Zálogkölcsön, nem létező tartozás, csalás, sikkasztás – a bűn fertője Dél-Magyarországon

A Békéscsabai Járásbíróságon tavaly decemberben ítélték el a Jacek néven elhíresült férfit egyebek mellett sikkasztás és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében. A védő szerint lapunknak komolyabb ügyekről kellene írnia.

„Anya, te nem vagy normális, remélem, tanulsz ebből!” – csattant fel a sértett dr. N. Attiláné, Ildikó lánya a tanúvallomása szerint tavaly novemberben a Békéscsabai Járásbíróságon. A nemrégiben meghozott elsőfokú ítélet szerint bár nagyobbrészt egymásnak ellentmondó vallomásokat kellett ütköztetni, s a sértett vallomása sem volt teljesen koherens, az ügy bírája, Máténé dr. Rapport Gyöngyi mégis a sértett vallomását fogadta el a vádlottakéval szemben. A közhangulatot jól érzékelteti, hogy az ítélethirdetés kisebbfajta demonstrációnak is beillett, mivel több, magát károsultnak tartó ember jelent meg a bíróságon, hogy szem- és fültanúja lehessen a Jacek becenéven elhíresült férfi elmarasztalásának ékszerek zálogkölcsönzése, uzsorakamat és egy ingatlan eladásából származó pénz megkaparintása miatt, valamint sikkasztás és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében.

Volt megoldás

2016-ban az egyik helyi televíziónál reklámasszisztensként dolgozó Ildikó a romló anyagi helyzete miatt a családi örökségből származó értékes arany ékszereit zálogházba adta. Ildikó pénzügyi viszonyai azonban nem javultak, amit elpanaszolt egyik olyan ismerősének is, aki az egyik nagyobb helyi zálogház alkalmazottja volt. „Van megoldás erre!” – mondta az ismerős, s megadta a nőnek a későbbi elsőrendű vádlott, a békéscsabai S. János – vagy ahogy az ismerősei szólítják, Jacek – telefonszámát. (A vádhoz kötöttség elve miatt a perben és az ítéletben sem tértek ki arra, hogy a zálogházi munkatársnak miért éppen az uzsorakölcsönök feltételezett folyósításával is foglalkozó és meglehetősen jó anyagi körülmények között élő Jacek jutott az eszébe. Erre utóbb, lapunk kérdésére, a vádlott ügyvédje sem tudott válaszolni.) A zálogházi közvetítő révén létrejött kapcsolatfelvétel után a sértett gyorsan megegyezett Jacekkel: a férfi a zálogkölcsönöket visszafizeti helyette, az ékszereket pedig magánál tartja mindaddig, amíg a nő ki nem egyenlíti a kölcsön összegét, továbbá a 20 százalékos kamatot. Ildikó a tartozását a szülei után megörökölt békéscsabai ház eladásából tervezte rendezni.

A megállapodás alapján a férfi a kiváltott ékszereket nem terhelhette meg, nem idegeníthette el és nem is használhatta. S. János 2017 tavaszán kifizette Ildikó zlogtartozásait, s ezzel tizenöt darab, összesen közel 3,4 millió forint értékű ékszer került hozzá megőrzésre. S. azonban már májusban – az értéktárgyak tulajdonosának tudta és beleegyezése nélkül – az ékszereket részben megterhelte, részben értékesítette, míg egy 280 ezer forint értékű karkötőt visszaadott a sértettnek. A későbbi vádirat szerint az elsőrendű vádlott e magatartásával a sértettnek valamivel több, mint 3 millió forintos kárt okozott.

A Békéscsabai Járásbíróság előtt lezajlott büntetőperben kiderült, Jacek az Ildikóval történt megismerkedését követően tisztában volt azzal, hogy a sértett az elzálogosított ékszerei­hez érzelmileg szorosan kötődik, és azt is tudta, milyen ingatlannal rendelkezik. Ezért, áll a vádiratban, elhatározta, hogy „a kialakított bizalmi viszonyt felhasználva, jogtalan haszonszerzés érdekében a sértettet tévedésbe ejti, és ezzel további kárt okoz neki”. S. János azzal hitegette a nőt, hogy az ékszerek a megállapodásnak megfelelően nála vannak, és azokat az „elszámolást követően” visszaadja neki. Ám arról ismétlődő kérdései ellenére sem tájékoztatta soha Ildikót, hogy aktuálisan mekkora összeggel tartozik neki. A vádirat legfontosabb állításait később akceptáló Békéscsabai Járásbíróság a decemberi ítéletében kimondta:

Jacek eltitkolta, hogy az ékszereket nem áll szándékában visszaadni – főleg, hogy azok egy részét már eladta.

