Lám, megint a szokásos félreértés. Valaki hall-lát maga körül kétféle nyelvi alakot (ő maga mondja, hogy mindkettő létezik), s azt gondolja, hogy a nyelvész meg tudja mondani neki, melyik a helyes. Sajnos nem: a nyelvész szemében minden "helyes", ami van, amit anyanyelvi beszélők rendszeresen használnak, ahogyan a néprajztudós szemében minden szokás helyes, amit valamely közösség követ - még ha azt egy másik közösség megvetéssel vagy elutasítással nézi is. Értsék meg: a nyelvben magában nincs semmiféle kritérium arra, hogy bárkik nyelvhasználatát bárhogyan minősítsük. A nyelvészet elvből nem kíván azzal foglalkozni, hogy kinek mi bántja a fülét, mert ez méltatlan volna egy szaktudományhoz. A növénytan se foglalkozik azzal, hogy a spenótot ki tartja ehetetlennek.
Ha viszont a kérdése arra irányul, hogy én - mint a nyelvvel sokat foglalkozó, e téren tapasztalt ember - melyiket ajánlom, azaz ha nem nyelvészként, hanem illemtanárként kérdez meg, akkor szívesen elmondom a véleményemet, de ugye, érti: ennek az illemtanári véleménynek semmi tudományos vagy "helyességi" alapja nem lesz, csak az én ízlésemet, szokásaimat fogja tükrözni.
A kérdés érdekes. Arról van szó, hogy többes számú birtokos (az emberek) esetén jelölődik-e a birtokszón (vélemény) az, hogy többen birtokolják: az embereknek van véleményük/véleménye. Van Leóéknak macskájuk/macskája? A református papoknak lehet feleségük/felesége. Rózsi gyerekeinek óriási fülük/füle volt. Keskeny határsáv ez, mert másutt a magyarban nincs választása a beszélőnek. Ha például a birtokos többes számú névmás, akkor a birtok végén csak a többes számú jelölő használható: Nekik van véleményük (*véleménye). Az eddigi példákban a birtokszó állítmányi helyzetben volt (a van igével kapcsolva a -nak ragos birtokoshoz). Ha nem ilyen a szerkezet, akkor viszont csak az egyes szám használatos: Ez ma az emberek véleménye (*véleményük). A Leóék macskája (*macskájuk) eltűnt. A református papok felesége (*feleségük) gyakran maga is lelkész. A gyerekek óriási füle (*fülük) örökletes. Ha ellenben nincs a közelben a birtokos, akkor csakis a többes szám létezik: Az emberek elmondják a véleményüket (*véleményét). Leóék tudják, hogy eltűnt a macskájuk (*macskája). Tehát a magyar nyelvszokás (= a nyelvtan) általában szigorú és egyértelmű: vagy csak az egyes számot, vagy csak a többes számot engedi meg.
Itt, a határsávban mi a helyzet? Én mindkét változatot használom, nem érzek különbséget köztük. Megkérdeztem néhány művelt, bölcsész végzettségű, a nyelvvel hivatásszerűen foglalkozó ismerősömet. Végül is - ugye? - az ilyen emberek szava, füle, ízlése dönti el, hogy mi tekinthető ma elegánsnak vagy szalonképesnek vagy normatívnak, azaz mi az illemszabály.
Anna, 60 éves: "Én - finnyás, sőt talán purista nyelvhasználó lévén - határozottan utálom a véleménye változatot. Kifejezetten irritál. Érzékelem az egyszerűsítő tendenciát, de a nyelvérzékem berzenkedik az efféle lezserségek ellen. Úgyhogy szerintem Leóéknak igenis macskájuk van, nem macskája. És az igényes embereknek legyen stílusuk, nem pedig stílusa."
Angéla, 70 éves: "Van egy nyelvtudós barátom, s egy fontos pillanatban (épp címlapszöveget fogalmaztam) elhagyott a nyelvérzékem, felhívtam: 'A valamirevaló nőknek mindennap van orgazmusa? Orgazmusuk?' Nyelt egyet, majd kicsit tétován, de kimondta a tutit: 'orgazmusuk. Talán.' Azóta úgy használom, hogy a lányoknak orgazmusuk van."
Szabolcs, 65 éves: "Úgy látom, változás van folyamatban. Eredetileg a többes szám volt a sztenderd, most már egy ideje tolódik el az egyes szám irányába. Én azért még mindig szívesebben használom a többes számot."
Pál, 75 éves: "Azt gondolom, mindkettő használatos és így használható is. Én mégis az -ük-et használom, talán azért, mert az emberek többes számban van."
Géza, 45 éves: "Ez mint nyelvészeti probléma a 19. század végén bukkant föl. Az idősebbek máig érzékelik; bevallom, én soha nem érzékeltem, és emiatt megszóltak egyszer. Azt mondtam: 'A tanároknak nincs pénze arra...' A helyesbítő szerint: 'A tanároknak nincs pénzük arra...' Nem érzem, hogy gondozottabb a többes szám, inkább valamiféle 19. sz. végi babonának (túlokoskodásnak) vélem. Én eddig nem is használtam. 'A tanároknak nincs pénze' - ezt mondtam eddig, míg meg nem szóltak. Egyesszám-párti vagyok!"
Péter, 40 éves: "Szerintem az egyes szám a természetesebb, bár mindkettő létezik."
Mátyás, 23 éves: "Nekem eléggé egyenértékűnek tűnik a két változat, egyiket sem érzem helyesnek vagy helytelennek. Viszont érzek egy nüansznyi különbséget: az egyes szám inkább azt sugallja, hogy a vélemény többé-kevésbé egységes (Tudom, hogy a tagoknak mi a véleménye); míg a többes szám jobban érezteti, hogy ahány ember, annyi vélemény (Tudom, hogy a tagoknak mi a véleményük). De ezek tényleg csak nüanszok, az én nyelvérzékemet egyáltalán nem sérti egyik sem - jóllehet saját szövegben én valószínűleg körülményeskedőnek érezném a többes számot, és szebbnek és egyszerűbbnek az egyes számot, tehát azt használnám."
Hát ennyi. Még valami. Lehet, hogy ha a birtok maga többes számú, akkor tényleg természetesebb a többes számú birtokosjelölés? Ízlelgessék: Leóéknak szürke macskái/-k vannak. A buddhistáknak színarany templomai/-k voltak. Rózsi gyerekeinek kiütései/-k lettek. Nem tudom.
Furcsák az emberek. Mert mit remélt a kedves levélíró? Azt, hogy neki adok igazat. Ekkor persze továbbra is bántaná a fülét a másik verzió, de már úgy érezné: indulata jogos, mert "a nyelvész" is megmondta, hogy amazok helytelenül beszélnek - vagyis a levélíró a megvetését, értékítéletét a szaktudománnyal legitimáltatná. Ez az az utca, amibe tisztességes szakembernek nem szabad besétálnia.
