Archívumunkból

Modern talking (Leóék macskája)

2007. december 13-i lapszám

  • Nádasdy Ádám
  • 2012. február 15.

Egotrip

Levelet hozott a szerver. Ezt írja a kedves ismeretlen: "Tisztelt Nádasdy Úr! Már régen zavarja a fülemet a jelenség, de most végre találtam valakit, aki illetékes a témában, és példára is leltem az egyik írásában. Szóval jól érzem-e, hogy 'az embereknek van véleménye egymás cselekedeteiről' helyesen így hangzik: 'az embereknek van véleményük egymás cselekedeteiről'? Nekem legalábbis nagyon báncccsssa a fülemet; szeretném tudni, hogy - a nővérem kedvenc kifejezésével élve - én vagyok hülye vagy a tükör görbe? Üdvözlettel: N. N."

Lám, megint a szokásos félreértés. Valaki hall-lát maga körül kétféle nyelvi alakot (ő maga mondja, hogy mindkettő létezik), s azt gondolja, hogy a nyelvész meg tudja mondani neki, melyik a helyes. Sajnos nem: a nyelvész szemében minden "helyes", ami van, amit anyanyelvi beszélők rendszeresen használnak, ahogyan a néprajztudós szemében minden szokás helyes, amit valamely közösség követ - még ha azt egy másik közösség megvetéssel vagy elutasítással nézi is. Értsék meg: a nyelvben magában nincs semmiféle kritérium arra, hogy bárkik nyelvhasználatát bárhogyan minősítsük. A nyelvészet elvből nem kíván azzal foglalkozni, hogy kinek mi bántja a fülét, mert ez méltatlan volna egy szaktudományhoz. A növénytan se foglalkozik azzal, hogy a spenótot ki tartja ehetetlennek.

Ha viszont a kérdése arra irányul, hogy én - mint a nyelvvel sokat foglalkozó, e téren tapasztalt ember - melyiket ajánlom, azaz ha nem nyelvészként, hanem illemtanárként kérdez meg, akkor szívesen elmondom a véleményemet, de ugye, érti: ennek az illemtanári véleménynek semmi tudományos vagy "helyességi" alapja nem lesz, csak az én ízlésemet, szokásaimat fogja tükrözni.

A kérdés érdekes. Arról van szó, hogy többes számú birtokos (az emberek) esetén jelölődik-e a birtokszón (vélemény) az, hogy többen birtokolják: az embereknek van véleményük/véleménye. Van Leóéknak macskájuk/macskája? A református papoknak lehet feleségük/felesége. Rózsi gyerekeinek óriási fülük/füle volt. Keskeny határsáv ez, mert másutt a magyarban nincs választása a beszélőnek. Ha például a birtokos többes számú névmás, akkor a birtok végén csak a többes számú jelölő használható: Nekik van véleményük (*véleménye). Az eddigi példákban a birtokszó állítmányi helyzetben volt (a van igével kapcsolva a -nak ragos birtokoshoz). Ha nem ilyen a szerkezet, akkor viszont csak az egyes szám használatos: Ez ma az emberek véleménye (*véleményük). A Leóék macskája (*macskájuk) eltűnt. A református papok felesége (*feleségük) gyakran maga is lelkész. A gyerekek óriási füle (*fülük) örökletes. Ha ellenben nincs a közelben a birtokos, akkor csakis a többes szám létezik: Az emberek elmondják a véleményüket (*véleményét). Leóék tudják, hogy eltűnt a macskájuk (*macskája). Tehát a magyar nyelvszokás (= a nyelvtan) általában szigorú és egyértelmű: vagy csak az egyes számot, vagy csak a többes számot engedi meg.

Itt, a határsávban mi a helyzet? Én mindkét változatot használom, nem érzek különbséget köztük. Megkérdeztem néhány művelt, bölcsész végzettségű, a nyelvvel hivatásszerűen foglalkozó ismerősömet. Végül is - ugye? - az ilyen emberek szava, füle, ízlése dönti el, hogy mi tekinthető ma elegánsnak vagy szalonképesnek vagy normatívnak, azaz mi az illemszabály.

