Amikor az utolsó hegedűn átrágták az utolsó húrt, annak pendülése volt Budapest búcsúszava. De már másnap, az Operával épp átellenben, egy romház kövein megjelent egy cédula: „Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné.”
(Örkény István: Budapest)
Május elsején nagy tömeg gyűlt össze a Városligetben. Nem mondható, hogy mint mindig, mert rendkívüli esemény volt, a bezártság után! A szokásosnál is többen, és a, mondjuk így, projekt miatt kevesebb szabad terület, a zöld (bár azt állítják, több). Alig lehetett mozdulni a kötélkordonok (mert ezekkel terelték a majálisozó népet) között. Volt itt minden, étel-ital, persze a sör-virsli fogyott a legjobban, de ma mindent el lehetett adni (csak a bőrövet, szőrmét, gyöngyöket, kagylót, bögrét nem, pedig gyönyörű kézműves termékek voltak, de kézművesből is a sört vették). Ültek a sörpadokon, tunkolták a mustárt, habzott a sör, aztán leheveredtek a fűre, családok, párok, baráti társaságok, élvezték az együttlétet. Együtt. Lét. Megtelt a Napozórét. Napozólét. Kinyitott az Állatkert, lehetett kis kecskéket simogatni, nézni a szurikátákat. És az emberek, kívül, nézték a ketrecbe zárt állatokat, és emlékeztek, amikor ők ketrecben. Bár már a keselyű ketrece is kinyílt az emberek előtt, akik óvatosan sétáltak, nézték fönt, a magasban üldögélő keselyt, és lent a neki előkészített ebédet, a legyek belepte nagy darab húst, és menekültek kifelé. Ez a reflex még sokáig bennük lesz, a keselyű még él, / Magasból les rád, csak azért, hogy félj! De a magyarok nem féltek, a magyarok már csak ilyenek, erősítették meg legfelsőbb helyről. A Királydombon egymásba értek a plédek, hallgatták, különböző lejátszókon a zenéket, szövegeket, híreket. És nem zavart senkit nem kevés szomszédja! A Kossuth rádió bemondta: Egész Budapest felett felhőtlen az ég! És ha ott ezt mondják, az úgy is van! A napozók ellenőrizték, valóban, egy felhő se árnyékolta be ezt az ünnepet! Még a bokrok mögül kis vörös papírzászlókkal támadó munkáspárt nyugdíjas partizánjai sem zavarták az ünnepi hangulatot, a színpadokról ideszűrődő politikusbeszédek hangfoszlányai sem. Mindent túlharsogott az égbolt óriás, tiszta, kék hangszórójából a túl, a mindenen túl áradó zene: SZÉP EZ A MÁJUSI VILÁG! A legtöbben Zorán színpada előtt ültek, álltak, tapsoltak, csápoltak, táncoltak, párok összebújva lassúztak az aktuális, aktualizált dalra: Ijesztő szelek fújtak kedvesem, / De eljött az új tavasz most, fényesen, / Készülj a hosszú nyárra, kedvesem, / Hosszú és forró lesz, én azt hiszem. Aztán a tömeg hazaindult, éjjel az állami tévében megnézték a Kivonulók kérték című kívánságműsort (benne a dal: Itt van május elseje, / Énekszó és tánc köszöntse! / Zeng és dalol az élet, / Szállj csak, zeneszó, ének, / Ébresszed a magyar népet!). De a magyar nép nyugovóra tért, a Városligetben néhány száz söröspoharat fújdogált a langy májusi szellő, sárga mellényes köztisztaságiak szedték a szemetet és zavarták fel a bokrokban pihenő madarakat, pihegő részegeket és szerelmespárokat.
