Szécsi Noémi

Nem és nem

Állami embriók

Egotrip

Hogy is volt? A méhbe feljuttatott kakasgyufa vagy száraz dohányszár olvastán tettem le a könyvet, és mentem ki a friss levegőre? Van az a fajta olvasó, aki olvasás közben akkor is érzi a méhében a kénes-foszforos kakasgyufát, ha történetesen nincs neki (mármint méhe).

Nekem ráadásul egyelőre még van, szóval letettem dr. Kenyeres Balázs 1911-es művét, és kimentem a folyosóra, hogy mélyeket lélegezzek. Az orvosi irodalom nem ideggyengéknek való, ráadásul a törvényszéki orvostan előre megjósolhatóan arról szól, miféle ártalmakat szenvedhet el az emberi test különféle erőszakos, gyakorta visszavonhatatlanul végleges beavatkozások által, legyen az véletlen baleset, kétségbeesésből elkövetett autoagresszió vagy előre kitervelt durva cselekedet. A magzatelhajtások története pedig arról szól, milyen az, ha mindezért könyörögnek, és még fizetnek is az agresszornak.

Legyen persze bennünk kétely: a lefülelt és ítélőszék elé citált magzatelhajtó mindig azt vallja, hogy csupán esengésre állt kötélnek, jelezvén, hogy nem szórakozásból forgatja a rozsdás kötőtűt, a dolog csak részben jelent számára megélhetést, célja elsősorban a rettegéstől megháborodott nő önzetlen megsegítése. Így ment ez hosszú évszázadokon át, mígnem a műtéti eljárások 19. században bekövetkezett fejlődésének következtében – a skót orvos, Simpson által 1847-től alkalmazott kloroform vagy a Lister nevéhez köthető antiszepszis – a terhességmegszakításnak nem volt többé orvosi akadálya. Korlátozása már a múlt századfordulón is az volt, ami ma is, ott, ahol bevezetik (legutóbb például Texas államban): erkölcsi alapú kontroll. Százhúsz éve sem csupán a nyilvánosságra kerülő eseteket szellőztető szabadelvű hírlap­írók, mentőterveket kovácsoló szabadkőművesek és az első hullám feministái voltak tisztában azzal, hogy tiltása egyfajta álszent kínzás, annak állandó tudatosítása, hogy a női állampolgár méhe a nemzeti összvagyon része, s mint ilyen, köztulajdon. Nem politikai­lag semleges testrész, mint a boka vagy a vese, hanem a majdani szavazópolgár és adófizető origója. Így aztán nem is csodálkozik annyira az ember, ha manapság a hírekben a „meddőségi centrum” és az „államosítás” egy mondatba kerül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.