Anna, 60 éves: "Én - finnyás, sőt talán purista nyelvhasználó lévén - határozottan utálom a véleménye változatot. Kifejezetten irritál. Érzékelem az egyszerűsítő tendenciát, de a nyelvérzékem berzenkedik az efféle lezserségek ellen. Úgyhogy szerintem Leóéknak igenis macskájuk van, nem macskája. És az igényes embereknek legyen stílusuk, nem pedig stílusa."

Angéla, 70 éves: "Van egy nyelvtudós barátom, s egy fontos pillanatban (épp címlapszöveget fogalmaztam) elhagyott a nyelvérzékem, felhívtam: 'A valamirevaló nőknek mindennap van orgazmusa? Orgazmusuk?' Nyelt egyet, majd kicsit tétován, de kimondta a tutit: 'orgazmusuk. Talán.' Azóta úgy használom, hogy a lányoknak orgazmusuk van."

Szabolcs, 65 éves: "Úgy látom, változás van folyamatban. Eredetileg a többes szám volt a sztenderd, most már egy ideje tolódik el az egyes szám irányába. Én azért még mindig szívesebben használom a többes számot."

Pál, 75 éves: "Azt gondolom, mindkettő használatos és így használható is. Én mégis az -ük-et használom, talán azért, mert az emberek többes számban van."

Géza, 45 éves: "Ez mint nyelvészeti probléma a 19. század végén bukkant föl. Az idősebbek máig érzékelik; bevallom, én soha nem érzékeltem, és emiatt megszóltak egyszer. Azt mondtam: 'A tanároknak nincs pénze arra...' A helyesbítő szerint: 'A tanároknak nincs pénzük arra...' Nem érzem, hogy gondozottabb a többes szám, inkább valamiféle 19. sz. végi babonának (túlokoskodásnak) vélem. Én eddig nem is használtam. 'A tanároknak nincs pénze' - ezt mondtam eddig, míg meg nem szóltak. Egyesszám-párti vagyok!"

Péter, 40 éves: "Szerintem az egyes szám a természetesebb, bár mindkettő létezik."

Mátyás, 23 éves: "Nekem eléggé egyenértékűnek tűnik a két változat, egyiket sem érzem helyesnek vagy helytelennek. Viszont érzek egy nüansznyi különbséget: az egyes szám inkább azt sugallja, hogy a vélemény többé-kevésbé egységes (Tudom, hogy a tagoknak mi a véleménye); míg a többes szám jobban érezteti, hogy ahány ember, annyi vélemény (Tudom, hogy a tagoknak mi a véleményük). De ezek tényleg csak nüanszok, az én nyelvérzékemet egyáltalán nem sérti egyik sem - jóllehet saját szövegben én valószínűleg körülményeskedőnek érezném a többes számot, és szebbnek és egyszerűbbnek az egyes számot, tehát azt használnám."

Hát ennyi. Még valami. Lehet, hogy ha a birtok maga többes számú, akkor tényleg természetesebb a többes számú birtokosjelölés? Ízlelgessék: Leóéknak szürke macskái/-k vannak. A buddhistáknak színarany templomai/-k voltak. Rózsi gyerekeinek kiütései/-k lettek. Nem tudom.

Furcsák az emberek. Mert mit remélt a kedves levélíró? Azt, hogy neki adok igazat. Ekkor persze továbbra is bántaná a fülét a másik verzió, de már úgy érezné: indulata jogos, mert "a nyelvész" is megmondta, hogy amazok helytelenül beszélnek - vagyis a levélíró a megvetését, értékítéletét a szaktudománnyal legitimáltatná. Ez az az utca, amibe tisztességes szakembernek nem szabad besétálnia.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.