Szécsi Noémi

Nem és nem

Állami embriók

Egotrip

Hogy is volt? A méhbe feljuttatott kakasgyufa vagy száraz dohányszár olvastán tettem le a könyvet, és mentem ki a friss levegőre? Van az a fajta olvasó, aki olvasás közben akkor is érzi a méhében a kénes-foszforos kakasgyufát, ha történetesen nincs neki (mármint méhe).

Nekem ráadásul egyelőre még van, szóval letettem dr. Kenyeres Balázs 1911-es művét, és kimentem a folyosóra, hogy mélyeket lélegezzek. Az orvosi irodalom nem ideggyengéknek való, ráadásul a törvényszéki orvostan előre megjósolhatóan arról szól, miféle ártalmakat szenvedhet el az emberi test különféle erőszakos, gyakorta visszavonhatatlanul végleges beavatkozások által, legyen az véletlen baleset, kétségbeesésből elkövetett autoagresszió vagy előre kitervelt durva cselekedet. A magzatelhajtások története pedig arról szól, milyen az, ha mindezért könyörögnek, és még fizetnek is az agresszornak.

Legyen persze bennünk kétely: a lefülelt és ítélőszék elé citált magzatelhajtó mindig azt vallja, hogy csupán esengésre állt kötélnek, jelezvén, hogy nem szórakozásból forgatja a rozsdás kötőtűt, a dolog csak részben jelent számára megélhetést, célja elsősorban a rettegéstől megháborodott nő önzetlen megsegítése. Így ment ez hosszú évszázadokon át, mígnem a műtéti eljárások 19. században bekövetkezett fejlődésének következtében – a skót orvos, Simpson által 1847-től alkalmazott kloroform vagy a Lister nevéhez köthető antiszepszis – a terhességmegszakításnak nem volt többé orvosi akadálya. Korlátozása már a múlt századfordulón is az volt, ami ma is, ott, ahol bevezetik (legutóbb például Texas államban): erkölcsi alapú kontroll. Százhúsz éve sem csupán a nyilvánosságra kerülő eseteket szellőztető szabadelvű hírlap­írók, mentőterveket kovácsoló szabadkőművesek és az első hullám feministái voltak tisztában azzal, hogy tiltása egyfajta álszent kínzás, annak állandó tudatosítása, hogy a női állampolgár méhe a nemzeti összvagyon része, s mint ilyen, köztulajdon. Nem politikai­lag semleges testrész, mint a boka vagy a vese, hanem a majdani szavazópolgár és adófizető origója. Így aztán nem is csodálkozik annyira az ember, ha manapság a hírekben a „meddőségi centrum” és az „államosítás” egy mondatba kerül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.