Egotrip

Mélyi József: Pálya a magasban

Négyszáz métely

Egotrip

Véget ért az atlétikai világbajnokság Budapesten. Maradt ránk néhány futó élmény és egy teljesen felesleges stadion, amelyre rávetül az olimpia hosszú árnyéka.

Mert nem lehetnek kétségeink, mindennek bizonyos tekintetben semmi más értelme nem volt, mint hogy egy újabb kis jel kerülhessen fel Orbán Viktor pincéjében arra a nagy Budapest-térképre, amelyen az olimpia leendő helyszíneit színes fonalak kötik össze, mint az amerikai sorozatokban, ahol az amatőr nyomozók így keresik a tettest. Minden hirdetés és olcsósított jegy, valamennyi atlétikai nagykutya megvendégelése, Youhuu összes mozdulata csak azt szolgálta, hogy a miniszterelnök vágya beteljesüljön, s egyszer még, az ő életében olimpia legyen Budapesten.

Mindezt tudtuk eddig is. Most azonban érezhetjük, hogy körülöttünk azok az embe­rek, akik néhány évvel ezelőtt még magabiztosan és nevetve utasították el a budapesti olimpia gondolatát, mint az orbáni jövőzabáló politika csimborasszóját, mintha meginogtak volna. Mintha hatni kezdene a gondosan és nem is olyan titokban adagolt – bár címkével soha el nem látott – méreg: ha már ennyi új stadion, uszoda, pálya rendelkezésre áll, hát miért is ne? A métely lassan mindenütt megtelepszik és elgyengíti az immunrendszert, amely pontosan láttatná, hogy a stadio­nok fenntarthatatlanok, a közszolgáltatások még jobban háttérbe szorulnak majd, a fővárosi vízfej pedig csak növekedni fog.

De hát ezt is tudjuk. Amit nem láttunk még, az a propaganda eddig ismeretlen szintje. A mindenkit elérő, minden kételyt félresöprő sikerhirdetés mindenütt jelenvalósága. Amely annyira gátlástalan, hogy az állami hírportál már a magyar futball egyik legszé­gyenletesebb veresége utáni percekben (!) kritika helyett azt harsogja: „most kell mindenkinek a Fradi mögé állnia!”; amely annyira szégyentelen, hogy a politikai szócsővé tett sporthíradók hatalmas sikerként ünneplik a kajak-kenu vb magyar eredményeit, miközben utoljára a nyolcvanas években szerepeltünk hasonlóan rosszul. A kételkedő hangoknak már a kommentekben is alig jut hely, a nyilvános szakmai bírálatok azonnali hang-, pozíció- vagy pénzmegvonással járnak, s így már a hetvenes évek építő kritikáját is visszasírjuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.