Ballai József: Megittuk a Coca-Colát
"Álltunk ott, a Ballai család, a vasútállomási kisház nagyszobájában, megittuk életünk első kóláját, nem szóltunk egyetlen szót sem, és néztünk egymásra. "
"Álltunk ott, a Ballai család, a vasútállomási kisház nagyszobájában, megittuk életünk első kóláját, nem szóltunk egyetlen szót sem, és néztünk egymásra. "
"A rozoga Moszkvics kormánya óriásinak látszott, aminek a tekeréséhez komoly férfi ereje szükséges. A sebváltó rögtön a kormány mellett jobbról, ismeretlen műszerek elől. Aki egy ilyet el tud vezetni, az már tényleg mindennel megbirkózik."
„Az ikerség, és szerintem ez az egészben a legfontosabb, nem a versenyre, hanem az együttműködésre nevel, ösztönöz, szocializál.”
„1993-ban New Yorkban az elegáns szálloda süppedős lépcsőjén nekem le kellett volna mondanom a programot és meg kellett volna hívnom a hajdani CIA-tisztet, hogy meséljen a munkájáról.” Ballai József írása egy ma már hihetetlennek tűnő történet nem mindennapi főszereplőjéről.
Terveztem egyszer egy darabot ezzel a címmel. Az alapötlet szerint egy zenemű nem egyéb, mint emészthetőre csinált, felfoghatóra kikevert, élvezetes hangzásokká, izgalmas folyamatokká összefőzött zajok, hangok sorozata. Ez tulajdonképpen most is tetszik, talán egyszer megkomponálom.
Az alábbi írás a nyelv és identitás viszonyáról szól, ami szerintem sokkal bonyolultabb dolog annál, mint hogy egyszerűen elfogadjuk azt a kézenfekvőnek tűnő tételt, hogy „a nyelv a nemzeti identitás legfontosabb eleme”.