Komiszkenyér

Édenkertjeink V. (Maharadzsák luxusa)

  • Salamon János
  • 2011. február 3.

Egotrip

Talán furcsának tűnik, de akárcsak a tűzgyújtást, a lábbelit is fel kellett találni egyszer. Egy régi indiai legenda szerint az ötlet egy maharadzsa udvarában született. A nagyúr előszeretettel sétált a palotáját övező erdei és hegyi ösvényeken, amelyeket a kényelmesebb járás kedvéért állatbőrökkel boríttatott. Megtehette: egy maharadzsának ez nem luxus. Egy nap azután udvarmestere azzal a bizarr javaslattal állt elő, hogy a talaj helyett inkább a nagyúr lábfejét kellene bőrrel borítani.

Talán furcsának tűnik, de akárcsak a tűzgyújtást, a lábbelit is fel kellett találni egyszer. Egy régi indiai legenda szerint az ötlet egy maharadzsa udvarában született. A nagyúr előszeretettel sétált a palotáját övező erdei és hegyi ösvényeken, amelyeket a kényelmesebb járás kedvéért állatbőrökkel boríttatott. Megtehette: egy maharadzsának ez nem luxus. Egy nap azután udvarmestere azzal a bizarr javaslattal állt elő, hogy a talaj helyett inkább a nagyúr lábfejét kellene bőrrel borítani.

Nekünk, moderneknek persze éppen a nagyúri gyakorlat tűnik bizarrnak. Mi ez, ha nem az ember-természet viszony logikájának valóságos lábbal tiprása? - kérdezzük fintorogva. Csak egy mérhetetlen gazdagságába és hatalmába belehibbant maharadzsának juthat eszébe az erőforrások ilyen esztelen herdálása - tesszük hozzá környezettudatosan. És elhamarkodottan.

Fintorgásunk itt nem azért elhamarkodott, mert a természethez való viszonyunkat illetően a mi lelkiismeretünk sem lehet tiszta. Nem az a baj, hogy még mindig nem vagyunk eléggé környezettudatosak, hogy a gyakorlatunk nem ér fel a saját magas elveinkhez, hanem inkább az, hogy ezek az elvek semmivel sem érnek magasabbra, mint a legendabeli maharadzsáé. Mert mi sem akarunk mást, mint a talpunk alá egyengetni a világot. A kényelmesebb járás kedvéért.

Ettől persze még nem lesz rossz a lelkiismeretünk. Sőt, büszkék vagyunk arra a felfedezésünkre, hogy a környezetünkkel való kényelmes viszonyhoz nem szükséges az elveink filozofikus mérlegelése. A természetet kedvünkre formálhatjuk, igazíthatjuk anélkül, hogy meg kellene értenünk. A baj - úgy véljük - inkább a filozófusokkal van, akik Marx szerint "a világot eddig csak különbözőképpen értelmezték, holott a feladat az, hogy megváltoztassuk" (Tézisek Feuerbachról, 1845).

Ha a lábbeli történelmének lenne kereke, akkor ez a marxi mondat a klasszikus filozófia szemszögéből nézve felérne ennek a keréknek a visszaforgatásával. Mintha valaki azt mondaná: "A vargák eleddig folyton az emberek lábfejét vizsgálták, takargatták bőrrel, holott a feladatuk az, hogy betakarják a világot."

A világmegváltoztatás ötletének baljós képtelenségét némiképp elfedi jószándékúsága. Hiszen mi csak jót akarunk. A változtatásnak nem azért érezzük szükségét, mert unjuk magunkat. Ha így lenne, akkor beérnénk akár egy rosszabb vagy egyszerűen egy másik világgal is: mindegy, csak ne ez legyen. De mi egy jobb világot akarunk formálni, a legjobbat.

Az eredeti elképzelés szerint ezt a legjobb világot nem is nekünk kell formálnunk, hanem kulcsrakészen kapjuk, méghozzá "nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra" (Pál I. levele a Korinthusbeliekhez, 15,52). Ebben a készen kapott mennyei paradicsomban "a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk".

Pál nem volt a reformok embere. Változáson ő apostoli egyszerűséggel világforradalmat értett, de annak egy olyan különös formáját, amelyben nekünk egyetlen szerep jut, a várakozás. A forradalom nem jött el, aminek következtében paradox módon forradalmi változás állt be az életünkben: nagy hirtelen értelme lett.

