Egybehangzó vélemény, hogy a magyar kormány nemcsak szűkmarkú a szükségletekhez és a nemzetközi gyakorlathoz mérten, de – hűen eddigi önmagához – szociálisan érzéketlen is: éppen a legjobban rászorulókon nem segít. Az új helyzetben is szilárdan tartja magát elvéhez, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék; legyen az munkáját feladni kényszerülő felnőtt, vagy magáról gondoskodni nem képes, de megszorult eltartóval rendelkező gyerek.
Ennek fényében a szokásosnál is irritálóbbak a járvány előidézte gazdasági válság enyhítésének örve alatt meghozott azon döntések, amelyek a kormányfőhöz közel álló (továbbiakban: NER-) vállalkozásoknak nem csupán a veszteségeit mérsékelik, de még a gyarapodásukra is módot adnak. Nagy meglepődésre persze nincs okunk, hiszen a 2008-ban kirobbant krízis után is tapasztalhattunk ilyesmit. Az akkori válságot követő újjáépítés ürügyén hozott intézkedések olajozták meg például Orbán barátainak zsákmányszerzését a bankszektorban: a teljes takarékszektor bekebelezését, az MKB Bank és a Budapest Bank átvételét.
A rendeleti kormányzásra nemrégiben önmagának adott felhatalmazással még egyszerűbbé vált a dolog. Igazság szerint Orbán már jó ideje kvázi rendeleti úton kormányoz: péntekről hétfőre hozat meg törvényeket, ha meg nemzetközi egyezménnyel bebetonozott jogszabályt akar áthágni (mint például a versenytörvény), akkor nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek minősíti az érintett céget vagy akciót. Ily módon passzolhatta át versenyeztetés nélkül, szabott áron a kiszemelt új tulajdonosoknak az e célból államosított cégeket, bankokat. Most még ennyit sem kell bajlódni: bármilyen intézkedés egyetlen rendelettel nyélbe üthető. Így vehette át nemrégiben a kormány a tőzsdén jegyzett csomagolóanyag-gyártó, a Kartonpack irányítását a katasztrófatörvényben meghatározottakon túlmenő jogosítványokkal, noha ezt aligha indokolja a veszélyhelyzet leküzdése.
A mai helyzetben valójában nem is volna szükség ilyen durva beavatkozásokra a haszonszerzéshez. A járvány gazdasági hatásait enyhítendő, az Európai Unió döntéshozói jócskán megnövelték a kormányok és a jegybankok mozgásterét. Időlegesen eltörölték a deficitplafont, feloldották a már megítélt uniós támogatások kötöttségeit, sőt új folyósításokról is döntöttek. A magyar kormány a válságkezelés apropóján annyit költhet a meglévő források átcsoportosításából, hitelfelvételből vagy jegybanki pénzteremtésből, amennyit jónak lát. A jegybankok is számolatlanul önthetik a pénzt a gazdaságokba, mivel most nem fenyeget az infláció elfutásának veszélye. A Magyar Nemzeti Banknak okozott ugyan némi gondot, hogy túlságosan alacsony kamata a forint elleni spekulációra ösztökélte a befektetőket, és ezért éppen most kényszerült kamatemelésre, de annak nincs akadálya, hogy különféle módokon pénzt pumpáljon a gazdaságba, miként ezt az áprilisban meghirdetett likviditásnövelő és gazdaságélénkítő programjaival meg is tette.
Csakhogy e programok némelyikénél felmerül a gyanú, hogy főként az utóbbi években kormányzati hátszéllel felfutó, fülig eladósodott NER-vállalkozások és az őket hitelező NER-bankok lélegzethez jutását szolgálja. Miért kellett például minden vállalat számára alanyi jogon megadni az év végéig szóló fizetési haladékot bármely hiteltartozás törlesztőrészletére és kamataira? És miért kellett nagyvonalúan meghirdetni, hogy a bankok vállalati hitelek fedezete mellett is kaphatnak jegybanki forrást? Sejthető, hogy miféle cégek tartozásai kerülnek majd így az MNB portfóliójába. Hiszen a múlt ősszel beindított Növekedési Kötvény Program égisze alatt is jórészt a haveri cégek bóvli kötvényeit vásárolja meg a jegybank; az ezekre fordított összeg már 90 milliárd forintra taksálható az eddig elköltött 210 milliárdból. A járvány okozta válságra hivatkozva most 20-ról 50 milliárd forintra emelte az értékhatárt az MNB az egy vállalatcsoporttól megvásárolható kötvények esetében, a futamidőt pedig 10-ről 20 évre növelte. Ekkora összeg és ilyen időtáv már nem a válság leküzdését, a munkahelyek megőrzését, a túlélést szolgálja, hanem a terjeszkedést: azt, hogy a megsegített vállalatok más, bajba került cégeket vásároljanak fel.
Ebben a kormány „gazdaságvédelmi akcióterve” is támogatja őket. Orbán Viktor a kármentésnél bevallottan fontosabbnak tartja, hogy a válság után, annak romjain miként lehet majd újjáépíteni a gazdaságot. Nem a kényszerűen megszűnésre ítélt munkahelyeket próbálja megmenteni, hanem új munkahelyet kíván teremteni. Itt a remek alkalom számára, hogy maga szabja meg, milyen legyen a jövő magyar gazdasága! Ráadásul olyan ágazatokat emel ki állami támogatásra érdemesként, amelyek piaci alapon is talpra tudnak majd állni, ha eljön az ideje, vagyis újból lesz kereslet – mint amilyen például a turizmus. Csak nem azért, mert a családja és szűk környezete vastagon érdekelt benne? És olyan beruházásokról dönt, amelyeknek semmi közük nincs a mostani válsághoz. Miért kell kiemelt kormányzati beruházásként kezelni a Mafilm fóti stúdiótelepének kibővítését? És miért volt sürgős aláírni a Budapest–Belgrád vasútvonal hitelszerződését, amely utat nyit annak a gigaberuházásnak, amelynek a kivitelezésében a Mészáros család vastagon érdekelt?
A kormány különzsebeként működő Magyar Fejlesztési Banknak a vírusválság apropóján indított programjai között is találunk olyat, amely nem a válság miatt bajba jutó vállalatokat segíti, hanem azokat, amelyek a magyar gazdaság „újjáépítésében” kívánnak részt venni. A Versenyképességi Hitelprogramból új beruházásra és vállalatfelvásárlásra (akvizícióra) is kaphatnak tízmilliárdos kölcsönt állami kezességvállalás mellett az arra érdemes cégek, és egészen 2022 végéig folyamodhatnak ilyen hitelekért. Príma alkalom a válság alatt csődbe ment versenytársak bekebelezésére, méghozzá állami segédlettel.
A járvány alatt egyébként a pénzkivétel sem szünetel. A veszélyhelyzet sem gátolta meg a kormányt abban, hogy tető alá hozza a Mátrai Erőmű visszavásárlását attól a Mészáros Lőrinctől, aki tavaly 8 milliárd forint osztalékot vett ki a cégből, most meg jó 10 milliárdos felárral adhatta el az állami MVM-nek. Az 50 milliárdosra hizlalt Appeninn ingatlancégben lévő érdekeltségeken is túladott Mészáros és Tiborcz, miután 2 milliárd forint állami támogatáshoz jutott, és az MNB kötvényprogramjából is 20 milliárddal részesült.
A jövő mérnöke szerepében tetszelgő kormányfő amellett, hogy szívén viseli az ország sorsát, láthatóan a saját jövőjéről sem feledkezik meg. Kiakaszthatja a táblát: „Családi boltunk a járvány alatt is zavartalanul üzemel.”
