Egotrip

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Egotrip

Néhány náci apokrif

Heinrich Himmlernek, az SS vezetőjének árja örökséget kutató tudósairól az utókor általában úgy vélekedik, hogy futóbolondok vagy imposztorok gyülekezetéről van itt szó, akik kiszolgálták Himmler hagymázos őstörténeti projektumait. Például azt, amelynek révén Ernst Schäfer expedíciója (1938–1939) úgymond megtalálta Tibetben az elsüllyedt Atlantiszról elmenekült árják leszármazottait.

Az SS égisze alatt működő Ahnenerbe, az 1935 és 1945 között működő ősörökségi intézet zsoldjába szegődött tudósok (úgy másfél százan) talán képesek voltak elválasztani egymástól mítoszt és valóságot, de az „igazságnak” egy ideológiával átitatott környezetben alig van jelentősége. Hitler a Mein Kampfban rámutatott arra, hogy a történelem olyan stúdium, amelynek feladata az ifjúság hazafias nevelése és a nemzeti büszkeség ápolása. A történelem ilyen értelemben valóban az élet tanítómestere, Cicero csak abban tévedett, hogy a históriát mindig az igazság fénye (lux veritatis) világítja meg. Nevelő erejük az anekdotáknak is lehet, bár ezek legtöbbször nem igaz történetek. Lényeges csak az, hogy a narratívák összeférjenek a nemzetiszocialista ideológiával. Egy anekdota néha jól beilleszthető az ideológiai építménybe. Például a lándzsához, amellyel egy római katona átszúrta a megfeszített Krisztust, számos csoda köthető, de a legnagyobb mégis az volt, amikor 1909-ben az ifjú Hitler meglátta azt egy kiállításon, révületbe esett, és egy pillanatra megvilágosodott előtte az ő magasztos történelmi küldetése. Remek történet. A lándzsa egyébként ma a bécsi Hofburg kincstárában tekinthető meg.

A nácik törődtek az ideológia és a történelem harmóniájával. Például a Mein Kampf 11. fejezetében a Führer átvette H. S. Chamberlain hármas felosztását, miszerint van egy kultúra­teremtő faj: ez az árja (germán), de vannak kultúrarombolók is: itt főként a zsidókra kell gondolnunk. Továbbá léteznek még kultúra­hordozó (Kulturträger) „fajok”, azaz nemzetek is. Ha ezen elgondolkodunk, akkor disszonanciának tűnik, hogy a régi görögök és rómaiak kultúrája, írásbelisége időben megelőzni látszik a germánt. A Führer ezt a problémát a déli országok kedvező klímájával magyarázta 1942. július 7-én egy „asztali beszélgetésében”. Az élelmes Himmler azonban már 1937-ben megtalálta azt a klasszika-filológust, Franz Altheimet (1898–1976), aki képes volt akár ősi germán rúnafeliratokat is felfedezni Itáliában (Val Camonica, Lombardia).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.