A kérdés, amely előtt a klasszikus gondolkodók, a világot különbözőképpen értelmező filozófusok tehetetlen némasággal álltak, most válaszra talált. Az emberi lét értelme a várakozás maga, a megváltásra való szüntelen készülődés. A régiek tanácstalansága teljesen érthető, hiszen ők, mondhatni, csak éltek bele a világba, a súlytalan, iránytalan időbe. Ezzel szemben mi egy olyan értelmes, jelentésteli történet közepén találjuk magunkat, amelynek van eleje (Ádám et al.) és vége (végítélet, megváltás stb.).

A mi tejjel-mézzel folyó Kánaánunk az iránynyal-céllal folyó idő, vagyis a történelem. Az idő folyásával azután az életünknek értelmet kölcsönző történelmi feladatnak, a várakozásnak is lett történelme, értelmes története. A várakozási időt fejlődéstörténeti szakaszokra kezdték osztani az olyan, sok ráérő idővel rendelkező, nyughatatlan szellemek, mint például Fiorei Joachim a XII., vagy Auguste Comte a XIX. században.

A pápai és királyi udvarokba bejáratos ciszterci apát, Joachim szerint a történelem három korszakra osztható. Az első az Atya, a második a Fiú, a harmadik pedig a Szentlélek kora. Az elsőben az ószövetségi törvénynek engedelmeskedünk, a másodikban az Újszövetségre támaszkodó katolikus egyháznak, míg a végső harmadikban a mindenkit átható, egyetemes szeretetnek.

Comte felosztásában a teológiai hiedelmek és a metafizikai spekulációk után eljön a pozitív (tárgyszerű) tudomány kora. Vagyis a gyermeki tévelygéseinkből és kamaszkori álmodozásainkból kinőve eljutunk az érett felnőttkor józanságáig.

A hosszú várakozás története végül úgy nyer értelmet, úgy lesz kerek, hogy utolsó szakasza egyben helyettesítése, kiváltása annak a megváltásnak, amelyre eredetileg várni kezdtünk. A mennyei helyett a földi paradicsom lesz az osztályrészünk, ezt azonban már nem kulcsrakészen kapjuk. A világforradalmat most már nekünk kell csinálnunk.

Joachim modelljében a törvény kőtáblái, valamint a rendfenntartó egyházi és világi intézmények falai még egy külső forrásból (a krisztusi evangéliumból) táplálkozó egyetemes szeretet nyomására omlanak el. A comte-i evangéliumban meghirdetett paradicsomot viszont már érett felnőttekként, a saját tudományunkból, önerőből építjük.

Az új tudomány úgy a sajátunk, hogy kizárólag a saját magunk számára kézzelfogható, empirikusan igazolható, tesztelhető tények és jelenségek leírására, elemzésére szorítkozik. A legjobb világ, illetve társadalom az, amelyet az ilyen értelemben vett legtudományosabb fejek, tehát a legérettebb felnőttek irányítanak. Ahhoz, hogy az ilyen fejek által vezérelt világforradalom régi, gyerekes, kamaszos önmagunkat is elsöpörhesse, ahhoz tehát, hogy a világgal együtt önmagunkat is megváltoztathassuk, el kell fogadnunk azt a képet, amelyet az új, józan, tárgyszerű leíró tudomány fest rólunk. Be kell látnunk, hogy nem vagyunk többek a tudományosan megfigyelhető, leírható, tesztelhető és kontrollálható vonásaink, vagyis nagyjából a gazdasági érdekeink, osztályérdekeink, fogyasztói szokásaink és szexuális ösztöneink összességénél.

A történelem feltalálása előtti régiek szerint is az a legjobb társadalom, amelyet a legtudományosabb elmék irányítanak. De az ő felfogásukban a tudomány sohasem lehet a sajátunk, mert végső tárgya, a természet vagy a kozmosz logikája (logosza) a saját módszereink, a saját érzékszerveink számára nem hozzáférhető.

Ez a világot és benne az embert is átható logika nem történelmi kategória, nincs története, s így fejlődéstörténete sem lehet. A világ és az ember megváltoztatásának ötlete ezért képtelen. Baljós pedig azért, mert - miközben persze nem a természetet magát vagy a saját természetünket, hanem csak ezeknek egy saját képzetét uraljuk, manipuláljuk - hajlamosak vagyunk arra, hogy kegyetlenül bánjunk, és ha kell, véresen leszámoljunk a valósággal, vagyis mindazzal, ami ebbe a fantazmagóriába nem fér be.

A legendabeli maharadzsa valóságos gazdagságába és hatalmába zavarodott bele. A mi gazdagságunk és teljhatalmunk képzelt. Csak a hibbantságunk valódi.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!