót, aki a változást támogatta? A változás prókátorai közül többen is megjegyezték, hogy bizony elszúrták a kommunikációjukat. Egy idő után mindenki Gyárfásra lőtt, pedig a végén már maga is visszavonulót fújt. "Utódnak nem rá gondoltunk, hanem Hegedűs Csabára" - mondta egyikük, hozzátéve, hogy Gyárfás tökéletes a MOB médiabizottsága élére, de MOB-elnöknek nem megfelelő. (A Narancs szóba jöhető utódként bedobta Hegedűs nevét. De hogy nem tűnt fel a pályán mint aspiráns, az biztos.)
Az utólagos nyilatkozatokból és háttérbeszélgetésekből kiolvashatóan a MOB-közgyűlés legnagyobb vesztese Gyárfás Tamás, akinek élete első sportdiplomáciai kudarca ez. Igaz, lapunknak megjósolta: aki hamar felbukkan, az a végén aligha lesz befutó. Sportvezetőként a foci-Eb-pályázat sikerre vezetésével vigasztalódhat.
Akárhogyan is alakul, a politi-kai alapú viharok nem álltak meg a MOB-on belül. "Begyűrűztek" a szakszövetségekbe is, elég csak az öttusában két héttel ezelőtt lezajlott hatalmi harcra emlékezni, amikor Rátonyi Gábor zuglói fideszes polgármester (többedmagával, például Martinek János olimpiai bajnokkal) fenyegetőzött lemondással, ha Császári Attila elnök nem lép vissza. Nyugodtan számolhatunk vele, hogy nem maradnak abba a harcok a sportszervezetekben.
Pedig nekik és a MOB-nak most különösen cselekvőképesnek kellene lenniük, hiszen az állami apparátusban egyre kisebb helyet foglal el a sport, a felügyeletet gyakorló miniszter szmsz-ében alig két bekezdés az egész (az olimpia szó le sincs írva). A 111 éves szervezet presztízse azonban sosem volt még ilyen mélyen.
A kialakult helyzetért a politika a felelős - írták már le ezerszer. A szituáció mégis bizarr: Schmittről gyakorlatilag lemondott a Fidesz-vezérkar, mégis nyerni tudott. Az MSZP pedig nézte, ahogy egy üzletember-sportvezető egyéni ambícióitól fűtve biztosan elejti neki a nagyvadat. Nem jött be. Pedig az önkormányzati választások előtt az a kérdés, hogy Schmitt megy vagy marad, nyugodtan tekinthető önbizalmi ügynek. Ebből is sejthető: hiába nyújt kezet, továbbra is ott lesz a célkeresztben. Miközben a MOB-nak dolgoznia kellene.
"Pekingig csinálom"
Schmitt Pál MOB-elnök
Magyar Narancs: Mikor döntötte el, hogy beszéde végén fölajánlja a lemondását?
Schmitt Pál: Ma, mert az volt az érzésem, hogy nem akarnak szavazni, bizonytalan mindenki, hogy talán a decemberi állapotot akarják konzerválni, mert kilátásba helyeztem, hogy lassan visszavonulok. Azt gondoltam, ezzel jönnek majd elő, ezért gondoltam, hogy álljon meg a menet! Aki ismeri a történetet, az tudja, hogy október 14-re össze akartam hívni a közgyűlést, elkerülve ezt a mostani kampányidőszakot.
MN: Ez lett volna az oka?
SP: Arra gondoltam, megvárjuk az önkormányzati választásokat, hagyunk két hetet, hogy az ilyen-olyan sebek begyógyuljanak, összejövünk, és az én szerepvállalásom ügyében tartunk egy titkos szavazást. Én ajánlottam föl. Aztán rájöttem, itt vagyunk 140-en, soha vissza nem térő alkalom, hogy megméressem magam. Stratégiailag ezt be kellett vállalnom: vagy elzavarnak, és akkor tudomásul veszem, hogy ez a MOB-tagság nem igényel már engem, vagy megerősítenek, és akkor tiszta lappal kell indulni.
MN: Augusztus 7-én aláírt egy papírt, hogy december 9-ig lemond, ma fölajánlotta a lemondását. Mi a különbség?
SP: Az augusztus 7-i megállapodást fölrúgták, tovább szervezkedtek, az egyik elnökségi tag tévedésből hozzám is küldött e-mailt. Elsősorban a szocialista képviselőknek írta, hogy "gyűjtsünk össze 55 aláírást, hívjunk össze rendkívüli ülést".
