Bár csütörtökön Marton László az MTI-hez eljuttatott közleményben bocsánatot kért, s Sárosdi Lilla elfogadta a bocsánatkérést, az ügy korántsem ért véget. Újabb két nő jelentkezett.
Az Indexnek nyilatkozók egyike ugyancsak rajongóként került a Vígszínházba a 90-es évek közepén. Őt is beengedték megnézni a próbákat. Marton próbáján 17 éves korában járt először, elmondása szerint kedves és barátságos volt vele, majd többször mellé ült, és néha megsimogatta a combját is. Később egy premieren is mellé ült, és a sötétben rátette a lány kezét a saját combjára, majd a lány lábai közé nyúlt, de ő kivette onnan Marton kezét, és arra kérte, hogy ezt ne csinálja, a rendező erre megpaskolta a lábát, majd távozott.
„Visszaélt azzal, hogy pontosan tudta, nekünk fogalmunk sincs, mire megy ki az egész” – magyarázta a nő, aki szerint ilyen esetekben azért nem megy el onnan az áldozat, vagy azért megy vissza, mert képtelen elhinni, hogy egy általa tisztelt és megbecsült ember, egy szakmai nagyság valóban képes lenne ilyesmire.
A másik érintett története más, mint az eddigiek. Frissen végzett színházi szakemberként (nem színészként) került a Vígszínházba 2012-ben. „Mikor felkért, nagyon örültem, és kiválasztottnak éreztem magam. Az irodájában kezdtünk a munkához. Az első alkalommal elkezdtem mondani a gondolataimat a darabról, majd közbevágott, és belekezdett egy történetbe arról, hogy Kanadában egy igazgató megerőszakolt, molesztált lányokat, és csak nyitott ajtónál lehet tárgyalni azóta, ezt törvénybe is foglalták. Nem értettem, hogy ez most mi. Mindenesetre nálunk csukva volt az ajtó. Aztán idővel elkezdődött a combtapi. Vonakodtam, és nem nagyon értettem, mi van. Majd jött a mellem tapizása. Megpróbáltam odébb ülni, és kértem, hogy kávézóban dolgozzunk.”
A „megbeszélés” után a lány szólt egy-két szakmabelinek az esetről, mondván, azért ez egy kicsit furcsa. De ők azt mondták: „Ja, a tanár úr szereti a fiatal, csinos lányokat, jár a keze.” Aztán elkezdődtek a próbák, és a tapizás folytatódott.
A lány szerint az esetek nyílt titoknak számítottak, de inkább mindenki elfordította a fejét. Sőt, Marton egyik tanítványa szerint a Színház- és Filmművészeti Egyetem büféjében „viccként” terjedt a szóbeszéd.
„Féltem, azt hittem, tönkreteheti a karrieremet. És közben rengeteg ember el volt ájulva, milyen jó nekem, hogy a nagy Martonnal dolgozhatok ilyen fiatalon.”
Az ő történetében is volt fagyizás, sőt a rendező Londonba, de Kanadába is el akarta vinni magával, előbbi hely kapcsán egy exkluzív kastélyt emlegetett, ahol szépek a lányok, és mindenki azt csinálja, amihez kedve van, és akivel kedve van… A lány nem ment vele sehova.
Történetének úgy lett vége, hogy „lett egy másik fiatal lány. Borzasztó volt látni a történetét. Egyszer odajött hozzám a lány és azt mondta, tudja, hogy a tanár úr öreg, de akkor is olyan furcsa, hogy folyamatosan tapizza. Nagyon rosszul érzi magát. Ezen nagyon felbasztam magamat. Megkerestem a színházban egy-két embert, és mondtam nekik, hogy beszélnék erről a vezetőségnek, mert ez így gáz”. Mire azt a választ kapta: „Figyelj, azt fogják mondani, hogy csitri vagy, te leszel a hibás, téged fognak meghurcolni. Inkább fuss, menj el innen, hidd el, máshol sokkal jobb.”
(Index)