Sőt, Jacek rávette a reklámasszisztenst, hogy a követelés biztosítására jelzálogjogot jegyezzenek be az örökölt ingatlanra. Ebbe a mindvégig naiv és jóhiszemű Ildikó, ékszerei visszaszerzésében reménykedve, beleegyezett. Aláírt egy szerződést, mely szerint Jacek élettársának, Z. Éva későbbi másodrendű vádlottnak 8 millió forinttal tartozik – ez persze nem felelt meg a valóságnak. Erre hivatkozva a békéscsabai ingatlanra 2017 nyarán jelzálogjogot engedett bejegyeztetni Z. Éva nevére 8 millió erejéig. (Egy ügyvédi hiba folytán elsőre 16 millió forint értékben terhelték meg az ingatlant – utóbb ezt korrigálták.) Ildikó az ingatlant 2018 októberében eladta, a szerződés értelmében a befolyt 11 millió forintos vételár őt illette. A nem valós tartozás 8 milliós összegét az ingatlanra terhelt jelzálogra hivatkozva Jacek rögtön magával vitte azzal a szöveggel, hogy „most siet, de majd hamarosan elszámolnak”. Ezután Ildikó többször kereste a férfit, hogy most már adja vissza az ékszereit és számoljanak el a még fennmaradt tételekkel, de erre nem került sor. Jacek olykor azzal hárított, hogy „most nem fér hozzá az ékszerekhez”.

Két évvel (!) később, 2020. május 4-én találkozott egymással megint Ildikó és S. János. Utóbbi 190 ezer forintot átadott nőnek azzal, hogy egy előre elkészített okirat aláírásával Ildikó ismerje el, nincs követelése vele szemben. Ildikó erre már nem volt hajlandó. Végső elkeseredésében azt mondta S.-nek, hogy feljelenti a rendőrségen. „Nyugodtan jelents fel, úgysem tartozok neked semmivel!” – mondta erre Jacek, legalábbis Ildikó így idézte fel a történteket lapunknak.

A Békéscsabai Járási Ügyészség szerint S. ezzel 8 millió forint kárt okozott dr. N. Attilánénak, amiből alig 200 ezer forint térült meg. Jacek élettársának a férfi és az Ildikó közötti ügyletről nem volt tudomása, azonban a zálogszerződéseket úgy írta alá, hogy tudta: a sértettnek nem adott kölcsön 8 millió forintot, ezért vele szemben jogszerű követelése nem volt.

 

"Nyugodtan jelents fel"

Fotó: Getty Images

Ékszer a kapucniban

Dr. N. Attiláné első feljelentését 2020-ban a rendőrség megszüntető határozattal zárta le. Egy újabb feljelentés után viszont a helyi rendőrség és a békéscsabai ügyészség mintha nagyobb sebességre kapcsolt volna. S. János védője szerint nehezen megfejthető e fordulat a nyomozó hatóság munkájában, de jól rögzíthető. Mások szerint csupán arról van szó, hogy a nyomozás szélesebb körű lett, ennek révén az üggyel összefüggésben jóval több békéscsabai zálogház vonatkozó ügyleteit gyűjtötték egybe, s ez új támpontokat adhatott a rendőrségnek, s utóbb a vádhatóságnak.

2023 áprilisában, egy nappal az éppen aktuális kitűzött tárgyalás előtti délután a békéscsabai vasútállomáshoz közel a kutyáját sétáltató Ildikó – ahogyan a nő elmondta – összefutott „a szinte a semmiből” felbukkant Jacekkel és barátjával, akit a magassága miatt sokan Colosnak hívnak. Colos a nő mögé került, és valamit beletett a kapucnijába. A nő először azt hitte, akár bomba is lehet, ezért gyorsan kivette onnan és a földre dobta. Ildikó ekkor felismerte: az S.-hez került családi ékszereinek az egyik darabja volt az. Az ideges Ildikó telefonon hívta barátnőjét, V. Katalint, aki ugyancsak „Jacek-károsultnak” tudja magát, és aki hamarosan Ildikóhoz sietett. Katalin tanácsára a rendőrségre mentek, ahol feljelentést tettek Jacek és a társa ellen.

A másnapi tárgyaláson jókora polémia keveredett a történtek miatt; a védelem merő kitalációnak nevezte ezt, mondván, a vádlott akkor nem is volt Békéscsabán. Balázs Imre ügyvéd, Jacek jogi képviselője mind a bíróságon, mind utólag a Narancsnak azt mondta, nem is voltak a védencénél dr. N. Attiláné ékszerei, így semmiképp sem tudta volna visszaadni azokat; és szerinte arra sincs bizonyíték, hogy ügyfele 20 százalékos kamatért kínálta volna a szolgálatait. Az ügyvéd szerint az állítólagos kapucnis mesét a térfigyelő kamerák nem igazolták. és ennek a körülménynek a vádlott és a védője szerint a bíróság és a rendőrség nem járt kellően utána.

