Az Orbán-kormány végnapjai?

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. január 28.

Diplomáciai jegyzet

Ideje lenne, hogy a magyar politikai elit – már amelyik kiérdemli e nevet – ráébredjen feladataira, kötelességére. Nem elég lenézni az Orbán-tábor mániákusainak antiliberalizmusát, nyílt rasszizmusát, illetve megvetni a Fidesz körüli politikai haszonlesők opportunizmusát.

Mintha a magyar közvélemény – leszámítva a diákságot és egynémely szakszervezetet – észre sem venné, hogy megkezdődött a 2014-es kampány, pedig erre számos jel utal, főként, ha az ember a nemzetközi reakciókra figyel. Azok, akik kintről – kormányok vagy nagy nemzetközi intézmények megbízásából – követik nyomon az itteni eseményeket, nagyon is tisztában vannak annak következményeivel, mi történhet, ha a Fidesz újrázni lesz képes. Orbán Viktor – és a mögötte álló parlamenti frakció – sok mindent tett, hogy esetleges eljövendő választási győzelmének tisztességét, becsületét már jó előre kétségessé tegye, így az még akkor is illegitim lesz, ha a voksok többségét történetesen a mai kormány mégis megszerezné.

A nyugati sajtó érzékenyen reagál minden apró hírre, sőt arra is, ha adott esetben semmilyen érdemi információ nem szivárog ki a kormány tervezett lépéseiről vagy kényszerű rögtönzéseiről, az unió pedig kezdi felépíteni azt a stratégiát, amellyel az Orbán-kormány végnapjaira reagálhat. Jól megkomponált érv- és eseménysor vezet máris a Nemzeti Bankban történő vezetőcsere bejelentéséhez, aminek negatív gazdasági következményei még akkor sem lesznek elkerülhetők, ha a miniszterelnök netán meghozná a maga „vezéráldozatát”, s nem Matolcsyt jelölné bankelnöknek. Hisz mára olyan helyzetbe lavírozta magát, amiből jól semmiképp sem jöhet ki: aki szakmailag elfogadható lenne bankelnöknek, az a jobboldal számára eleve kiátkozott. Ráadásul Simor András utóda óhatatlanul a Matolcsy által felhalmozott tehertétellel kezdi majd el munkáját.

Brüsszeli, strasbourgi, velencei, luxemburgi vonatkozásban a következő tíz-tizenkét hónapra koncentrálódik számos prognosztizálható újabb elmarasztalás, kötelezettségszegési és egyéb eljárás, melyekbe belesimulnak majd az ellenérdekelt szomszédos kormányok lépései, és annak a feszültségnek a fokozódása is, ami a magyar kormány és a határon túli magyar szervezetek viszonyát már jó ideje jellemzi. E szervezetek – a magyarországi partnereikhez képest – jobban érzékelik annak a válságnak a fokozódását, amely a magyarországi-határontúli viszonyban mutatkozik azóta, hogy az Orbán-kormány beemelte a belpolitikába az eddig a külterekben zajló konfliktusokat. A határon túliak ma azt kockáztatják, hogy végzetesen megromlik viszonyuk azzal a magyar választói réteggel, amely – tekintettel a Fidesz igazságtalan és csalásra idomított új választójogi törvényére – legitimációs szempontból akkor is a 2014-es választások győztese lesz, ha történetesen mégis alul marad.

Az Orbán-kormány reformok helyett romokat hagy maga után. Az unió és az ország legfontosabb szövetségeseinek, így az Egyesült Államoknak a figyelmét ma elsősorban az köti le, miként lesz menedzselhető az Orbán okozta magyar politikai válság a választások után. A demokratikus intézmények olyan állapotba kerültek, hogy újabb rendszerváltás nélkül a politikai és gazdasági – mi több, a szociális – stabilitás nem lesz garantálható. Ugyanakkor kétséges, hogy e politikai válságot, a demokrácia inflálódásának, sőt felszámolásának következményeit képes lesz-e a magyar társadalom egymaga kezelni. Szerencsére nem élünk légüres térben; olyan külső erők segítségére és olyan, másutt honos megoldások átvételére lesz szükség, amelyek nemcsak a nyugati-keleti különbségek áthidalásában lesznek hasznosak, de abban is, hogy általuk Magyarország képes legyen bepótolni azon mulasztásait is, amelyeket az 1989 utáni elszalasztott lehetőségek hagytak ránk örökül.

Talán a legfontosabb ezek közül az a belső katarzis, amely egyszerre lesz kulturális és politikai, s amelyre legutóbb Benjamin Cardin szenátor, az USA Helsinki Bizottságának társelnöke hívta fel – igen nyomatékosan – a figyelmet, John Kerry kijelölt külügyminiszter pedig ugyanezt tette a szenátus külügyi bizottsága előtti meghallgatása során. A demokrácia léte és a jogok, a jogszerűség működése egymást feltételező tényezők; összhangjuk nem volt teljes az elmúlt huszonkét évben, de azokban az időszakokban, amikor a Fidesz volt hatalmon, illetve amikor ez a párt volt az ellenzék meghatározó ereje, a közöttük lévő disszonancia felerősödött, mi több, 2010 óta teljessé és elviselhetetlenné vált.

Ideje lenne, hogy a magyar politikai elit – már amelyik kiérdemli e nevet – ráébredjen feladataira, kötelességére. Nem elég lenézni az Orbán-tábor mániákusainak antiliberalizmusát, nyílt rasszizmusát, illetve megvetni a Fidesz körüli politikai haszonlesők opportunizmusát.

Érdekes módon a magyar ellenzéken kívül mindenki teszi a dolgát. Neelie Kroes uniós biztos ismét megszólalt a média helyzetével kapcsolatban, félreérthetetlenné téve: az ügy nem került le a napirendről. Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács főtitkára most látta időszerűnek, hogy egy hónapokkal korábbi magyarországi tárgyalássorozat részleteit a világ elé tárja. E tárgyalásokon a magyar kormány „vitatott törvényei” éppen úgy szóba kerültek, mint „az igazságszolgáltatás és a média szabadságának kérdése”. Viviane Reding pedig, az Európai Bizottság alelnöke, alig egy hete – a Bayer-cikk kapcsán – ismét a magyar jobboldal rasszizmusával foglalkozott.

Az Egyesült Államok külügyminisztériumának képviseletében Thomas O. Melia Budapesten – vagyis a helyszínen – fejezte ki aggodalmát. Az európai vezetők pedig azzal, hogy távolmaradásukkal tüntetnek; nem hajlandók fogadni Orbánt, de pártjának és kormányának alacsonyabb beosztású, kevésbé exponált tagjait sem. Megvetésük politikai és morális üzenet egyszerre. Az unió ismét napirendre vette a magyar kormány mulasztásait, és azon tetteit is, amelyeket saját rendjével, értékeivel, elvárásaival összeegyeztethetetlennek tart. A gazdasági tényezők is ugrásra készen várják a pillanatot. Mindennek ellenére tényleg már csak a magyar ellenzéken múlik, hogy a kampány Orbán végnapjaihoz viszi-e egyre közelebb az országot, vagy a katasztrófához.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.