Hozzáadott érték

Multik

  • Pete Péter
  • 2009.04.16 00:00

Egotrip

A magyarok nem szeretik a multikat. Az átlagos magyar a külföldiekkel szemben amúgy is - mondjuk így - tartózkodó, a tőkét meg egyenesen utálja. Miért is lobogna e kettő közös részéért?

A magyarok nem szeretik a multikat. Az átlagos magyar a külföldiekkel szemben amúgy is - mondjuk így - tartózkodó, a tőkét meg egyenesen utálja. Miért is lobogna e kettő közös részéért?

Akit nem szeretünk, arról könynyebb elhinni a rosszat. Miután a magyarok zöme nem sokat bíbelődik a gazdaságstatisztikai adatok tanulmányozásával, a multik gazdaságunkban betöltött szerepe a közvélemény számára mindenekelőtt hit kérdése. Még a mértékadónak számító hírcsatornákon is egészen elképesztő, elvileg is lehetetlen számok tudnak keringeni a rajtunk megkeresett mesés profitjaikról, az országból kivitt hatalmas vagyonokról.

A multikhoz való viszonyban is számít a politikai meggyőződés. Ironikus módon a paletta egymást ősellenségként kezelő szélei abban megegyeznek, hogy a "nemzetközi monopóliumok" a gazdasági romlás végső forrásai, a mérsékeltebb közép inkább valami szükséges rosszként tekint rájuk. Ám még az utóbbiak számára is nyilvánvaló az a méltánytalanság, amit az általuk kézhez kapott - vagyis ismert - és a multik által "bezsebelt" - vagyis vélelmezett - jövedelmek arányaiban sejtenek.

Időről időre fel is vetődik a szándék a multik és a nemzetközti jövedelemelosztás békés, de kemény tárgyalások útján való módosítására. Különösen ezekben a válságos időkben, amikor nekünk is kevesebb jut, nem várhatják el, hogy mi viseljük az összes terhet; ha nálunk akarnak profitot szerezni, tessék arányos részt vállalni - így hangzik az érvelés. Amiben persze megint ott rejlik az a vélelem, hogy a válság a multi profitját amúgy változatlanul hagyná - ezt biztos forrásból tudjuk, és a világért össze nem kapcsolnánk azokkal a híradásokkal, amelyek csőd szélén álló világcégek hatalmas veszteségeit sorolják.

Mégis, a fenti érvelésnek csak a kisebbik baja, hogy figyelmen kívül hagyja a tényeket. A nagyobbik a gazdaság működésének félreértése, az a vélelem, hogy a multik jövedelmének megcsapolása, az általuk és a nemzet által realizált jövedelmek megosztása csak szándék és olyan döntés kérdése, amelynek során a torta, amin osztozkodunk, változatlan marad. A félreértéseket csak fokozzák azok a konkrét esetek, amelyeket e nézet hívei citálni szoktak a más országok miénknél keményebb kormányzati fellépésének eredményességéről. A probléma az, hogy amikor egy kormány egyik napról a másikra a világcégek helyi leányvállalatainak profitját érdemben megcsapoló lépéseket tesz, akkor a multiknak rövid távon rendszerint tényleg nincs sok választásuk, hiszen azonnal bezárni sokkal több veszteséget okozna, mint a profit egy részéről lemondani. De azt azért naivitás gondolni, hogy csak a tortát vágtuk másként, s minden más változatlanul marad.

Ha a Magyarországon működő multinacionális vállalatok a világ más részeire telepített egységeikhez képest tényleg aránytalanul sokat keresnének nálunk, akkor habozás nélkül ide telepítenék a többit is. Õk ugyanis tényleg a hosszú távú profitra hajtanak. Ám ebből az is következik, hogy ha a különlegesen mesés profitoknak csak a töredéke igaz volna, akkor már a világ minden tőkéje nálunk lenne. A mai, szinte teljesen szabad tőkeáramlás mellett, ha vannak komoly különbségek a hosszú távú profitrátákban, azok csakis egyéb hátrányosabb feltételekért, nagyobb bizonytalanságért, zavarosabb, nehezebben áttekinthető állami szabályozásért és hasonlókért kárpótolhatnak.

Ezek közül éppen a nálunk telephelyet létesíteni szándékozóknak nyújtott kedvezmények teljes nyilvánossága, átláthatósága és mindenki számára egységes alkalmazása volnának azok az eszközök, amelyek a hozzánk települő multik egymással való versenyét fokozhatnák. A nyílt verseny ugyanis közismerten sokkal nagyobb erő a profitok kordában tartására, mint bármilyen adminisztráció.

A szerző blogbejegyzéseit lásd: www.eltecon.blog.hu

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.