Titkos hangfelvétel

Legalább ekkora vitát gerjesztettek azok a titokban készített hangfelvételek, amelyeket Ildikó rögzített Z. Éva dohányboltjában. Mindezt a már említett V. Katalin tanácsára tette, miután az állítólagos 8 milliós tartozás kifizetése után sem kapta vissza az ékszereit, és Jacekkel sem személyesen, sem telefonon nem tudta felvenni a kapcsolatot. A bíróság perdöntőnek tartotta, hogy a rossz minőségű, de nem manipulált, s ha a nehezen is, de azért érthető felvételeken Z. Éva nem utasította vissza, hogy az ékszerek az élettársánál vannak, s hogy a 8 millió forintos tartozás valójában nem létezik. A perben viszont következetesen mindennek az ellenkezőjét állították, sőt azt mondták, hogy ők „mindig segítették Ildikót”.

„Ti üzleteltétek le, ezeket csak Jacekkal tudod megbeszélni!” – a felvételen Z. Éva mondja ezt Ildikónak. A védelem szerint a titokban készített hangfelvétel a rossz minőség miatt értelmezhetetlen, a felvételt pedig az elkészítés módja és szándéka miatt ki kellene zárni a bizonyítékok közül; egy korábbi alkotmánybírósági döntésre hivatkozva azonban a Békéscsabai Járásbíróság másként döntött.

„Az átlagot meghaladó vagyoni viszonyok között élő védencemnek nem volt célja és nem szorult rá jogtalan előnyszerzésre, volt és van vagyona” – érvelt perbeszédében az ügyvéd. Azt nem tette hozzá, hogy védence nevén meglepően kevés ingó és ingatlan vagyontárgy van. Közel 200 milliós békéscsabai házban él, amely azonban idős tsz-nyugdíjas édesanyja nevén van, míg az autói, földjei és egyéb vagyontárgyai jó része a fiáén és élettársa anyjáén. A jogi képviselő nem lát ellentmondást abban, hogy bárki ilyen jó anyagi körülmények között él, miközben egy-másfél évtizedre visszamenően nincs munkahelye és olyan bevallott jövedelme, amiből erre futná. S. János nyaranta jó két hónapot a horvát tengeren tölt, ahol összesen mintegy 10 ezer eurós keresetért egy sétahajót vezet.

A Békéscsabai Járásbíróság az elsőfokú ítéletében bizonyítottnak látta, hogy az ügy szálait Jacek szőtte és mozgatta. Ezért a bíróság nagyobb értékre, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében és jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében mondta ki bűnösnek, amiért három és fél éves börtönbüntetéssel sújtotta, továbbá négy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, és 450 ezer forint pénzbírságot szabott ki rá. Élettársa felfüggesztett szabadságvesztést és félmilliós pénzbírságot kapott. A magukat végig ártatlannak tartó vádlottak az ítélet ellen felmentésért fellebbeztek. Balázs Imre ügyvéd a Narancsnak azt állította, hogy ítéletében a bíróság szokatlanul szélesen értelmezte a mérlegelési jogkörét. Szerinte ezt támasztja alá, hogy a bíróság egy ellentmondásoktól terhes, sőt egy általa szavahihetetlennek tartott állítólagos sértettnek hitt a vádlottakkal szemben. Folytatás a Gyulai Törvényszéken, amelyet a polgárjogi igény érvényesítése követhet.

Még az első tárgyalási napon Balázs Imre e cikk szerzőjének azt mondta,

„miért nem a Székesfehérvári Törvényszéken folyó, az agrártárca volt helyettes államtitkára milliárdos vesztegetési és közokirat-hamisítási ügyéről ír az általam nagyra becsült Narancs? Ahhoz képest ez egy jelentéktelen ügy.”

Egy régi eset

Nem először írunk S. Jánosról. Másfél évtizede rögzítettük, hogy 1999 őszén a Gyulai Büntetés-végrehajtási Intézetben éppen szabadságvesztését töltő S.-hez két illusztris látogató érkezett: Pallag László kisgazda országgyűlési képviselő, az elhíresült parlamenti olajbizottság elnöke és Túri András, a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal vezető ügyésze. (Lásd: Régen volt, felejtsük el, Magyar Narancs, 2008. augusztus 28.)

Egy jól menő, gabonafelvásárlással foglalkozó békéscsabai cég vezetőjét zsarolták meg azzal, ha nem ad 6 millió forintot, akkor megölik az unokáját, sőt a fejét is levágják. Az ügyben folyó szövevényes nyomozás és bírósági tárgyalás oda lyukadt ki, hogy mindennek az értelmi szerzője és kivitelezője az az Á. Béla ezredes volt, aki akkortájt a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági igazgatói posztját töltötte be, s ráadásul ezt a nyomozást is vezette. Jacek akkori látogatóinak elmondta, hogy őt az ezredes juttatta a rácsok mögé, noha, mint állította, „ő semmit nem követett el”, Pallagék elsősorban olajügyekről kérdezték, ám elmondása szerint ezekről ő nem sokat tudott. Másrészt Jacek nem cáfolta az akkori újsághíreket, amelyek szerint terhelő vallomást tett Á. Bélára. Jacek – messze nem egyedüliként – tudott a gabonás cégvezető megzsarolásáról és arról, hogy az üzletember az ezredesnek adta át a pénzt.