Május utolsó vasárnapja, mely a hónap utolsó napja és Pünkösdvasárnap, a Városligetben a hagyományos, ám most rendhagyó gyereknap! A Felvonulási téren (Ötvenhatosok terén) is építkezés, ezért a körhinták, a dodzsemek, egyéb játékok a Hősök terére települtek – ha lehet ott Nemzeti Vágta, akkor gyereknap is! K. Dezső is kiment fiával; már kinőttek a gyerekkorból, de a dodzsemből nem. Amikor kicsi volt a gyerek és megvolt a Vidámpark, mindig a dodzsemnél kezdték, a bejáratnál, K. Dezső ki se akart szállni, na, még egy kört, csak egyet, de a gyerek miatt ment a többi látványossághoz, még a Ciklonba is beült. Kétszer, először és utoljára. Kifelé újra a dodzsem, csak még egy utolsó kör! Most is, engem csak a dodzsem érdekel!, és már ment, fia kelletlenül utána, már nem fért el a lába a kocsiban. Köröztek, köröztek, és még ma is köröznének, ha meg nem éheznek, szomjaznak. Királydomb, Napozórét, a tó, ismerték jól, a gyerek itt nőtt föl. K. Dezső meg maradt gyerek. Búcsúzóul most is dodzsem, a fia ebből már nem kért, hazament. Nem ütközött senkinek, egyedül járt körbe-körbe. A sárga mellényesek már takarították a szemetet, a személyzet nézte, papa, lejárt a jogsija!, és lekapcsolták az áramot. K. Dezső kiszállt, elköszönt, elindult – és akkor az egyik körhinta is. A legnagyobb. Látta, próbálják megállítani, nem sikerül. Bámészkodott ő is, hazament, és másnap olvasta a megállíthatatlan körhintáról szóló híreket. Próbálkoztak, hiába. A Fővárosi Közgyűlés úgy döntött, akkor maradjon így, legyen látványosság, műtárgy, az Időkerék amúgy is bedöglött. El is nevezték Perpetuum Mobile-nak avagy Az Örök Körforgás Emlékművének. De a pestiek csak Körhintának hívják, nagybetűvel. A külföldiek fotózzák, a japánok eléállnak, szelfiemlék.
A Körhinta szabadon forog, most is, most és mindörökké, mint a Föld, az Élet; a székek fényesen, suhogva, / keringtek, szálltak a magosba.
Az ANTSZ (A Nagy Testvér Szeme) közleménye: A fenti álhíreket K.(arantén) Dezső nyugdíjas terjesztette, tettét bevallotta. A bíróság ezért házi őrizetet rendelt el. De mert az egészségügyi séta, felsőbb utasításra, javasolt, a szigorú biztonsági intézkedések (maszk, kesztyű, nyugdíjasbérlet, gurulós kiskocsi, miszerint nyugdíjaskamion, banyatank) mellett a rá vonatkozó idősávban (9–12 óra) elhagyhatja lakását a séta és kizárólag élelmiszerbolt, gyógyszertár, drogéria, illatszerbolt, Nemzeti Dohánybolt, benzinkút felkeresése céljából. K. Dezsőn mozgásérzékelőt helyeztünk el. A séta (beszámítva a Lidlben való bolyongást) nem lehet több mint 3 km. Annyit úgyse bír, még ha van is banyatankja. A hatóság időnként rajtaütésszerűen ellenőrzi. Egy ilyen alkalommal az ajtóban rá türelmesen várakozó hatóság felnyittatta vele a nyugdíjaskamiont, és a következőket találta: 20 db dobozos Löwenbrau sör, 10 üveg 0,5 dl Császárkörte, Barack-, Körte-, Mézes barack ízű likőr, 20 üveg 2 dl Matróz, Vitorlás szeszesital, Filléres kevert, 40 üveg fél dl Diána sósborszesz, Mátyás keserű, Trojka vodka és egyéb szeszes italok. Valamint egy kiló kenyér és ugyanennyi kacsazsír. A kérdésre, hogy miért ezeket vette, azt válaszolta, hogy ad 1., mert most kapta meg a nyugdíját; ad 2., mert ezek voltak a boltban; ad 3., mert ennyi fért a gurulós kiskocsiba; ad 4. túlélőkészlet, de lesz még sok egészségügyi sétája; ad 5. mert imádja a kacsazsírt; ad 6. „Menjetek a picsába!” Idézet bezárva. Majd kiskocsiját maga után húzva, bezárta az ajtót, magát, jól megérdemelt házi őrizetébe. Ott is szem előtt van.
Végül megjegyezzük, K. Dezső elvetemültségének mértékét mintegy illusztrálva, és hogy mennyire nem bánta meg tettét, hogy amikor a bíróság megadta neki az utolsó szó jogát, K. Dezső hallgatott, majd hangosan, már-már üvöltve azt mondta: MAGYAROK! VÉREIM! KARANTÉNPROLETÁROK! AZ ÁLHÍREK VALÓRA VÁLNAK!
