Vajda Mihály

A ki nem végzett Szókratész

Szókratész Amerikában I.

Egotrip

(E-mail Szókratésznek New Yorkba) Amikor már tudtam, hogy Amerikába mész, öreg barátom – megint nem tudom, melyikünk az öregebb, a fene megeszi –, megkértem New York-i barátaimat, segítsenek majd venni neked egy laptopot vagy okostelefont, s tanítsanak meg e-mailezni. 

Bocsánatot kérek, tudom, hogy nemigen szereted az ilyen ördögi praktikákat. De ha te egyszer már arra vetemedtél, hogy elrepülsz Amerikába! Nem gondoltam volna, de belátom, nem figyeltem rád igazán, tudod a tóga, a szandál, meg a göcsörtös bot… – meglátván téged a Kavics utca tetején minden ellenkező kétezer-ötszáz éves híresztelés ellenére, olyan Szókratész-szerűnek hittelek, oszt’ kiderült, nem is alaptalanul – szóval arra következtettem, hogy szokásaidat illetően konzervatív vagy. Eszembe sem jutott, hogy egy szép napon majd repülőgépre szállsz. Olyan türelmesen végigbattyogtad Európát és Ázsiát Lisszabontól – képzeld, ott én nem jártam, s ahogy elnézem magam, nem is fogok; én ugyanis, veled ellentétben, öregszem – egészen Vlagyivosztokig – ott sem jártam, apám viszont igen, miután az első világháborúban fogságba esett, az oroszok elcipelték magukkal egészen odáig, ahol aztán elszegődött egy teherhajóra és hazajött –, hogy megtévesztettél engem. Azt hittem, még vonatra sem szálltál soha. De ha repülés, akkor aztán már minden lehet, még e-mail is; s kell is, feltétlenül.

Képzeld, Szókratészem, ahogy az emberek megtudták, hogy elmentél Amerikába, szinte kétségbeesetten kérdezték, hogy ezzel most már vége is, mármint a beszélgetéseinknek. Alig győztem őket megnyugtatni. De hogy a Szókratész elment Amerikába… Miért engedted? Azt hitték, hogy egy Szókratésznek lehet valamit csak úgy megengedni, vagy nem megengedni… Pedig olvasták Platón Kritónját. Hogy könyörgött neked kedves tanítványod, Kritón, hogy lépjél meg Athénból, ne hagyd, hogy kivégezzenek, te meg – bár szeretted a fickót, s jól tudtad, hogy a többiek is ezt szeretnék – egy pillanatig sem hezitáltál. Egy athéni polgár, ha halálra ítélik, meghajlik polgártársai akarata előtt. S lám, kétszeresen is igazad volt. Egyrészt az emberek csodálják hősiességedet, az emberi nagyság szobrának tekintenek – követni téged persze eszük ágában sincsen; változnak az idők, változnak a szokások, o tempora, o mores! –, ha hazajöttél Európába, megbeszéljük majd ezt is. Másrészt, lám, az istenek, akiket állítólag megtagadtál, mégis életben hagytak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.