Hozzáadott érték

Forint

  • Pete Péter
  • 2009. március 12.

Egotrip

Ha a káposztapiacon az eladók több káposztát akarnak eladni, mint amennyit a vevők az eredeti áron hajlandók megvenni, akkor előbbiek szándékai csak úgy teljesülhetnek, ha csökkentik a kínált káposzta árát. E tekintetben a forint nem különbözik a káposztától; gyengélkedése annak tudható be, hogy többet akarnak forintról devizára váltani, mint fordítva. Szemben a médiában elhangzó és a pánikhangulatot gyakran fokozó magyarázatokkal csak ennyi, ami biztos. A pénzt ide-oda váltani szándékozók sokan vannak, és amúgy sem látunk a fejükbe, így viselkedésük okait csak találgatjuk. Szakmai tudásunk, korábbi tapasztalataink persze sokat segítenek, de azért óvakodjanak azoktól, akik tudni vélik, hogy milyen azonnali és radikális intézkedésekkel lehetne egyik napról a másikra megváltoztatni a devizapiaci hangulatot. Pete Péter

Ha a káposztapiacon az eladók több káposztát akarnak eladni, mint amennyit a vevők az eredeti áron hajlandók megvenni, akkor előbbiek szándékai csak úgy teljesülhetnek, ha csökkentik a kínált káposzta árát. E tekintetben a forint nem különbözik a káposztától; gyengélkedése annak tudható be, hogy többet akarnak forintról devizára váltani, mint fordítva. Szemben a médiában elhangzó és a pánikhangulatot gyakran fokozó magyarázatokkal csak ennyi, ami biztos. A pénzt ide-oda váltani szándékozók sokan vannak, és amúgy sem látunk a fejükbe, így viselkedésük okait csak találgatjuk. Szakmai tudásunk, korábbi tapasztalataink persze sokat segítenek, de azért óvakodjanak azoktól, akik tudni vélik, hogy milyen azonnali és radikális intézkedésekkel lehetne egyik napról a másikra megváltoztatni a devizapiaci hangulatot.

A piaci szereplők jelentős része még csak nem is tudja, hogy ő devizapiaci szereplő. A devizahitelüket törlesztők például forinteladók: a bankjuk közvetíti azt a szándékukat, hogy forintbefizetéseikből a devizaadósságuk csökkenhessen. Paradox módon, ha semmi más nem történne, csak az, hogy a magyar devizaadósok a fogukat öszszeszorítva tömeges előtörlesztésbe fognának, akkor a forint összeomlana.

A napi rángásokat természetesen nem a tartós hitelszerződésekkel kapcsolatos lépések okozzák, hanem a gyorsan likvidálható értékpapírok adásvételei. A válságtól megtépázott hitelezők menekülnek a kockázatosabbnak ítélt befektetési formáktól, ezért a fejlett országokban is esnek a tőzsdék, a feltörekvő kis országokat pedig különösen kockázatosnak minősítik. Ezekből forrást kivonni úgy lehet, hogy az adott ország devizájában felhalmozott vagyont más devizára váltják át, emiatt az árfolyamok esnek. A szélsőséges árfolyam-ingadozás még kockázatosabbá teszi az itt parkoltatott vagyont, a hirtelen bekövetkező veszteségtől való félelem kapkodó reakciókra késztet, ami meggondolatlan politikusi kijelentésekkel, csődveszélyről szóló pletykákkal még fokozható, tovább növelve a bizonytalanságot.

Persze! A befektetők bizalmának megerősítésére, helyreállítására van szükség. Ez a kijelentés azonban önmagában semmitmondó. Miközben ezer és egy olyan lépést és eseményt fel tudunk sorolni, ami a rémült befektetők bizalmát tovább rontja, s ezért ezektől tartózkodni kívánatos, arról még békeidőben is csak nagyon ködös fogalmaink lehetnek, hogy egyes konkrét gazdaságpolitikai lépések milyen úton-módon és főleg menynyire erősítik ezt a bizalom nevű dolgot, s hogy a bizalom növekedése hogyan ösztönzi majd őket azonnali forintvásárlásra. E pillanatban ugyanis nem tág horizontú jövőbeli együttműködésre, hanem azonnali forintvásárlásra van szükségünk.

Azt kell gondolnom - szégyen ide, szégyen oda -, hogy a piaci hitelezők visszacsalogatására tett és nehezen előre jelezhető hatású erőfeszítéseken túl legalább ekkora figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a gazdag országok kormányainál és a nemzetközi intézményeknél kilincseljünk átmeneti hitelekért, amelyekkel legalábbis részben az elapadó piaci forrásokat ki lehet váltani. Hogy ezt összehangoltan és együtt kell-e csinálni, vagy inkább ki-ki magának, kürtök fúvásával kísérve, avagy inkább sutyiban, a hátsó szobákban, azt nem tudom. Ez attól is függhet, hogy mit gondolunk arról, hogyan befolyásolják az ilyen kezdeményezések az amúgy is borzolt idegzetű befektetőinket. Az biztosan nem segít, ha egymást ócsároljuk, azt remélvén, hogy akkor majd a szomszédból inkább ide hozzák a lét. Akkor még inkább euróba és dollárba fogják vinni. Márpedig ezért esnek a devizáink.

(A szerző blogbejegyzéseit lásd: www.eltecon.blog.hu)

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.