MN: Mi lesz azokkal, akik ön ellen szervezkedtek?
SP: 'k is a MOB legitim tagjai. Nincs más lehetőségem és választásom, mint hogy együttműködjem velük is. Föl fogom ajánlani, hogy maradjon mindenki a helyén, hiszen delegálva vannak, ők is felelősséggel tartoznak mondjuk egy önkormányzatnak, egy megyei jogú városnak. Ha pedig úgy alakult, hogy ellenem szavaztak, akkor mondják el nekem, hogy miért. Ha ez a politikai szerepvállalás, akkor azon már túl vagyunk, ebbe nem megyek bele. Mert most senki sem jött elő a kritikával, hogy hol is van a hiba a krétakörben.
MN: Az alapszabályt is felül kellene vizsgálni, hogy önkormányzati vezetők ne lehessenek MOB-tagok?
SP: Annak idején én kezdeményeztem, és boldog voltam, hogy önkormányzati vezetők jönnek, mert arra gondoltam, hogy erősödünk, hogy föllendül az olimpiai mozgalom. Ez üdvös lett volna. Viszont 19-3 arányban meg akartak buktatni a politikai szerepvállalásom miatt, nagyon fegyelmezetten le is adták a voksaikat. Én kész vagyok ezt elfelejteni, ha hallom, hogy elkezdenek a MOB érdekében dolgozni.
MN: Ezt a szoros eredményt nehéz győzelemnek tekinteni.
SP: A legitimitás a sportban mérhető a legjobban: sokszor egy ezreddel nyernek olimpiát. A győztes kapja az aranyat, neki szól a himnusz. Én győztesnek érzem magam.
MN: És a presztízs?
SP: Meg kéne próbálni visszaállítani, de nem lehet, mert amióta elkezdtem politizálni, már nem lehetek ugyanaz a Schmitt Pál. Az emberek fele szeret, a másik pedig nem. Jó lenne, ha úgy gondolkoznának rólam: van ez a Schmitt Pál, ez a zsivány politizál, de az olimpiai dolgokat rendesen végzi.
MN: Morálisan elég kínos ez az egész ügy, nem?
SP: Igen. Sajnálom nagyon, legszívesebben elfelejteném, de nem lehet. Ez egy tanulság volt, hogy itt nincs helye a politikának. Politikusoknak igen, de a politizálásnak nincsen. Nagyon jó érzés, hogy bizalmat kaptam, és úgy gondolom, az olimpikonoknak is az. Nem szólhattak hozzá, nem is szavazhattak, csak itt voltak. Õk nagyon ritkán szólalnak meg, különösen ilyen ügyekben. És attól, hogy ők kiálltak mellettem, még egy vereséget is elviseltem volna. Ezért is mentem bele.
MN: S ha ez nincs?
SP: Decemberig sok víz lefolyt volna a Dunán, de foglalkoztam volna a visszavonulás gondolatával. De ez a megerősítés most már kötelez: Pekingig csinálom. Lesz időm megkeresni és kinevelni az utódom. Elsősorban olimpikonban gondolkozom.
MN: De Gyárfás Tamást már megnevezte.
SP: Én? Soha. Benne soha nem gondolkoztam, és ez a mostani időszak be is bizonyította, hogy alkalmatlan lenne elnöknek. A MÚSZ-t jól elvezeti, segítem továbbra is a foci-Eb-pályázatban. De ez a MOB ebben az összetételben nem igazán számít Gyárfás Tamásra. Én úgy érzem.
A közgyűlés határozathozatala
1. A közgyűlés a határozatait a jelen lévő tagok több mint felének "igen" szavazatával hozza. Szavazategyenlőség esetén a szavazást a vita folytatása után egy alkalommal meg kell ismételni. Újabb egyenlőség esetén a javaslatot el kell vetni.
2. Az alapszabály jóváhagyásához, illetőleg módosításához a MOB- tagság minősített többségének - mely a mindenkori MOB-tagság 50 százaléka plusz egy fő - igenlő szavazata szükséges.
3. A közgyűlés a határozatait általában nyílt szavazással hozza, azonban a közgyűlés hatáskörébe tartozó tisztségviselőket és az elnökség tagjait a jelöltek számától függetlenül, titkos szavazással kell megválasztani.
